Spirit Bliss oldala: Samantha Shannon: Csontszüret

Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, évekkel ezelőtt hallottam már erről a könyvről, de akkor félbehagyták a kiadását sajnos, úgyhogy nem kezdtem végül bele. Most viszont, ahogy meghallottam, hogy újra kiadják, méghozzá ilyen gyönyörű élfestéssel, azonnal lecsaptam rá, remélve, hogy ezúttal megkapja majd a megérdemelt figyelmet, és végig ki lesz adva a sorozat. Mert ez a történet megérdemli, hogy rengetegen elolvassák!

Véleményem a könyvről

Először is, ez a könyv egyszerűen gyönyörű. És nem csak én gondolom így. A munkahelyemen az egyik kolléganőm emlegetett egy csoda szép, élfestett könyvet, én meg anélkül, hogy bármit tudtam volna róla, azonnal rávágtam, hogy: a Csontszüret az? És igen, arra gondolt. Szerintem ez az egyik legszebb élfestett könyv, amit eddig láttam.

A történet főszereplője Paige, aki látó, pontosabban az egyik legritkább fajtája a látóknak: álomjáró. A Scion Köztársaságban már a létezését is bűnnek vélik, ha elfognák, biztosan kivégeznék. Így mikor letartóztatják, biztosra veszi, hogy vége, a Hét Pecsét nevű látókból álló bűnszervezet sem mentheti meg, aminek egyébként magas rangú tagja. Nagy meglepetésére azonban a rég lezárt, és elnéptelenedettnek hitt Oxfordba viszik, ahol kiderül, hogy a Túlvilágnak nevezett másik dimenzió óriás lényei, a refaiták összegyűjtik a látókat, hogy szolgaként és katonaként felhasználják őket, miközben a háttérből ők maguk irányítják a Scion Köztársaságot úgy, hogy a nép a létezésükről sem tud. Paige-t a refaita fejedelem vérhitvese, Nagymester veszi magához kiképzésre, hogy aztán mikor teljesen kifejlődik a képessége, Nashira fejedelem megölhesse és a képességével a szellemét magához láncolhassa örökre. Paige azonban nem úgy tervezi, hogy egy örökléten át szolgál egy elnyomó zsarnokot, megszökni viszont csak akkor lehetséges Oxfordból, ha lázadást szít a refaiták ellen.

Nagymester a kezét nyújtotta, én megráztam, aztán néztem, ahogy a tenyeremet a mellkasára szorítja.
– Ez a kézfogás refaita megfelelője – magyarázta. – Legalábbis bizonyos körökben.
– Illik hozzátok, jó színpadias.
– Szerinted én színpadias vagyok?
– Gramofonod van, orgonálsz és köpönyeget viselsz.

Először szokni kellett a történet világát, mert elég újszerű, nehezen értettem meg, kik is a refaiták, mit csinálnak Oxfordban, hogyan kapcsolódnak a Scion Köztársasághoz, na meg azt a sok látót és az alfajaikat sem volt egyszerű megjegyezni. Szóval azt tanácsolom, hogy mielőtt valaki belekezd a regénybe, olvassa el a könyv végén található szószedetet és egyebeket, mert könnyebb lesz összeraknia fejben az adott világot és működését olvasás közben.

Paige érdekes, de elég önfejű karakter. Sikerült megkedvelnem őt, ám időnként elé álltam volna, hogy megkérdezzem, mi a francot csinál. Ugyanis képtelen volt észrevenni, ha valaki segíteni akart neki, és mindig pontosan az ellenkezőjét csinálta annak, mint amit az illető tanácsolt neki. Én meg csak fogtam a fejem, hogy oké, oké, értem én, hogy bizalmatlan és fenntartásai vannak, de a Jóisten áldja meg, miért nem használja kicsit az eszét?

– Mondd, harcoltál már?
Karba fűztem a kezem.
– Szellemharcról vagy fizikai harcról beszélünk?
– Bármelyikről.
– Mindkettőt csináltam már.
– Kitűnő – bólintott Nagymester. – Küzdjünk!
Kis híján felnevettem, de rájöttem, hogy komolyan beszél.
– Nem fogok veled harcolni.
– A húzódozásod meglep.
– Hidd el, nagyon szívesen neked esnék, de tudom, hogy veszítenék. Ha nem vetted volna észre, te egy óriás vagy. Ha meg akarnálak támadni, lesből csapnék le rád. Egy tőr a vesédbe, hogy egy szintre kerülj velem, aztán egy másik szúrás a nyakadba. Azt sem tudnád, mi lelt.
– Hátba szúrni az ellenfelet becstelenség.

Nagymestert ezzel szemben az első pillanattól kezdve imádtam. Pont olyan férfikarakter volt, akiért fantasyrajongóként odavan az ember lánya. Titokzatos, sebzett lelkű, gondoskodó, bátor, akiről egyszerűen érzi az ember, hogy nem lehet gonosz. Hogy csak rejteget valamit, és valójában ő a hős.

A regény fő témája lényegében sok más történetben is megtalálható, sőt, a valóságban is. Van néhány „más” ember, akiket valamilyen politikai okból kikiáltanak veszélyesnek, üldözik őket, egy részüket megölik, míg másokat felhasználnak bizonyos feladatokra, célokra. Ezek a „más” emberek egy ideig szenvednek, tűrnek és próbálnak túlélni, aztán amikor betelik a pohár, fellázadnak. Itt is ezek a lépések követhetők szépen végig azzal a csavarral, hogy a lázadók között itt nemcsak „mások” találhatók, hanem az elnyomók csoportjában is van néhány becsületes személy, akik nem akarnak zsarnokság alatt tartani másokat.

Bár maga az alap sablonos, a cselekmény érdekes és csavaros volt, én végig faltam az oldalakat. Talán azért, mert imádok erről a témáról olvasni. Azt hiszem, a mostani világban nagy szükségünk van arra, hogy legalább a történetekben lássuk, hogy igenis létezik bátorság, és igenis fellázadhatnak az elnyomottak, van esélyük még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, semmiféle használható fegyver nincs a kezükben, és az ellenfél legyőzhetetlen. Mert hát, ezek a történetek is bizonyítják, hogy senki sem az. Hacsak nem vagy maga Isten, akkor bizony halhatatlan sem vagy, és le lehet győzni.

Normális és természetes – ezek a világ legnagyobb hazugságai voltak, amiket csak mi, emberek találtunk ki a csökevényes, kis agyunkkal.

Bevallom őszintén, az oxfordi mellékszereplők közül keveseket tudtam megjegyezni, főképp azért, mert sokszor nem a nevükön említették őket, hanem a rendjük vagy fajtájuk alapján, és csak fel-felvillantak a cselekményben, mivel a fő hangsúly Paige-en és Nagymesteren volt. De nagyon megkedveltem Lisst és Michaelt, akiknek kicsit fontosabb szerep jutott.

Miközben Paige Oxfordban van, az álmaiból megismerhetjük a múltját is a Hét Pecsétnél töltött éveivel egyetemben. Néhány fejezet ugyanis visszarepít minket az időben. Érdekes volt látni a csapaton belüli dinamikát. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért követi mindenki Jaxont éveken át, mert egy s*ggfej, de a csapat többi tagja valóban olyan egymás számára, mint egy család. Nicket kedvelem a legjobban közülük, mert igazán jó barát, és alig vártam, hogy végre ő vagy a csapat bármely tagja rájöjjön, hogy Paige életben van, fogoly, és megpróbálják kimenekíteni Oxfordból.

Paige apjára is kíváncsi lennék, mert róla nem sokat tudtunk meg a könyvből. A regény eleje alapján úgy vélem, hogy szereti a lányát, de kíváncsi vagyok, hogy vajon mit érez azzal kapcsolatban, hogy ennyi év után kiderült számára, Paige látó. Remélem, hogy a második részben megint felbukkan, és láthatom a reakcióját.

Hogy tetszett ez a könyv?

Izgalmas volt a fantasy- és kalandszál, tökéletes volt a Nagymester és Paige közötti szál, imádom Nagymestert, és egyszerűen alig várom, hogy nekiállhassak a második könyvnek. Nagyon remélem, hogy ezúttal nagyobb figyelmet kap ez a sorozat, mert igazán megérdemli. Szerintem egyedi, érdekes, romantikus, akciódús, minden megvan benne, ami egy jó történethez kell.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy jó fantasytörténetet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter-dobozba).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Borítórészlet a játékhoz: