~ Sárga könyves út ~

2021. szeptember 15., szerda

Jane Austen: Értelem és érzelem – Blogturné



A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik legismertebb és legjelentősebb darabját. A Büszkeség és balítélet után most az írónő másik klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri az Értelem és érzelem legújabb kiadását!


Miért választottam ezt a könyvet?

Régebben (tizenévesen) próbálkoztam már Jane Austennal, de nem sok emlékem van a regényeiről, csak annyi, hogy valamiért nem igazán tetszett a stílusa, a Bronte nővérek regényeiért sokkal jobban odavoltam. Ám Austen regényeinek filmváltozatait szeretem, és annyian odavannak a regényeiért is, hogy úgy éreztem, kell adnom neki még egy esélyt. Főképp, hogy ilyen szép új kiadásban és más fordításban vehettem kézbe az Értelem és érzelem című regényét.


Véleményem a könyvről

A történetet szerintem a többség már ismeri, ha máshonnan nem, akkor a tévéből. A regény a Dashwood nővérekről szól, főképp a szerelmi életükről. Elinor Edwardért van oda, de a férfi anyja nem helyeselné a házasságukat, mert Elinor nem elég gazdag családból származik. Marianne pedig beleszeret Willoughbyba, de fogalma sincs a férfi sötét múltjáról. Közben pedig odavan érte Brandon ezredes a harmincas éveiben járó, tisztességes, becsületes férfi, de a lány észre sem veszi őt.

Először is, én korábban másik fordítótól olvastam Austen könyveit, és azt kell mondjam, nagyon sokat számít, ki hogyan fordít egy regényt. Sillár Emőke munkája ebben a kiadásban sokkal jobban tetszett, valahogy közelebb éreztem magamhoz a szöveget, gördülékenyebb, könnyebben befogadható volt számomra.

Érdekes volt egy másik kor hétköznapjaiba bepillantani. Hogyan működtek a családok, a közösségek, a gazdagok világa és a kevésbé gazdagoké. Milyen szabályok és elvárások között éltek a férfiak és a nők. Bár ez nem egy történelmi, hanem egy romantikus regény, mégis egyfajta történelmi betekintést nyújtott számomra. Annyi biztos, hogy olvasás közben nagyon örültem, hogy a 21. században élek. Én képtelen vagyok megjátszani magam, nem tudok udvariaskodni, miközben valakit nem kedvelek, olyannal pedig főképp nem, akiről tudom, hogy nem kedvel engem és a hátam mögött áskálódik ellenem. Az a kor a pletykák, rosszindulat és színjátszás kora volt számomra. Mindenkinek, még a jó embereknek is meg kellett játszaniuk magukat, hogy ne váljanak kitaszítottá a családjukkal együtt.

Azt is érdekes volt látni, hogy mennyire számított és mégsem számított az akkori embereknek a pénz. Számított abból a szempontból, hogy ki milyen gazdag családba házasodik be. És nem számított, mert például egy idősebb hölgy simán lakhatást és ellátást biztosított számára lényegében idegen fiatal lányoknak, akik nem dolgoztak neki, hanem csak úgy voltak mellette társalkodni, szórakoztatni. Manapság egy rokonnal is furcsa és rossz érzés lenne eltartatni magad, nemhogy egy lényegében idegennel. Akkoriban ez természetes volt, most pedig élősködésnek számítana.

Őszintén szólva Elinor és Edward szála nem igazán érdekelt. Fogalmam sincs róla, hogy egy okos, kedves nő mit láthat Edwardban. Lényegében egy semmihez nem értő, soha semmi értelmeset nem csináló, pipogya férfiról van szó, akiben még erő és tartás is alig van. Egyszer áll ki a döntése mellett az anyjával szemben, akkor sem a megfelelő nőért. Nem tudom... Nekem egy ilyen gyenge, semmire nem jó jellemű férfi nem kéne, mert nem tudnék felnézni rá. Szóval Elinor kaphatott volna jobbat is. Ezt az érzést a könyvben csak erősítette az, hogy Edward itt valóban ismerte és eljegyezte Lucyt, nem pedig csak egy félreértésről volt szó, mint a Hugh Grant-es filmváltozatban.

Marianne szerelmi szála már érdekesebb volt. Tetszett, hogy Marianne-t nem foglalkoztatták az elvárások. Persze heves volt, túl hirtelen, és időnként félreismert embereket, valamint rossz döntéseket hozott, de ennek ellenére ő volt a legemberibb és legszimpatikusabb karakter a történetben számomra. Mert ő önmaga mert lenni egy szigorú szabályokkal teli világban. Ő volt a legszabadabb karakter a regényben, még ha ez időnként szenvedéssel is járt együtt.

– Ó! – kiáltott Marianne – mily elragadtatással figyeltem azelőtt, ahogy lebegve vitorláznak lefelé! Micsoda örömet okozott, ha séta közben a széltől felkavarva záporoztak körülöttem! Milyen érzéseket csaltak elő a levelek, az ősz, a levegő így együtt! Most senki sem örül nekik. Csak nyűgnek tartják, sietve elsöprik, s lehetőség szerint eltüntetik szem elől őket.
– Nem mindenki osztja – mondta Elinor – a te száraz levelek iránti szenvedélyedet.
– Nem, az én érzéseimet ritkán osztják, ritkán értik meg mások. De néha azért ez is előfordul.

Willoughby egy tipikus rohadék pasi, aki a nőket csak élvezetet nyújtó tárgyaknak tartja. Magyarázhatott, amit akart a könyv végén Elinornak, egy cseppet sem szántam. Tipikusan az a férfi, akinek fogalma sincs róla, mi a valódi szerelem. Szóval örültem, hogy Marianne végül rájött, hogy tovább kell lépnie, és az izgalmas rosszfiú helyett inkább a kedves, becsületes jó embert választotta.

Nagyon kíváncsi voltam Bandon ezredesre a könyvben, mert az Alan Rickman-es filmváltozatban szerelmes voltam belé teljesen. Szerencsére a regényben is egy szimpatikus karakter, aki valóban tiszta szívvel szereti Marianne-t.


Hogy tetszett a könyv?

Ez a fordítás sokkal jobban bejött, és a történet is sokkal jobban lefoglalt így 37 évesen. Austen sosem lesz a kedvencem, de el fogom olvasni az új kiadásban a többi megjelent és megjelenő regényét is ezek után.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Austen-rajongóknak, és azoknak, akik szeretik a régi korban játszódó, romantikus történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy az idézetek alapján be tudjátok-e azonosítani, hogy Jane Austen mely írására gondolunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, mellyel nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

Mondhat kegyed, amit csak akar, az értelmes férfiak nem vágynak buta feleségre.


Állomáslista:

09. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 17. Csak olvass!
09. 19. Fanni's Library
09. 21. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése