Ha Christopherhez hasonlóan ti is arról álmodtok, hogy visszatértek majd Archipelágóra, a titkos szigetvilágba, ahol még mindig élnek mitikus, varázslatos lények, akkor nem kell tovább várnotok, végre-valahára eljött a várva várt pillanat. A Manó Könyveknek köszönhetően a külföldi megjelenést követően szinte azonnal olvashatjuk magyar nyelven a Hihetetlen teremtmények sorozat második részét, A megmérgezett királyt. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a kalandokban, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Miért választottam ezt a könyvet?
Az első rész érdekes kis ifjúsági fantasy volt, szóval kíváncsi voltam, hogyan folytatódik Christopher története, mit lehet még kihozni ebből a történetből.
Külcsín és kivitelezés
Egy kemény borítós könyvről van szó, ami még egy papír védőborítót is kapott. A külső borítón a második rész két főszereplője, valamint a szfinx látható egy erdős, gyönyörű zöld környezetben. A belső, kemény borítón ugyanez a kép látható, de csak a körvonalakkal. Ez sötétzöld (az egyik kedvenc árnyalatom egyébként) és valami nagyon halovány zöldes-fehéres színű.
A borító belső első és hátsó oldalán valamint az első és utolsó oldalon egy gyönyörűen megrajzolt Archipelágo-térkép található, amin megszemlélhetjük, hogy is néz ki a világ, amiben a történet játszódik. Ezenkívül a könyv elején találhatunk egy illusztrált oldalt, amire a könyv tulajdonosaként ráírhatjuk a nevünket.
A kötet, ahogyan az első rész is, a könyv világában található különleges teremtmények bemutatásával kezdődik. Kapunk mindegyikükről egy szépséges fekete-fehér illusztrációt, valamint egy leírást a fontosabb tudnivalókról velük kapcsolatban.
A fejezetekben a szöveg sorközei elég szellősek, ami valószínűleg azért van, mert a történet ezúttal valóban a fiatalabbaknak (9–12 éveseknek) íródott, nekik pedig könnyebb úgy olvasni, hogy nem folynak össze a sorok. Szóval olvasáskönnyítésként ez egy jó ötlet volt.
Én 5-ből 5 pontot adok, mert igazán szépséges ez a könyv mindenféle szempontból.
Alapötlet
Nos, bár a világ, néhány mellékszereplő és az egyik főszereplő, Christopher ugyanaz, mint az első könyvben, mégis teljesen új sztorit kapunk. Új társfőszereplőt, új megoldandó bonyodalmat, új főgonoszt. És bár ez az új alapsztori is érdekesnek bizonyult, nem teljesen voltam biztos benne, hogy tiszta szívből tudok örülni neki. Egy sorozattól általában azt várnám el, hogy egyetlen főszálat vigyen végig a kötetein, ez a rész pedig inkább egy kitérőnek tűnt, semmint a sorozat teljes értékű részének. Aztán lehet, hogy a harmadik részben visszatérünk az első könyv főszálához, és megértem, hogy miért volt szükség erre a második könyves kitérőre, nem tudom...
Mindenesetre az, hogy Christophert visszahívják Archipelágóra, mert valami különös oknál fogva elkezdtek meghalni a sárkányok, érdekes szál volt. Ahogyan az új főszereplő, Sonja hercegnő karakterének a szála is az volt. Ő egy kis lázadó hercegnő, aki nem igazán szeret a királyi udvarban élni, amikor pedig valaki meggyilkolja a nagyapját, a királyt, és a gyilkosságot ráfogják Sonja édesapjára, rájön, hogy ő is életveszélyben van. Menekülnie kell az otthonából, így találkozik véletlenül Christopherrel, és fonódik össze a sorsuk és az útjuk.
Szóval ha ezt a részt egy különálló sorozat első könyveként olvastam volna, akkor érdekesnek és izgalmasnak tartanám, és egyáltalán nem lenne bennem hiányérzet, de így, hogy egy sorozat második részeként egyfajta kitérő lett belőle, azért ott van egy kis furcsa érzés bennem.
Szóval 5-ből 4 pont.
Cselekmény
Ez a történet tényleg elsősorban a fiatalabbaknak íródott. Nyelvileg és stílusban is sokszor éreztem ezt, és hát cselekmény tekintetében is így volt. Mindig történt valami mágikus, valami kalandos, valami veszélyes, ami fenntartotta olvasóként a figyelmemet, folyamatosan pörgött a cselekmény, már csak azáltal is, hogy a történet nagyon rövid fejezetekre van tagolva. Ezt egyébként értékeltem, mert időhiányosan sokkal könnyebb rövid fejezeteket beszorítania az embernek a szabadidejébe. Ebben a sztoriban nem volt rizsa, nem volt mélyebb kifejtése a dolgoknak, csak és kizárólag a lényeg. Ami egy fiatalabb olvasónak tökéletes, és nekem is szórakoztató volt felnőttként, de azért érzem, hogy én már valami többre vágynék.
Kicsit meglepett, amikor Christopher első néhány fejezete után hirtelen váltott a sztori, és felbukkant Sonja főszereplőként. Egyfelől kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik majd össze a két szál végül, másfelől Sonja szála önmagában is elég érdekes lett volna ahhoz, hogy akár saját regényt kapjon, amiben jobban kifejtik a vele történteket. Amikor megtörtént a gyilkosság, azonnal tudtam, hogy ki a valódi tettes, úgyhogy egyáltalán nem döbbentem meg. Viszont az érdekelt, hogyan tudja majd Sonja bebizonyítani az apja ártatlanságát, miképpen menekül meg a gyilkos elől, és hogyan győzi le őt végül.
– (...) A szoba másik végéből is látom, hogy reszketsz a dühtől, Sonja. Ne hagyd, hogy olyan férfiak döntsenek arról, hogy miként érzed magad a bőrödben, akik még arra sem méltóak, hogy a cipőd sarkát megérintsék. Ez csak nyomorúsághoz és törött csontokhoz vezet.
Miután Christopher és Sonja találkoztak, kiderült, hogy bár különböző céljuk van, azok mégis összekapcsolódnak. Úgyhogy közösen is egy csomó kalandon mentek keresztül. Halott sárkányok, egy különleges palota, egy titokzatos könyvtár, régi barátok felbukkanása, ez mind-mind elvezetett addig a pontig, mígnem a gyerekek tervet tudtak kovácsolni egy közös megoldásra, ugyanis mire összeállt a kép, kiderült, hogy minden mindennel összefügg.
5-ből 4 pont, mert bár a cselekmény izgi volt, nyelvileg és stílusban én felnőttként kicsit többre vágytam, és sok mindent mélyebben is kifejtettem volna.
Karakterek
Christopher főszereplő volt ebben a könyvben is elvileg, valahogy mégis úgy éreztem, hogy Sonja sokkal fontosabb és érdekesebb karakter. Nem mondom, hogy Christopher nem volt szerethető továbbra is, csak számomra most valahogy a háttérbe szorult.
Vele ellentétben Sonja karaktere nagyon érdekelt. Ő egy kedves, belevaló lány, aki jobban érzi magát a természetben a gaganáival (hollószerű teremtmények), mint a kastély puccos eseményein a gazdag és előkelő emberek között. Nagyon szereti az apját, bármit megtenne érte, és mint a történet végén kiderült, ez nem költői túlzás. Christopherrel végül is jó párost alkottak, amikor a szálaik összeértek, de nekem Sonja érdekesebb karakter volt ezúttal.
Izgalmas volt egyébként ebben a részben is látni a különböző mágikus teremtményeket, újakkal megismerkedni, régi ismerősökkel találkozni. A gaganák voltak ezúttal a kedvenceim (főképp a gaganafióka, aki cuki volt), mert ők alkották lényegében Sonja nem emberi családját. Tetszett, ahogy védelmezték őt az életük árán is, és mindig mellette álltak.
Még magasabbra értek, és Sonja megérezte a nap melegét az arcán. Észrevette, hogy a fiúnak kard lóg az övén, azonkívül egy parányi sárkány csücsül a vállán.A sárkány egyszer csak megszólalt.– A hagyományok értelmében a sárkányoknak el kellene fogyasztaniuk a hercegnőket – mondta. – Én azonban megvetem az ilyen közhelyes magatartást, úgyhogy életben hagylak.
De nagyon bírtam Jacquest, az aprócska sárkányt is, aki nagy egóval rendelkezett, és nagyon szeretett volna veszélyes és félelmetes lenni, de helyette csak cuki és vicces volt.
A főgonosz... nos, nagyon emberi és reális karakter volt. Sajnos a hatalomvágy sok ember elméjét megfertőzi. A való világban is az évszázadok során testvérek, apák és fiúk, unokaöcs és nagybátyja ölték egymást a trónért, a hatalomért, a vagyonért. Bár stílusra nem volt túl félelmetes az illető, de a tettei nagyon is komolyak és életveszélyesek voltak.
A karakterekre is 5-ből 4 pontot adok.
Lezárás
Bár pontosan tudtam, hogy mi Sonja terve, mégis kíváncsian vártam, hogyan fogja kivitelezni, és működni fog-e. Különösen érdekes volt látni, hogy Sonja miként küzdött meg a saját sötét oldalával, ami bosszúra és halálra vágyott. Ritka az olyan ifjúsági regény, amiben a főszereplő ilyen szinten harcol a saját démonaival, úgyhogy ez újdonságként hatott számomra. A történet legvége pedig igazán kíváncsivá tett a kisbabával kapcsolatban, most már érdekel, hogyan folytatódik majd ez a kaland a harmadik részben, vajon újra felveszik-e az első rész cselekményfonalát, vagy egy teljesen új irányba terelnek megint.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nekem a nyelvezete, a stílusa túl egyszerű volt, nem volt akkora mélység a sztoriban, mint felnőttként elvárnám, de a fejem tenném rá, hogy a fiatalabb olvasók, akik a célközönség, nagyon fogják élvezni. Kalandos volt, tele mágikus lényekkel, Sonja pedig szerethető új főszereplőnek bizonyult. A történet vége pedig elérte, hogy kíváncsi legyek a folytatásra.
Szóval 5-ből 4 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Nagyrészt a fiatalabb olvasóknak, vagy olyan felnőtteknek, akiket nem zavar az egyszerű stílus, feszes tempó, amiben nem feltétlenül van lehetőség az elmélyülésre, de cserébe a cselekmény folyamatosan pörög.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ebben a játékban most Katherine Rundell könyveire koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik kötetből származik.
Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
„– De az lehetetlen – motyogta maga elé halkan. – De a lehetetlen nem jelenti, hogy ne lehetne megpróbálni – suttogta a fejében egy kis hang.”
Állomáslista:
11. 24. Könyv és más
11. 25. Csak olvass!
11. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése