Idén ősszel jelent meg Kae Westa negyedik regénye, a Főmarsall kisasszony, ami több világ, több istenség és több hős sorsát fűzi össze, miközben az akciódús, érzelmes és romantikus pillanatokból sincs hiány.
A különleges regényt a Blogturné Klub bloggerei mutatják be megannyi extra állomással fűszerezve, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a kötet egy példányát!
1. Legújabb könyved, a Főmarsall kisasszony egy elég összetett fantasyvilágban játszódik istenek, kiválasztottjaik és az őket szolgálók között. Ha te választhatnál, ki lennél, isten, kiválasztott, talpas, vagy csak egyszerű ember?
Leginkább kiválasztott. Épp eléggé szívemhez nőtt a csapat az elmúlt három év során ahhoz, hogy együtt akarjak lógni velük – no meg némi kárpótlással is tartozom azért a sok megpróbáltatásért, amit a nyakukba zúdítottam. Az lenne a legkevesebb, hogy velük menjek a küldetéseikben segédkezni. Ha meg utána összeülünk mozizni Endinél, hát annál jobb.
2. A könyvbeli istenek olyanok, amilyenné a bennük hívők teszik őket. Ha valaki egy haragos istenben hisz, az istene valóban azzá válik. Ha viszont megbocsátóban, akkor az istene is olyan lesz. Ha te teremthetnéd meg a saját istenedet, milyen lenne, hogy hívnák, minek az istene lenne?
Lokit kérném szépen. Köszönöm.
A viccet félretéve, azt hiszem, egy kisebb istent szolgálnék szívesen. Talán egyfajta genius locit, aki egy erdei tisztás vagy akár egy sírkert úrnője, és az odatévedő (vagy épp odavezetett) keveseknek kínál lelki gyógyulást, a traumáikból való felépüléshez vezető útra való rálépést. Az lenne az ideális, ha kevesen ismernék őt, vagyis kevesek hite befolyásolná. Nagyon bölcs, de esendő lenne, mély önismerettel, és másokat is arra tanítana. Olykor (alapos mérlegelés után) bántalmazókat is fogadna, hiszen nagyon sokszor őket is a saját traumatikus élményeik teszik olyanná, amilyenek. Ó, és természetesen istennő lenne, mivel véletlenül sem szeretném holmi mesterséges érzelmi kötelékek miatt veszélyeztetni a házasságomat.
3. A regénynek van egy fő szála, amely átível az egész könyvön, de a történet kisebb epizódokból tevődik össze. Ezek az epizódok a kiválasztottak világaiban játszódnak. Miért döntöttél úgy, hogy epizódokra tagolod a regényt?
2013 végén vettem részt a Potsdami Egyetem The Future of Storytelling nevezetű online kurzusán. Itt egy egész héten keresztül a tévésorozatokról szóltak az előadások. Ekkor merült fel bennem, hogy érdekes lenne kipróbálni, hogy működik ez a klasszikus epizodikus felépítés regényfejezetekkel. Azt kell mondjam, rengeteget tanultam belőle, bár olykor azért rendesen szidtam magam, amiért így megnehezítettem a saját dolgomat. De végső soron elégedett vagyok az eredménnyel.
4. A kiválasztottak világai nagyon különböznek egymástól, mindegyik más és más. Ha az egész életedet csak az egyikük világában élhetnéd le, melyikükét választanád és miért?
Mindenképp olyan világot választanék, ahol létezik mágia – és akkor már rögtön csak kettő maradt. Tengerész Jastrabéknál, a szigetvilágban sajnos túl meleg van az ízlésemnek, és hát a poligámiát se nekem találták ki. Akkor pedig marad Nunulë a kísértetek energiájából nyert mágiával, ami egy nagyjából tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji társadalmat tart működésben. Ott megvan az ember kellő kényelme, izgalmasak az aktuális társadalmi folyamatok (kísértetjogi aktivisták tüntetnek a halottak szellemeinek jogaiért, és különböző tudományos fórumokon folynak a viták arról, meddig tekinthető személynek egy kísértet), és az Úr is egy olyan isten, aki nem keseríti meg túlságosan a helyiek életét.
5. A mi otthonunk, a föld is az egyik kiválasztott világa, épp ezért elég sok kulturális (filmek, zenék stb.) utalást kapunk a történetben. Melyik a kedvenced ezek közül?
Kettő is van. Az egyik akkor hangzik el, amikor utoljára kerülünk új világba, és egy leírásokban viszonylag bővelkedő szakasz után újabb hosszas értekezésre lett volna szükségem a környékről. Itt jött segítségemre egy klasszikus, amivel kettévághattam a gordiuszi csomót; nem hiszem, hogy létezik olvasó, aki ne tudná, milyen helyen járunk, ha ezzel találkozik:
„Rosenique-nek elszorult a torka. Nem kellett elhúzódnia: Endre közéjük lépett, és lebámult az alattuk tátongó, kietlen mélységbe.
– Mordorba nem szokás csak úgy besétálni – morogta.”
A másikat inkább magánemberként szeretem. A fiam kérése volt, hogy Endi a Pokémonból is idézzen valamikor. A „szerezd meg hát mind” túl szimplának tűnt, így végül a Rakéta Csapat mottójának kezdősorai kerültek be a megfelelő helyre – vagyis készülj a harcra, és vele a kudarcra!
6. Rosenique, a főszereplőd igazán belevaló, bátor nő. Sikátori patkányként kezdte, majd főmarsall lett belőle, egy isten kiválasztottja. Még egyszerű emberként vagy már főmarsallként volt izgalmasabb írni róla, az érzéseiről és a gondolatairól?
Rose azon ritka női szereplők egyike, akivel az első pillanattól megtaláltuk a hangot. Tudtam, hogy kemény túlélőként ő leginkább dafke alapon működik, és az egyetlen Zette-et leszámítva mindenkivel a végsőkig bizalmatlan. Utcagyerekként nőtt fel, túl sokan akarták bántani, mire megtanulta, hogyan védje meg magát. Beletelt némi időbe, mire rájöttem, hogy öntudatlanul is belevittem a saját gyerek- és fiatalkorom legnagyobb traumáját, az iskolai szekálást és kiközösítést – vagyis leginkább azt a védelmi mechanizmust, amit emiatt építettem ki magamban. Miközben végigvezettem Rose-t a gyógyulási folyamaton, a bízni tanulás különböző fázisain, kicsit bennem is a helyükre kerültek a dolgok. Bármennyi idő telt is el a gimi óta, azt kell mondjam, ez sajnos igencsak rám fért.
7. Rosenique kétszer is megtalálta a szerelmet, egyszer emberként, egyszer pedig kiválasztottként. A helyében te kit választottál volna, a régimódi erkölcsökkel rendelkező Rollace-t, vagy a kalandor, ficsúrosan könnyed Zette-et?
Rollace-t, azonnal, kérdés nélkül. Az ő tartásánál és érzelmi intelligenciájánál kevés dolgot becsülök többre egy férfiban, ráadásul korrekt és hűséges társ, aki arra inspirálja az embert, hogy méltó párja legyen. Bár be kell vallanom, írás közben mégsem ő volt az ideálom, hanem a világcsavargó Tengerész Jastrab, aki dohányzik, iszik, aktuálisan épp négy felesége van, és halandó éveiben az öngyilkossággal is megpróbálkozott. De őt a való életben inkább csak messziről bámulnám.
8. A regény végén a fő szál lezárul, ennek ellenére el tudnék képzelni egy második – esetleg később harmadik, negyedik stb. – könyvet is a történethez. Tervezel folytatást?
Nem zárom ki, de kicsi rá az esély, hogy belevágok. Tudom, hogy maradtak elvarratlan szálak (ami óhatatlan is, hiszen a könyv lezárul, de az élet megy tovább), és a többségüket tovább is gondoltam. Tisztában vagyok vele, hová kerültek Meliza hívei, tudom, kicsoda a rejtélyes férfi a sivatagban, aki démonokkal barátkozik, látom magam előtt, milyen komplikációkhoz vezetnek a nunulëi gyárkomplexum történései, és legfőképp van egy csomó olyan aspektusa a vallásnak, vallásosságnak, amit még szívesen feltérképeznék. Mindezzel együtt én lennék a legjobban meglepve, ha következőnek arról adnék hírt, hogy készül a Kísértetmágus – mert igen, a folytatásnak (ha lenne) Gar állna a középpontjában.
9. És ha már nemsokára itt a karácsony… Endre ugyebár a földről jött, beavatta kiválasztott-társait a karácsony ünnepébe? Ha igen, hogyan karácsonyoznak a kiválasztottak?
Nincs olyan dolog égen-földön, amibe Endi ne avatna be mindenkit, aki hajlandó végighallgatni. Az biztos, hogy a központi szerepet a nagymamája receptje alapján sütött, húszféle bejgli játssza. A tenyérbeli karácsonyban nincs vallásos jelleg (mégse kéne megharagítani az isteneiket azzal, hogy egy kívülálló gyerekének a születését ünneplik), viszont egy ideje már tutira mindenki hozzáteszi a magáét, és egy ajándékokban, közös programokban és természetesen kajában gazdag, hatalmas örömünnep kerekedik az egészből, ahol nemcsak maguk a kiválasztottak, de a közvetlen környezetükben élők is rendkívül jól érzik magukat.
10. Ha karácsonyi ajándékot kéne választanod a kiválasztottaknak és az isteneiknek, mit adnál nekik?
Egy nyugiban eltöltött napot, amikor nem szívatom őket semmivel. Gyanítom, hogy ezt minden másnál többre értékelnék.
11. Mikor és hol tudják az olvasóid dedikáltatni veled a saját példányukat a közeljövőben?
Ez viszont egy rendkívül fogós kérdés. Nagyon bízom benne, hogy a járványhelyzet (akár átmeneti) enyhülésével tavaszra már lehetnek olyan (akár Delta Vision-ös, akár össznépi könyves) rendezvények, ahol erre is sort lehet keríteni. A jelenlegi szituációban viszont száz százalékig a biztonság és az elővigyázatosság híve vagyok. Jussunk túl a nehezén, és aztán térjünk vissza rá!
Úgy legyen, remélem, mihamarabb találkozhatunk mi is egy könyves rendezvényen. Köszönöm szépen az interjút!
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A kötet írója, Kae Westa nem csak íróként, hanem fordítóként és szerkesztőként is tevékenykedik. A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézeteket, amikben Kae íróként, fordítóként vagy szerkesztőként működött közre, a feladat pedig az, hogy beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába a könyv címét. Sok sikert!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Idézet a játékhoz:
Ne sírj, hallod? Elveszlek feleségül!
Állomáslista:
11. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út interjú
11. 22. Sorok Között idézetek a könyvből
11. 24. Sorok Között értékelés
11. 26. Dreamworld értékelés
11. 28. Sorok Között interjú a grafikussal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése