Bear Grylls, a világhírű túlélőművész előző könyvének a sikerén felbuzdulva, folytatást készített a Tűzön-vizen át!-nak. A Sose add fel! tulajdonképpen egy önéletrajz, melyben Bear az átélt kalandjait részletezi, és melyet a Jaffa kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!
Miért választottam ezt a könyvet?
Őszintén szólva soha egy részt sem láttam Bear Grylls műsoraiból, egyetlen dolog maradt meg bennem a pasival kapcsolatban, hogy évekkel ezelőtt arról olvastam egy cikket, valójában nem is olyan zord körülmények között töltik az időt a forgatásokon, hanem mikor leáll a kamera, máris viszik őket a hotelbe meg egyéb stikliket csinálnak. Szóval, hogy csak színjáték az egész műsor. Fogalmam sincs róla, hogy ez igaz-e, vagy sem. A könyvet azért akartam elolvasni, mert ha kamu is sok minden a műsorból, akkor is érdekes lehet arról olvasni, hogy milyen egzotikus helyeken jártak más emberek. Szeretek bepillantást nyerni abba, hogy milyen is máshol a világ.
Véleményem a könyvről
A könyvben 85 fejezet van, mindegyik néhány oldalas, aminek igazán örültem, mert így könnyebb volt a mindennapi feladatok között olvasni, nem kellett félbeszakítani egy-egy sztorit, hanem könnyedén egy fejezet végére érhettem, mielőtt másba kellett volna kezdenem. Szóval ez a könyv rohanós időszakokra tökéletes kikapcsolódást nyújt.
Bear Grylls nagyon személyes hangvételben mesél nekünk, olvasóknak a kalandjairól, beavat minket a vicces, gusztustalan, életveszélyes, ilyen-vagy olyan módon szélsőséges forgatási eseményekbe, valamint bepillantást nyerhetünk a családi életébe, a lelkébe és a gondolataiba is.
Bár egyetlen részt sem láttam Bear Grylls sorozataiból, tetszett, hogy nemcsak arról beszélt, mi történt akkor, amikor a kamerák forogtak, hanem arról is, mi volt a leállásuk előtt, után. Nekem minden új volt, de így azok számára is akad érdekes újdonság a könyvben, akik nézték a tévében ezeket a kalandokat.
Ahogy fejezetről fejezetre haladtam, egyre többet törtem a fejem azon, hogy vajon felnőtt férfiak, akik nem vágynak a halálra, miért vállalnak ilyesféle kockázatokat önként és dalolva. Érdekes volt olvasni ezekről a kalandokról, de nincs az a pénz, hogy hasonló dolgokat tegyek, eközben a műsor készítői és Bear Grylls, ha valóban nincs csalás a műsorban, tényleg maguktól mentek a legveszélyesebb helyekre, sőt, volt, hogy direkt veszélyes helyzeteket kreáltak, mert az passzolt a műsorba.
Persze Bear Grylls többször is leírja, hogy mindig igyekeztek nagyon odafigyelni a biztonságra, de valljuk be őszintén, a világtól elzárva, vad környezetekben százszázalékos biztonság nincsen. És hát, azért volt olyan helyzet is, amikor egyszerűen megfeledkeztek magukról ezek a férfiak, és tudták, hogy hülyeséget csinálnak, amiből akár baj is lehet, mégis megtették. Hála az égnek, szerencséjük volt.
A veszélyes dolgok mellett pedig ott vannak a gusztustalanok is. Szintén nem igazán értem, hogy miért keveredik valaki önként olyan helyzetbe, hogy a saját vizeletét kelljen meginnia, vagy egy élő kígyó fejét leharapni és hasonlók. Nem éreztem úgy, hogy Bear Gryllst a nézettség vonzaná és exhibicionista lenne, legalábbis a szavaiból nem ez jött le, inkább az, hogy valamiért élvezi ezeket a helyzeteket, főképp ha uralni is tudja őket. Talán adrenalinfüggő. Meg csapatfüggő. Mert azt is éreztem mindvégig, hogy szeret a megszokott kis csapatával és más emberekkel együtt lenni, szereti azt, hogy össze kell tartaniuk, ha túl akarják élni a veszélyeket.
Mindketten reszkettünk, és két régi gyapjúszövet skótszoknyát tekertünk szorosan a nyakunk köré. A ruhadarabokat a hidroplán hátuljából kaptuk fel, amely az utolsó napon a kimentésünkre jött.De alatta Ben arcán fülig érő mosolyt is láttam, és a szeme csillogott a büszkeségtől. Ez a vadon módszere, hogy összekovácsolja az embereket. Nehéz nem önmagunkat adni, amikor rettenetes körülmények között küzdünk a helyen – és az ember valódi arca mindig sokkal vonzóbb, mint a polírozottabb változat, amit olykor-olykor magunkra öltünk.
Annak ellenére, hogy fel nem foghatom, miért vállal valaki ilyesmiket, érdekes volt elemezgetni Bear Gryllst és a munkatársait, azon gondolkozni a szavait olvasva (megpróbálva mögéjük látni), mi vezérelheti valójában. Ahogyan a kalandok is érdekesek voltak a veszélyességük és/vagy undorítóságuk ellenére is. Nem mellesleg olvasás közben olyan helyeken "járhattam", ahová a valóságban biztosan nem fogok eljutni (teszem hozzá ebben az esetben, hála az égnek!), sok mindent megtudhattam ezekről a helyekről, az ottani emberekről, állatokról. Kicsit olyan volt az egész, mintha egy bizarr természetfilm leírását olvastam volna.
Hogy tetszett a könyv?
Megnézni valószínűleg nem fogom Bear Grylls műsorait, mert látni nem igazán szeretném a veszélyes és undorító dolgokat, de olvasni a kalandjait tényleg érdekes volt. Még úgy is, hogy egyébként nem vagyok a rajongója és korábban majdhogynem semmit nem tudtam róla. Elgondolkoztatott ez a könyv, szórakoztatott, és még tanultam is belőle más országokról, messzi tájakról, a valóságban sosem látott állatokról és más szokások szerint élő emberekről.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik kicsit őrültek, vagy ha nem azok, szeretnek érdekes őrültségekről olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A turnéhoz tartozó nyereményjátékban ezúttal az a feladatotok, hogy megválaszoljátok az állomásokon feltett kérdéseket, melyek Bear Grylls életével kapcsolatosak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mi Bear Grylls valódi neve?
Állomáslista:
04.24. Spirit Bliss Sárga könyves út
04.26. Könyv és más
04.28. Readinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése