~ Sárga könyves út ~

2020. június 20., szombat

Tonke Dragt: Levél a királynak – Blogturné


A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. A történet szerint a ​16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Ha kíváncsiak vagytok az ifjú kalandjaira tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott könyvet. 


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg és történet alapján egy minőségi ifjúsági fantasynek tűnt ez a regény, amely visszarepít a lovagkorba (még ha nem is a mi világunkéba). Nem mellesleg sorozat is készült belőle a Netflixen, szóval gondoltam, biztosan érdekes, izgalmas sztori lehet, amit kár lenne kihagyni.


Első gondolatok

A történet nagyon izgalmasan és titokzatosan kezdődik, úgyhogy szinte rögtön beszippantott. Az írónő stílusa is kiváló, nyelvi szempontból igazán minőségi a szöveg. Vagyis a könyv elejébe belekezdve az volt az első gondolatom, hogy klassz kis regény lesz ez.


A történet

Tiuri éppen a lovaggá ütésére készül, amikor egy idős férfi megzavarja őt. Odaad neki egy levelet, és arra kéri, vigye el azt egy rejtélyes lovagnak. Tiurinak választania kell, vagy marad és akkor másnap reggel lovaggá ütik, vagy teljesíti a fontosnak tűnő küldetést. Ő persze útnak indul a levéllel, ám elkésik, a titokzatos lovagot orvul meggyilkolták, haláltusája közben annyi ereje maradt még, hogy rábízza Tiurira a saját küldetése teljesítését: vigye tovább a levelet a szomszédos ország királyának.

A levélmotívum nagyon tetszett. Tiuri nem nyithatja ki, nem olvashatja el a levelet, vagyis fogalma sincs róla, miről szólhat az üzenet. Így persze mi, olvasók sem tudjuk ezt. Kíváncsian követjük végig a fiú kalandjait, csak hogy végül megtudhassuk, mi is áll a levélben, amely miatt megölték a Fehérpajzsos Fekete Lovagot, és üldözik Tiurit is. Persze a történelmi háttérből, amelyet nagyrészt más karakterek meséiből ismerhetünk meg, nagyjából sejtjük, miről lehet szó, de olvasóként biztosra vettem, hogy lesz valami apró csavar vagy plusz adalék még a levélben, ami igazán fontossá teszi a kézbesítését.

A regény lényegében Tiuri útjáról szól át a saját országa határán végig a szomszédos országon egészen a király lakhelyéig. Kicsit hasonlít A Gyűrűk Urára, ahol egy gyűrűt kell célba juttatni, csak itt gyűrű helyett levél van, és nem elpusztítani kell, hanem eljuttatni a célig.

A vándorlás során Tiuri újabb és újabb random emberekkel találkozik, ami nekem egy kicsit zavaró volt. Amikor kezdett volna érdekelni egy karakter, akkor elváltak az útjai Tiuritól, és máris jött valaki más helyette. Egy bolond, egy várúr és a lánya, néhány bosszúra vágyó lovag, egy becsületes vámszedő, egy polgármester és az írnoka, valamint egy bérgyilkos. Mindegyikük nagyon izgalmas karakter, de egyikük sem kap hosszadalmas szerepet a történetben. És ezt sajnálom. Így nekem kicsit szaggatott volt a történet, egyik jelenetről ugrottunk a másikba, és nem tudtam úgy igazán elmélyülni egyetlen helyszín cselekményében sem, ahogyan egyetlen érdekes karakterben sem.

Ennek ellenére voltak izgalmas események a vándorlás során, mindig történt valami, ami miatt aggódhattam vagy drukkolhattam.

A történet vége nem sok meglepetést tartogatott, minden úgy zárult végül, ahogyan azt sejtettem. Ez egyfelől megnyugtatót volt számomra, mert lezárult a sztori a vágyaim szerint, másfelől azért vártam volna valami meglepetést, csavart, ami meghökkent egy kissé, és kirángat a megszokott és elvárt történetvezetésből.

Ha jól láttam, lesz egy második része is a történetnek. Az remélhetőleg már nem egy hosszas vándorlásról fog szólni, hanem egy izgalmas politikai és valós csatáról a három királyság között. Meglátjuk... Az biztos, hogy kíváncsian várom, mit hoz ki a folytatásból az írónő.


Karakterek

Tiuri egy talpig becsületes, fiatal fiú, akiből a lovagok mintapéldánya válhat. Segíti a gyengéket, kiáll az igazságtalansággal szemben, harcol a jó ügyért. Mindig helyesen cselekszik. Szóval szerethető karakter, csak hát, épp ezért kiszámítható is. 



„– Így ugrom át a veszélyt, ni! – kiáltotta Piak, és felugrott a levegőbe. – Nekem nem tudsz újat mondani a veszélyről, a Vörös Lovasokról, meg Ásporról, a kémről. És ketten többet látunk, mint egyedül. Gyorsan akarsz menni… hát majd én is szedem a lábam! Na, kérlek, hadd menjek veled: engedelmes fegyverhordozód leszek!
Tiuri habozott. Szabad elfogadnia Piak ajánlatát?
– Ha sokat töprengsz, sarkon fordulok, és itt hagylak! – jelentette ki Piak. – És majd csak később osonok utánad, mint valami kém…
Tiuri elnevette magát.
– Jól van, legyen! – mondta. – Jobb egy útitárs, mint ha a nyomomban liheg valaki!
– Hurrá! – kiáltott fel Piak. Futásnak eredt, de kis idő múlva megtorpant, megvárta, míg Tiuri utoléri. Mélyen meghajolt.
– Szolgálatodra – mondta ünnepélyes hangon.
– Ne butáskodj – szólt rá Tiuri. – Útitársak vagyunk, egyenlő emberek.
– Barátok!”

Nekem sokkal jobban tetszett a barátja és leendő apródja, Piak, aki igazán leleményes, humoros srác. Szerencsére ő volt az a kivételnek számító karakter, aki csatlakozott Tiurihoz, és el sem hagyta őt a kalandjuk végéig. Vagyis az ő karakterét volt időm és lehetőségem jól megismerni és igazán megszeretni. Jókat kuncogtam a beszólásain, aranyos volt a viselkedése, és megvolt a maga belső konfliktusa is: Tiurival maradni és új otthonra lelni egy nagyvárosban, vagy hazamenni a hegyek közé a régi, szeretett otthonába.

A Erdei Kunyhó Bolondja is érdekes és aranyos karakter volt. Nagyon el tudtam őt képzelni, az ártalmatlan, szellemileg kissé visszamaradott fiút, aki nem vágyik másra, csak hogy találjon magának egy barátot, aki hajlandó megállni és beszélgetni, foglalkozni vele.

Azt kicsit sajnáltam, hogy a női karakterek a háttérbe szorultak ebben a regényben. A várúr lánya persze elég belevalónak tűnt abban a kevés jelenetben, amiben szerepelt, de egyelőre minimális jelentősége volt csak, és rajta kívül más fontosabb női karaktert egyáltalán nem találhattunk a sztoriban. Szóval ez egy férfiregény, pedig annyi érdekes női karaktert is bele lehetett volna tenni egy ilyen lovagvilágba... Remélem, hogy a második részben az írónő pótolja ezt a hiányosságot is.


Hogy tetszett a könyv?

Nekem egy kicsit vontatott volt az egész regényt átívelő vándorlás, és kár, hogy egyik helyszínről rögtön ugrottunk a másikra, így nem ismerhettem meg jól az egyébként érdekesnek tűnő karaktereket. A levélmotívum viszont nagyon tetszett, és az is, hogy a vándorlás során mindig történt valami izgalmas.

Szóval összességében TETSZETT ez a regény.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a vándorlós kalandregényeket, amelyekben a cél eljutni egyik helyről a másikra. Valamint azoknak, akik kedvelik a lovagkort és a fiús kalandokat.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Mivel a Levél a királynak című regény a lovagkorban játszódik, így a mostani nyereményjáték keretében arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a régmúlt idők lovagjait/vitézeit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ez alapján kell rájönnötök, hogy kire is gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő lovag nevét.


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Leírás a játékhoz:

Skót lovag, aki nemzete parasztjait szabadságharcba vezette az angol elnyomás ellen, I. Eduárd angol király uralma alatt, a skót függetlenségi harcok jelentős időszakában.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.10. Csak olvass! 
06.11. Könyvvilág 
06.18. Readinspo
06.20. Spirit Bliss Sárga könyves út
06.22. Hagyjatok! Olvasok!
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése