Deirdre Riordan Hall Sugar című könyvével írótársamnak, Rácz-Stefán Tibinek köszönhetően találkoztam. Magamtól valószínűleg nem szúrtam volna ki a fülszövege alapján, ám Tibi annyira meggyőzően beszélt róla, hogy végül úgy éreztem, el kell olvasnom. Ezúton is köszönöm neki az ajánlást, mert úgy érzem, több lettem ettől a regénytől.
Az alapsztori szerint Sugar egy túlsúlyos tinédzserlány, akinek az anyja olyan kövér, hogy már nem bír kikelni az ágyból, a bátyja, Görény pedig szintén nagydarab, és hűen a nevéhez egy igazi szemétláda. Nem elég, hogy Sugart folyamatosan bántják az iskolában, otthon sincsen nyugalma, az anyja és a bátyja ugyanis az ő önbizalmának rombolásával próbálja túlélni a saját önutálatát. Aztán egy nap felbukkan Even, az új fiú a városban, és meglátja Sugarban az igazi szépséget.
Mivel én magam is tinédzserkorom óta túlsúlyos vagyok a hormonbetegségemnek köszönhetően, és jól ismerem az érzést, milyen bántalmazottnak lenni egy iskolában, ezért nagyon közel éreztem magamhoz ezt a könyvet. Mélyen átéltem Sugar magányát, szomorúságát és persze az örömeit is.
Iskolai bántalmazás
Az iskolák az emberi önértékelés lerombolásának melegágyai. Számomra bizarr, de ha az emberek csoportokba verődnek, valamiért igényét érzik annak, hogy másokat megalázzanak, mert ettől érzik többnek magukat. Nem látják át, hogy ettől nemhogy többek, hanem sokkal kevesebbek lesznek.
Minden iskola általában három részre osztható, a bántalmazottak, a bántalmazók és a némák csoportjára, akik nem bántalmaznak, de elnézik a bántalmazást. Sugar a bántalmazottakhoz tartozik. Mindennaposak a neki szánt sértő beszólások, kisebb fizikai atrocitások és egyéb megalázások. Az iskolatársai csak és kizárólag a külseje alapján ítélkeznek, meg sem akarják ismerni a személyiségét. Pedig Sugar egy igazi angyal. Ápolja az édesanyját, aki belekeseredve az életébe velejéig gonosz ember lett, rendben tartja az otthonukat, mert a bátyja a kisujját sem hajlandó mozdítani, minden vasárnap eljár templomba, és igazán tehetséges ruhatervező és –készítő. Valamint, ahogy Even is többször megjegyzi: gyönyörű a mosolya.
Találkoztam már igazán jólelkű karakterekkel az olvasmányaim során, de azt hiszem, Sugar könnyedén elvitte a pálmát. Nála kedvesebb, önfeláldozóbb szereplőhöz még nem volt szerencsém. Hallnak pedig sikerült úgy megalkotnia a karakterét, hogy ez a naiv jóság egyáltalán nem idegesítő és bosszantó, hanem szívből szerethető.
Ördögi körforgás egy mérgező családban
Bár Sugart fizikailag is bántalmazza néha az anyja és a bátyja, ennél sokkal rosszabb, hogy minden egyes mondatuknak az a célja, hogy a lány önértékelését porig rombolják. Sugarnak esélye sem volt arra, hogy ne hízzon el. Az anyja már gyerekként is hizlaló ételekkel tömte, hogy aztán megalázhassa őt a súlya miatt. Lényegében az a nő egyetlen életcélja, hogy sokkal rosszabb állapotba döntse a saját lányát, mint amilyenben ő van, mert ettől saját magát kevésbé érezné nyomorultnak.
Sugar nem akar így élni, ám fogalma sincs róla, hogyan változtathatna. Egész életében egészségtelen kajákkal etették, az anyja és a bátyja miatt teli a ház nassolnivalókkal, és nem tud egészségesen főzni. Az érzelmi terror pedig, amiben él, ördögi körforgásba kényszeríti. Mivel kövér, folyton bántják, ettől magányos és szomorú, ami miatt sokat eszik, mert a finomságok adnak neki egy kis látszatboldogságot, ettől viszont csak még kövérebb lesz, és még több bántást kap.
Csak az tudhatja, milyen nehéz kijönni egy ilyen ördögi körforgásból, aki már volt hasonlóban. Aki nem, az valószínűleg azt gondolja, hogy Sugar gyenge és magának köszönheti, hogy kövér, hiszen csak kevesebbet kéne ennie és többet mozognia. A probléma csak az, hogy meghízni nagyon könnyű, lefogyni viszont sokkal nehezebb. Főképp egy ilyen bántalmazó, negatív környezetben, ahol senki sem támogatja az embert.
Fény a sötét éjszakában
Sugar már majdhogynem lemond az életről, el sem tudja képzelni, hogy valaha boldog legyen, vagy valaki szeresse őt. Aztán betoppan az életébe Even. A fiú az első perctől látja benne a szépet, ami Sugar számára felér egy csodával. És valóban, az a rész, amely a megismerkedésükről, barátságukról és később a szerelmükről szól, egy igazi tündérmese. Olyan, amilyenre minden a külsejével elégedetlen lány titokban vágyik, csak többségük sosem kapja meg. Végig arra gondoltam olvasás közben, milyen kár, hogy ennyire kevés Even létezik a világon, mert minden önértékelési zavarral küzdő lánynak szüksége lenne egyre.
Even barátsága, az, hogy valóban elfogadja Sugart olyannak, amilyen, és nemcsak elfogadja, hanem még szereti is az igazi valóját, felrázza Sugart a depressziós, sötét életéből. Szép lassan rájön, hogy nem vele van a baj, hanem a körülötte lévő emberekkel. Az anyjával, a bátyjával, az iskolatársaival.
Ahogy Even hatására kezd megjönni az önbizalma, úgy kezd el fogyni is. Mert már nem az étel az egyetlen boldogsága a szörnyen nehéz hétköznapokban. Talál valami sokkal jobbat, ami nem a testét, hanem a lelkét táplálja: a barátságot és a szerelmet, ezek által pedig önmaga szeretetét is.
Így, hogy van valaki, aki támogatja őt lelkileg, jobban vissza tudja fogni az evési kényszerét, elkezd egészségesebben táplálkozni, és mivel mindennap gyalog megy Evennel az iskolába és onnan haza, ezért meglesz a mindennapi testmozgása is.
Persze, ha csak ennyiből állna a regény, az túl egyszerű lenne, az ember gyomrában végig ott a csomó, mert egyszerűen érzi, hogy ez a tündérmese túl szép, hogy igaz legyen.
A leggyűlöletesebb karakterek
Általában a gonosz karakterekben is szoktam találni olyasmit, ami úgy egyébként, ha nem lennének gonoszak, akár tiszteletreméltó is lehetne bennük. Összetett a személyiségük, intelligensek, van stílusuk vagy épp kreatívak. Nos, Sugar anyjában és a bátyjában, Görényben semmi pozitív vagy tisztelnivaló nincsen. Az anyja egy pokolfajzat, a bátyja pedig valóban egy görény. Minden szavuk, minden tettük gyűlöletes volt számomra. Ritka, amikor karaktereket ilyen mélyen megvetek, de velük ez a helyzet.
Senki, egyetlen gyerek sem érdemelne ilyen anyát és testvért!
A jó testvér
Sugarnak van még egy bátyja, Henry. Valaha ő is olyan volt, mint Görény, de aztán az egyetemnek köszönhetően kiszakadhatott a családi környezetből, találkozott egy igazán rendes lánnyal, és ez teljesen megváltoztatta. Régen ő is kövér volt, de sikerült lefogynia, és a stílusa is teljesen megváltozott, igazán jó ember lett belőle, aki már átlátja, mennyire mérgező a családja.
A probléma az, hogy távol él Sugartól, így csak ritkán látják egymást. Azonban minden egyes találkozáskor ajándékoz neki néhány kedves szót, amivel ő is ad néhány építőkockát ahhoz, hogy Sugar felépíthesse a lerombolt önbizalmát.
Hullámvasúton ülve
Nos, ez a könyv valódi érzelmi hullámvasút volt számomra. Negatív és pozitív érzések váltogatták egymást, egyszerre volt nagyon megrázó és felemelő. Az biztos, hogy ha valaki kézbe veszi, nem marad érzéketlen a történettel kapcsolatban, és unatkozni sem fog. Csak… készítsetek elő sok-sok zsepit magatoknak.
Gondolatok mindenkihez
Ha Sugarak vagytok, ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, csúnyák vagytok. Mindenkiben van szépség, és nem a ti hibátok, hogy a legtöbben lusták ezt megkeresni bennetek. Ha pedig önmagatokkal elégedett emberek vagytok, akkor legyetek a Sugarak számára Evenek, adjatok nekik barátságot, kedves szavakat, reményt és támogatást, mert lehet, hogy a világot váltjátok meg ezzel számukra.
Ezt a könyvet szó szerint mindenkinek ajánlom. Azoknak, akik elégedetlenek a külsejükkel azért, mert ez egy valódi motivációs, léleksimogató történet. Azoknak pedig, akik elégedettek önmagukkal azért, hogy jobban megértsék azokat, akik önértékelési zavarokkal küzdenek.
Kedvenc karakter: Sugar, Even, Henry.
Kedvenc jelenet: Even meglepetés kiruccanásai.
Kedvenc idézetek:
„- Briósozza meg! – kiáltok fel.
Even szeme elkerekedik. Attól tartok, azt hiszi, hogy brióst akarok enni. Elmagyarázom neki, hogy az iskolában felejtettem a könyvemet, majd hozzáteszem:
- Felállítottam azt a szabályt magamnak, hogy nem mondom ki a „b” betűs szút. Ha kifogyok az alternatívákból, vagy amikor muszáj használnom, akkor talán kiejtem a számon, de addig nem.
- És most a briós jutott eszedbe? – kérdezi.
- Igen, de lehet még a barackozza, burgonyázza, birsalmázza, brokkolizza meg…
Even felnevet.
Elmosolyodok.
- Ez az! Ezt szeretném látni! – mondja.
- Micsodát? – kérdezem.
- A mosolyodat.”
„- A barátom vagy, Sugar. Neked van a legnagyobb szíved és a legszebb nevetésed. Na és a mosolyod… attól teljesen elolvadok – mondja.”
„- Te is biztosan láttál már motorosokat. Tudod, ők azok a hatalmas bajszú, behemót fickók, kivillanó kőművesdekoltázzsal – mondja.
Szipogva felnevetek.
- Hozzájuk képest te egy kisegér vagy, ők pedig, hát, nem is tudom, hatalmas, ronda ogrék. Ha ők tudnak motorozni, akkor te is. Megtisztelnél vele, ha csatlakoznál hozzám a Harley-m hátsó ülésén – mosolyog rám Even.”
„- Mostanában másmilyennek tűnsz. Csak nem boldog vagy? Ne szokj nagyon hozzá! Az élet egy nagy szopás, aztán úgyis mind meghalunk.” (megj.: Sugar anyjának egyik kedves mondata…)
„- Bulit rendezünk a szüleim tóparti házában, mielőtt bezárjuk télre – mondja. – Ha van kedved jönni, téged nagyon szívesen látunk. A jelmez nem kötelező.
- Így van, Even, ha szeretnél jönni, akkor nagyon örülnénk neked… és Allie is szeretne látni téged – teszi hozzá Hillary.
Egy pillanatra rettegés fog el, hogy mi van, ha Even igent mond, mert olyan csendben van.
- Az igazat megvallva, Sugarrel van programom – feleli.”
„Ahogy közeledünk a suli bejárata felé, Even leveszi a karját a vállamról, hogy kinyissa nekem az ajtót, majd ismét közel húz magához. Olyan érzésem van, mintha mi lennénk Edward és Bella, amikor a parkolóban egy párként parádéztak.”
„- Már túl vagy a tizenegyedik felén. Vannak terveid az érettségi után, jövőre? Mit csinálsz akkor, amikor nem vagyunk együtt? Tudom, hogy varrsz. Mesélj arról! Vagy arról, hogy mik az álmaid, vagy milyen könyvet olvasol épp, nem tudom. A lényeg, hogy rólad akarok hallani.
Lemerülök a víz alá. Eddig nem tudtam, de most már bizonyítani tudom, hogy lehet a víz alatt sírni. Even szavai az elevenembe vágnak, oda, ahol a megtépázott önbizalmam rejtőzik, és megszólítják a kislányt, aki mindig arra vágyott, hogy végre valaki érdeklődést mutasson iránta. Azt a lányt, aki szerette volna, ha a mamája kiteszi a rajzait a hűtőre, függetlenül attól, hogy csak firkálmányok. És a lányt, aki szerette volna, ha van apukája, aki leporolja a térdét, ha elesik, és talpra segíti. Ugyanazt a lányt, aki a törődés, az aggodalom és a kedvesség hiánya miatt fánkokból, sütikből és tortákból épített maga köré pajzsot, hogy elrejtőzzön a mellőzöttség okozta fájdalom és az elől, ahogy a fejéhez vágják, hogy kevésbé értékes, és képtelenség szeretni őt.”
„- Őszintén sajnállak benneteket, ha számotokra poént jelent az, hogy inzultáltok valakit a kinézete miatt. Igen, talán különbözőek vagyunk, de nemcsak szánlak benneteket, hanem hálával is tartozom nektek. Remek munkát végeztetek az elmúlt négy évben, ráébresztettetek arra, hogy ki vagyok. És nem az, akinek gondoltok. Jó ember vagyok, és remek dolgokat fogok véghezvinni. – Elhallgatok, úgy döntök, ennyi elég lesz. – Szóval, még látjuk egymást, és… - Gyönyörű mosolyt villatok rájuk, győzedelmesen felemelem a karom. A csoportra meredve hangosan azt mondom: - Baszódjatok meg!”
„– Sosem leszel olyan, mint én.
A szavai úgy sisteregnek, mint a kanóc.
De én vagyok a dinamit.
Alaposan végigmérem festett, kiegyenesített haját, tökéletesen metszett orrát, kifestett ajkát, keskeny csípőjét.
– Igazad van, Allie - felelem a szemébe nézve. A szavai fájnak. Nem akarom, hogy elfogadjon vagy szeressen, de attól még rosszul esik, amit csinál. El akarom mondani neki, mennyire szánalmasan viselkedik, vagy felajánlani, hogy kössünk fegyverszünetet. Ehelyett felszegett állal állom a tekintetét. – Sosem leszek olyan, mint te. De tudod mit? Szerintem ez csodás, mert így önmagam lehetek.”
Az alapsztori szerint Sugar egy túlsúlyos tinédzserlány, akinek az anyja olyan kövér, hogy már nem bír kikelni az ágyból, a bátyja, Görény pedig szintén nagydarab, és hűen a nevéhez egy igazi szemétláda. Nem elég, hogy Sugart folyamatosan bántják az iskolában, otthon sincsen nyugalma, az anyja és a bátyja ugyanis az ő önbizalmának rombolásával próbálja túlélni a saját önutálatát. Aztán egy nap felbukkan Even, az új fiú a városban, és meglátja Sugarban az igazi szépséget.
Mivel én magam is tinédzserkorom óta túlsúlyos vagyok a hormonbetegségemnek köszönhetően, és jól ismerem az érzést, milyen bántalmazottnak lenni egy iskolában, ezért nagyon közel éreztem magamhoz ezt a könyvet. Mélyen átéltem Sugar magányát, szomorúságát és persze az örömeit is.
Iskolai bántalmazás
Az iskolák az emberi önértékelés lerombolásának melegágyai. Számomra bizarr, de ha az emberek csoportokba verődnek, valamiért igényét érzik annak, hogy másokat megalázzanak, mert ettől érzik többnek magukat. Nem látják át, hogy ettől nemhogy többek, hanem sokkal kevesebbek lesznek.
Minden iskola általában három részre osztható, a bántalmazottak, a bántalmazók és a némák csoportjára, akik nem bántalmaznak, de elnézik a bántalmazást. Sugar a bántalmazottakhoz tartozik. Mindennaposak a neki szánt sértő beszólások, kisebb fizikai atrocitások és egyéb megalázások. Az iskolatársai csak és kizárólag a külseje alapján ítélkeznek, meg sem akarják ismerni a személyiségét. Pedig Sugar egy igazi angyal. Ápolja az édesanyját, aki belekeseredve az életébe velejéig gonosz ember lett, rendben tartja az otthonukat, mert a bátyja a kisujját sem hajlandó mozdítani, minden vasárnap eljár templomba, és igazán tehetséges ruhatervező és –készítő. Valamint, ahogy Even is többször megjegyzi: gyönyörű a mosolya.
Találkoztam már igazán jólelkű karakterekkel az olvasmányaim során, de azt hiszem, Sugar könnyedén elvitte a pálmát. Nála kedvesebb, önfeláldozóbb szereplőhöz még nem volt szerencsém. Hallnak pedig sikerült úgy megalkotnia a karakterét, hogy ez a naiv jóság egyáltalán nem idegesítő és bosszantó, hanem szívből szerethető.
Ördögi körforgás egy mérgező családban
Bár Sugart fizikailag is bántalmazza néha az anyja és a bátyja, ennél sokkal rosszabb, hogy minden egyes mondatuknak az a célja, hogy a lány önértékelését porig rombolják. Sugarnak esélye sem volt arra, hogy ne hízzon el. Az anyja már gyerekként is hizlaló ételekkel tömte, hogy aztán megalázhassa őt a súlya miatt. Lényegében az a nő egyetlen életcélja, hogy sokkal rosszabb állapotba döntse a saját lányát, mint amilyenben ő van, mert ettől saját magát kevésbé érezné nyomorultnak.
Sugar nem akar így élni, ám fogalma sincs róla, hogyan változtathatna. Egész életében egészségtelen kajákkal etették, az anyja és a bátyja miatt teli a ház nassolnivalókkal, és nem tud egészségesen főzni. Az érzelmi terror pedig, amiben él, ördögi körforgásba kényszeríti. Mivel kövér, folyton bántják, ettől magányos és szomorú, ami miatt sokat eszik, mert a finomságok adnak neki egy kis látszatboldogságot, ettől viszont csak még kövérebb lesz, és még több bántást kap.
Csak az tudhatja, milyen nehéz kijönni egy ilyen ördögi körforgásból, aki már volt hasonlóban. Aki nem, az valószínűleg azt gondolja, hogy Sugar gyenge és magának köszönheti, hogy kövér, hiszen csak kevesebbet kéne ennie és többet mozognia. A probléma csak az, hogy meghízni nagyon könnyű, lefogyni viszont sokkal nehezebb. Főképp egy ilyen bántalmazó, negatív környezetben, ahol senki sem támogatja az embert.
Fény a sötét éjszakában
Sugar már majdhogynem lemond az életről, el sem tudja képzelni, hogy valaha boldog legyen, vagy valaki szeresse őt. Aztán betoppan az életébe Even. A fiú az első perctől látja benne a szépet, ami Sugar számára felér egy csodával. És valóban, az a rész, amely a megismerkedésükről, barátságukról és később a szerelmükről szól, egy igazi tündérmese. Olyan, amilyenre minden a külsejével elégedetlen lány titokban vágyik, csak többségük sosem kapja meg. Végig arra gondoltam olvasás közben, milyen kár, hogy ennyire kevés Even létezik a világon, mert minden önértékelési zavarral küzdő lánynak szüksége lenne egyre.
Even barátsága, az, hogy valóban elfogadja Sugart olyannak, amilyen, és nemcsak elfogadja, hanem még szereti is az igazi valóját, felrázza Sugart a depressziós, sötét életéből. Szép lassan rájön, hogy nem vele van a baj, hanem a körülötte lévő emberekkel. Az anyjával, a bátyjával, az iskolatársaival.
Ahogy Even hatására kezd megjönni az önbizalma, úgy kezd el fogyni is. Mert már nem az étel az egyetlen boldogsága a szörnyen nehéz hétköznapokban. Talál valami sokkal jobbat, ami nem a testét, hanem a lelkét táplálja: a barátságot és a szerelmet, ezek által pedig önmaga szeretetét is.
Így, hogy van valaki, aki támogatja őt lelkileg, jobban vissza tudja fogni az evési kényszerét, elkezd egészségesebben táplálkozni, és mivel mindennap gyalog megy Evennel az iskolába és onnan haza, ezért meglesz a mindennapi testmozgása is.
Persze, ha csak ennyiből állna a regény, az túl egyszerű lenne, az ember gyomrában végig ott a csomó, mert egyszerűen érzi, hogy ez a tündérmese túl szép, hogy igaz legyen.
A leggyűlöletesebb karakterek
Általában a gonosz karakterekben is szoktam találni olyasmit, ami úgy egyébként, ha nem lennének gonoszak, akár tiszteletreméltó is lehetne bennük. Összetett a személyiségük, intelligensek, van stílusuk vagy épp kreatívak. Nos, Sugar anyjában és a bátyjában, Görényben semmi pozitív vagy tisztelnivaló nincsen. Az anyja egy pokolfajzat, a bátyja pedig valóban egy görény. Minden szavuk, minden tettük gyűlöletes volt számomra. Ritka, amikor karaktereket ilyen mélyen megvetek, de velük ez a helyzet.
Senki, egyetlen gyerek sem érdemelne ilyen anyát és testvért!
A jó testvér
Sugarnak van még egy bátyja, Henry. Valaha ő is olyan volt, mint Görény, de aztán az egyetemnek köszönhetően kiszakadhatott a családi környezetből, találkozott egy igazán rendes lánnyal, és ez teljesen megváltoztatta. Régen ő is kövér volt, de sikerült lefogynia, és a stílusa is teljesen megváltozott, igazán jó ember lett belőle, aki már átlátja, mennyire mérgező a családja.
A probléma az, hogy távol él Sugartól, így csak ritkán látják egymást. Azonban minden egyes találkozáskor ajándékoz neki néhány kedves szót, amivel ő is ad néhány építőkockát ahhoz, hogy Sugar felépíthesse a lerombolt önbizalmát.
Hullámvasúton ülve
Nos, ez a könyv valódi érzelmi hullámvasút volt számomra. Negatív és pozitív érzések váltogatták egymást, egyszerre volt nagyon megrázó és felemelő. Az biztos, hogy ha valaki kézbe veszi, nem marad érzéketlen a történettel kapcsolatban, és unatkozni sem fog. Csak… készítsetek elő sok-sok zsepit magatoknak.
Gondolatok mindenkihez
Ha Sugarak vagytok, ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, csúnyák vagytok. Mindenkiben van szépség, és nem a ti hibátok, hogy a legtöbben lusták ezt megkeresni bennetek. Ha pedig önmagatokkal elégedett emberek vagytok, akkor legyetek a Sugarak számára Evenek, adjatok nekik barátságot, kedves szavakat, reményt és támogatást, mert lehet, hogy a világot váltjátok meg ezzel számukra.
Ezt a könyvet szó szerint mindenkinek ajánlom. Azoknak, akik elégedetlenek a külsejükkel azért, mert ez egy valódi motivációs, léleksimogató történet. Azoknak pedig, akik elégedettek önmagukkal azért, hogy jobban megértsék azokat, akik önértékelési zavarokkal küzdenek.
Kedvenc karakter: Sugar, Even, Henry.
Kedvenc jelenet: Even meglepetés kiruccanásai.
Kedvenc idézetek:
„- Briósozza meg! – kiáltok fel.
Even szeme elkerekedik. Attól tartok, azt hiszi, hogy brióst akarok enni. Elmagyarázom neki, hogy az iskolában felejtettem a könyvemet, majd hozzáteszem:
- Felállítottam azt a szabályt magamnak, hogy nem mondom ki a „b” betűs szút. Ha kifogyok az alternatívákból, vagy amikor muszáj használnom, akkor talán kiejtem a számon, de addig nem.
- És most a briós jutott eszedbe? – kérdezi.
- Igen, de lehet még a barackozza, burgonyázza, birsalmázza, brokkolizza meg…
Even felnevet.
Elmosolyodok.
- Ez az! Ezt szeretném látni! – mondja.
- Micsodát? – kérdezem.
- A mosolyodat.”
„- A barátom vagy, Sugar. Neked van a legnagyobb szíved és a legszebb nevetésed. Na és a mosolyod… attól teljesen elolvadok – mondja.”
„- Te is biztosan láttál már motorosokat. Tudod, ők azok a hatalmas bajszú, behemót fickók, kivillanó kőművesdekoltázzsal – mondja.
Szipogva felnevetek.
- Hozzájuk képest te egy kisegér vagy, ők pedig, hát, nem is tudom, hatalmas, ronda ogrék. Ha ők tudnak motorozni, akkor te is. Megtisztelnél vele, ha csatlakoznál hozzám a Harley-m hátsó ülésén – mosolyog rám Even.”
„- Mostanában másmilyennek tűnsz. Csak nem boldog vagy? Ne szokj nagyon hozzá! Az élet egy nagy szopás, aztán úgyis mind meghalunk.” (megj.: Sugar anyjának egyik kedves mondata…)
„- Bulit rendezünk a szüleim tóparti házában, mielőtt bezárjuk télre – mondja. – Ha van kedved jönni, téged nagyon szívesen látunk. A jelmez nem kötelező.
- Így van, Even, ha szeretnél jönni, akkor nagyon örülnénk neked… és Allie is szeretne látni téged – teszi hozzá Hillary.
Egy pillanatra rettegés fog el, hogy mi van, ha Even igent mond, mert olyan csendben van.
- Az igazat megvallva, Sugarrel van programom – feleli.”
„Ahogy közeledünk a suli bejárata felé, Even leveszi a karját a vállamról, hogy kinyissa nekem az ajtót, majd ismét közel húz magához. Olyan érzésem van, mintha mi lennénk Edward és Bella, amikor a parkolóban egy párként parádéztak.”
„- Már túl vagy a tizenegyedik felén. Vannak terveid az érettségi után, jövőre? Mit csinálsz akkor, amikor nem vagyunk együtt? Tudom, hogy varrsz. Mesélj arról! Vagy arról, hogy mik az álmaid, vagy milyen könyvet olvasol épp, nem tudom. A lényeg, hogy rólad akarok hallani.
Lemerülök a víz alá. Eddig nem tudtam, de most már bizonyítani tudom, hogy lehet a víz alatt sírni. Even szavai az elevenembe vágnak, oda, ahol a megtépázott önbizalmam rejtőzik, és megszólítják a kislányt, aki mindig arra vágyott, hogy végre valaki érdeklődést mutasson iránta. Azt a lányt, aki szerette volna, ha a mamája kiteszi a rajzait a hűtőre, függetlenül attól, hogy csak firkálmányok. És a lányt, aki szerette volna, ha van apukája, aki leporolja a térdét, ha elesik, és talpra segíti. Ugyanazt a lányt, aki a törődés, az aggodalom és a kedvesség hiánya miatt fánkokból, sütikből és tortákból épített maga köré pajzsot, hogy elrejtőzzön a mellőzöttség okozta fájdalom és az elől, ahogy a fejéhez vágják, hogy kevésbé értékes, és képtelenség szeretni őt.”
„- Őszintén sajnállak benneteket, ha számotokra poént jelent az, hogy inzultáltok valakit a kinézete miatt. Igen, talán különbözőek vagyunk, de nemcsak szánlak benneteket, hanem hálával is tartozom nektek. Remek munkát végeztetek az elmúlt négy évben, ráébresztettetek arra, hogy ki vagyok. És nem az, akinek gondoltok. Jó ember vagyok, és remek dolgokat fogok véghezvinni. – Elhallgatok, úgy döntök, ennyi elég lesz. – Szóval, még látjuk egymást, és… - Gyönyörű mosolyt villatok rájuk, győzedelmesen felemelem a karom. A csoportra meredve hangosan azt mondom: - Baszódjatok meg!”
„– Sosem leszel olyan, mint én.
A szavai úgy sisteregnek, mint a kanóc.
De én vagyok a dinamit.
Alaposan végigmérem festett, kiegyenesített haját, tökéletesen metszett orrát, kifestett ajkát, keskeny csípőjét.
– Igazad van, Allie - felelem a szemébe nézve. A szavai fájnak. Nem akarom, hogy elfogadjon vagy szeressen, de attól még rosszul esik, amit csinál. El akarom mondani neki, mennyire szánalmasan viselkedik, vagy felajánlani, hogy kössünk fegyverszünetet. Ehelyett felszegett állal állom a tekintetét. – Sosem leszek olyan, mint te. De tudod mit? Szerintem ez csodás, mert így önmagam lehetek.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése