Jeffrey Archer brit regényíró neve nem ismeretlen a hazai olvasóközönség számára, hiszen számtalan könyve és sorozata jelent meg nálunk. Új könyvében- mely egy új sorozat nyitókötete- William Warwick nyomozó kalandjait élhetjük át, aki újoncként csatlakozik a Scotland Yard műkincslopással foglalkozó osztályához, és rögtön több érdekes ügybe is belekeveredik. Vajon sikerül az összes szálat kibogozni és visszaszerezni a felbecsülhetetlen értékű Rembrandt-festményt? Tartsatok három bloggerünkkel, és kiderül, ráadásul a General Press Kiadó által felajánlott példányt is megnyerhetitek!
Miért választottam ezt a könyvet?
Valami régimódi krimire vágytam, ezért egy másik kötet mellett erre is lecsaptam, amikor lehetőségem akadt elolvasni. Korábban még sosem olvastam Archertől, fogalmam sem volt róla, hogyan ír, de gondoltam, próba szerencse.
Első gondolatok
Amikor a könyv elején megláttam a figyelmeztetést, hogy ez nem egy detektívregény, hanem egy detektívről szóló regény, kicsit megijedtem, hogy mégsem az kapom, amire vágytam, és kiderül, hogy egyáltalán nincs krimiszál a történetben, csak egy ember életéről olvashatok majd, akinek véletlenül rendőr a foglalkozása. Szerencsére nem így történt. Bár a könyv valóban kicsit más, mint a krimiregényektől megszokhattuk, mégis megvan benne az, ami a régimódi krimiregényeket jellemzi.
Történet
William Warwick nyomozó az apja elvárásai ellenére az ügyvédi pálya helyett a rendőri pályát választja. Azt követhetjük végig a regény során, milyen ügyekbe, kalamajkákba keveredik bele zöldfülűként járőrkorában és utána a műkincsvédelmi osztályon.
Más krimiregényekben általában egyetlen bűneset van a középpontban, ez a regény annyiban más, hogy több esetet is bemutat. Egy idős férfi híres írók dedikálását hamisítja a könyvek elejére, hogy jó pénzért eladja őket. Egy másik férfi valamilyen titokzatos okból felvásárolja az ezüstholmikat, de vajon mit akar kezdeni velük? Egy harmadik híres művészek híres alkotásait lopja el, de a rendőrség eddig képtelen volt bármit is rábizonyítani.
És persze ott van a szerelmi szál, ami megint csak előhoz egy krimiszálat. William beleszeret egy képgalériában dolgozó nőbe, mikor a képlopások ügyében nyomoz. Egyre komolyabbra fordul a kapcsolatuk, de a nő titkol valami fontosat. Vajon köze van a képlopásokhoz, vagy mást rejteget?
Érdekes volt a könyv felépítése is, mert volt olyan krimiszál, ami végigívelt a regényen, és volt olyan is, ami már a könyv közepén véget ért. Az is izgalmas volt, hogy míg a legtöbb krimiben megnyugtatóan lezárják az adott bűnügyeket és a rossz mindig elnyeri méltó büntetését, addig ez a regény sokkal valósághűbb. Hiszen a valóságban sem mindig lehet lecsukatni a bűnösöket, vannak, akik a szerencsének, pénznek, hatalomnak, az esküdtszék vagy bírók inkompetenciájának köszönhetően megússzák. Ez a bizonytalanság, hogy vajon sikerül-e elkapni a bűnöst, izgalmasabbá tette a sztorit, mint ha tutira vehettük volna, hogy úgyis győz az igazság.
Karakterek
William elszánt, kitartó, sem az apjának, sem másoknak nem engedi meg, hogy eltántorítsák attól, amit el akar érni: hogy detektív legyen. Ez a szememben egy pozitív tulajdonság. Viszont William nem tökéletes és nem is olyan zseni, amilyenek általában a krimiregények nyomozói. Ő egy teljesen átlagos srác, aki zöldfülűként botladozik, hibákat követ el, olyanokat is, amik miatt a tettesek nem mindig kerülnek börtönbe.
Egyetlen olyan tette volt, ami számomra elég visszatetsző volt, hogy lefeküdt valakivel, akivel nem kellett volna. Kétszeresen nem kellett volna, egyfelől, mert ezzel megcsalta a nőt, akit állítólag szeret. Másfelől, mert rendőrként be kell tartani bizonyos erkölcsi szabályokat, és szerintem az is ezek közé tartozik, hogy nem a testünk "eladásával" akarjuk megoldani az adott ügyet. Szóval ezt az egyetlen momentumot nem igazán értem. Szerintem nem kellett volna beleírni a sztoriba, mert csak rontott William egyébként esetlenül is szerethető jellemén.
Beth, William barátnője titokzatos karakter, próbáltam kitalálni mit titkolhat, de másra gondoltam eredetileg, mint ami végül kiderült róla. Kicsit fanatikus, ha műtárgyakról van szó, ezért kíváncsi leszek, a folytatásban mit szól majd a megcsaláshoz. Az lesz-e a reakciója, amit William gondoltam, vagy sem. Nőként azt hiszem, nem.
Sir Julian, William apja igazán meglepett. A könyv elején azt hittem, egy vaskalapos valaki, akivel majd Williamnek nehéz lesz megküzdenie azért, hogy nyomozó lehessen. De végül kiderült, hogy Sir Julian egész normális férfi, aki hajlandó a kompromisszumokra és elfogadásra.
Grace, William húga egy amolyan feminista karakter a sztoriban. Egyfelől ő is ügyvéd, ami azt jelenti, hogy az adott korban egy olyan pályán kell bizonyítania, amit szinte száz százalékban a férfiak uralnak. Másfelől leszbikus, ami szintén nehézségeket okoz számára, hiszen az emberek még most sem túl elfogadóak, akkoriban még ennyire sem voltak. Egyébként az ő karakterét kedveltem meg a legjobban, tetszik, hogy bár nehezített pályán kell "futnia", mégsem adja fel. És nemcsak hogy nem adja fel, még győzni is képes.
Hogy tetszett a könyv?
Képes volt lekötni, és az, hogy sok dologban más volt, mint a többi krimiregény, adott valami újat számomra.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan lehet "másképp" krimit írni, mint ahogyan azt eddig megszokták. Átlagos képességű nyomozóval, sokkal reálisabb helyzetekkel és nem egyetlen, a teljes történeten átívelő üggyel, hanem több kisebb és nagyobb esettel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Valami régimódi krimire vágytam, ezért egy másik kötet mellett erre is lecsaptam, amikor lehetőségem akadt elolvasni. Korábban még sosem olvastam Archertől, fogalmam sem volt róla, hogyan ír, de gondoltam, próba szerencse.
Első gondolatok
Amikor a könyv elején megláttam a figyelmeztetést, hogy ez nem egy detektívregény, hanem egy detektívről szóló regény, kicsit megijedtem, hogy mégsem az kapom, amire vágytam, és kiderül, hogy egyáltalán nincs krimiszál a történetben, csak egy ember életéről olvashatok majd, akinek véletlenül rendőr a foglalkozása. Szerencsére nem így történt. Bár a könyv valóban kicsit más, mint a krimiregényektől megszokhattuk, mégis megvan benne az, ami a régimódi krimiregényeket jellemzi.
Történet
William Warwick nyomozó az apja elvárásai ellenére az ügyvédi pálya helyett a rendőri pályát választja. Azt követhetjük végig a regény során, milyen ügyekbe, kalamajkákba keveredik bele zöldfülűként járőrkorában és utána a műkincsvédelmi osztályon.
Más krimiregényekben általában egyetlen bűneset van a középpontban, ez a regény annyiban más, hogy több esetet is bemutat. Egy idős férfi híres írók dedikálását hamisítja a könyvek elejére, hogy jó pénzért eladja őket. Egy másik férfi valamilyen titokzatos okból felvásárolja az ezüstholmikat, de vajon mit akar kezdeni velük? Egy harmadik híres művészek híres alkotásait lopja el, de a rendőrség eddig képtelen volt bármit is rábizonyítani.
És persze ott van a szerelmi szál, ami megint csak előhoz egy krimiszálat. William beleszeret egy képgalériában dolgozó nőbe, mikor a képlopások ügyében nyomoz. Egyre komolyabbra fordul a kapcsolatuk, de a nő titkol valami fontosat. Vajon köze van a képlopásokhoz, vagy mást rejteget?
„–
Csak a képet csodáltam.
Az
idősebb férfi már épp becsukta volna az ajtót, amikor William még hozzátette:
–
Láttam az eredetijét.
A
három nyomozó alaposabban szemügyre vette az idegent.
–
Ez az eredeti – jegyezte meg a nő kissé ingerülten.
–
Az lehetetlen – mondta William.”
Érdekes volt a könyv felépítése is, mert volt olyan krimiszál, ami végigívelt a regényen, és volt olyan is, ami már a könyv közepén véget ért. Az is izgalmas volt, hogy míg a legtöbb krimiben megnyugtatóan lezárják az adott bűnügyeket és a rossz mindig elnyeri méltó büntetését, addig ez a regény sokkal valósághűbb. Hiszen a valóságban sem mindig lehet lecsukatni a bűnösöket, vannak, akik a szerencsének, pénznek, hatalomnak, az esküdtszék vagy bírók inkompetenciájának köszönhetően megússzák. Ez a bizonytalanság, hogy vajon sikerül-e elkapni a bűnöst, izgalmasabbá tette a sztorit, mint ha tutira vehettük volna, hogy úgyis győz az igazság.
Karakterek
William elszánt, kitartó, sem az apjának, sem másoknak nem engedi meg, hogy eltántorítsák attól, amit el akar érni: hogy detektív legyen. Ez a szememben egy pozitív tulajdonság. Viszont William nem tökéletes és nem is olyan zseni, amilyenek általában a krimiregények nyomozói. Ő egy teljesen átlagos srác, aki zöldfülűként botladozik, hibákat követ el, olyanokat is, amik miatt a tettesek nem mindig kerülnek börtönbe.
Egyetlen olyan tette volt, ami számomra elég visszatetsző volt, hogy lefeküdt valakivel, akivel nem kellett volna. Kétszeresen nem kellett volna, egyfelől, mert ezzel megcsalta a nőt, akit állítólag szeret. Másfelől, mert rendőrként be kell tartani bizonyos erkölcsi szabályokat, és szerintem az is ezek közé tartozik, hogy nem a testünk "eladásával" akarjuk megoldani az adott ügyet. Szóval ezt az egyetlen momentumot nem igazán értem. Szerintem nem kellett volna beleírni a sztoriba, mert csak rontott William egyébként esetlenül is szerethető jellemén.
Beth, William barátnője titokzatos karakter, próbáltam kitalálni mit titkolhat, de másra gondoltam eredetileg, mint ami végül kiderült róla. Kicsit fanatikus, ha műtárgyakról van szó, ezért kíváncsi leszek, a folytatásban mit szól majd a megcsaláshoz. Az lesz-e a reakciója, amit William gondoltam, vagy sem. Nőként azt hiszem, nem.
Sir Julian, William apja igazán meglepett. A könyv elején azt hittem, egy vaskalapos valaki, akivel majd Williamnek nehéz lesz megküzdenie azért, hogy nyomozó lehessen. De végül kiderült, hogy Sir Julian egész normális férfi, aki hajlandó a kompromisszumokra és elfogadásra.
Grace, William húga egy amolyan feminista karakter a sztoriban. Egyfelől ő is ügyvéd, ami azt jelenti, hogy az adott korban egy olyan pályán kell bizonyítania, amit szinte száz százalékban a férfiak uralnak. Másfelől leszbikus, ami szintén nehézségeket okoz számára, hiszen az emberek még most sem túl elfogadóak, akkoriban még ennyire sem voltak. Egyébként az ő karakterét kedveltem meg a legjobban, tetszik, hogy bár nehezített pályán kell "futnia", mégsem adja fel. És nemcsak hogy nem adja fel, még győzni is képes.
Hogy tetszett a könyv?
Képes volt lekötni, és az, hogy sok dologban más volt, mint a többi krimiregény, adott valami újat számomra.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan lehet "másképp" krimit írni, mint ahogyan azt eddig megszokták. Átlagos képességű nyomozóval, sokkal reálisabb helyzetekkel és nem egyetlen, a teljes történeten átívelő üggyel, hanem több kisebb és nagyobb esettel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
A regényben fontos szerepet játszik Rembrandt egy híres festménye, A posztós céh elöljárói. Mostani nyereményjátékunkban a híres holland művész további munkáinak nyomába eredünk: minden állomáson találtok egy festményt, a ti feladatotok pedig, hogy a kép címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
A regényben fontos szerepet játszik Rembrandt egy híres festménye, A posztós céh elöljárói. Mostani nyereményjátékunkban a híres holland művész további munkáinak nyomába eredünk: minden állomáson találtok egy festményt, a ti feladatotok pedig, hogy a kép címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
06. 01. Könyv és más
06. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 05. Flora the Sweaterist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése