Spirit Bliss oldala: Alice Oseman: Pasziánsz

Végre megjelent Alice Osemannak, a Heartstopper írójának az első regénye magyar nyelven is, bloggereink pedig alig várták, hogy belevethessék magukat a képregényekből már jól ismert Tori Spring történetébe. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ráadásul most kétféle különleges borítóval is beszerezhető a Solitaire – Pasziánsz, sőt, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát, ha velünk játszotok!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, múlt karácsonykor elhatároztam, hogy megrendelem magamnak angolul a Heartstopper első 4 könyvét, valamint a Solitaire-t, a This Wintert és a Nick and Charlie-t. Aztán elkezdtem magamnak lefordítani a This Wintert, és valami hirtelen, őrült sugallatnak köszönhetően ráírtam a Könyvmolyképző Kiadó egyik illetékes munkatársára, hogy én ezeket a könyveket le fogom fordítani magamnak, esetleg megvették-e ezekre is a jogokat, és szeretnék-e, ha a fordítást nemcsak a saját szórakozásomra készíteném el, hanem nekik adnám hivatalos fordításként. Eltelt egy-két hónap, és már meg is feledkeztem a levelemről, amikor is választ kaptam rá. A kiadó munkatársa megírta, hogy most vették meg a jogokat, küldjek nekik egy próbafordítást. Szóval elküldtem a This Winter elejét, és vártam a nemet vagy az igent. Ha találkoztatok már a Pasziánsz magyar kiadásával, akkor sejthetitek a történet végét: a válasz igen volt. Viszont elsőként nem a This Wintert kérte be a kiadó, hanem a Solitaire-t. Így belekezdtem ennek a könyvnek az olvasásába és fordításába.

Nem igazán tudom elmondani, mit is jelent számomra, hogy én fordíthattam ezt a könyvet. Nagyon-nagyon megtisztelő, de ennél sokkal több. Úgy érzem, részese lehetek ezáltal valami jónak, valaminek, ami rengeteg ember életébe boldogságot lop. Mert Alice Oseman könyvei ezt teszik.

Szóval beleadtam szívem-lelkem a fordításba (Róbert Katával, a könyv szerkesztőjével együtt), és nagyon remélem, hogy azok, akik a kezükbe veszik majd a magyar kiadást, legalább annyira odalesznek a történetért, amennyire én. Én szó szerint a rajongója vagyok, legalább annyira, mint a Heartstopper-képregényeknek.

Véleményem a könyvről

A Pasziánsz főszereplője Tori Spring, a Heartstopper-képregények Charlie-jának a nővére. Tori újabb félévet kezd meg a gimnáziumban végzősként, és azt hiszi, hogy ez is olyan unalmas lesz, mint az előző. Ám felbukkan az életében egy furcsa srác, Michael, aki zűrzavart okoz a lelkében, és visszatér egy régi barátja is, akit évek óta nem látott már. Valamint az iskolában egy magát Pasziánsznak nevező titokzatos csapat is előkerül, akik először viccesnek tűnő, a rendszer ellen lázadó akciókat visznek végbe, amiért szinte mindenki isteníti őket. Kivéve Torit, aki pontosan látja, miféle emberek alkotják a Pasziánszt, és azt is tudja, hogy valakinek meg kell állítani őket, mielőtt bárkinek komoly baja esne. Csakhogy rajta kívül senkit nem érdekel ez az egész. Így rá vár a feladat, hogy kiderítse, ki vagy kik állnak a Pasziánsz mögött, és megakadályozza őket a terveikben.

Tori története többféle szempontból is különbözik a Heartstoppertől. Egyfelől, ez nem képregény, hanem regény, ami módot ad arra, hogy igazán mélyen beleláthassunk Tori fejébe és lelkébe. Másfelől míg a Heartstopper maga a tömény szeretet, addig a Pasziánsz jóval sötétebb, depressziósabb sztori. És végül, míg a képregényekben a romantikáé és a szerelemé a főszerep, addig bár ebben a sztoriban is van romantikus szál, de inkább a lélektani, valamint a nyomozós szál van előtérben. Szóval ha valaki ugyanazt az érzést várja ettől a regénytől, mint anno a Heartstoppertől, az csalódni fog. Viszont ha elvárások nélkül áll neki a regény olvasásának, hiszem, hogy megtalálja benne az értékeket, és imádni fogja.

Mert igen, ez a történet is tele van értékekkel. Én magamban elneveztem tinédzserlélek-esszenciának. Ugyanis benne van töményen minden fájdalom, magány és kilátástalanság, amit csak egy tinédzser érezhet. Van, aki kevésbé, van, aki mélyebben átéli ezeket az érzéseket, de szerintem a többségünknek ismerősek. Ennek a könyvnek úgy vélem, az a legfőbb értéke, hogy megmutatja, nem vagyunk, voltunk egyedül ezekkel az érzésekkel, és segít olvasás közben feldolgozni a sebeinket.

Tori karaktere megérdemelte, hogy kapjon egy saját regényt, mert a személyisége nagyon érdekes. Őszintén szólva, elég sok hasonlóságot felfedeztem közte és köztem, sok mindennel kapcsolatban úgy érez, ahogyan én éreztem anno tiniként (és esetleg még most is). Szóval olyan volt, mintha egy rokonlélek történetét olvastam és fordítottam volna.

Sokszor kijelöltem magamnak egy célt, hogy hány oldalt kell lefordítanom aznap, aztán annyira bevonzott a történet hangulata, hogy a célt elérve is csak folytattam tovább, mert nagyon érdekelt a sztori. Nem is az, hogy kiderüljön, ki vagy kik állnak a Pasziánsz mögött (mert ezt nagyjából sejtettem), hanem inkább az, hogy milyen hatások érik Torit, és miként változik ezeknek köszönhetően. Na meg az is izgalmas volt, hogy milyen tetteket hajtanak végre a pasziánszosok legközelebb. Eleinte nem is igazán tudtam eldönteni az akcióik alapján, hogy ők most a jó- vagy a rosszfiúk. Lázadó hősök, akik meg akarják mutatni, hogy az iskolarendszer és úgy alapvetően a társadalom rosszul működik? Vagy feltűnésre vágyó magamutogatók, akiknek az emberélet sem számít, csak az, hogy minél több követőjük legyen?

Tori más karakterekkel való kapcsolata szintén érdekes volt. Egyfelől ott van az öccse, Charlie. Tori szereti őt, és nagytestvérként úgy érzi, hogy neki kell megvédenie az öccsét mindentől. De persze ez egy lehetetlen küldetés, nem védhetsz meg senkit a világ összes gondjától és bajától. Tori viszont úgy érzi, csődöt mondott, hogy még arra sem jó, hogy Charlie támasza legyen, szerintem ez a depressziójának az egyik fő oka. Tökéletesnek tartja Charlie-t, a legjobb embernek, aki a világon létezik. És azt látnia, hogy mégis szenved, hogy bántja saját magát, hogy evési zavarai vannak, egyszerűen feldolgozhatatlan számára. Nekem is nagyon nehéz volt olvasni ezeket a részeket, mert nagyon féltettem Charlie-t, és nagyon aggódtam Tori lelki egészségéért is.

– Mégis ki vagy te?
Lefagy, hátramozdul, széttárja a karját, mintha ő lenne Krisztus második eljövetele, és mély, visszhangzó hangon közli:
– A nevem Michael Holden.
Michael Holden.
– És ki vagy te, Victoria Spring?
Nem jut eszembe semmi, amit mondhatnék, mert valójában ez lenne a válaszom: semmi. Egy vákuum vagyok. Üresség. Semmi vagyok.

Érdekes egyébként, hogy a Spring szülők nem vették észre Charlie gondjait, csak miután ő segítséget kért tőlük, és ezután kapott csak szakemberektől segítséget. De nem veszik észre azt sem, hogy Torival szintén baj van, ugyanúgy szüksége lenne a segítségre. Tori ugyanis depressziós, ezenkívül ő is nagyon közel áll ahhoz, hogy evési rendellenessége legyen (ez a diétás limonádé titka, ami állandóan a kezében van a sorozatban is). Sőt, az öngyilkossági gondolatok sem állnak távol tőle. Szóval legalább akkora segítségre lenne szüksége, mint az öccsének, de a szüleinek ez fel sem tűnik, Charlie pedig... nos, ő érzékeli, hogy gond van, de ugyanúgy nem tudja, mit tegyen, ahogyan Tori sem tudta, hogyan segíthetne rajta. Igazából... szerintem az egész család érzelmi analfabéta. Valahogy képtelenek kimutatni, feldolgozni az érzéseiket (leszámítva talán Olivert, Tori másik kisöccsét, aki nem tudom, hogy ilyen családi környezetben miként, de egészséges, boldog, vidám kisfiú). Amit teljesen át tudok érezni, mert én is hasonló családból jöttem, én magam sem vagyok túl jóban az érzéseimmel és azok kimutatásával. Nekem is sokat kell tanulnom még erről, hogy azt mondhassam, lelkileg teljesen egészséges vagyok. Ennek ellenére kicsit bosszús voltam a Spring szülőkre, mert akármi is a gondjuk-bajuk, ha már vállaltak három gyereket, igenis az lenne a dolguk, hogy foglalkozzanak velük. Mert egy gyerekkel való törődés nemcsak azt jelenti, hogy fedelet és ételt biztosítunk számára, hanem azt is, hogy odafigyelünk a lelki egészségére. És ha a saját szüleidhez nem fordulhatsz segítségért, akkor kihez fordulhatnál?

Mondanám, hogy a barátokhoz, de Tori számára ez sem olyan egyszerű. Az iskolában egy néhány lányból álló csapatnak a része, ahogyan ő nevezi, a Mi Osztályrészünké, de a név is mutatja, hogy ez nem olyan igazi barátság. Sokat gondolkoztam egyébként, hogyan is fordítsam le az „Our Lot” kifejezést, végül azért döntöttem a Mi Osztályrészünk mellett, mert ez magyarul azt is kifejezi, hogy az osztályunknak azon része, akikkel egy csapatot alkotunk, és azt is, hogy nem azért barátkozunk egymással, mert annyira hasonlítanánk vagy szeretnénk egymást, hanem pusztán azért, mert ők jutottak osztályrészül nekünk. Szóval Tori és a többi lány csak azért csapódtak egymáshoz, mert nem volt máshoz csapódni, de nem igazi barátok.

Becky az egyetlen a Mi Osztályrészünkből, akihez Tori valóban kötődik érzelmileg, de sokáig nem igazán tudtam eldönteni, hogy kedveljem-e Beckyt, vagy sem. Csinál olyan dolgokat, amiket egy barátnak nem lenne szabad, sokszor úgy bánik Torival, mintha egy sérült lelkű kisgyerek lenne, aki örülhet, hogy ő pátyolgatja. Ez is ismerős érzés volt számomra. A „barátok” sokszor még jobban rá tudnak erősíteni arra, hogy az emberrel valami nincsen rendben úgy, hogy közben azt hangsúlyozzák, mennyire elfogadnak, vigyáznak rád, gondoskodnak rólad. Ezzel a saját önbecsülésüket próbálják növelni, mert milyen jó emberek is ők, hogy képesek barátkozni egy nehéz esettel, de közben téged meg még jobban a földbe döngölnek, még inkább elhitetik veled, hogy hibás áru vagy, aki örülhet, hogy egyáltalán valaki elviseli. Igen, Becky időnként ilyen barátnak tűnt. Máskor viszont úgy éreztem, hogy Tori az, aki eltaszítja őt magától. És nem tudtam eldönteni, hogy melyik megérzésem a helyes. Az ő száluk lezárása végül nagyon tetszett, és a végén az iskolai jelenetnél már teljesen biztos voltam abban, hogy milyen ember is valójában Becky (hogy negatív vagy pozitív értelemben, azt természetesen nem árulom el, majd kiderül a könyvből számotokra is).

– Az iskola szó szerint nem foglalkozik veled, kivéve, ha képes vagy jól leírni a dolgokat, jól memorizálsz, vagy meg tudod oldani azokat az átkozott matematikai egyenleteket. Mi a helyzet az élet egyéb fontos dolgaival? Mint rendes embernek lenni?
– Gyűlölöm az iskolát – mondom.
– Te mindent gyűlölsz.
– Ez vicces, mert igaz.

Végül ott van a két srác, Michael és Lucas. Lucas volt Tori legjobb barátja nagyon kicsi korában éveken át. Aztán az élet elválasztotta őket egymástól, és sokáig egyáltalán nem találkoztak. Végzősként azonban Lucas átjelentkezik a Higgsbe, így ismét Tori közelében lehet. Őszintén szólva nekem Lucasról mindig egy elhagyott kiskutya képe ugrott be, aki áll az esőben, és szomorú szemmel néz a távolodó gazdája után, aztán panaszosan felvonyít, hogy: „Kérlek, ne hagyj itt egyedül!”. Nagyon sajnáltam őt, mert lerítt róla, hogy magányos lélek, és annyira kereste Tori barátságát (és igen, nyilvánvalóan többet is), hogy az már szívfájdító volt. Persze, az teljesen oké, hogy ha Tori nem szereti őt, akkor nem kell vele lennie, de nem igazán értettem, hogy barátként miért taszítja el újra és újra szerencsétlent, mikor Lucas annyira próbálkozik. Nem tudom... Én szívesen lettem volna a barátja.

Michael viszont... Nos, őszintén szólva, a vele kapcsolatos érzéseim kicsit ambivalensek voltak. Egyfelől ő is magányos, sebzett lélek, amit megértettem, és sajnáltam is emiatt. Másfelől a dühkitörései, az, ahogyan időként Torival viselkedett... Nos, számomra a való életben ezek red flagek lettek volna. És vele kapcsolatban megértem Tori kétségeit, és azt, hogy nem tudta eldönteni, vajon jó ötlet-e barátkozni vele, vagy sem. Kicsit sajnálom, hogy Michael életébe nem kaphattunk teljes belátást ebben a könyvben. Tudunk róla egy-két dolgot, de például a családjáról semmit. Pedig vannak jelzések arra a történetben, hogy valami nem igazán stimmel náluk otthon. Én pont ezért nagyon örülnék egy második résznek, ami tovább viszi Tori és Michael történetét, mert jó lenne teljesen megismerni és megérteni Michael személyiségét.

– Mi történt, Oliver? Mit csinált Charlie? Hol van?
– Nem tudok bejutni a konyhába. Charlie bezárta az ajtót, és nem tudom kinyitni. Hallom őt.
– …
– Mikor jössz haza, Tori?
– Most azonnal hazamegyek.

Örültem, hogy bár ez Tori regénye, azért bőven kaptunk Charlie-ból és Nickből is. Érdekes volt Tori szemén át látni őket, mert ez kicsit hozzátett a karakterükhöz. A Ben Hope-os szál pedig, ami Nicknek és Charlie-nak köszönhetően jött be a történetbe, kifejezetten érdekes volt többféle szempontból is. Egyfelől több jelenet is, aminek Ben a részese volt, nagyon izgalmasra és gyomorszorítóra sikeredett. Másfelől olyan erkölcsi kérdéseket hozott be a sztoriba, mint például, hogy: vajon kezünkbe vehetjük az igazságszolgáltatást? Az erőszakra az erőszak a válasz? Bűnösök azok, akik bár nem vesznek részt az erőszakban, nem is segítenek megakadályozni? Miért tétlenek az emberek akkor is, ha tudják, hogy valami rossz történik, ami ellen tenni kéne?

Hogy tetszett ez a könyv?

Imádtam olvasni és imádtam fordítani! Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy megkaptam ezt a munkát egy olyan könyvvel, ami egyben a rajongásom tárgya is. Ez a regény maga a tinédzserlélek-esszencia. Töményen visszaadja azokat az érzéseket, amiket a legtöbb tinédzser nagyon jól ismer, és segít feldolgozni ezeket. Nem romantikus sztori, mégis romantikus a maga módján. A krimiszál pedig nagyon érdekes, főképp a felmerülő erkölcsi kérdések miatt. Tori igazán különleges és egyedi karakter, akit ennek a regénynek köszönhetően még jobban a szívembe zártam.

Szóval összességében IMÁDOM!!!!!!!! ezt a könyvet!

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a mély lélektani, kicsit sötét és depressziós, tinédzserekről szóló történeteket némi romantikával és nyomozással.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet a brit borítóval:

KATT

Itt pedig az amerikai borítóval:

KATT

Nyereményjáték:

A Solitaire-ben számos, a Heartstopperből ismert szereplő is megjelenik, sőt, maga Tori is feltűnik a képregény lapjain. Mostani nyereményjátékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy ismeritek-e ezeket a karaktereket. Minden állomáson egy képet találtok, a ti dolgotok pedig csak annyi, hogy megnevezzétek a megadott karaktert, és a választ beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: