A Csíkos könyveknek és Kertész Erzsébetnek köszönhetően, az 1960–1980-as évek fiatal lányai elfeledett női életutakat tárhattak fel. A Móra Könyvkiadó új kiadásban adja közre Jósika Júlia, Mauks Júlia vagy épp Elizabeth Barrett-Browning élettörténetét. A Blogturné Klub három bloggere ered most ezeknek a történeteknek a nyomába, ízelítőt adva a szerzői életműből. Tartsatok a turnéval, ugyanis a nyereményjátékon ezúttal két könyvet is hazavihet a nyertes, a Kiadó Madarász Éva: Hullámvasút és Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben című könyvét ajánlja fel.
Miért választottam ezt a könyvet?
Gyerekként elolvastam Kertész Erzsébettől a Vilma doktorasszonyt, és emlékszem rá, hogy nagyon tetszett, de valahogy azóta sem került a kezembe könyv az írótól. Szóval most, amikor lehetőség volt rá, gondoltam, miért ne olvashatnék más regényeket is tőle, és reméltem, hogy ezúttal is jó élmények érnek.
Véleményem a könyvről
A könyv Elizabeth Barrett-Browning angol költő életét meséli el nekünk nagyon olvasmányos, érdekes regénybe öntve.
Őszintén bevallom, korábban semmit nem tudtam a költőről, valószínűleg azért, mert sem az általános iskolában, sem a gimiben, de még az egyetemen is alig foglalkoztunk női költőkkel, írókkal. Szóval a teljes élettörténete új volt számomra, de nagyon örülök, hogy olvashattam.
Elizabeth egy nagy család gyermeke volt, több lánytestvér és fiútestvér vette körül, idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Gyerekkorától kezdve mindenki tudta róla, hogy tehetséges kislány, ugyanis az ideje jó részét azzal töltötte, hogy írt. Aztán történt két váratlan tragédia, ami megváltoztatta az édesapját teljesen (vagy csak kihozta belőle a valódi énjét), Elizabeth pedig azon kapta magát, hogy a saját otthona foglyává vált ő és a testvérei is. A könyvek és a költészet tartotta csak benne a lelket, mígnem fel nem bukkant az életében egy másik költő, aki nemcsak a soraival, hanem férfiként is elnyerte a szívét. A kérdés csak az, hogy képes volt-e kimenteni Elizabethet az apja által létrehozott börtönből.
– Nem is akarok férjhez menni, sem most, sem később! – kapta fel Elizabeth harciasan a fejét. – És kötni sem akarok! A kötés unalmas! A varrás is unalmas, valamennyi kézimunkával együtt!– Unalmas? – A derék Miss Orme szeplős arca belevörösödött az izgalomba, és minden egyes szeplője külön virított. – Elizabeth, maga nem tudja, mit beszél! A könyvek rontották meg, no meg az a sok tanulás! Ha édesatyja hallaná, hogy unalmasnak találja a kötést, bizonyára megtiltaná, hogy részt vegyen az öccse görög- meg latinóráin. Maga elfelejti, hogy lánynak született!– És aki lánynak született, annak nem szabad görögül meg latinul tanulni? – Elizabeth hangja remegett a felindulástól.
Elizabeth elsőre igazán szimpatikus lánynak tűnt, akinek hatalmas volt a fantáziája, és nem igazán érdekelte az, hogy egy lánynak mit szabad, és mit nem. Míg a húgai a háztartás vezetésével kapcsolatos dolgokat tanulták, valamint zongorázni, festeni és hasonlók, addig ő a természetet járta, lovagolt, a könyveket falta és verseket írt.
Az apja támogatta is őt ebben, míg nem történt egy baleset, ami Elizabethet ágyba kényszerítette. Először azt gondoltam, hogy annyira nagy lehetett a baj, hogy esetleg lebénult, vagy valami hasonló. De aztán ahogy múlt az idő, elkezdtem gyanakodni. Az orvosok, akik Elizabethet kezelték, tipikus hímsoviniszta kóklereknek tűntek. El akarták tiltani a könyvektől, mert azok megterhelik egy lány szervezetét, nem engedték ki sétálni sokáig, és hasonlók. És persze, ha hosszú heteket töltesz az ágyban, aztán hónapokat a szobádban, akkor nyilvánvaló, hogy legyengülsz mind fizikailag, mind lelkileg (erről a mélyvénás trombózisom után tudnék mesélni...). Az anya halála után az apa is egyre furcsábban, passzív agresszívabb, uralkodóbb módon kezdett viselkedni. És végül nyilvánvalóvá vált, hogy Elizabeth nem azért volt beteges, mert alapvetően gyenge a szervezete a baleset miatt, hanem azért volt gyenge a szervezete, mert lényegében fogolyként tartották. Nem érte napfény, nem szívhatott friss levegőt, belefásult a semmittevésbe, abba, hogy nem érte semmiféle inger, és ebbe betegedett bele.
Szóval igen, végül rájöttem, hogy ez egy bántalmazó apa és a bántalmazott családja története. Mert nemcsak Elizabethet bántalmazta, hanem a többi gyerekét is. A fejébe vette, hogy a gyerekei, a fiúk és a lányok egyaránt, sosem házasodhatnak meg, sosem lehet senkijük, mert a családjuknak együtt kell maradnia örökre. A fiúk elmehettek dolgozni és pénzt keresni, de este hétre mindenkinek haza kellett érnie vacsorára. Felnőtt nőként és férfiként is. Az apa szavakkal, vagy épp hallgatással büntette a gyerekeit. És persze azzal, hogy ha nem azt teszik, amit mond, akkor kitagadja őket.
Ami érdekes, hogy a fiúk, akiknek volt munkája, keresete, sokkal jobban behódoltak az apjuknak, mint a lányok, akiket ha kitagadott volna, sokkal nagyobb bajba kerülnek. A lányokban sokkal több szabadságvágy, tartás és bátorság volt, mint a fiúkban.
– No lám, a marathóni csata – mondta nagy sokára. – Most tanultatok róla, Elibeth?– Igen. Mr. MacSwiney-vel nemrégen olvastunk róla – válaszolta –, és tudod, édesapa, napokig nem tudtam másra gondolni, csak Miltiadészre, aki olyan bátran szembeszállt a perzsákkal. Nem törődött a saját életével, nem félt a haláltól, mert a hazája szabadsága mindennél fontosabb volt... Én, én is meg tudnék halni a szabadságért!
Bár szépirodalmi műről van szó, a cselekmény mégis izgalmas volt. Mindig történt valami, egy tragédia, egy örömhír, egy szökés, egy titkos esküvő. De igazán izgalmassá akkor vált az egész, amikor felbukkant Robert Browning, a fiatal költő, aki már akkor meghódította Elizabeth szívét, amikor még csak a verseit és leveleit olvasta. És ez fordítva is igaz volt.
Az ő szerelmi történetüket nagyon szépnek találtam, és ha Robert a valóságban csak fele olyan rendes férfi volt, mint a könyvben, akkor irigylem Elizabethet. Nem elég, hogy egy intelligens, művelt, tehetséges és az elveihez hű férfi szeretett bele, de az illető még jó ember is volt. Nem sok nőnek adatik ez meg...
Elizabethet, bár egy olyan korba született, amikor a nők nem nagyon foglalkozhattak a politikával, nagyon is érdekelték a körülötte történő dolgok. A gyerekmunkások szörnyű helyzete, az 1848–49-es itáliai forradalom, a szabadságért való harc és kiállás, a rabszolgaság szörnyűségei. És miközben Elizabeth ilyesmikkel foglalkozik a regényben, egyébként nagyon szenvedélyes és átérző módon, mi is kicsit bepillanthatunk olvasóként a történelem folyamába. Nem mellesleg egy csomó híres emberrel is „összefuthatunk” a regény lapjain, írókkal és egyéb művészekkel is.
– De a nőkért, a nőkért valójában még semmit sem tettem – mondta elgondolkozva Elizabeth –, pedig nemcsak a gyermekek és a színesek, hanem a nők is elnyomottak! És tudod, kik nyomják el őket? A férfiak! Mert nem mindegyik olyan, sőt egyik sem olyan, mint te vagy. Azért olyan sok a rossz házasság...
*
– Félek, drágám – mondotta Elizabeth egy alkalommal férjének –, hogy sok támadásban lesz részem Aurora miatt. Aurora lány létére ember akar lenni, és ezt a férfikritikusaink nehezményezni fogják. Nem szeretik, ha a nők öntudatra ébrednek. És még jobban felháborodnak, ha a nők nem elégszenek meg azzal a szűk területtel, ahová eddig száműzték őket, hanem ki akarnak lépni a világba – a férfiak világába.
Jó volt látni, ahogyan a rabként tartott fiatal lány végül felnőtt, szárnyakat bontott, és kitört a kalitkájából. Ahogy önmagára talált. Jó volt látni, ahogy végre felfedezte a szerelmet és a világot. Érdekes volt látni a gyereknevelési elveit, amiket nevetséges módon valószínűleg a mai világban is megszólnának, pedig a regényből is láthattuk, tökéletesen működtek.
Elizabeth, mikor meghallotta, hogy a kisfia milyen bátra viselkedett, megkérdezte, mi lett volna, ha az idősebb és nyilván sokkal erősebb fiú alaposan elveri.– Nem bántam volna – felelte Penini habozás nélkül –, én az igazamért harcoltam volna, és az igazságért mindig harcolni kell!
Nagyon kíváncsi voltam, hogy végül Elizabeth apjával mi lesz a helyzet. Megjött-e végül az esze, és sikerült-e kibékülnie a gyerekeivel. Kicsit túl rózsaszínnek találtam volna, ha varázsütésre megváltozott, de Elizabeth miatt reménykedtem is, mert bár a férfi nem érdemelte meg, Elizabeth mindvégig szerette az apját. Nem árulom el, mi lett az apa-lánya szál vége, de engem az elejétől a végéig lekötött ez a szál, és elég realistának találtam végül mindent ezzel kapcsolatban.
Bár nem ismertem Elizabeth élettörténetét, valahogy olvasás közben mégis éreztem, hogy mi is lesz a regény vége. Úgyhogy lelkileg fel voltam készülve rá, még ha meg is rázott. De hát, ez egy igaz történet, ilyen az élet sajnos.
Hogy tetszett ez a könyv?
Igazi feminista regény volt, amit imádtam. Elizabeth élete, személyisége, a vele történt tragédiák és a szárnybontogatásai, végül pedig a kiszabadulása és önmagára találása, igazán inspiráló lehet a könyvet olvasó lányok és nők számára. A szerelmi szál nagyon szívmelengető volt, a történelmi kitekintők is érdekesek voltak, és úgy alapvetően lekötött az egész könyv. Ha nem várt volna itt rám még két másik Kertész Erzsébet-könyv, akkor is biztosra veszem, hogy hamarosan beszereztem volna egy újabbat.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Minden lánynak, nőnek, és a nők életébe betekintésre vágyó, érdeklődő férfiaknak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet?
Nyereményjáték:
Mi más játszahatná a főszerepet a turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékban, ha nem elfeledett, vagy éppen ismert női életutak? Minden állomáson találtok egy rövidke leírást, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, kiről van szó az adott állomáson.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Leírás a játékhoz:
Az 1848/1849-es szabadságharc idején munkájának eredményeként három hónap alatt 72 tábori kórház létesült, melyekben a korban megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak. 1849. április 23-ai felhívásában felszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában.
Állomáslista:
11. 11. Szembetűnő
11. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 15. Könyv és más
11. 17. Szembetűnő
11. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 21. Szembetűnő
11. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése