Adam Silvera igazi szupersztárnak számít külföldön, éppen ezért örül nagyon a Blogturné csapata, hogy megjelent az első könyve itthon is.
Az Inkább boldog érdekes kérdéseket boncolgat: ha megtehetnéd, kitörölnéd a fejedből életed legrosszabb emlékeit? A főhős például beleszeret a legjobb barátjába, egy fiúba, így a melegségét feledné… Kövesd végig a blogturnét, és játssz velünk: egy nyereménykönyv lehet a tiéd, ha minden kérdésre tudod a választ.
Adam Silvera Inkább boldog című könyvére Rácz Tibi hívta fel a figyelmemet. Előzetesen csak annyit tudtam a regényről, hogy Silverát nagyon sztárolják külföldön, ezért reméltem, hogy egy jó kis LMBT történetet olvashatok majd.
A regény egy átlagosnak tűnő fiúról, Aaronról szól, aki boldog a barátnőjével, és szabadidejében jól elbandázik a környéken élő haverjaival. Persze, az élete nem tökéletes, mert a gettó közepén él, és nemrég az apja is öngyilkos lett, ám viszonylag boldognak mondható. Aztán összeismerkedik egy új fiúval, Thomasszal, és minden a feje tetejére áll.
Látszat és valóság
A fentiek alapján ez a regény egy teljesen átlagos ifjúsági LMBT történetnek tűnik, amelyben egy fiatal srác ráébred arra, hogy a fiúkat szereti. Nos, aki erre számít, az téved. Ez a regény egy iszonyatosan komoly filozófiai és erkölcsi témákat boncolgató mű. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeken hetekig, hónapokig lehetne vitatkozni ezerféle szemszögből.
Ugyanis bár a regény egy a miénkkel majdnem teljesen egyező világban játszódik, van egy picike különbség. Ott létezik egy Leteo nevű Intézet, amely kifejlesztett egy eljárást. Ezzel képesek belenyúlni az emberek agyába, kitörölni onnan személyeket, emlékeket, érzéseket és gondolatokat, és más, módosított emlékeket ültetni az illetőbe. Például, van a történet egyik mellékszálában egy srác, akinek meghalt az ikertestvére, ő pedig annyira kiborult, hogy a szülei teljesen kitöröltették a fejéből a testvérének a létezését is, elköltöztek egy másik helyre, és új életet kezdtek, mintha az ikertestvér soha nem is létezett volna. De az eljárás segít az evési mánia csökkentésében, vagyis a fogyásban is úgy, hogy kitörli az emlékeket, amelyek kiváltják az evési kényszert. Sőt, homoszexuális embereken is kipróbálták, hogy eltörölve a vágyaikat, vágyaikkal összefüggő emlékeiket heteróvá „varázsolják” őket.
Szóval igen, azt hiszem, ennyiből is látszik, mennyi kérdés merülhet fel az emberben olvasás közben. Belenyúlhat valaki egy másik ember fejébe? Ha igen, milyen esetekben minősülhet ez valódi segítségnek? Lemondhat valaki azon emlékeiről, amelyek segítettek a személyisége kialakulásában? Gyökeresen megváltoztathatja az ember a saját személyiségét? Többet nyer ezzel, mint amennyit veszít? Végignézheti, sőt, támogathatja-e egy szülő, egy barát, egy barátnő, hogy akit szeret, kitép egy részt önmagából?
Amikor a karakterek élnek
Silvera karaktereiről az első szó, ami eszembe jut, hogy élnek. Olvasás közben az ember szinte látja maga előtt őket, talán, mert semmiben sem különböznek azoktól a srácoktól, akik a szomszédunkban laknak, vagy akikkel egy osztályba jártunk anno. Sem külsőleg, sem belsőleg nem tökéletesek, megvannak a maguk hibái, félelmei, és természetesen a jó tulajdonságaik is.
Aaronnak nincsen könnyű élete, elég rossz környéken él a családjával egy lepukkant lakásban, ahonnan azután sem tudnak elköltözni, hogy az apja öngyilkos lesz a fürdőkádban. A telepen élők tipikus suhancok, van köztük, aki kábítószert árul, van, aki folyton balhékba keveredik és összever másokat, és sajnos a homofóbia is jellemzi őket. Aaron bár elnézi a haverjai dolgait, kerüli a balhékat, ám mikor rájön, hogy nem pusztán barátként kedveli Thomast, azonnal tudja, hogy ezt a haverjai semmiképpen nem fogadnák el. Szóval Aaron helyzete és körülményei pontosan megegyeznek egy Magyarországon, a „gettóban” élő fiatal, meleg srácéval.
Thomas is bármikor szembe jöhetne velünk az utcán. Ő szintén egy átlagos fiatal fiú, aki keresi a helyét a világban. Egyik munkahelyről vándorol a másikra, mert ha beleun valamibe, akkor inkább otthagyja, semmint belefásuljon. Egyik nap még filmezéssel és forgatókönyvírással akar foglalkozni, másnapra már úgy érzi, nincsen ehhez tehetsége, és új életcél után kutat. Ugye, hányan vagyunk ezzel pont ugyanígy? Hányan keressük nap mint nap önmagunkat, és próbálunk rájönni az életünk értelmére?
Genevieve, Aaron barátnője is ismerős lehet számunkra. Ő az elvont művészlány, aki halálosan szerelmes a barátjába, és ezért félrefordítja a fejét, csak el ne veszítse őt. Lényegében hazugságban él, ahogyan sok lány és nő körülöttünk. Próbálja elhitetni magával, hogy majd ő megváltoztatja Aaront, és ha eléggé szereti, akkor boldogok lehetnek együtt. Pedig ha valaki alapszemélyiségét meg akarjuk változtatni akármilyen szempontból is, akkor az a kapcsolat már régen veszett ügy.
Aaron családja is érdekes a maga hétköznapi módján. Az édesanyja nagyon szereti, és feltétel nélkül elfogadja a fiát, viszont mint minden szülő, bizonytalan abban, hogy mi a jó Aaron számára. Boldognak akarja látni őt, ám nem mindig hoz jó döntéseket. Hibázik, nem is egyszer, de a szeretete töretlen, és azt hiszem, ez a legfontosabb.
Eric, Aaron bátyja is tipikus testvér. Szereti az öccsét, de folyton húzza őt, és ahelyett, hogy a testvérével foglalkozna, elvan a saját kis világában. Imádja a számítógépes játékokat, vagy legalább is teljesen belemerül ezekbe, csak hogy ne kelljen olyasmikkel foglalkoznia, amik zavarba hozzák vagy megijesztik.
És persze, ott van Collin is, az egyik lakótelepi srác, akit halálra rémít a homoszexualitása, és inkább él hazugságban egy lány mellett, semmint, hogy elviselje az igazsággal járó terheket.
Fordulatok és meglepetések
Nos, ahogy fentebb is említettem, bár a regény alaptörténete egyszerűnek tűnik, valójában nagyon nem az. Tele van olyan sokkoló fordulatokkal, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Ezekről persze nem tudok írni, mert nem akarok senkit megfosztani az élménytől, de az biztos, hogy többször is sikerült meglepni. A regény végével is.
Általában előre ki szoktam találni, mi lesz egy történet vége, hát, most nem sikerült. A történet vége sokféle erőteljes érzést váltott ki belőlem: döbbenet, szomorúság, sokk, remény. A regény utolsó egyharmadát, főképp az utolsó oldalakat konkrét szívfájdalommal olvastam végig, ha képregény figura lennék, biztosan ott ült volna a fekete felhő a fejem fölött közben. De a nyomasztó érzések ellenére úgy érzem, ez volt a legjobb vég, amit Silvera kitalálhatott, mert még most, jó néhány nappal a könyv befejezése után is sokszor a történeten jár az agyam.
Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy kis időre Aaron barátai lenni. Végigkísérni az életének egy fontos szakaszán, és átérezni, amit ő érez. És persze azok is olvassák el, akik imádnak az élet nagy kérdésein filozofálni.
Kedvenc karakterek: Aaron, Thomas, Aaron anyja és testvére.
Kedvenc jelenet: Amikor a könyv közepén összeáll minden, és megkapjuk a válaszokat a könyv elején felmerülő kérdésekre.
Kedvenc idézetek:
„– Úgy gondoltam, hogy jó ötlet volna, ha itt kérnélek meg, hogy járjunk.
– Nem emlékszem, hogy szakítottunk volna.
– Arra tényleg szükség van? – kérdem.
– Persze, nem kérhetsz meg, hogy járjunk, ha már úgyis együtt vagyunk. Ez olyan lenne, mint megölni egy halottat.
– Igaz. Akkor szakítsunk.
– Kell egy indok.
– Oké. Mondjuk azt mondom, hogy kibírhatatlan vagy, ráadásul a festményeid is szarok.
– Szakítok!
– Csodás – vigyorgok. – Nagyon sajnálom, hogy azt mondtam egy másodperce, hogy kibírhatatlan vagy és szarok a képeid, és azt is, hogy tudod-mit akartam magamat. Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen, és hogy annyira hülye voltam, hogy azt hittem, nincs okom boldognak lenni, mert teljesen nyilvánvaló, hogy te vagy az ok!
Genevieve keresztbe fonja a karját. Még mindig festékfoltos a könyöke ott, ahol nem mosta meg.
– Vagyis csak voltam, amíg nem szakítottunk. Újra meg kell kérned, hogy legyek a barátnőd.
– Tényleg szükséges? – kérdezem, erre megüt. – Oké, oké. Genevieve, lennél a barátnőm?
Vállat von.
– Miért ne? Valamit csak kell csinálnom a nyáron.”
„– Haver, mintha a dolgok ismételnék magukat. Tegnap a csajoddal szakítottál, ma pedig otthagyod a munkádat. Pedig még bő húsz éved van hátra a kapuzárási pánikig!
– Mindig abbahagyom azokat a dolgokat, amikbe belefáradok – magyarázza. – És ez mindig is így lesz, nem változom.”
„– A srácok gondodat viselik majd, A .
– Még akkor is, ha meleg vagyok?
Hangosan mondom a szót, amely most már hozzám tartozik, mert bár soha nem választottam, azt még eldönthetem, hogy elfogadom-e, amíg nem lesz túl késő hozzá.
Brendan nem mond semmit. Megkaptam a választ.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A regény egy átlagosnak tűnő fiúról, Aaronról szól, aki boldog a barátnőjével, és szabadidejében jól elbandázik a környéken élő haverjaival. Persze, az élete nem tökéletes, mert a gettó közepén él, és nemrég az apja is öngyilkos lett, ám viszonylag boldognak mondható. Aztán összeismerkedik egy új fiúval, Thomasszal, és minden a feje tetejére áll.
Látszat és valóság
A fentiek alapján ez a regény egy teljesen átlagos ifjúsági LMBT történetnek tűnik, amelyben egy fiatal srác ráébred arra, hogy a fiúkat szereti. Nos, aki erre számít, az téved. Ez a regény egy iszonyatosan komoly filozófiai és erkölcsi témákat boncolgató mű. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeken hetekig, hónapokig lehetne vitatkozni ezerféle szemszögből.
Ugyanis bár a regény egy a miénkkel majdnem teljesen egyező világban játszódik, van egy picike különbség. Ott létezik egy Leteo nevű Intézet, amely kifejlesztett egy eljárást. Ezzel képesek belenyúlni az emberek agyába, kitörölni onnan személyeket, emlékeket, érzéseket és gondolatokat, és más, módosított emlékeket ültetni az illetőbe. Például, van a történet egyik mellékszálában egy srác, akinek meghalt az ikertestvére, ő pedig annyira kiborult, hogy a szülei teljesen kitöröltették a fejéből a testvérének a létezését is, elköltöztek egy másik helyre, és új életet kezdtek, mintha az ikertestvér soha nem is létezett volna. De az eljárás segít az evési mánia csökkentésében, vagyis a fogyásban is úgy, hogy kitörli az emlékeket, amelyek kiváltják az evési kényszert. Sőt, homoszexuális embereken is kipróbálták, hogy eltörölve a vágyaikat, vágyaikkal összefüggő emlékeiket heteróvá „varázsolják” őket.
Szóval igen, azt hiszem, ennyiből is látszik, mennyi kérdés merülhet fel az emberben olvasás közben. Belenyúlhat valaki egy másik ember fejébe? Ha igen, milyen esetekben minősülhet ez valódi segítségnek? Lemondhat valaki azon emlékeiről, amelyek segítettek a személyisége kialakulásában? Gyökeresen megváltoztathatja az ember a saját személyiségét? Többet nyer ezzel, mint amennyit veszít? Végignézheti, sőt, támogathatja-e egy szülő, egy barát, egy barátnő, hogy akit szeret, kitép egy részt önmagából?
Amikor a karakterek élnek
Silvera karaktereiről az első szó, ami eszembe jut, hogy élnek. Olvasás közben az ember szinte látja maga előtt őket, talán, mert semmiben sem különböznek azoktól a srácoktól, akik a szomszédunkban laknak, vagy akikkel egy osztályba jártunk anno. Sem külsőleg, sem belsőleg nem tökéletesek, megvannak a maguk hibái, félelmei, és természetesen a jó tulajdonságaik is.
Aaronnak nincsen könnyű élete, elég rossz környéken él a családjával egy lepukkant lakásban, ahonnan azután sem tudnak elköltözni, hogy az apja öngyilkos lesz a fürdőkádban. A telepen élők tipikus suhancok, van köztük, aki kábítószert árul, van, aki folyton balhékba keveredik és összever másokat, és sajnos a homofóbia is jellemzi őket. Aaron bár elnézi a haverjai dolgait, kerüli a balhékat, ám mikor rájön, hogy nem pusztán barátként kedveli Thomast, azonnal tudja, hogy ezt a haverjai semmiképpen nem fogadnák el. Szóval Aaron helyzete és körülményei pontosan megegyeznek egy Magyarországon, a „gettóban” élő fiatal, meleg srácéval.
Thomas is bármikor szembe jöhetne velünk az utcán. Ő szintén egy átlagos fiatal fiú, aki keresi a helyét a világban. Egyik munkahelyről vándorol a másikra, mert ha beleun valamibe, akkor inkább otthagyja, semmint belefásuljon. Egyik nap még filmezéssel és forgatókönyvírással akar foglalkozni, másnapra már úgy érzi, nincsen ehhez tehetsége, és új életcél után kutat. Ugye, hányan vagyunk ezzel pont ugyanígy? Hányan keressük nap mint nap önmagunkat, és próbálunk rájönni az életünk értelmére?
Genevieve, Aaron barátnője is ismerős lehet számunkra. Ő az elvont művészlány, aki halálosan szerelmes a barátjába, és ezért félrefordítja a fejét, csak el ne veszítse őt. Lényegében hazugságban él, ahogyan sok lány és nő körülöttünk. Próbálja elhitetni magával, hogy majd ő megváltoztatja Aaront, és ha eléggé szereti, akkor boldogok lehetnek együtt. Pedig ha valaki alapszemélyiségét meg akarjuk változtatni akármilyen szempontból is, akkor az a kapcsolat már régen veszett ügy.
Aaron családja is érdekes a maga hétköznapi módján. Az édesanyja nagyon szereti, és feltétel nélkül elfogadja a fiát, viszont mint minden szülő, bizonytalan abban, hogy mi a jó Aaron számára. Boldognak akarja látni őt, ám nem mindig hoz jó döntéseket. Hibázik, nem is egyszer, de a szeretete töretlen, és azt hiszem, ez a legfontosabb.
Eric, Aaron bátyja is tipikus testvér. Szereti az öccsét, de folyton húzza őt, és ahelyett, hogy a testvérével foglalkozna, elvan a saját kis világában. Imádja a számítógépes játékokat, vagy legalább is teljesen belemerül ezekbe, csak hogy ne kelljen olyasmikkel foglalkoznia, amik zavarba hozzák vagy megijesztik.
És persze, ott van Collin is, az egyik lakótelepi srác, akit halálra rémít a homoszexualitása, és inkább él hazugságban egy lány mellett, semmint, hogy elviselje az igazsággal járó terheket.
Fordulatok és meglepetések
Nos, ahogy fentebb is említettem, bár a regény alaptörténete egyszerűnek tűnik, valójában nagyon nem az. Tele van olyan sokkoló fordulatokkal, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Ezekről persze nem tudok írni, mert nem akarok senkit megfosztani az élménytől, de az biztos, hogy többször is sikerült meglepni. A regény végével is.
Általában előre ki szoktam találni, mi lesz egy történet vége, hát, most nem sikerült. A történet vége sokféle erőteljes érzést váltott ki belőlem: döbbenet, szomorúság, sokk, remény. A regény utolsó egyharmadát, főképp az utolsó oldalakat konkrét szívfájdalommal olvastam végig, ha képregény figura lennék, biztosan ott ült volna a fekete felhő a fejem fölött közben. De a nyomasztó érzések ellenére úgy érzem, ez volt a legjobb vég, amit Silvera kitalálhatott, mert még most, jó néhány nappal a könyv befejezése után is sokszor a történeten jár az agyam.
Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy kis időre Aaron barátai lenni. Végigkísérni az életének egy fontos szakaszán, és átérezni, amit ő érez. És persze azok is olvassák el, akik imádnak az élet nagy kérdésein filozofálni.
Kedvenc karakterek: Aaron, Thomas, Aaron anyja és testvére.
Kedvenc jelenet: Amikor a könyv közepén összeáll minden, és megkapjuk a válaszokat a könyv elején felmerülő kérdésekre.
Kedvenc idézetek:
„– Úgy gondoltam, hogy jó ötlet volna, ha itt kérnélek meg, hogy járjunk.
– Nem emlékszem, hogy szakítottunk volna.
– Arra tényleg szükség van? – kérdem.
– Persze, nem kérhetsz meg, hogy járjunk, ha már úgyis együtt vagyunk. Ez olyan lenne, mint megölni egy halottat.
– Igaz. Akkor szakítsunk.
– Kell egy indok.
– Oké. Mondjuk azt mondom, hogy kibírhatatlan vagy, ráadásul a festményeid is szarok.
– Szakítok!
– Csodás – vigyorgok. – Nagyon sajnálom, hogy azt mondtam egy másodperce, hogy kibírhatatlan vagy és szarok a képeid, és azt is, hogy tudod-mit akartam magamat. Sajnálom, hogy keresztül kellett menned ezen, és hogy annyira hülye voltam, hogy azt hittem, nincs okom boldognak lenni, mert teljesen nyilvánvaló, hogy te vagy az ok!
Genevieve keresztbe fonja a karját. Még mindig festékfoltos a könyöke ott, ahol nem mosta meg.
– Vagyis csak voltam, amíg nem szakítottunk. Újra meg kell kérned, hogy legyek a barátnőd.
– Tényleg szükséges? – kérdezem, erre megüt. – Oké, oké. Genevieve, lennél a barátnőm?
Vállat von.
– Miért ne? Valamit csak kell csinálnom a nyáron.”
„– Haver, mintha a dolgok ismételnék magukat. Tegnap a csajoddal szakítottál, ma pedig otthagyod a munkádat. Pedig még bő húsz éved van hátra a kapuzárási pánikig!
– Mindig abbahagyom azokat a dolgokat, amikbe belefáradok – magyarázza. – És ez mindig is így lesz, nem változom.”
„– A srácok gondodat viselik majd, A .
– Még akkor is, ha meleg vagyok?
Hangosan mondom a szót, amely most már hozzám tartozik, mert bár soha nem választottam, azt még eldönthetem, hogy elfogadom-e, amíg nem lesz túl késő hozzá.
Brendan nem mond semmit. Megkaptam a választ.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Adam Silvera Instagram oldaláról, és a nyilatkozataiból is jól tudhatjuk, hogy a srác sok sztáríróval ápol jó barátságot.
A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy közös képet, amin Adam van, és egy közeli barátnője. A feladat egyszerű: találd ki, hogy kivel pózol Adam, és írd be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Kép a játékhoz:
Adam Silvera Instagram oldaláról, és a nyilatkozataiból is jól tudhatjuk, hogy a srác sok sztáríróval ápol jó barátságot.
A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy közös képet, amin Adam van, és egy közeli barátnője. A feladat egyszerű: találd ki, hogy kivel pózol Adam, és írd be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Kép a játékhoz:
 |
|
“Szívszorítóan
tökéletes regényt írt a rasszizmus hatásairól”
|
Turnéállomások:
02.05. Sorok Között
02.07. Deszy könyvajánlója
02.09. Spirit Bliss
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése