A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Sarah J. Maas nagysikerű sorozatának második kötete, a Köd és harag udvara, mely fenekestül felforgatja az eddig megismert világot. Feyre-nek ezúttal szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell sorsáról, miközben háború közeleg. Tartsatok a Blogturné Klub nyolc bloggerével, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, a turné végén pedig vigyétek haza a regény egy példányát.
Regénysorozatok esetében általában úgy szokott lenni, hogy az első rész nagyon tetszik, aztán a második már kevésbé. Kevés író tudja hozni ugyanazt a színvonalat a második könyvben is, és még kevesebb képes arra, hogy a folytatással jócskán megugorja az első könyv színvonalát. Nos, Sarah J. Maasnak sikerült. A Tüskék és rózsák udvarát is szerettem, de a Köd és harag udvarát egyenesen imádtam.
A történet onnan folytatódik, ahol az első részben véget ért. Feyre Tamlin kastélyában van, éppen az esküvőre készülnek, ám egyáltalán nem boldogok. Feyrének folyamatosan rémálmai vannak az Amarantha fogságában elszenvedett szörnyűségektől, és attól, amit meg kellett tennie a tündérek átok alóli felszabadításáért. Ám nemcsak a poszttraumás stressztől és a lelkifurdalástól szenved, hanem Tamlin birtoklási mániájától is. A férfi szó szerint bezárja és fogolyként tartja őt, csak mert betegesen meg akarja védeni. Végül az az ember ad számára kiutat és szabadságot, akire a legkevésbé számított volna.
Amikor minden összeáll
Ahogy fentebb is írtam, a Tüskék és rózsák udvara is nagyon tetszett, ám voltak benne olyan részletek, amiket hiányosnak, zavarosnak éreztem. Például a Tamlin és Feyre között kialakult érzések… Én egyszerűen nem éreztem közöttük a szikrát, nem is értettem, hogy mi volt az, ami miatt egymásba szerettek, hiszen alig ismerték egymást, még ha egy épületben is éltek. Tamlin pedig szörnyen unalmas karakter volt számomra. Lényegében annyit csinált a könyv során, hogy várta, Feyre megmenti-e őket vagy sem.
Ezeket az első könyv olvasásakor furcsának véltem, mert kerek egészként tekintettem a történetre, aztán jött a második könyv, és rájöttem, hogy amit korábban furcsálltam, az csak előkészítése volt a folytatásnak. Méghozzá baromi jó előkészítése. Így utólag már pontosan látom, hogy Tamlin karaktere miért lett unalmas, úgymond tehetetlen, tesze-tosza, és a Feyrével való „szerelmüket” miért éreztem elkapkodottnak és megalapozatlannak. Azért, mert az is volt. A valóságban is van, hogy hirtelen fellángolunk, azt gondoljuk, megtaláltuk a nagy Ő-t, aztán rövid idő múlva jön a hidegvíz a nyakunkba. Nos, ez a történet tökéletesen mintázta a valóságot ebből a szempontból.
Ahogyan az is érthetővé vált, miért is éreztem azt, hogy Rysand karaktere sokkal izgalmasabb, mint az állítólagos főszereplőé, Tamliné.
Szóval az első rész nagy kérdéseire, ebben a második részben megkaptam minden választ.
Bántalmazó kapcsolat
Bár egy fantasy regényről van szó, a történet számomra mégsem a természetfeletti, hanem a nagyon is emberi témák miatt volt érdekes. Ugyanis Maas tökéletesen bemutatta Feyre és Tamlin kapcsolatában, milyen is egy elnyomó férfi mellett élni. Az, hogy Tamlin szó szerint kalickába zárja Feyrét „az ő érdekében”, ám közben nagyon nem érdekli, hogy a lány lelkileg és testileg is elsorvad mellette, pontosan jelzi, hogy itt bizony nem szerelemről, hanem birtoklási mániáról van szó Tamlin esetében. Minden külső veszélytől félti Feyrét, azt viszont észre sem veszi, hogy ő maga is hatalmas veszélyt jelent rá nézve.
A dolgozószobás dühkitöréses jelenet volt számomra a csúcspont, a mondatok, amik ott elhangzanak Tamlin szájából („Bocsáss meg, ne haragudj!”, „Megjavulok.”, „Néha… nem tudom kontrollálni a haragom.” „A mai nap… túl sok volt nekem.” stb.) valószínűleg nap mint nap hangzanak el a valóságban is bántalmazó férfiak szájából.
Többektől hallottam azt, hogy Maas az első könyvvel írt egy jó kis „szépség és a szörnyeteg” regényt, amit a másodikkal le is rombolt, mert a karakterek teljesen kifordultak önmagukból, de ezzel nem értek egyet. Az első könyvben is lehetett már sok mindent érezni Tamlin személyiségével, a közte és Feyre között szövődő érzésekkel, és Rhys-szel kapcsolatban, csak az első könyv halovány megérzései a második könyvben bontakoztak ki.
Egyébként imádom A szépség és a szörnyeteg mesét, az egyik nagy kedvencem, de mindig is zavart benne valami. Az, hogy Belle szerencsés volt, és az ő szörnyetege valóban képes volt megváltozni, nem jelenti azt, hogy minden szörnyeteg megváltoztatható. Sőt, csak kevesen azok. Maas pedig mintha ezt akarná bemutatni, hogy „igen, van a mese, amelyben a szörny valóban megváltozott, és kiérdemelte Belle szerelmét, és van a valóság, amiről én is írok, amelyben a szörny örökre szörny marad, és maximum a rózsaszín ködben látjuk őt ideig-óráig hercegnek, mígnem a köd felszáll, és mi észhez nem tértünk”.
Szóval szerintem még feminista szempontból is hasznos ez a regény, mert nem azt mondja, hogy „igen, a szörnyek megváltoztathatók, csak tarts ki mellettük és szeresd őket, és akkor herceg lesz belőlük”. Hanem azt, hogy „figyeljetek, lányok, a szörny, az szörny, és csak a legritkább esetben változik át herceggé, szóval ha szörnyet láttok, jobb, ha menekültök, amíg tudtok”.
Aki elnyerte a szívemet
Rhysand már az első könyvben is sokkal érdekesebb, összetettebb karakternek érződött, mint Tamlin, épp ezért nagyon vártam, hogy mi történik majd vele a második részben. És amit kaptam vele kapcsolatban, az több, mint amire számítottam. Nagyon ritka, amikor totálisan belezúgok egy férfikarakterbe, talán a két kezemen meg tudnám számolni, hogy egész életem során ez hányszor történt meg, de Rhyst szívből megszerettem.
Ő pont Tamlin ellentéte. Úgy tud szeretni, hogy közben megadja a szabadságot a szeretett nőnek. Mindig hagy számára döntési lehetőséget, hagyja kiteljesedni, megerősödni. Sőt, nemcsak hagyja, hanem még segíti, támogatja is ezekben. Szóval ő a feminista nők álomférfija. Ezen kívül csodálatos főúr. Ő nem félelemmel és kizsigereléssel akarja kivívni a népe tiszteletét, hanem az önfeláldozásával, jóságával eléri, hogy szeressék.
Utólag az ő első kötetben lévő tettei, mondatai is értelmet nyernek, összeáll egésszé a személyisége, megismerhetjük a múltját, a céljait, az álmait és a lelkét. Amit pedig látunk, az alapján nem csoda, hogy Feyre úgy érez és dönt, ahogyan.
Izgi mellékszereplők
Nem hittem volna az első könyv alapján, hogy Feyre két testvérét majd egyszer érdekes karakternek fogom tartani, de Elain és Nesta mégis felkeltették a figyelmemet. Sokkal több van bennük, mint az elsőre látszott, és a könyv végén történtek után nagyon kíváncsi leszek a sorsukra.
Lucien karakterében eléggé csalódtam, bár ez a csalódás volt az többek között, ami érdekesebbé tette őt. Ugyanis a belső vívódása, kitartson-e a főura és barátja mellett akkor is, ha nem ért egyet a tetteivel a harmadik kötetre biztos, hogy még ennél is inkább kiéleződik majd egy a könyv végén történő bizonyos esemény miatt. Mivel Maas elég realista módon ír, így tényleg kíváncsi leszek, mit kezd majd Lucien az érzéseivel és kétségeivel, mert nem biztos, hogy úgy dönt majd, ahogyan azt elvárnánk.
Rhys fogadott családja is igencsak érdekes. Első ránézésre félelmetesek, sötétek, mégis több szeretet és összetartás van bennük, mint bármelyik tündérben. Cassian és Azriel igazi harcosok, nagyon sok mindenen mentek keresztül Rhys-szal együtt, és az életüket adnák érte. Amren titokzatos lény, akiből valamilyen módon tündér lett. Állítólag sötét és veszélyes teremtmény, aki jó hosszú időt töltött a Börtönben, ahonnan elvileg nem szabadulhatott volna ki. Nagyon érdekel, hogy mi is ő, mert bár veszélyes képességekkel rendelkezik, egyáltalán nem éreztem benne a gonoszságot, sőt. Ő is legalább annyira a család része, mint a többiek, és szereti a fogadott családját. Mor pedig… azok után, amit a vérszerinti szülei tettek vele, csodálom, hogy ennyire kedves, életvidám teremtés maradt. Erős nő, és jó barát. A legjobban mégis az tetszik bennük, ami Lucienből hiányzik, hogy megmondják az igazságot a főuruknak, és ha nem értenek egyet vele, akkor mernek cselekedni. Mert egy igazi barát, egy családtag dolga nem az, hogy mindenre bólogasson és hazudjon, hanem az, hogy a másik szemébe mondja az igazságot, akkor is, ha fáj.
A történet onnan folytatódik, ahol az első részben véget ért. Feyre Tamlin kastélyában van, éppen az esküvőre készülnek, ám egyáltalán nem boldogok. Feyrének folyamatosan rémálmai vannak az Amarantha fogságában elszenvedett szörnyűségektől, és attól, amit meg kellett tennie a tündérek átok alóli felszabadításáért. Ám nemcsak a poszttraumás stressztől és a lelkifurdalástól szenved, hanem Tamlin birtoklási mániájától is. A férfi szó szerint bezárja és fogolyként tartja őt, csak mert betegesen meg akarja védeni. Végül az az ember ad számára kiutat és szabadságot, akire a legkevésbé számított volna.
Amikor minden összeáll
Ahogy fentebb is írtam, a Tüskék és rózsák udvara is nagyon tetszett, ám voltak benne olyan részletek, amiket hiányosnak, zavarosnak éreztem. Például a Tamlin és Feyre között kialakult érzések… Én egyszerűen nem éreztem közöttük a szikrát, nem is értettem, hogy mi volt az, ami miatt egymásba szerettek, hiszen alig ismerték egymást, még ha egy épületben is éltek. Tamlin pedig szörnyen unalmas karakter volt számomra. Lényegében annyit csinált a könyv során, hogy várta, Feyre megmenti-e őket vagy sem.
Ezeket az első könyv olvasásakor furcsának véltem, mert kerek egészként tekintettem a történetre, aztán jött a második könyv, és rájöttem, hogy amit korábban furcsálltam, az csak előkészítése volt a folytatásnak. Méghozzá baromi jó előkészítése. Így utólag már pontosan látom, hogy Tamlin karaktere miért lett unalmas, úgymond tehetetlen, tesze-tosza, és a Feyrével való „szerelmüket” miért éreztem elkapkodottnak és megalapozatlannak. Azért, mert az is volt. A valóságban is van, hogy hirtelen fellángolunk, azt gondoljuk, megtaláltuk a nagy Ő-t, aztán rövid idő múlva jön a hidegvíz a nyakunkba. Nos, ez a történet tökéletesen mintázta a valóságot ebből a szempontból.
Ahogyan az is érthetővé vált, miért is éreztem azt, hogy Rysand karaktere sokkal izgalmasabb, mint az állítólagos főszereplőé, Tamliné.
Szóval az első rész nagy kérdéseire, ebben a második részben megkaptam minden választ.
Bántalmazó kapcsolat
Bár egy fantasy regényről van szó, a történet számomra mégsem a természetfeletti, hanem a nagyon is emberi témák miatt volt érdekes. Ugyanis Maas tökéletesen bemutatta Feyre és Tamlin kapcsolatában, milyen is egy elnyomó férfi mellett élni. Az, hogy Tamlin szó szerint kalickába zárja Feyrét „az ő érdekében”, ám közben nagyon nem érdekli, hogy a lány lelkileg és testileg is elsorvad mellette, pontosan jelzi, hogy itt bizony nem szerelemről, hanem birtoklási mániáról van szó Tamlin esetében. Minden külső veszélytől félti Feyrét, azt viszont észre sem veszi, hogy ő maga is hatalmas veszélyt jelent rá nézve.
A dolgozószobás dühkitöréses jelenet volt számomra a csúcspont, a mondatok, amik ott elhangzanak Tamlin szájából („Bocsáss meg, ne haragudj!”, „Megjavulok.”, „Néha… nem tudom kontrollálni a haragom.” „A mai nap… túl sok volt nekem.” stb.) valószínűleg nap mint nap hangzanak el a valóságban is bántalmazó férfiak szájából.
Többektől hallottam azt, hogy Maas az első könyvvel írt egy jó kis „szépség és a szörnyeteg” regényt, amit a másodikkal le is rombolt, mert a karakterek teljesen kifordultak önmagukból, de ezzel nem értek egyet. Az első könyvben is lehetett már sok mindent érezni Tamlin személyiségével, a közte és Feyre között szövődő érzésekkel, és Rhys-szel kapcsolatban, csak az első könyv halovány megérzései a második könyvben bontakoztak ki.
Egyébként imádom A szépség és a szörnyeteg mesét, az egyik nagy kedvencem, de mindig is zavart benne valami. Az, hogy Belle szerencsés volt, és az ő szörnyetege valóban képes volt megváltozni, nem jelenti azt, hogy minden szörnyeteg megváltoztatható. Sőt, csak kevesen azok. Maas pedig mintha ezt akarná bemutatni, hogy „igen, van a mese, amelyben a szörny valóban megváltozott, és kiérdemelte Belle szerelmét, és van a valóság, amiről én is írok, amelyben a szörny örökre szörny marad, és maximum a rózsaszín ködben látjuk őt ideig-óráig hercegnek, mígnem a köd felszáll, és mi észhez nem tértünk”.
Szóval szerintem még feminista szempontból is hasznos ez a regény, mert nem azt mondja, hogy „igen, a szörnyek megváltoztathatók, csak tarts ki mellettük és szeresd őket, és akkor herceg lesz belőlük”. Hanem azt, hogy „figyeljetek, lányok, a szörny, az szörny, és csak a legritkább esetben változik át herceggé, szóval ha szörnyet láttok, jobb, ha menekültök, amíg tudtok”.
Aki elnyerte a szívemet
Rhysand már az első könyvben is sokkal érdekesebb, összetettebb karakternek érződött, mint Tamlin, épp ezért nagyon vártam, hogy mi történik majd vele a második részben. És amit kaptam vele kapcsolatban, az több, mint amire számítottam. Nagyon ritka, amikor totálisan belezúgok egy férfikarakterbe, talán a két kezemen meg tudnám számolni, hogy egész életem során ez hányszor történt meg, de Rhyst szívből megszerettem.
Ő pont Tamlin ellentéte. Úgy tud szeretni, hogy közben megadja a szabadságot a szeretett nőnek. Mindig hagy számára döntési lehetőséget, hagyja kiteljesedni, megerősödni. Sőt, nemcsak hagyja, hanem még segíti, támogatja is ezekben. Szóval ő a feminista nők álomférfija. Ezen kívül csodálatos főúr. Ő nem félelemmel és kizsigereléssel akarja kivívni a népe tiszteletét, hanem az önfeláldozásával, jóságával eléri, hogy szeressék.
Utólag az ő első kötetben lévő tettei, mondatai is értelmet nyernek, összeáll egésszé a személyisége, megismerhetjük a múltját, a céljait, az álmait és a lelkét. Amit pedig látunk, az alapján nem csoda, hogy Feyre úgy érez és dönt, ahogyan.
Izgi mellékszereplők
Nem hittem volna az első könyv alapján, hogy Feyre két testvérét majd egyszer érdekes karakternek fogom tartani, de Elain és Nesta mégis felkeltették a figyelmemet. Sokkal több van bennük, mint az elsőre látszott, és a könyv végén történtek után nagyon kíváncsi leszek a sorsukra.
Lucien karakterében eléggé csalódtam, bár ez a csalódás volt az többek között, ami érdekesebbé tette őt. Ugyanis a belső vívódása, kitartson-e a főura és barátja mellett akkor is, ha nem ért egyet a tetteivel a harmadik kötetre biztos, hogy még ennél is inkább kiéleződik majd egy a könyv végén történő bizonyos esemény miatt. Mivel Maas elég realista módon ír, így tényleg kíváncsi leszek, mit kezd majd Lucien az érzéseivel és kétségeivel, mert nem biztos, hogy úgy dönt majd, ahogyan azt elvárnánk.
Rhys fogadott családja is igencsak érdekes. Első ránézésre félelmetesek, sötétek, mégis több szeretet és összetartás van bennük, mint bármelyik tündérben. Cassian és Azriel igazi harcosok, nagyon sok mindenen mentek keresztül Rhys-szal együtt, és az életüket adnák érte. Amren titokzatos lény, akiből valamilyen módon tündér lett. Állítólag sötét és veszélyes teremtmény, aki jó hosszú időt töltött a Börtönben, ahonnan elvileg nem szabadulhatott volna ki. Nagyon érdekel, hogy mi is ő, mert bár veszélyes képességekkel rendelkezik, egyáltalán nem éreztem benne a gonoszságot, sőt. Ő is legalább annyira a család része, mint a többiek, és szereti a fogadott családját. Mor pedig… azok után, amit a vérszerinti szülei tettek vele, csodálom, hogy ennyire kedves, életvidám teremtés maradt. Erős nő, és jó barát. A legjobban mégis az tetszik bennük, ami Lucienből hiányzik, hogy megmondják az igazságot a főuruknak, és ha nem értenek egyet vele, akkor mernek cselekedni. Mert egy igazi barát, egy családtag dolga nem az, hogy mindenre bólogasson és hazudjon, hanem az, hogy a másik szemébe mondja az igazságot, akkor is, ha fáj.
A főgonosz, a királynők és céljaik
Bevallom őszintén, a regény „emberi”, lelki része engem sokkal jobban megfogott, mint a kalandszál része. Kicsit zavaros is volt a regény végén lévő jelenet, hogy most akkor ki miért állt arra az oldalra, amelyikre, és mit akar cserébe, valamint mi a valódi célja Hybernnek. A regény elején ugyanis úgy tudjuk, hogy át akarja törni a Falat, és le akarja igázni az emberek világát. Még mindig ez a cél? És a királynők ezt simán hagynák a saját céljaik elérése érdekében? Vagy Hybern azóta más célt talált magának, és talán nem is az emberek, hanem a tündérek világát akarja uralni? És miért akarta életre kelteni Juriant, amikor semmi szüksége nincs rá valójában? Vagy mégis van valami rejtett célja, amihez kell Jurian? Ezen kívül, ha Jurian korábban Amaranta és Hybern ellensége volt, akkor most miért szolgálná őket? Remélem, hogy ezek a dolgok majd tisztázódnak kicsit a harmadik könyvben, mert egyelőre bennem csak kérdőjelként villognak.
A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének olyan valódi emberi problémákról olvasni, mint a bántalmazó kapcsolat és a poszttraumás stressz, ám mindezt fantasy köntösbe burkolva.
Kedvenc karakterek: Rhys, Feyre, Cassian, Nesta.
Kedvenc jelenetek: azok a Tamlin-Feyre és Rhys-Feyre jelenetek, amelyek erőteljesen megmutatják a két férfi közötti különbséget. Pl.: adószedő jelenet Tamlin udvarában, és amikor Rhys és Feyre először sétálnak Velaris utcáin.
Kedvenc idézetek:
„– Tamlin nem fogja engedni.
– Ő nem a dadusod, és ezzel te is tisztában vagy.
– Az alattvalója vagyok, ő az én főuram.
– Te senkinek sem vagy az alattvalója.
(…)
– Élhetsz bábuként, Tamlin ajándék kiscicájaként, és egész halhatatlan életed eltöltheted azzal, hogy hajbókolsz, csúszol-mászol mások előtt, eljátszhatod, hogy kevesebbet érsz nála, Ianthe-nél vagy bármelyikünknél. Az is rendben van, ha ezt az utat választod. – A szárnyak árnyéka fodrozódott. – De én ismerlek. Jobban, mint azt te el tudod képzelni. És egy átkozott percig sem hiszem, hogy téged egy fikarcnyit is boldoggá tesz az, hogy csinos, bájos jutalom vagy, akit egy olyan ember kap,aki majdnem ötven évig tétlenül ült a fenekén, ráadásul akkor is, amikor téged elpusztítottak…”
„– Szabad vagy – mondta Mor feszülten. – Szabad vagy.
Nem biztonságban. Nem védelem alatt.
Szabad.”
„(...) akik felismerték, meleg, széles mosolyt vetettek rá. Volt, aki odajött hozzánk és kezet rázott vele, így üdvözölte ismét itthon. Mindenkit név szerint ismert, és ők is a nevén szólították.” (Az idézetben Rhysandről van szó.)
„– A belső körön belül – felelte Rhys tárgyilagosan – különféle pozíciók vannak. Amren a helyettesem.
Egy nő? A meglepetés az arcomra lehetett írva, mert hozzátette:
– Igen, Mor pedig a harmadik parancsnokom.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Bevallom őszintén, a regény „emberi”, lelki része engem sokkal jobban megfogott, mint a kalandszál része. Kicsit zavaros is volt a regény végén lévő jelenet, hogy most akkor ki miért állt arra az oldalra, amelyikre, és mit akar cserébe, valamint mi a valódi célja Hybernnek. A regény elején ugyanis úgy tudjuk, hogy át akarja törni a Falat, és le akarja igázni az emberek világát. Még mindig ez a cél? És a királynők ezt simán hagynák a saját céljaik elérése érdekében? Vagy Hybern azóta más célt talált magának, és talán nem is az emberek, hanem a tündérek világát akarja uralni? És miért akarta életre kelteni Juriant, amikor semmi szüksége nincs rá valójában? Vagy mégis van valami rejtett célja, amihez kell Jurian? Ezen kívül, ha Jurian korábban Amaranta és Hybern ellensége volt, akkor most miért szolgálná őket? Remélem, hogy ezek a dolgok majd tisztázódnak kicsit a harmadik könyvben, mert egyelőre bennem csak kérdőjelként villognak.
A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének olyan valódi emberi problémákról olvasni, mint a bántalmazó kapcsolat és a poszttraumás stressz, ám mindezt fantasy köntösbe burkolva.
Kedvenc karakterek: Rhys, Feyre, Cassian, Nesta.
Kedvenc jelenetek: azok a Tamlin-Feyre és Rhys-Feyre jelenetek, amelyek erőteljesen megmutatják a két férfi közötti különbséget. Pl.: adószedő jelenet Tamlin udvarában, és amikor Rhys és Feyre először sétálnak Velaris utcáin.
Kedvenc idézetek:
„– Tamlin nem fogja engedni.
– Ő nem a dadusod, és ezzel te is tisztában vagy.
– Az alattvalója vagyok, ő az én főuram.
– Te senkinek sem vagy az alattvalója.
(…)
– Élhetsz bábuként, Tamlin ajándék kiscicájaként, és egész halhatatlan életed eltöltheted azzal, hogy hajbókolsz, csúszol-mászol mások előtt, eljátszhatod, hogy kevesebbet érsz nála, Ianthe-nél vagy bármelyikünknél. Az is rendben van, ha ezt az utat választod. – A szárnyak árnyéka fodrozódott. – De én ismerlek. Jobban, mint azt te el tudod képzelni. És egy átkozott percig sem hiszem, hogy téged egy fikarcnyit is boldoggá tesz az, hogy csinos, bájos jutalom vagy, akit egy olyan ember kap,aki majdnem ötven évig tétlenül ült a fenekén, ráadásul akkor is, amikor téged elpusztítottak…”
„– Szabad vagy – mondta Mor feszülten. – Szabad vagy.
Nem biztonságban. Nem védelem alatt.
Szabad.”
„(...) akik felismerték, meleg, széles mosolyt vetettek rá. Volt, aki odajött hozzánk és kezet rázott vele, így üdvözölte ismét itthon. Mindenkit név szerint ismert, és ők is a nevén szólították.” (Az idézetben Rhysandről van szó.)
„– A belső körön belül – felelte Rhys tárgyilagosan – különféle pozíciók vannak. Amren a helyettesem.
Egy nő? A meglepetés az arcomra lehetett írva, mert hozzátette:
– Igen, Mor pedig a harmadik parancsnokom.”
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A zene sokak számára inspirálóan hat, ez Sarah J. Maas esetében is igaz. A Köd és harag udvarának megírásakor nem kevesebb, mint 289 zene került fel a listájára, köztük rengeteg film és mese dalával. Mostani turnénkon ezek közül válogattunk.
Minden állomáson találtok egy címet, melynek betűit összekevertük (arra figyeljetek, hogy a megoldás lehet több szó is). Nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni a betűket és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Betűk a játékhoz:
A zene sokak számára inspirálóan hat, ez Sarah J. Maas esetében is igaz. A Köd és harag udvarának megírásakor nem kevesebb, mint 289 zene került fel a listájára, köztük rengeteg film és mese dalával. Mostani turnénkon ezek közül válogattunk.
Minden állomáson találtok egy címet, melynek betűit összekevertük (arra figyeljetek, hogy a megoldás lehet több szó is). Nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni a betűket és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Betűk a játékhoz:
dalaind
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
01.18. Könyvvilág
01.20. Függővég
01.22. Sorok Között
01.24. Insane Life
01.26. CBooks
01.28. Deszy könyvajánlója
02. 01. Spirit Bliss
02. 02. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése