A Jelenkor Kiadónak köszönhetően Margaret Atwood egy újabb disztópiáját vehetik a magyar olvasók a kezükbe, ezúttal egy trilógia formájában. A MaddAddam-trilógia első része, a Guvat és Gazella egy olyan világban játszódik, amely egyszerre pokoli és paradicsomi. Az emberek kiirtották magukat, ám előtte egy tudóscsoport létrehozott egy az emberhez nagyon hasonló, mégis sokban különböző új, génmódosított fajt, a Guvatkákat. Ezeket a lényeket Hóember, a (talán) utolsó ember szemén keresztül ismerhetjük meg, ahogyan az ő emlékein keresztül tudhatjuk meg azt is, hogyan pusztult el az általunk ismert világ.
Margaret Atwood nagy kedvencem, több könyvét is olvastam már, és egyik sem okozott csalódást, úgyhogy kérdés sem volt, hogy kíváncsi vagyok a MaddAddam-trilógiájára is. Egyáltalán nem olvastam el, miről szól, fogalmam sem volt, mire számíthatok, így teljesen tiszta lappal kezdtem el olvasni az első könyvet, a Guvat és Gazellát. Szerencsére nemcsak beváltotta azon reményeimet ez a könyv, hogy tetszeni fog, hanem egyenesen ez lett eddig Atwoodtól a kedvenc könyvem.
Ami tetszett
1. A téma
Sajnos az emberek többsége nem értékeli túlzottan a disztópiákat a magyar könyvpiacon, de én imádom őket! És igen, ez a könyv is egy disztópia. Az emberiség elpusztította önmagát, egyetlen túlélő akadt, Hóember, akinek a szemén át megismerhetjük az emberek nélküli világot, és a visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogyan is jutottunk el idáig.
Ez nem egy mozgalmas regény, ha valaki kalandos, harcos történetre vágyik, inkább másik könyvet vegyen a kezébe. Ebben a könyvben a legtöbb történés Hóember (vagyis a régi nevén Jimmy) fejében, emlékeiben és lelkében játszódik le. Ezek a történések viszont baromi izgalmasak voltak számomra. Imádtam megismerni Hóember emlékeit, szerettem, ahogyan szép lassan egyre többet megtudhattam az adott világról, arról, hogy hová jutott az emberiség, és egyre többet megtudhattam a jelenről.
Számomra azok a jó disztópiák, amikről el tudom hinni, hogy a valóságban is megtörténhetnének, és erről el tudom hinni.
2. Guvatkák
Hóembernek köszönhetően megismerhetjük a Guvatkákat, akik genetikailag módosított emberszerű lények. Még azelőtt hozta létre őket Hóember legjobb barátja, Guvat, hogy az emberiség kihalt volna. A Guvatkák nagyon érdekes kis lények. Külsőleg embernek néznek ki, de úgy egyébként leginkább a gyerekekhez vagy egy nagyon naiv, a világ borzalmaitól elzárt törzsi közösséghez hasonlítottak számomra. Guvat genetikailag kivett vagy módosított bennük mindent, ami az embert gonosszá, iriggyé, féltékennyé, erőszakossá stb. teszi.
Ami nagyon érdekel, hogy vajon ez a módosítás örökérvényű-e, vagy idővel, a sokadik generációban megjelennek az emberek negatív vonásai is… Már most látszik, hogy a Guvatkák bizonyos dolgokban másképp viselkednek, mint arra Guvat eredetileg számított, például úgy „programozta” őket, hogy ne legyenek képesek az istenhitre, ám Hóember meséinek köszönhetően végül Guvat maga lesz az istenük Gazellával együtt.
Érdekes volt bepillantást nyerni a szokásaikba, abba, hogyan élnek, viselkednek, beszélnek, éreznek. És érdeklődve várom a folytatásban, hogy vajon mi lesz velük… Megmaradnak ezen a naiv, gyermeki, ártatlan szinten, vagy mégis előtör belőlük az ember.
3. Visszaemlékezések
Voltak sejtéseim arról, hogy mi is történt a múltban, de nem teljesen úgy volt, ahogyan én azt kilogikáztam. Szóval sikerült meglepni. Ami miatt érdekesek voltak Hóember visszaemlékezései, hogy sem róla, sem Guvatról, sem Gazelláról nem lehet elmondani, hogy teljesen pozitív karakter. Emberek, akikben vannak jó és rossz tulajdonságok is, hoznak jó, rossz, buta és gonosz döntéseket is. Bizonytalanok, félreértik egymást, hazudnak egymásnak, elárulják egymást, de közben szeretik is egymást.
Szerintem ilyen „szürke” karakterekről mindig sokkal izgalmasabb olvasni, mint olyanokról, akik százszázalékosan jók vagy gonoszak. Szerettem volna megérteni őket, átlátni, hogy mit miért is tesznek, főképp Guvat esetében. Jó lenne, ha róla még hallanék a folytatásban, és fény derülne arra, mi is járt pontosan a fejében.
Amin elgondolkoztam…
Annyira filmszerűen láttam magam előtt ezt a könyvet olvasás közben, hogy szerintem nagyon jó kis sorozatot lehetne készíteni belőle. Atwoodnak már több könyvét is megfilmesítették, én örülnék neki, ha ez sem lenne kivétel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek is lennének a Guvatkák, vajon úgy jelenítenék-e meg őket, ahogyan én azt a fejemben elképzeltem…
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik nem bánják, ha a történések, kalandok egy ember fejében játszódnak le nagyrészt, és meglátják az izgalmat az olyan passzív dolgokban, mint a karakterek személyisége, gondolatai, érzései.
Kedvenc idézetek:
„– Miért égették el a marhákat és a birkákat? – kérdezte Jimmy másnap az apjától. Reggeliztek, együtt voltak mind a hárman, úgyhogy vasárnap lehetett. Az volt az a nap, amikor az anyja és az apja is ott volt a reggelinél.
Jimmy apja a második csésze kávéjánál tartott. Miközben itt, egy számokkal teli papírra jegyzetelt. – El kellett őket égetni – válaszolta –, hogy ne terjedjen tovább. – Fel sem pillantott; a zsebszámológépét nyomkodta, és firkált a papírra.
– Hogy mi ne terjedjen tovább?
– A betegség.
– Mi az a betegség?
– Például amikor köhögsz – szólt közbe az anyja.
– Ha köhögök, el leszek égetve?
– Elég valószínű – mondta az apja, és lapozott egyet.
Jimmy ettől nagyon megrémült, mert előző héten köhögött. Bármikor elkezdhet megint köhögni: már kaparta is valami a torkát. Látta, ahogyan ég a haja, és nemcsak egy-két tincs a csészealjon, hanem az összes, még a fején. Nem akarta, hogy egy halomba tegyék a marhákkal és a disznókkal. Sírni kezdett.”
„– Szeretnék egy macskát – kezdte rá Jimmy.
– Nem, lehet, Jimmy, nem kaphatsz macskát. Ezt már megbeszéltük. A macskák olyan betegségeket terjeszthetnek, amelyek ártalmasak a gömböcökre.
– De téged nem érdekelnek a gömböcök – mondta Jimmy ravaszul.
Sóhajtás, füstgomoly. – De másokat igen.
– Akkor tarthatok kutyát?
– Nem, azt sem tarthatsz. Nem tudsz mit csinálni a szobádban?
– Papagájt?
– Nem. Hagyd abba. – Nem is figyelt igazán.
– Semmit nem kaphatok?
– Nem.
– Akkor jó! – károgta Jimmy. – Nem kaphatok semmit, akkor az azt jelenti, hogy valamit kaphatok! Mit kapok?
– Jimmy, néha iszonyúan idegesítesz, ugye tudod?
– Kaphatok egy kishúgot?
– Nem!
– Akkor egy öcsikét? Nagyon szépen kérem!
– A nem azt jelenti, hogy nem! Nem hallottad, mit mondtam? Azt mondtam, hogy nem!
– Miért nem?
Ez volt az adu ász, ez mindig megtette a hatását. Az anyja ilyenkor sírni kezdett, felugrott, kirohant a szobából, és nagy csattanással becsapta maga után az ajtót. Plöff. Vagy sírni kezdett, és megölelte Jimmyt. Vagy a sarokba hajította a kávéscsészéjét, és kiabált:
– Szar minden! Szar az egész! Minden teljesen reménytelen!”
„– Légy üdvözölve, ó, Hóember – mondja az, amelyiket Abraham Lincolnnak hívnak. – Bejössz az otthonunkba? – Mintha kezdene a vezérükké válni. Figyelj oda a vezérekre – szokta mondani Guvat. Először vannak a vezetők és a vezetettek, azután a zsarnokok és a rabszolgák, majd a vérfürdők. Így volt ez mindig.”
„Azt állították, hogy az emberi társadalom egyfajta szörnyeteg, aminek fő melléktermékei romok és hullák. Sohasem tanul, újra és újra ugyanazokat az ostoba hibákat követi el, és a rövid távú nyereség érdekében mindig a hosszú távon kudarcra ítélt lehetőséget választja. Olyan, mint egy óriási meztelencsiga, ami könyörtelenül átrágja magát a bolygó összes bioformáján, felemészti a Föld élővilágát, majd kikakálja gyárilag előállított, gyorsan avuló műanyag vackok formájában.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ami tetszett
1. A téma
Sajnos az emberek többsége nem értékeli túlzottan a disztópiákat a magyar könyvpiacon, de én imádom őket! És igen, ez a könyv is egy disztópia. Az emberiség elpusztította önmagát, egyetlen túlélő akadt, Hóember, akinek a szemén át megismerhetjük az emberek nélküli világot, és a visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogyan is jutottunk el idáig.
Ez nem egy mozgalmas regény, ha valaki kalandos, harcos történetre vágyik, inkább másik könyvet vegyen a kezébe. Ebben a könyvben a legtöbb történés Hóember (vagyis a régi nevén Jimmy) fejében, emlékeiben és lelkében játszódik le. Ezek a történések viszont baromi izgalmasak voltak számomra. Imádtam megismerni Hóember emlékeit, szerettem, ahogyan szép lassan egyre többet megtudhattam az adott világról, arról, hogy hová jutott az emberiség, és egyre többet megtudhattam a jelenről.
Számomra azok a jó disztópiák, amikről el tudom hinni, hogy a valóságban is megtörténhetnének, és erről el tudom hinni.
2. Guvatkák
Hóembernek köszönhetően megismerhetjük a Guvatkákat, akik genetikailag módosított emberszerű lények. Még azelőtt hozta létre őket Hóember legjobb barátja, Guvat, hogy az emberiség kihalt volna. A Guvatkák nagyon érdekes kis lények. Külsőleg embernek néznek ki, de úgy egyébként leginkább a gyerekekhez vagy egy nagyon naiv, a világ borzalmaitól elzárt törzsi közösséghez hasonlítottak számomra. Guvat genetikailag kivett vagy módosított bennük mindent, ami az embert gonosszá, iriggyé, féltékennyé, erőszakossá stb. teszi.
Ami nagyon érdekel, hogy vajon ez a módosítás örökérvényű-e, vagy idővel, a sokadik generációban megjelennek az emberek negatív vonásai is… Már most látszik, hogy a Guvatkák bizonyos dolgokban másképp viselkednek, mint arra Guvat eredetileg számított, például úgy „programozta” őket, hogy ne legyenek képesek az istenhitre, ám Hóember meséinek köszönhetően végül Guvat maga lesz az istenük Gazellával együtt.
Érdekes volt bepillantást nyerni a szokásaikba, abba, hogyan élnek, viselkednek, beszélnek, éreznek. És érdeklődve várom a folytatásban, hogy vajon mi lesz velük… Megmaradnak ezen a naiv, gyermeki, ártatlan szinten, vagy mégis előtör belőlük az ember.
3. Visszaemlékezések
Voltak sejtéseim arról, hogy mi is történt a múltban, de nem teljesen úgy volt, ahogyan én azt kilogikáztam. Szóval sikerült meglepni. Ami miatt érdekesek voltak Hóember visszaemlékezései, hogy sem róla, sem Guvatról, sem Gazelláról nem lehet elmondani, hogy teljesen pozitív karakter. Emberek, akikben vannak jó és rossz tulajdonságok is, hoznak jó, rossz, buta és gonosz döntéseket is. Bizonytalanok, félreértik egymást, hazudnak egymásnak, elárulják egymást, de közben szeretik is egymást.
Szerintem ilyen „szürke” karakterekről mindig sokkal izgalmasabb olvasni, mint olyanokról, akik százszázalékosan jók vagy gonoszak. Szerettem volna megérteni őket, átlátni, hogy mit miért is tesznek, főképp Guvat esetében. Jó lenne, ha róla még hallanék a folytatásban, és fény derülne arra, mi is járt pontosan a fejében.
Amin elgondolkoztam…
Annyira filmszerűen láttam magam előtt ezt a könyvet olvasás közben, hogy szerintem nagyon jó kis sorozatot lehetne készíteni belőle. Atwoodnak már több könyvét is megfilmesítették, én örülnék neki, ha ez sem lenne kivétel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek is lennének a Guvatkák, vajon úgy jelenítenék-e meg őket, ahogyan én azt a fejemben elképzeltem…
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik nem bánják, ha a történések, kalandok egy ember fejében játszódnak le nagyrészt, és meglátják az izgalmat az olyan passzív dolgokban, mint a karakterek személyisége, gondolatai, érzései.
Kedvenc idézetek:
„– Miért égették el a marhákat és a birkákat? – kérdezte Jimmy másnap az apjától. Reggeliztek, együtt voltak mind a hárman, úgyhogy vasárnap lehetett. Az volt az a nap, amikor az anyja és az apja is ott volt a reggelinél.
Jimmy apja a második csésze kávéjánál tartott. Miközben itt, egy számokkal teli papírra jegyzetelt. – El kellett őket égetni – válaszolta –, hogy ne terjedjen tovább. – Fel sem pillantott; a zsebszámológépét nyomkodta, és firkált a papírra.
– Hogy mi ne terjedjen tovább?
– A betegség.
– Mi az a betegség?
– Például amikor köhögsz – szólt közbe az anyja.
– Ha köhögök, el leszek égetve?
– Elég valószínű – mondta az apja, és lapozott egyet.
Jimmy ettől nagyon megrémült, mert előző héten köhögött. Bármikor elkezdhet megint köhögni: már kaparta is valami a torkát. Látta, ahogyan ég a haja, és nemcsak egy-két tincs a csészealjon, hanem az összes, még a fején. Nem akarta, hogy egy halomba tegyék a marhákkal és a disznókkal. Sírni kezdett.”
„– Szeretnék egy macskát – kezdte rá Jimmy.
– Nem, lehet, Jimmy, nem kaphatsz macskát. Ezt már megbeszéltük. A macskák olyan betegségeket terjeszthetnek, amelyek ártalmasak a gömböcökre.
– De téged nem érdekelnek a gömböcök – mondta Jimmy ravaszul.
Sóhajtás, füstgomoly. – De másokat igen.
– Akkor tarthatok kutyát?
– Nem, azt sem tarthatsz. Nem tudsz mit csinálni a szobádban?
– Papagájt?
– Nem. Hagyd abba. – Nem is figyelt igazán.
– Semmit nem kaphatok?
– Nem.
– Akkor jó! – károgta Jimmy. – Nem kaphatok semmit, akkor az azt jelenti, hogy valamit kaphatok! Mit kapok?
– Jimmy, néha iszonyúan idegesítesz, ugye tudod?
– Kaphatok egy kishúgot?
– Nem!
– Akkor egy öcsikét? Nagyon szépen kérem!
– A nem azt jelenti, hogy nem! Nem hallottad, mit mondtam? Azt mondtam, hogy nem!
– Miért nem?
Ez volt az adu ász, ez mindig megtette a hatását. Az anyja ilyenkor sírni kezdett, felugrott, kirohant a szobából, és nagy csattanással becsapta maga után az ajtót. Plöff. Vagy sírni kezdett, és megölelte Jimmyt. Vagy a sarokba hajította a kávéscsészéjét, és kiabált:
– Szar minden! Szar az egész! Minden teljesen reménytelen!”
„– Légy üdvözölve, ó, Hóember – mondja az, amelyiket Abraham Lincolnnak hívnak. – Bejössz az otthonunkba? – Mintha kezdene a vezérükké válni. Figyelj oda a vezérekre – szokta mondani Guvat. Először vannak a vezetők és a vezetettek, azután a zsarnokok és a rabszolgák, majd a vérfürdők. Így volt ez mindig.”
„Azt állították, hogy az emberi társadalom egyfajta szörnyeteg, aminek fő melléktermékei romok és hullák. Sohasem tanul, újra és újra ugyanazokat az ostoba hibákat követi el, és a rövid távú nyereség érdekében mindig a hosszú távon kudarcra ítélt lehetőséget választja. Olyan, mint egy óriási meztelencsiga, ami könyörtelenül átrágja magát a bolygó összes bioformáján, felemészti a Föld élővilágát, majd kikakálja gyárilag előállított, gyorsan avuló műanyag vackok formájában.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A MaddAddam-trilógia 1. része, a Guvat és Gazella részben azt is bemutatja, milyen egy teljesen magányos ember élete. A turné állomásain ezúttal olyan filmekből láthattok képeket, amelyekben egy-egy karakter valamilyen okból magányra ítéltetett. Találjátok ki a filmek címét, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába őket.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
A MaddAddam-trilógia 1. része, a Guvat és Gazella részben azt is bemutatja, milyen egy teljesen magányos ember élete. A turné állomásain ezúttal olyan filmekből láthattok képeket, amelyekben egy-egy karakter valamilyen okból magányra ítéltetett. Találjátok ki a filmek címét, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába őket.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
05. 25. Always Love a Wild Book
05. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 31. A Szofisztikált Macska
06. 03. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése