Morgan Rhodes: Árnyak gyűlése (Falling Kingdoms 3.)

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, olvastam a Falling Kingdoms első két részét, és mivel azok szórakoztatóak voltak, kíváncsi voltam, mi történik a folytatásban a karakterekkel. Így kérdés sem volt, hogy szeretném folytatni a történet olvasását a harmadik résszel is.


Első gondolatok

Az első könyv szórakoztatott, de csak úgy átlagos módon, a második részt már sokkal jobbnak találtam, ez a harmadik rész pedig felnőtt az igazán jó fantasyszinthez. Szóval már az olvasás kezdetén éreztem azt, hogy az írónő megérett a feladatra, ez egy izgalmas, kalandos, fordulatos regény lesz.


A történet

A sztori ott folytatódik, ahol a második könyv félbemaradt. Jonasnak, a lázadók vezetőjének tervei füstbe mentek, a csapata nagy része meghalt vagy szétszéledt. Lényegében csak ő maradt, egy újonnan hozzá csatlakozott, titokzatos srác, és Lys, aki viszont a Vérkirály börtönében sínylődik.

Cleo továbbra is a Vérkirály által elfoglalt palotában, Magnus herceg feleségeként próbálja megtalálni az Ősköveket, hogy bosszút állhasson az ellenségein és visszaszerezhesse Auranos trónját.

A történet világa az első könyvben elég egyszerűnek tűnt, a második részben kezdett kidolgozottabbá válni, itt viszont már igazán részletesen megismerhetjük mind az emberi világot, mind a Figyelők világát. Nagyobb bepillantást nyerhetünk abba, mi történt a múltban az Őskövekkel, ahogyan az is szépen kirajzolódik végre, hogy ki miért és milyen célból akarja megszerezni magának ezt a négy mágikus követ.

Tetszett, hogy olvasás közben végig ott volt a feszültség a levegőben. Cleo állandó életveszélyben van a palotában, az ellenségeitől körülvéve. Még az állítólagos barátai is bajt hozhatnak a fejére. Egyfelől ott van Lucia, Magnus húga, aki mágikus képességekkel bír, de képtelen irányítani őket. Cleo először csak érdekből próbálja elnyerni a barátságát, de később valóban megkedveli a lányt. Lucia viszont nyilvánvalóan veszélyes, bármikor kitörhet, akár véletlenül, akár csalódottságában, hogy Cleo szándékai (a baráti érzései ellenére) nem feltétlenül őszinték vele kapcsolatban. Végig féltem attól, hogy Luciával még baj lesz, főképp azért, mert több fontosabbnak hitt szereplő is meghalt már az előző két könyvben, szóval cseppet sem csodálkoztam volna azon, ha egy főszereplő (Cleo) is így jár.

Aztán ott van Nic, Cleo legjobb barátja, aki bár jót akar és direkt sosem árulná el Cleót, elkezd kötődni Ashur herceghez, akiről nem tudhatjuk, hogy jót akar-e vagy csak kihasználja Nicet. Ezen a szálon is végig ott a feszültség, és végül nagyon izgalmasan is alakulnak a dolgok.

A Vérkirály is egy elég kiszámíthatatlan és velejéig gonosz karakter, aki bármikor dönthet úgy, hogy Cleo már nem hasznos számára. És persze Cleo Őskő-kereső küldetése sem veszélytelen.

Szóval, mint láthatjuk, Cleo élete cseppet sincs biztonságban, így végigizgulhatjuk, mi lesz vele, túléli-e a harmadik könyvet, hogy tovább küzdhessen a trónjáért és az országáért.

A lázadók szála is hasonlóan izgalmas. Jonas új lázadótársa elég titokzatos és sötét múlttal rendelkezik. Jonas annak ellenére teljesen megbízik benne, hogy mindenki más számára gyanús a srác, és bennünk, olvasókban is végig ott motoz a kétség, vajon ki lehet és mit akarhat valójában. Jonas ellen fordul végül, vagy valóban barát?

A Figyelők és az Őskövek körül is megszaporodnak a rejtélyek. Már nemcsak az izgatja az olvasó fantáziáját, hogy vajon hol lehet a négy kő, és ki fogja megszerezni őket végül, hanem az is, hogy mire valók (veszélyesek, hasznosak?), és ki mihez tudna kezdeni velük...

Olvasás közben egy pillanatig sem unatkoztam, a sorozatból ez a harmadik rész tetszett eddig a legjobban, és alig várom, hogy a negyediket is olvashassam.


Karakterek

Cleo karaktere egyre erősebb, és ez nagyon tetszik. Mindent elvettek tőle, az ellenségei között kell élnie, mégsem törik meg. A legveszélyesebb helyzetekben sem mutat gyengeséget, mindig tartja magát a terveihez, és sosem alázkodik meg. Igazi harcos hercegnő, csak kard nélkül. A fiatal női olvasók számára igazi példakép.

Jonas továbbra sem tökéletes lázadó. Bizonytalan, időnként rossz döntéseket hoz, és forrófejű is tud lenni. De sosem adja fel, mindig új tervei vannak, és ő legalább nem ül a babérjain egy őrült király elnyomását tűrve, mint a birodalomban élők nagy része. Tetszett, hogy azért a nép körében is egyre többen próbálnak tenni, segíteni, még ha óvatosan, titokban, akkor is. Azért Jonas is fejlődött a harmadik könyvre, mert egyre összetettebb, okosabb terveket eszel ki, és már nem veszít annyiszor, mint korábban. Vagyis képes tanulni a múlt hibáiból.

Lucia... Nos, számomra ő inkább ijesztő, semmint kedvelnivaló. Tudom, hogy nem velejéig gonosz, tudom, hogy a mágiája hatással van a személyiségére is, de számomra ijesztő a gondolat, hogy olyasvalaki közelében legyek, aki bármikor kitörhet és bánthat, vagy akár meg is ölhet. Lucia az én szememben veszélyes, és épp ezért miatta nem aggódtam, bár fennállt a lehetősége, hogy nem éli túl a harmadik könyvet. Persze, hogy így történt-e, nem árulom el előre...

„– Te nem vagy olyan, mint a király – mondta Cleo lágyan, amikor nem kapott választ.

Magnus elfordult.

– Tévedsz. Pontosan olyan vagyok. Az a célom, hogy én is olyan nagy ember legyek, mint az apám. Egész életemben erre vágytam.

Cleo megérintette a kezét, amitől a fiú összerándult.

– Olyan akarsz lenni, mint az az ember, aki egy kisgyermek arcát is képes felvágni valami jelentéktelen kis sértés miatt?

Magnus rámeredt, és önkéntelenül is a sebhelyéhez nyúlt. Ezt soha nem lett volna szabad elárulni a hercegnőnek. Csak egy újabb gyengeségét fedte fel előtte, és a lány most ellene fordította.”

Magnus még mindig a legérdekesebb karakter számomra. Az írónő érezteti, hogy van benne némi jóság, ennek ellenére nem próbál finomítani a karakterén. Magnus simán végignézi ártatlanok halálát, ha úgy érzi, úgysem lenne képes segíteni rajtuk. Cleóval is tud rideg lenni, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szerelmes belé. Az olvasó mégis valahogy képes kedvelni őt. Izgalmas, összetett karakter, akiről el tudom azt is képzelni, hogy megváltozik a regénysorozat végére, de azt is, hogy végül olyanná válik, mint a Vérkirály. Magnus karakterében mindkét lehetőség benne van, és épp ettől izgalmas róla olvasni. Nem mellesleg a Cleóval való kapcsolata is sokkal összetettebb és érdekesebb, mint a Cleo és Jonas közötti vonzalom. Az én szememben Cleo Magnushoz tartozik, Jonas pedig Lyshez, aztán persze majd meglátjuk, hogy az írónő is így gondolja-e...


Hogy tetszett a könyv?

Ez volt eddig a sorozat legjobb, legösszetettebb, legizgalmasabb része. Nagyon élveztem az olvasását, és remélem, hogy mihamarabb megjelenik a negyedik könyv is.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a regény.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a fordulatos, akciódús, izgalmas fantasyket és az összetett, titokzatos karaktereket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT