Amikor a Menő Könyvek között nézelődtem az interneten, azonnal megakadt a szemem Morgan Rhodes Királyok harca című könyvén. A címe a Trónok harcára emlékeztetett, aztán elolvastam a fülszövegét is, amelyben megerősítették azt, hogy ez a történet Martin regénysorozatának a YA változata. Szóval azonnal le is csaptam rá, mert ami a Trónok harcához hasonlít, az remélhetőleg csak jó lehet.
A történet Myticában játszódik, amely három területre oszlik. Auranos gazdag, jól termő terület, amelyben jól élnek az emberek. Corvin király jól uralkodik a saját területei fölött, és szereti két lányát, Emiliát és Cleót, de túlságosan figyelmetlen a nem hozzá tartozó területek gondjaival szemben. Limeros Gaius király területe, akit kegyetlensége miatt Vérkirálynak neveznek. Az ő területe nem annyira gazdag, de nem is szegény. Fia, Magnus fontos számára, de vele is tud kegyetlen lenni. Lánya Lucia pedig leginkább amiatt érdekli, mert úgy gondolja, a lány varázsereje segítheti őt elfoglalni Auranost. Paelsia a két előző királyság között fekszik, és a nyomor földje. Basilius törzsfőnök vezeti, aki fényűzően él a népe kizsigereléséből, ám a nép maga éhezik és csak a túlélésre játszik nap mint nap. Amikor Cleo hercegnő jegyese, Aron, meggyilkol egy paelsiai fiút, lázadás tör ki, amelyből végül véres háború alakul.
Stílus és felépítés
A történet stílusa és nyelvezete szerintem igazán minőségi. A fejezetek E/3-ban vannak megírva, és mindig egy-egy területen játszódnak, Auranosban többségében Cleo szemszögéből, Limerosban Magnus vagy Lucia szemszögéből, Paelsiában pedig Jonas szemszögéből, természetesen vannak kivételek, amikor egy-egy szereplő valamiért nem a saját otthonában tölti az idejét épp. Van még néhány fejezet, amely a Szentélyben játszódik, és egy fiatal Figyelő, Alexius szemszögét mutatja be.
Nekem ez a felosztás azért jött be, mert így, hogy az adott fejezetet helynévhez és karakterhez is lehetett kötni, könnyebben megtanultam, hogy ki kicsoda, melyik területen él, és hogy hívják.
A mágia világa
Létezik egy Myticához tartozó, de másik síkban lévő hely, a Szentély, amelyben az Őrzők élnek. Az ő feladatuk volt az, hogy őrizzék az Ősköveket, amik a varázslat legtisztább esszenciáját tartalmazzák. Ám ezeket az Ősköveket már rég ellopták, így az Őrzők számára a Szentély lényegében börtön. A kövek nélkül csak a legfiatalabb Őrzők tudják elhagyni, de ők is csak úgy mehetnek át az emberek világába, ha a testük a Szentélyben marad, és a lelkük átköltözik egy madár testébe.
Myticában létezik a varázslat, de mióta eltűntek az Őskövek, csak halovány formájában. Ám egy boszorkány megálmodja, hogy született egy kisbaba, aki megtalálja majd az Ősköveket, és megmenti Myticát és a Szentélyt a lassú pusztulástól.
Igazából pont úgy vagyok ezzel a mágiás háttérsztorival, mint a Trónok harca esetében, elfogadom, hogy benne van a történetben, de sokkal jobban érdekel a politika szál, a különböző karakterek személyiségfejlődése, az egymáshoz való viszonyaik alakulása, a harcok és a szerelmi szálak. Itt mondjuk nagyobb jelentősége van a mágikus szálnak már a történet elejétől, mint a Trónok harca esetében, de még mindig nem köt le annyira, mint a háttérben folyó emberi összeesküvések és emberi élettörténetek. Azok viszont nagyon is megfogták a fantáziámat.
A főbb karakterek
Az egyik számomra érdekes karakter Jonas. Ő az a fiú, akinek a bátyját hidegvérrel meggyilkolja Aron. Forr benne a bosszú, de nem csak azok iránt, akik valóban megérdemlik, ugyanis Cleót is gyűlöli. Azt hiszi róla, hogy egy jégszívű, elkényeztetett hercegnőcske, akit nem érdekelnek a szegények, és a bátyja halála is csak szórakoztatta. Nagyon szép jellemfejlődésen megy keresztül a bosszúszomjtól kezdve egészen az utolsó fejezetben található jelenetéig.
A másik izgalmas karakter Magnus. Ő is nagy jellemfejlődésen megy át a regény során, csak épp negatív irányba. Még nem olyan, mint az apja, de ha továbbra is azon az úton marad, amelyre lépett, akár a következő Vérkirály is lehet belőle. Vagy idővel rájöhet, hogy rossz felé tart, és még időben csinál egy hátraarcot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan dönt majd, mert egyelőre bármelyiket el tudnám képzelni.
Cleo az a női karakter, akit néha megrázna az ember olvasás közben, hogy ugyan már, ezt most miért csináltad (vagy épp nem csináltad)? Tipikus tinédzser, aki már felnőttnek és önállónak gondolja magát, bosszantja, hogy az apja és a nővére gyereknek tartja, ezért belemegy valami butaságba, és bebizonyítja, hogy még tényleg gyerek. Egyébként szerethető, mert alapjában véve jóindulatú, önfeláldozó és bátor, csak hát, még érnie kell, és meg kell tanulnia a sokkoló helyzetekben is használni a fejét.
Lucia karaktere számomra még nem bontakozott ki igazán. Annyi a fontos vele kapcsolatban, hogy hatalmas varázsereje van, de valahogy nem érzem azt, hogy megmutatta volna a személyisége mélységeit. Remélhetőleg ez a következő részben megtörténik majd, mert sok mindent ki lehetne hozni a karakteréből.
A Trónok harca stílus
Először nem igazán értettem, hogy miért hasonlítják ezt a könyvet a Trónok harcához. Tény, hogy több terület vezetője küzd egymással, hogy ő legyen végül egész Mytica ura, de ezen kívül nem láttam a hasonlóságot. Szórakoztató volt a történet, teljesen lekötött, megkedveltem jó pár karaktert is, de nem mondtam volna rá, hogy ez a YA Trónok harca.
Aztán a 25. fejezethez értem…
Ott jött a pofoncsapásszerű érzés, amelyet a Trónok harca esetében is éreztem, amikor olyasmi történt, amire aztán még legvadabb álmaimban sem számítottam volna. Szóval igen, végül rájöttem, hogy tényleg jogos a párhuzam. És utólag átgondolva, nem csak a váratlan és sokkoló események miatt.
Meglepő szerelmi szálak
Amikor elkezdtem olvasni a regényt, szinte azonnal megvolt a fejemben, hogy akkor ki kibe lesz szerelmes, ki kinek lesz a párja a történet során. Hát, rá kellett jönnöm, hogy nagyon rosszul gondoltam. Ez az a történet, ahol bármikor történhet valami, ami megkeveri a szerelmi szálakat. Ami számomra nagyon izgalmas. Imádom ugyanis, ha egy történet meg tud lepni. Amikor vannak elméleteim, de végül egy csomó minden nem úgy történik, mint ahogyan vártam, a történet logikusan épül fel, ám az író mégis képes túljárni az eszemen. Ritkán történik meg, de amikor igen, az igazi felüdülés számomra.
Nagyon kíváncsian várom a folytatást, egyfelől, mert érdekel a karakterek sorsa és további fejlődése, másfelől, mert alig várom, hogy újabb sokkot kapjak egy nagy, váratlan fordulattól, ami reményeim szerint a második regényben is megtörténik majd.
A könyvet ajánlom azoknak, akik kedvelik a jó stílusban megírt, fordulatos, ütős jeleneteket tartalmazó, YA fantasyket.
Kedvenc karakterek: Jonas, Magnus, Theon.
Kedvenc jelenetek: A 25. fejezet megrázó, sokkoló, meglepő jelenete.
Kedvenc idézetek:
„Volt valami Tomas szemében, a fájdalom mögött. Megalázottság.
Nemcsak azért érezhette magát meggyalázva, mert meggyilkolta egy auranosi nemes. Nemcsak. Hanem azért is, mert értelmetlenné váltak a mindennapok küzdelmei. Mi értelme van kenyérért robotolni, levegő után kapkodni, a túlélésért harcolni? Hiszen még ezt a keveset is elvehetik bármikor.”
„- (…)Nézd, habár egyikünk sem akarta, hogy így alakuljon a helyzet, én a rám szabott feladatomat igenis komolyan veszem. Te nemcsak egy egyszerű lány vagy, hanem a hercegnő. Az én feladatom és felelősségem az, hogy megvédjelek, nem másé. Szóval ha bármikor megszöksz, egy dologban biztos lehetsz.
Cleo várt. A lélegzete elakadt attól, ahogy ez a jóképű, fiatal őr a szemébe nézett.
- És mi lenne az?
Amikor mosolygott, az arca egyszerre volt fenyegető és csábító.
- Úgyis megtalállak.”
„Magnus egyszer azt mondta neki, hogy nincs baja a vadászattal, ha a zsákmányból étel lesz, de hogy az élvezet kedvéért mészároljon, ahhoz sosem fűlt a foga. Lucia megrémült attól a gondolattól, hogy ez megváltozhat. A hullámzó érzelmek egyre vadabbul kavarogtak benne.
(…)
Magnus kihúzott valamit a kosarából. Egy kicsi, szőrös állatot, aminek hosszú, remegő fülei voltak.
Az orra pedig fürgén mozgott.
- Egy nyúl – kiáltott fel meglepetten Lucia. – Egy kölyöknyúl!
- Igen, egy háziállat neked. – Magnus átnyújtotta neki a nyulat, ami azonnal felkucorodott a lány vállmélyedésébe. Ujjai alatt érezte a kis állat gyors szívverését – és azt, hogy a saját mellkasa hogyan emelkedik és süllyed. (…)
- Nem ölted meg.
Magnus kérdőn nézett rá. – Persze, hogy nem öltem meg. Milyen házi állat lenne már egy döglött nyúl?”
„- Csak nem mész valahová? – kérdezte keresztbe tett karral. A haja kócosan állt, mint aki most kelt ki az ágyból, és nem is törődik azzal, hogy néz ki. Valószínűleg így is volt.
- Éhes vagyok, és a konyhába tartok.
- Jaj, ne már! Nekem nem hazudhatsz, Cleo!
A lány kihúzta magát, és próbálta legyőzni a bűntudatát.
- Nos, rendben van. Paelsiába megyek, és nem érdekel, ki mit mond. Meg akarsz tán állítani?
Nic végignézett rajta, az arca kifejezéstelen maradt.
- Nem. Viszont szeretnék hozzáfűzni ehhez valamit.
- Igen?
A fiú elvigyorodott.
- Én is megyek veled.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet Myticában játszódik, amely három területre oszlik. Auranos gazdag, jól termő terület, amelyben jól élnek az emberek. Corvin király jól uralkodik a saját területei fölött, és szereti két lányát, Emiliát és Cleót, de túlságosan figyelmetlen a nem hozzá tartozó területek gondjaival szemben. Limeros Gaius király területe, akit kegyetlensége miatt Vérkirálynak neveznek. Az ő területe nem annyira gazdag, de nem is szegény. Fia, Magnus fontos számára, de vele is tud kegyetlen lenni. Lánya Lucia pedig leginkább amiatt érdekli, mert úgy gondolja, a lány varázsereje segítheti őt elfoglalni Auranost. Paelsia a két előző királyság között fekszik, és a nyomor földje. Basilius törzsfőnök vezeti, aki fényűzően él a népe kizsigereléséből, ám a nép maga éhezik és csak a túlélésre játszik nap mint nap. Amikor Cleo hercegnő jegyese, Aron, meggyilkol egy paelsiai fiút, lázadás tör ki, amelyből végül véres háború alakul.
Stílus és felépítés
A történet stílusa és nyelvezete szerintem igazán minőségi. A fejezetek E/3-ban vannak megírva, és mindig egy-egy területen játszódnak, Auranosban többségében Cleo szemszögéből, Limerosban Magnus vagy Lucia szemszögéből, Paelsiában pedig Jonas szemszögéből, természetesen vannak kivételek, amikor egy-egy szereplő valamiért nem a saját otthonában tölti az idejét épp. Van még néhány fejezet, amely a Szentélyben játszódik, és egy fiatal Figyelő, Alexius szemszögét mutatja be.
Nekem ez a felosztás azért jött be, mert így, hogy az adott fejezetet helynévhez és karakterhez is lehetett kötni, könnyebben megtanultam, hogy ki kicsoda, melyik területen él, és hogy hívják.
A mágia világa
Létezik egy Myticához tartozó, de másik síkban lévő hely, a Szentély, amelyben az Őrzők élnek. Az ő feladatuk volt az, hogy őrizzék az Ősköveket, amik a varázslat legtisztább esszenciáját tartalmazzák. Ám ezeket az Ősköveket már rég ellopták, így az Őrzők számára a Szentély lényegében börtön. A kövek nélkül csak a legfiatalabb Őrzők tudják elhagyni, de ők is csak úgy mehetnek át az emberek világába, ha a testük a Szentélyben marad, és a lelkük átköltözik egy madár testébe.
Myticában létezik a varázslat, de mióta eltűntek az Őskövek, csak halovány formájában. Ám egy boszorkány megálmodja, hogy született egy kisbaba, aki megtalálja majd az Ősköveket, és megmenti Myticát és a Szentélyt a lassú pusztulástól.
Igazából pont úgy vagyok ezzel a mágiás háttérsztorival, mint a Trónok harca esetében, elfogadom, hogy benne van a történetben, de sokkal jobban érdekel a politika szál, a különböző karakterek személyiségfejlődése, az egymáshoz való viszonyaik alakulása, a harcok és a szerelmi szálak. Itt mondjuk nagyobb jelentősége van a mágikus szálnak már a történet elejétől, mint a Trónok harca esetében, de még mindig nem köt le annyira, mint a háttérben folyó emberi összeesküvések és emberi élettörténetek. Azok viszont nagyon is megfogták a fantáziámat.
A főbb karakterek
Az egyik számomra érdekes karakter Jonas. Ő az a fiú, akinek a bátyját hidegvérrel meggyilkolja Aron. Forr benne a bosszú, de nem csak azok iránt, akik valóban megérdemlik, ugyanis Cleót is gyűlöli. Azt hiszi róla, hogy egy jégszívű, elkényeztetett hercegnőcske, akit nem érdekelnek a szegények, és a bátyja halála is csak szórakoztatta. Nagyon szép jellemfejlődésen megy keresztül a bosszúszomjtól kezdve egészen az utolsó fejezetben található jelenetéig.
A másik izgalmas karakter Magnus. Ő is nagy jellemfejlődésen megy át a regény során, csak épp negatív irányba. Még nem olyan, mint az apja, de ha továbbra is azon az úton marad, amelyre lépett, akár a következő Vérkirály is lehet belőle. Vagy idővel rájöhet, hogy rossz felé tart, és még időben csinál egy hátraarcot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan dönt majd, mert egyelőre bármelyiket el tudnám képzelni.
Cleo az a női karakter, akit néha megrázna az ember olvasás közben, hogy ugyan már, ezt most miért csináltad (vagy épp nem csináltad)? Tipikus tinédzser, aki már felnőttnek és önállónak gondolja magát, bosszantja, hogy az apja és a nővére gyereknek tartja, ezért belemegy valami butaságba, és bebizonyítja, hogy még tényleg gyerek. Egyébként szerethető, mert alapjában véve jóindulatú, önfeláldozó és bátor, csak hát, még érnie kell, és meg kell tanulnia a sokkoló helyzetekben is használni a fejét.
Lucia karaktere számomra még nem bontakozott ki igazán. Annyi a fontos vele kapcsolatban, hogy hatalmas varázsereje van, de valahogy nem érzem azt, hogy megmutatta volna a személyisége mélységeit. Remélhetőleg ez a következő részben megtörténik majd, mert sok mindent ki lehetne hozni a karakteréből.
A Trónok harca stílus
Először nem igazán értettem, hogy miért hasonlítják ezt a könyvet a Trónok harcához. Tény, hogy több terület vezetője küzd egymással, hogy ő legyen végül egész Mytica ura, de ezen kívül nem láttam a hasonlóságot. Szórakoztató volt a történet, teljesen lekötött, megkedveltem jó pár karaktert is, de nem mondtam volna rá, hogy ez a YA Trónok harca.
Aztán a 25. fejezethez értem…
Ott jött a pofoncsapásszerű érzés, amelyet a Trónok harca esetében is éreztem, amikor olyasmi történt, amire aztán még legvadabb álmaimban sem számítottam volna. Szóval igen, végül rájöttem, hogy tényleg jogos a párhuzam. És utólag átgondolva, nem csak a váratlan és sokkoló események miatt.
Meglepő szerelmi szálak
Amikor elkezdtem olvasni a regényt, szinte azonnal megvolt a fejemben, hogy akkor ki kibe lesz szerelmes, ki kinek lesz a párja a történet során. Hát, rá kellett jönnöm, hogy nagyon rosszul gondoltam. Ez az a történet, ahol bármikor történhet valami, ami megkeveri a szerelmi szálakat. Ami számomra nagyon izgalmas. Imádom ugyanis, ha egy történet meg tud lepni. Amikor vannak elméleteim, de végül egy csomó minden nem úgy történik, mint ahogyan vártam, a történet logikusan épül fel, ám az író mégis képes túljárni az eszemen. Ritkán történik meg, de amikor igen, az igazi felüdülés számomra.
Nagyon kíváncsian várom a folytatást, egyfelől, mert érdekel a karakterek sorsa és további fejlődése, másfelől, mert alig várom, hogy újabb sokkot kapjak egy nagy, váratlan fordulattól, ami reményeim szerint a második regényben is megtörténik majd.
A könyvet ajánlom azoknak, akik kedvelik a jó stílusban megírt, fordulatos, ütős jeleneteket tartalmazó, YA fantasyket.
Kedvenc karakterek: Jonas, Magnus, Theon.
Kedvenc jelenetek: A 25. fejezet megrázó, sokkoló, meglepő jelenete.
Kedvenc idézetek:
„Volt valami Tomas szemében, a fájdalom mögött. Megalázottság.
Nemcsak azért érezhette magát meggyalázva, mert meggyilkolta egy auranosi nemes. Nemcsak. Hanem azért is, mert értelmetlenné váltak a mindennapok küzdelmei. Mi értelme van kenyérért robotolni, levegő után kapkodni, a túlélésért harcolni? Hiszen még ezt a keveset is elvehetik bármikor.”
„- (…)Nézd, habár egyikünk sem akarta, hogy így alakuljon a helyzet, én a rám szabott feladatomat igenis komolyan veszem. Te nemcsak egy egyszerű lány vagy, hanem a hercegnő. Az én feladatom és felelősségem az, hogy megvédjelek, nem másé. Szóval ha bármikor megszöksz, egy dologban biztos lehetsz.
Cleo várt. A lélegzete elakadt attól, ahogy ez a jóképű, fiatal őr a szemébe nézett.
- És mi lenne az?
Amikor mosolygott, az arca egyszerre volt fenyegető és csábító.
- Úgyis megtalállak.”
„Magnus egyszer azt mondta neki, hogy nincs baja a vadászattal, ha a zsákmányból étel lesz, de hogy az élvezet kedvéért mészároljon, ahhoz sosem fűlt a foga. Lucia megrémült attól a gondolattól, hogy ez megváltozhat. A hullámzó érzelmek egyre vadabbul kavarogtak benne.
(…)
Magnus kihúzott valamit a kosarából. Egy kicsi, szőrös állatot, aminek hosszú, remegő fülei voltak.
Az orra pedig fürgén mozgott.
- Egy nyúl – kiáltott fel meglepetten Lucia. – Egy kölyöknyúl!
- Igen, egy háziállat neked. – Magnus átnyújtotta neki a nyulat, ami azonnal felkucorodott a lány vállmélyedésébe. Ujjai alatt érezte a kis állat gyors szívverését – és azt, hogy a saját mellkasa hogyan emelkedik és süllyed. (…)
- Nem ölted meg.
Magnus kérdőn nézett rá. – Persze, hogy nem öltem meg. Milyen házi állat lenne már egy döglött nyúl?”
„- Csak nem mész valahová? – kérdezte keresztbe tett karral. A haja kócosan állt, mint aki most kelt ki az ágyból, és nem is törődik azzal, hogy néz ki. Valószínűleg így is volt.
- Éhes vagyok, és a konyhába tartok.
- Jaj, ne már! Nekem nem hazudhatsz, Cleo!
A lány kihúzta magát, és próbálta legyőzni a bűntudatát.
- Nos, rendben van. Paelsiába megyek, és nem érdekel, ki mit mond. Meg akarsz tán állítani?
Nic végignézett rajta, az arca kifejezéstelen maradt.
- Nem. Viszont szeretnék hozzáfűzni ehhez valamit.
- Igen?
A fiú elvigyorodott.
- Én is megyek veled.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése