Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. február 19., hétfő

Haász János: Felnőtteknek nem


Haász János Felnőtteknek nem című könyve a címével fogott meg magának. Mert hát, ami felnőtteknek nem való, azt ide nekem azonnal! Még úgy is, hogy lényegében semmi mást nem tudtam erről a könyvről azon kívül, hogy versek vannak benne. Szóval rizikóztam egyet, de hála az égnek könyvek terén szerencsésnek mondhatom magam, szinte mindig sikerül olyat kifognom, ami végül elnyeri a tetszésemet. Olyannyira megfogott ez a kis könyvecske, hogy elsőre húsz perc alatt végigolvastam, és azóta is többször bele-bele olvasgattam. Abban is biztos vagyok, hogy időről időre le fogom venni a polcomról, és nem fog ott porosodni olvasás nélkül.

A könyvben található 55 darab svéd típusú gyerekvers kiad egy teljes történetet. Ezek röviden egy kisfiúról szólnak, akinek az apja lelépett külföldre, az anyjával pedig új helyre kellett költözniük.

Új terület és első benyomás

Szoktam verseket olvasni, de lényegesen ritkábban, mint regényeket vagy novellákat, úgyhogy mondhatni ez egy új terület számomra. Olyannyira, hogy ez az első blogos értékelésem, amelyet egy verseskötetről írok (de ezek után remélem, nem az utolsó). Az plusz érdekesség, hogy ebben a könyvben nem is átlagos versekről van szó, hanem svéd típusú gyerekversekről, amelyekről ciki, nem ciki, korábban azt sem tudtam, hogy léteznek. A könyvnek köszönhetően tehát tanulhattam valami újat, és ez nagyon klassz.

Az első, amit azonnal észrevesz az ember, hogy a svéd típusú gyerekversek nem rímelnek. Mivel a legtöbb vers, amit eddig olvastam, rímelt, kíváncsi voltam, hogy ez a rímnélküliség mennyire fog zavarni. Nos, semennyire. Az is igaz, hogy nem feltétlenül versként olvastam magamban a szövegeket, hanem inkább úgy, mintha egy kisgyerek beszélne hozzám. És ebből következik a svéd típusú gyerekversek másik tulajdonsága, a versikék egy gyerek szemszögéből mesélnek a világról. Szinte hallottam olvasás közben a kisfiú hangját, és teljesen hihető volt számomra, hogy igen, egy gyerek pont így öntené szavakba a kis gondolatait és érzéseit.

Egy gyerek világa – a magyar valóság

Bár a versek egy kisgyerek gondolatait tükrözik, úgy érzem, mégsem csak gyerekeknek szólnak. A felnőtt olvasót szinte képen vágja a szomorú magyar valóság, és attól csak még ütősebb lesz az egész, hogy mindent egy szomorú, magányos kisgyerek szemszögéből láthatunk. Mert igen, a gyerek pontosan látja, mi folyik körülötte, még akkor is, ha nem tudja szavakba önteni, vagy másképp önti szavakba, mint egy felnőtt.

Érzékeli, hogy a devizahitel tönkreteszi és elválasztja egymástól a családokat, mert a saját bőrén érzi. Érzékeli a szülők közötti feszültséget, az apa hiányát, az anya szomorúságát. Azt, hogy az új férfi, akivel anya „barátkozik” valamiféle veszélyt jelent a kis nyugalmára, ezért ösztönösen nem kedveli őt.

A versek nagyon szépen levezetik azt, hogyan is él manapság rengeteg család. Hogyan vesztik el mindenüket, keverednek adósságba, válnak el a pénzügyi viták miatt. Hogyan lép le apa (ritkább esetben anya) egy jobb életet keresve, és felejti el a saját gyerekét, mintha a kicsi soha nem is létezett volna. Hogyan marad magára az elhagyott szülő, aki egyedül nehezen tud boldogulni ebben a világban, ezért akár szerelem nélkül is összejön az első normálisnak tűnő nővel/férfival, hogy ne maradjon egyedül a nehézségeivel. És hogyan szenved mindezektől a kisgyerek, mennyi szomorúság gyűlik fel benne, mennyire magányos, és hány lelki sebet szerez, miközben felnő.

A könyvben lévő versek aranyosak, édesek, ám közben szomorúak, szívszorítóak is, mert kiérezni belőlük a kisfiú lelki sérüléseit.

Sokféleség

A versek témája elég sokszínű, a kisfiú nemcsak a saját életéről mesél ezekben, hanem társadalmi, erkölcsi kérdéseket is felvet a maga módján.

1. Vannak családi versek, amelyek elmesélik, hogy hogyan lesz egy teljes családból csonka család, és hogyan megy tovább az élet az új lakásban, apa nélkül.

2. Óvodás versek, amelyek az óvodai történésekről szólnak, ezen belül pedig ott vannak a nagyon cuki szerelmes versek, ugyanis könyvünk főhőse teljesen odavan az egyik óvodás társáért.

3. Külön említeném a Leó bácsis verseket, amelyek az anya új pasijáról mesélnek, és áthatja őket az ösztönös, gyermeki ellenérzés. Meglátásom szerint Leó bácsi egy teljesen átlagos férfi, nem tökéletes, de nem is gonosz. Megpróbál kedves lenni a kisfiúval, hogy megnyerje magának, ám nem jár túl sok sikerrel.

4. És persze ott vannak a világról szóló versek, amelybe a tágabb világ és a kisfiú szűkebb világa is beleértendő. Ezek sokszor átfedésben vannak az első három pont verseivel. Az egyik Leó bácsis versben például arról van szó, hogy nem lehet megélni két felnőtt fizetéséből sem, ugyanis a kisfiú felnőve olyan pénzt akar szerezni, „ami huszadika után sem tűnik el”, hogy anyának és Leó bácsinak ne kelljen folyton emiatt keseregnie. De van olyan vers is, amely pusztán a kisfiú gyomorrontásáról szól mindenféle erkölcsi, társadalmi témától mentesen.

Minden témacsoportban találtam olyat, amely nagyon tetszett, de főképp azok fogtak meg, amelyek fájón csavartak egyet a szívemen, vagy a cuki gyerekszerelemről szóltak, és olvadozhattam rajtuk.

Rajzok és digitális mellékletek

Minden vers mellett található egy rajz, amelyet Merényi Dániel készített. Ezek a rajzok nagyon jól kiegészítik a verseket, nemcsak úgy vannak mellettük, hanem ha jól megnézzük őket, sokszor plusz infót is adnak hozzájuk. Például a Belecsap című vers melletti rajzon a feliratos, falra akasztható tábla szövege még inkább átadja a boldog család eszméje és a valóságban létező családok közötti ellentétet.

De a rajzok abban is segítenek, hogy el tudjuk képelni a kisfiút, az anyukáját, Leó bácsit, Nórit (a kisfiú ovis szerelmét) és a többi felbukkanó személyt.

Amikor megláttam, hogy digitális mellékletek is vannak a könyvhöz, nagyon kíváncsi lettem, mert ilyesmivel még sosem találkoztam korábban. Gyorsan le is töltöttem a telefonomra a megadott appot, ám sajnos valamiért nem akarta beolvasni a kis logókat az oldalakon. Nem tudom, hogy a telefonom hibája-e vagy az appé, de sajnáltam, hogy erről a kis pluszról technikai okokból lemaradok. Remélhetőleg másoknak működni fog a dolog, és csak az én okostelefonom ilyen buta.

A könyvet mindenkinek ajánlom. A kisgyerekeknek azért, mert könnyen beleélhetik magukat a versbeli fiúcska helyébe, a felnőtteknek meg azért, mert a versek tele vannak olyan mély gondolatokkal és érzésekkel, amelyekről igazán érdemes olvasni. Még akkor is, ha kicsikét szomorúvá válunk tőlük.

Kedvenc versek:

Kilátó

Amikor még otthon laktunk,
és nem itthon,
sokszor elmentünk a kilátóba.
Itthon is kellene keresni egyet.
Mert anya szerint az egész olyan
kilátástalan.


Egy nagy boldog család

Ma az óvodában farsang volt.
Azt mondták,
mindenki annak öltözik,
aminek akar.
De én aztán mégsem lehettem
egy nagy boldog család,
ami lenni szerettem volna.


Anyának is kellene valaki

Anya minden reggel azt mondja,
hogy nem szabad hazudni.
De aztán megdicséri Jolán néni haját,
ami pedig ronda és félrecsúszott,
rámosolyog Szabó úr kutyájára,
pedig az büdös, és fél is tőle,
és megköszöni a hentesnek a szép húst,
amit pedig kidobott, mert romlott volt.
Anyának is kellene valaki,
aki időnként rászól.


Ma az óvodában a családról

Ma az óvodában a családról volt szó.
Mindenkinek van apukája,
csak nekem nincs.
Azt mondtam, apa a csillagok közé
költözött,
és onnan vigyáz rám.

De igazából sehonnan nem.


Szerelmeslevelek

Ha egy levél a fáról egy másikra esik,
azok a szerelmeslevelek,
mondta Nóri, és letett a földre
egy szép vörösbarna levelet.
Sokáig néztük a fát,
és közben megfogta a kezem.
Aztán én lehajoltam,
és rátettem egy levelet az ő levelére.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése