Kate Rainbow az első vlogger, aki Youtube videós értékelést készített az egyik könyvemhez, A Szem 1. – Reményfosztottakhoz. Az értékelés végén feltett egy érdekes kérdést: hogyan tudok nőként hitelesen írni férfi szemszögből? Ő úgy érezte, sikerült elkapnom a férfi karaktereim személyiségét, lelkületét, és érdekelte, mi a titkom. Én pedig megígértem neki, hogy elárulom egy blogbejegyzésben. Egy kicsit személyes lesz a magyarázat, de íme…
1. Egyetemi élmények
Bár már jó pár éve, hogy leállamvizsgáztam, de anno, az egyetemen évekig olyan társaságban lógtam, amiben fiúk is voltak. Nemcsak közös órákra jártunk, de szünetekben is együtt töltöttük az időt, így volt lehetőségem beszélgetni velük, megfigyelni, hogyan gondolkoznak, mire hogyan reagálnak. Nem voltunk túl közeli kapcsolatban, csak az egyetemen találkoztunk, de megesett, hogy míg átmentünk egyik épületből a másikba, vagy vártunk egy órát két előadás között, megosztották velem a gondjaikat, érzéseiket. Valamiért mindig is az a fajta ember voltam, akinek más emberek könnyen megnyíltak, talán, mert sosem pletykálkodom, és így tudták, hogy nálam biztonságban van az, amit elmondanak.
2. Férfiak a közvetlen környezetemben
Pillanatnyilag nincsen párom, aki segíthetne abban, hogy jobban megfigyelhessem a férfiak természetét, és a baráti társaságomban is csak lányok, nők vannak. Ez nem tudatos döntés volt részemről, egyszerűen csak így alakult ki a körülöttem lévő csapat. Valahogy nem találkoztunk olyan férfival, akit olyasmik érdekeltek volna, mint minket, és ezért hozzánk akart volna csatlakozni.
Az egyetlen férfi a közvetlen közelemben pillanatnyilag anyukám élettársa, akivel közös lakásban élünk, és akin tény és való, hogy meg szoktam figyelni bizonyos férfi viselkedésformákat, de konkrétan sosem beszélgettem még vele arról, milyen férfinak lenni, milyen gondolatok járnak a fejében, és hogyan kezeli az érzéseit.
3. Férfiak a távolabbi környezetemben
A női barátaim egy részének van fiúgyereke, férje, párja, fiútestvére, akikkel néha én magam is találkozom, és persze, a barátnőim is mesélnek róluk. Bár ezek csak felszínes információk, mégis sokat lehet tanulni belőlük a férfilélekről és –természetről.
Ezen kívül jó néhány fiú, férfi vesz körbe az interneten is. Nem, nem társkeresés céljából, hanem vagy írók, akár én, vagy az olvasóim, vagy ugyanazért a könyvért, filmért rajongunk. Szóval rendszeresen kommunikálok online velük, és megesik, hogy magántémákról is beszélgetünk, kiöntik nekem a szívüket, elmondják a problémáikat, megosztják a gondolataikat. Ezek a beszélgetések is nagyon hasznosak, hogy lássam, miként gondolkozik egy férfi.
Plusz abból is sokat tanul az ember, ha vadidegen férfiak kommentjeit, reakcióit vizsgálgatja a Facebookon, különböző cikkek alatt.
4. A bennem lévő jang
Azt mondják, minden nőben van valamennyi férfi természet, és minden férfiban van némi női természet, csak változó, hogy kiben mennyi. Többek között ezt jelképezi a jin és a jang oldal közepében az ellenkező részt tartalmazó kis köröcske is. Csak hogy tiszta legyen, ennek semmi köze a szexualitáshoz, csupán ahhoz, hogy mindkét nemben vannak a női és a férfi természetre is jellemző tulajdonságok.
Nos, ami miatt talán jobban belelátok a férfiak fejébe, hogy elég sok a férfi természetre jellemző tulajdonságom van. Szóval félig női, félig férfi üzemmódban fut az agyam. Valahányszor megfigyeltem, hogy a körülöttem lévő barátnőim hogyan viselkednek különböző helyzetekben, mindig azt láttam, hogy én nagyon nem úgy kezelném ezeket, ahogyan ők teszik. És mikor megkérdeztem egy férfit, ő mit tett volna adott helyzetben, kiderült, hogy ugyanúgy reagált volna, ahogyan én.
Persze, van olyan helyzet is, amiben nagyon is nőként reagálok, például nincsen térlátásom, ezért egyenes utcában, térképpel a kezemben is képes vagyok eltévedni, miközben telefonos segítséget is kapok. Viszont a verbális képességeim jók írásban, és bár eléggé lámpalázas szoktam lenni, ennek ellenére élőszóban is.
Szóval talán az is lehet az ok rá, hogy jól tudok férfikarakterek bőrébe bújni, hogy kicsit több bennem a férfitermészetre jellemző tulajdonság, mint más nőkben, vagy lehet, hogy pont ugyanannyi van bennem, mint más nőkben, csak én jobban fel tudtam fedezni és jobban meg tudom élni a bennem lévő jangot.
Valószínűleg emiatt van az is, hogy míg más női írók félnek attól, hogy férfikarakterek bőrébe bújjanak írás közben, addig én kifejezetten élvezem. Az eddig megjelent könyveim közül a Kígyók sziszegéséből Peter nézőpontját szerettem a legjobban írni, mert bár ő egy középkorú férfi, én meg akkoriban egy húszas évei végén járó nő voltam, mégis úgy éreztem, hogy tökéletesen ismerem Peter minden egyes rezdülését.
1. Egyetemi élmények
Bár már jó pár éve, hogy leállamvizsgáztam, de anno, az egyetemen évekig olyan társaságban lógtam, amiben fiúk is voltak. Nemcsak közös órákra jártunk, de szünetekben is együtt töltöttük az időt, így volt lehetőségem beszélgetni velük, megfigyelni, hogyan gondolkoznak, mire hogyan reagálnak. Nem voltunk túl közeli kapcsolatban, csak az egyetemen találkoztunk, de megesett, hogy míg átmentünk egyik épületből a másikba, vagy vártunk egy órát két előadás között, megosztották velem a gondjaikat, érzéseiket. Valamiért mindig is az a fajta ember voltam, akinek más emberek könnyen megnyíltak, talán, mert sosem pletykálkodom, és így tudták, hogy nálam biztonságban van az, amit elmondanak.
2. Férfiak a közvetlen környezetemben
Pillanatnyilag nincsen párom, aki segíthetne abban, hogy jobban megfigyelhessem a férfiak természetét, és a baráti társaságomban is csak lányok, nők vannak. Ez nem tudatos döntés volt részemről, egyszerűen csak így alakult ki a körülöttem lévő csapat. Valahogy nem találkoztunk olyan férfival, akit olyasmik érdekeltek volna, mint minket, és ezért hozzánk akart volna csatlakozni.
Az egyetlen férfi a közvetlen közelemben pillanatnyilag anyukám élettársa, akivel közös lakásban élünk, és akin tény és való, hogy meg szoktam figyelni bizonyos férfi viselkedésformákat, de konkrétan sosem beszélgettem még vele arról, milyen férfinak lenni, milyen gondolatok járnak a fejében, és hogyan kezeli az érzéseit.
3. Férfiak a távolabbi környezetemben
A női barátaim egy részének van fiúgyereke, férje, párja, fiútestvére, akikkel néha én magam is találkozom, és persze, a barátnőim is mesélnek róluk. Bár ezek csak felszínes információk, mégis sokat lehet tanulni belőlük a férfilélekről és –természetről.
Ezen kívül jó néhány fiú, férfi vesz körbe az interneten is. Nem, nem társkeresés céljából, hanem vagy írók, akár én, vagy az olvasóim, vagy ugyanazért a könyvért, filmért rajongunk. Szóval rendszeresen kommunikálok online velük, és megesik, hogy magántémákról is beszélgetünk, kiöntik nekem a szívüket, elmondják a problémáikat, megosztják a gondolataikat. Ezek a beszélgetések is nagyon hasznosak, hogy lássam, miként gondolkozik egy férfi.
Plusz abból is sokat tanul az ember, ha vadidegen férfiak kommentjeit, reakcióit vizsgálgatja a Facebookon, különböző cikkek alatt.
4. A bennem lévő jang
Azt mondják, minden nőben van valamennyi férfi természet, és minden férfiban van némi női természet, csak változó, hogy kiben mennyi. Többek között ezt jelképezi a jin és a jang oldal közepében az ellenkező részt tartalmazó kis köröcske is. Csak hogy tiszta legyen, ennek semmi köze a szexualitáshoz, csupán ahhoz, hogy mindkét nemben vannak a női és a férfi természetre is jellemző tulajdonságok.
Nos, ami miatt talán jobban belelátok a férfiak fejébe, hogy elég sok a férfi természetre jellemző tulajdonságom van. Szóval félig női, félig férfi üzemmódban fut az agyam. Valahányszor megfigyeltem, hogy a körülöttem lévő barátnőim hogyan viselkednek különböző helyzetekben, mindig azt láttam, hogy én nagyon nem úgy kezelném ezeket, ahogyan ők teszik. És mikor megkérdeztem egy férfit, ő mit tett volna adott helyzetben, kiderült, hogy ugyanúgy reagált volna, ahogyan én.
Persze, van olyan helyzet is, amiben nagyon is nőként reagálok, például nincsen térlátásom, ezért egyenes utcában, térképpel a kezemben is képes vagyok eltévedni, miközben telefonos segítséget is kapok. Viszont a verbális képességeim jók írásban, és bár eléggé lámpalázas szoktam lenni, ennek ellenére élőszóban is.
Szóval talán az is lehet az ok rá, hogy jól tudok férfikarakterek bőrébe bújni, hogy kicsit több bennem a férfitermészetre jellemző tulajdonság, mint más nőkben, vagy lehet, hogy pont ugyanannyi van bennem, mint más nőkben, csak én jobban fel tudtam fedezni és jobban meg tudom élni a bennem lévő jangot.
Valószínűleg emiatt van az is, hogy míg más női írók félnek attól, hogy férfikarakterek bőrébe bújjanak írás közben, addig én kifejezetten élvezem. Az eddig megjelent könyveim közül a Kígyók sziszegéséből Peter nézőpontját szerettem a legjobban írni, mert bár ő egy középkorú férfi, én meg akkoriban egy húszas évei végén járó nő voltam, mégis úgy éreztem, hogy tökéletesen ismerem Peter minden egyes rezdülését.
Hát ennyi lenne a nagy titkom. És köszönöm még egyszer Kate-nek a klassz kérdést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése