Nemrég jelent meg a Menő Könyveknél S. Jae-Jones Alvilági dal című regénye, amely egy különleges világban, különleges lények között játszódik. Kalandozz te is a Blogturné Klub hét bloggerével a Goblinkirály birodalmában, és természetesen a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.
S. Jae-Jones Alvilági dal című regényét a legelején található másfél oldalas kis mese miatt szerettem volna elolvasni. Kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik magához a történethez. Ezen kívül a könyv elején egy részben koreai betűkkel írt ajánlás található, amelyből kiderült számomra, hogy a regény írója is koreai származású, és mivel nagyon szeretem ezt a kultúrát, érdekelt, hogy vajon milyen a történet, látszik-e rajta a keleti kultúra nyoma.
A könyv röviden egy Liesl nevű fiatal lányról szól, akinek a húgát elrabolja a Goblinkirály. Lieslnek kell kiszabadítania úgy, hogy utána megy az Alvilágba, a Goblinkirály birodalmába. Itt azonban semmi nem az, aminek látszik, még húga elrabolója sem.
Nagyon nem átlag fantasy
Nos, aki egy átlagos, romantikus fantasyt vár ettől a könyvtől, az csalódni fog. Én igazából nem is a fantasy kategóriába sorolnám, hanem inkább azt mondanám, ez egy felnőtteknek való, sötéten romantikus rémmese. A hangulata borzongató, ahogyan maga a Goblinkirály is a világával együtt. Liesl (és az olvasó) sosem tudhatja, mi a valóság, és mi pusztán káprázat, mert ebben a furcsa világban bármi megtörténhet. A cseresznyéről kiderülhet, hogy szemgolyó, a csokoládéról, hogy sár. A festmények is furcsák. Egy-egy tájat ábrázolnak, ám mindig változik rajtuk az évszak. Az Alvilág folyosóiról nem is beszélve, amelyek folyamatosan mozognak, sosem lehet ugyanazon úton ugyanoda kilyukadni.
A goblinok csalafinták, veszélyesek, vigyázni kell, mit kíván tőlük az ember, mert megpróbálják kijátszani őt. Még abban a goblinban sem lehet teljesen megbízni, aki viszonylag kedvesen bánik az emberrel, mert ő sem mindig tud parancsolni az ösztöneinek. Ugyanis a goblinok az élők testéből és lelkéből táplálkoznak. A Goblinkirály képes manipulálni a teret és időt, sőt, az emberek elméjét is. Simán ki tudja törölni egy anya és apa emlékeiből a saját gyermekük létezését is. Szóval igen, miközben az ember a regényt olvassa, kicsit olyan érzése van, mintha valamiféle horrorfilmet nézne.
Sokan a „szépség és a szörnyeteg” motívumát vélik fellelni a történetben, és lényegében igazuk is van, bár ez a történet sokban eltér az eredeti mesétől. Először is Liesl nem szép. A húga gyönyörű, ő viszont csúnyácska. Ami „széppé” teszi őt, az a zene iránti szenvedélye és tehetsége, valamint a bátor önfeláldozása. A mese és a regény hangulata is különböző. A mese valóban mese, az elvarázsolt tárgyak kedvesek és szerethetőek, a szörnyeteg pedig bár néha nyers, sosem igazán ijesztő. Ezzel szemben a regénybeli Goblinkirálytól néha (főképp a regény első felében) kirázott a hideg, és az őt körülvevő varázslatos lényeket sem a kedves, szerethető kategóriába lehet sorolni, hanem a totál para kategóriába.
Kettévágva
Nos, a regény szerkezetét tekintve úgy látom, mintha két történetet kaptam volna egy könyvben. A történet első fele egy igazi, sötét, borzongató rémmese, amely arról szól, Liesl hogyan megy le az Alvilágba, és próbálja meg kiszabadítani a húgát. Ebben a részben ismerhetjük meg Lieslt, a családját, azt, hogy milyen körülmények között nőtt fel, az elfojtott álmait. Lemehetünk vele az Alvilágba, megtudhatjuk, kik és hogyan élnek ott, mennyire veszélyes is az a hely, és milyen a Goblinkirály sötét természete. Kiderül az is, mennyire erős a testvéri kötelék Liesl és a húga között.
A történet második fele viszont nagyobb hangsúlyt fektet a pszichológiai, lelki szálra, mint a sötét rémmese szálra. Liesl lelki fejlődése lesz a fontos, valamint a közte és a Goblinkirály között kialakuló kapcsolat. Ez a rész is sokszor sötét és borzongató, de már nem ez az elsődlegesen fontos a sztoriban. Itt megismerhetjük végre a Goblinkirály történetét és a másik, emberi arcát.
Egy tehetséges, elnyomott lány
A regényben központi szerepet játszik a zene. Liesl apja udvari zenész volt, ám elküldték az udvartól, nyitott egy fogadót, és alkoholista lett belőle. Liesl örökölte apja tehetségét, sőt, túltesz rajta, zseniális zeneszerző és zenész, ám a férfi nem hagyja őt kibontakozni, csak mert Liesl lánynak született. Liesl öccsét helyezi inkább előtérbe, aki szintén jól zenél, a lányával pedig elhiteti, hogy valójában nincs igazi érzéke a zenéhez. Liesl önbizalma teljesen megcsappan, már csak titokban ír zenéket, a kottáit rejtegeti, és pusztán kíséretként zenél az öccsének. A lelke pedig sorvadozik a tehetsége és zene iránti szenvedélye elfojtásától.
A Goblinkirály az egyetlen, aki nemcsak látja a lány valódi tehetségét, hanem ösztönzi is őt. Azt akarja, hogy nyíljon meg, és hagyja, hogy a zenéje szabadon áramoljon. Persze, ez a vágya nem teljesen önzetlen, szüksége van a Lieslben élő lángolásra, hogy abból táplálkozzon ő, az Alvilág és a fenti világ is.
Egy jó-gonosz férfi
A Goblinkirály alakjával először általános iskolában találkoztam Goethe A Tündérkirály című versében. Az a vers elsőre megfogott, mert annyira borzongató, ijesztő és megrázó egyben. Amikor olvasni kezdtem a regényt, azonnal ez a vers ugrott be, mert a történet nagyon jól hozta a hangulatát.
A történet szerint a Goblinkirály mindig más és mindig ugyanaz. Én ezt úgy értelmeztem, hogy mindig már ember veszi át a Goblinkirály szerepét. Ezek az emberek személyiségben hasonlítanak egymásra, hiszen mind képesek voltak eladni a lelküket valamiért cserébe, és Goblinkirályként is ugyanaz a szerepük, ugyanazok a képességeik, ugyanaz a feladatuk és a terhük.
Az örökkévalóság és hatalom azonban nem olyan jó dolog, mint azt az ember elsőre gondolná, főképp, ha az embernek olyan dolgokat kell tennie, amiktől iszonyodik, és nem szerethet senkit, mert úgyis el fogja veszíteni. A jelenlegi Goblinkirály is utálja a szerepét, de muszáj tovább játszania. Újabb és újabb menyasszonyt kell keresnie magának, akiből táplálkozhat ő és a világa, mert az adott nő energiájára van szükség ahhoz, hogy a Goblinkirály elhozhassa minden évben az emberek számára a földön a tavaszt. Ha nem választana mindig új menyasszonyt, nem szívná el az erejét, akkor örök tél jönne, és lényegében elpusztulna az emberiség.
A Goblinkirály azonban hibázik, ugyanis meghallja egy tehetséges kislány zenéjét, és összebarátkozik vele. A kislány felnőve megfeledkezik a Goblinkirályról, ám ő sosem feledi a kislányt és a zenéjét, és amikor évekkel később kiválasztja magának új menyasszonyként Lieslt, gyerekkori barátját, képtelen érzelmileg megtartani azt a távolságot tőle, amit az előző menyasszonyai esetében sikerült.
Családi szeretet
Liesl szülei nem túl jó szülők. Az apja alkoholista, eltiporja a lánya álmait, és a fiában is csak a tehetség hozta haszon számít neki. Az anyja folyton megbocsát a férjének, ahelyett, hogy kiállna a gyerekei mellett. Ennek ellenére vagy éppen pont ezért, a gyerekek között nagyon szoros a testvéri kapocs. Liesl és az öccse között látható és elsőre érezhető módon, Liesl és a húga között pedig rejtett, de nagyon is létező módon.
Nemcsak Liesl az, aki hajlandó lenne feláldozni magát a testvéreiért, és nemcsak ő küzd értük, a testvérei sem feledik őt, amikor az Alvilág elnyeli. Részben pedig pont emiatt a testvéri szeretet miatt tart ki az életereje olyan sokáig, mert amíg valaki gondol rá a felső világban, amíg valaki szereti, addig nem válhat semmivé, addig van miért küzdenie.
Zene
A regény tele van zenével. Igaz, szavak jelenítik meg azt, mégis gyönyörűséges, az ember szinte hallja a dallamokat. Ott a zene Lieslben, a Goblinkirályban, az egymás iránti érzéseikben, a Liesl és testvérei közötti kötelékben. Még a goblinokban és a váltott gyerekekben is van zene, bár groteszk, darabos, sötét varázslattal teli, de ennek is van jelentősége, mert a zene milyensége megmutatja a lelküket.
Az, ahogyan a zene áthatotta az egész regényt, nagyon tetszett nekem. Lehet, hogy azért, mert ének-zene tagozatos voltam, de értettem és éreztem azt, amit Liesl is érez a zenével kapcsolatban.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a sötét, borzongató szerelmi történeteket és rémmeséket.
Kedvenc karakterek: Liesl, Goblinkirály, Gallyacska, Bogáncs
Kedvenc jelenetek: amikor Liesl rájön, hogy az öccse és a húga még nem felejtették el.
Kedvenc idézetek:
„A Goblinkirály felém pillantott, de még nem ébredt tudatára, ki hatolt be a hálószobájába, öltözetlenül, kíséret nélkül.
- Elisabeth! – Hihetetlen, de a hangja megbicsaklott, mint egy kamaszfiúé.
Összefontam a két karom.
- Jó reggelt, mein Herr!
A takarók után kotorászott. Karcsú csípőjére csavart egyet, a mellkasa csupasz maradt. A Goblinkirály magas volt, karcsú, de izmos. Láttam már derékig meztelen férfit korábban is – napbarnított, széles vállú, kidolgozott testű példányokat -, de félmeztelen testük nem hatott úgy rám, mint a Goblinkirályé. Minden hajlata eleganciát sugárzott, ahogyan minden mozdulata is. Még sutasága, sőt a bizonytalansága is.
- Én… én – kapkodott izgatottan. Élveztem ezt a kicsiny hatalmat, a lehetőséget, hogy most én billenthetem ki az egyensúlyából, ahogy előtte ő engem.
- Csak ennyi mondanivalód van? – igyekeztem komoly képet vágni. – Azok után, ami köztünk történt?
- Mi történt köztünk? – A hangjából most egyértelmű pánik csendült ki.”
„Lehetetlen választás. A húgom élete… vagy a világ sorsa. Azt gondoltam, számomra magas a tét, de most beláttam, a Goblinkirályé még magasabb.
- Mi lesz veled, ha én győzök? – suttogtam.
Mosoly suhant át az arcán, az ajka mégis lefelé görbült, szomorú volt és nem elégedett.
- Tudod – mondta -, te vagy az egyetlen, aki ezt valaha megkérdezte.”
„- Mindketten vesztettünk – mondtam végül.
Éles pillantást vetett rám.
- Hogy érted ezt?
- Ha te győzöl, én elvesztem a húgomat. Ha én győzök, örök télre ítélem a világot. Nem ez a játékunk valódi kimenetele, mein Herr?”
„- Minden királyné a legszebb ruháját ölti fel – vigyorgott. – Hacsak nem akarod, hogy mocskos rongyokban temessenek.
- Temessenek? Azt hittem az esküvőmre készülünk.
Bogáncs vállat vont.
- Itt ez ugyanaz.”
„- Szóval a csúf igazságot akarod, Elizabeth? – mondta. – Hát jó, megkaphatod. – Föl-alá járkált előttem, mint a ketrecbe zárt vad. Farkas ólálkodott a szívében, alig várta, hogy szabaduljon. – Azért akartalak téged, mert furcsa vagy, különös és csúnya. Mert egy férfi egy egész életet tölthet el – hidd el, én megtettem – szebbnél szebb menyasszonyokkal, akiknek a neve és arca is egybemosódik előtte. De rád – a furcsa, csúnya lányra – emlékezni fogok.”
„- Amíg a fenti világ emlékszik rád, amíg okod van szeretni, addig az ízlelés, az érintés, a szaglás, a látás és a hang a tiéd marad.
(…)
- Úgy érted, amíg valaki emlékszik rám, addig élni fogok – egészen?
Bogáncs rám nézett.
- Szeretnek téged?
Josefre és Käthére gondoltam, és azt feleltem: - Igen.
- És mit gondolsz, meddig tart majd a szeretetük, amikor minden nyomod eltűnik, amikor az eszük azt súgja nekik, nem létezel, amikor éppen ezért sokkal könnyebb lesz felejteni?
(…)
- A szeretetük addig tart, amíg levegőt vesznek – jelentettem ki ádáz hangon.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A könyv röviden egy Liesl nevű fiatal lányról szól, akinek a húgát elrabolja a Goblinkirály. Lieslnek kell kiszabadítania úgy, hogy utána megy az Alvilágba, a Goblinkirály birodalmába. Itt azonban semmi nem az, aminek látszik, még húga elrabolója sem.
Nagyon nem átlag fantasy
Nos, aki egy átlagos, romantikus fantasyt vár ettől a könyvtől, az csalódni fog. Én igazából nem is a fantasy kategóriába sorolnám, hanem inkább azt mondanám, ez egy felnőtteknek való, sötéten romantikus rémmese. A hangulata borzongató, ahogyan maga a Goblinkirály is a világával együtt. Liesl (és az olvasó) sosem tudhatja, mi a valóság, és mi pusztán káprázat, mert ebben a furcsa világban bármi megtörténhet. A cseresznyéről kiderülhet, hogy szemgolyó, a csokoládéról, hogy sár. A festmények is furcsák. Egy-egy tájat ábrázolnak, ám mindig változik rajtuk az évszak. Az Alvilág folyosóiról nem is beszélve, amelyek folyamatosan mozognak, sosem lehet ugyanazon úton ugyanoda kilyukadni.
A goblinok csalafinták, veszélyesek, vigyázni kell, mit kíván tőlük az ember, mert megpróbálják kijátszani őt. Még abban a goblinban sem lehet teljesen megbízni, aki viszonylag kedvesen bánik az emberrel, mert ő sem mindig tud parancsolni az ösztöneinek. Ugyanis a goblinok az élők testéből és lelkéből táplálkoznak. A Goblinkirály képes manipulálni a teret és időt, sőt, az emberek elméjét is. Simán ki tudja törölni egy anya és apa emlékeiből a saját gyermekük létezését is. Szóval igen, miközben az ember a regényt olvassa, kicsit olyan érzése van, mintha valamiféle horrorfilmet nézne.
Sokan a „szépség és a szörnyeteg” motívumát vélik fellelni a történetben, és lényegében igazuk is van, bár ez a történet sokban eltér az eredeti mesétől. Először is Liesl nem szép. A húga gyönyörű, ő viszont csúnyácska. Ami „széppé” teszi őt, az a zene iránti szenvedélye és tehetsége, valamint a bátor önfeláldozása. A mese és a regény hangulata is különböző. A mese valóban mese, az elvarázsolt tárgyak kedvesek és szerethetőek, a szörnyeteg pedig bár néha nyers, sosem igazán ijesztő. Ezzel szemben a regénybeli Goblinkirálytól néha (főképp a regény első felében) kirázott a hideg, és az őt körülvevő varázslatos lényeket sem a kedves, szerethető kategóriába lehet sorolni, hanem a totál para kategóriába.
Kettévágva
Nos, a regény szerkezetét tekintve úgy látom, mintha két történetet kaptam volna egy könyvben. A történet első fele egy igazi, sötét, borzongató rémmese, amely arról szól, Liesl hogyan megy le az Alvilágba, és próbálja meg kiszabadítani a húgát. Ebben a részben ismerhetjük meg Lieslt, a családját, azt, hogy milyen körülmények között nőtt fel, az elfojtott álmait. Lemehetünk vele az Alvilágba, megtudhatjuk, kik és hogyan élnek ott, mennyire veszélyes is az a hely, és milyen a Goblinkirály sötét természete. Kiderül az is, mennyire erős a testvéri kötelék Liesl és a húga között.
A történet második fele viszont nagyobb hangsúlyt fektet a pszichológiai, lelki szálra, mint a sötét rémmese szálra. Liesl lelki fejlődése lesz a fontos, valamint a közte és a Goblinkirály között kialakuló kapcsolat. Ez a rész is sokszor sötét és borzongató, de már nem ez az elsődlegesen fontos a sztoriban. Itt megismerhetjük végre a Goblinkirály történetét és a másik, emberi arcát.
Egy tehetséges, elnyomott lány
A regényben központi szerepet játszik a zene. Liesl apja udvari zenész volt, ám elküldték az udvartól, nyitott egy fogadót, és alkoholista lett belőle. Liesl örökölte apja tehetségét, sőt, túltesz rajta, zseniális zeneszerző és zenész, ám a férfi nem hagyja őt kibontakozni, csak mert Liesl lánynak született. Liesl öccsét helyezi inkább előtérbe, aki szintén jól zenél, a lányával pedig elhiteti, hogy valójában nincs igazi érzéke a zenéhez. Liesl önbizalma teljesen megcsappan, már csak titokban ír zenéket, a kottáit rejtegeti, és pusztán kíséretként zenél az öccsének. A lelke pedig sorvadozik a tehetsége és zene iránti szenvedélye elfojtásától.
A Goblinkirály az egyetlen, aki nemcsak látja a lány valódi tehetségét, hanem ösztönzi is őt. Azt akarja, hogy nyíljon meg, és hagyja, hogy a zenéje szabadon áramoljon. Persze, ez a vágya nem teljesen önzetlen, szüksége van a Lieslben élő lángolásra, hogy abból táplálkozzon ő, az Alvilág és a fenti világ is.
Egy jó-gonosz férfi
A Goblinkirály alakjával először általános iskolában találkoztam Goethe A Tündérkirály című versében. Az a vers elsőre megfogott, mert annyira borzongató, ijesztő és megrázó egyben. Amikor olvasni kezdtem a regényt, azonnal ez a vers ugrott be, mert a történet nagyon jól hozta a hangulatát.
A történet szerint a Goblinkirály mindig más és mindig ugyanaz. Én ezt úgy értelmeztem, hogy mindig már ember veszi át a Goblinkirály szerepét. Ezek az emberek személyiségben hasonlítanak egymásra, hiszen mind képesek voltak eladni a lelküket valamiért cserébe, és Goblinkirályként is ugyanaz a szerepük, ugyanazok a képességeik, ugyanaz a feladatuk és a terhük.
Az örökkévalóság és hatalom azonban nem olyan jó dolog, mint azt az ember elsőre gondolná, főképp, ha az embernek olyan dolgokat kell tennie, amiktől iszonyodik, és nem szerethet senkit, mert úgyis el fogja veszíteni. A jelenlegi Goblinkirály is utálja a szerepét, de muszáj tovább játszania. Újabb és újabb menyasszonyt kell keresnie magának, akiből táplálkozhat ő és a világa, mert az adott nő energiájára van szükség ahhoz, hogy a Goblinkirály elhozhassa minden évben az emberek számára a földön a tavaszt. Ha nem választana mindig új menyasszonyt, nem szívná el az erejét, akkor örök tél jönne, és lényegében elpusztulna az emberiség.
A Goblinkirály azonban hibázik, ugyanis meghallja egy tehetséges kislány zenéjét, és összebarátkozik vele. A kislány felnőve megfeledkezik a Goblinkirályról, ám ő sosem feledi a kislányt és a zenéjét, és amikor évekkel később kiválasztja magának új menyasszonyként Lieslt, gyerekkori barátját, képtelen érzelmileg megtartani azt a távolságot tőle, amit az előző menyasszonyai esetében sikerült.
Családi szeretet
Liesl szülei nem túl jó szülők. Az apja alkoholista, eltiporja a lánya álmait, és a fiában is csak a tehetség hozta haszon számít neki. Az anyja folyton megbocsát a férjének, ahelyett, hogy kiállna a gyerekei mellett. Ennek ellenére vagy éppen pont ezért, a gyerekek között nagyon szoros a testvéri kapocs. Liesl és az öccse között látható és elsőre érezhető módon, Liesl és a húga között pedig rejtett, de nagyon is létező módon.
Nemcsak Liesl az, aki hajlandó lenne feláldozni magát a testvéreiért, és nemcsak ő küzd értük, a testvérei sem feledik őt, amikor az Alvilág elnyeli. Részben pedig pont emiatt a testvéri szeretet miatt tart ki az életereje olyan sokáig, mert amíg valaki gondol rá a felső világban, amíg valaki szereti, addig nem válhat semmivé, addig van miért küzdenie.
Zene
A regény tele van zenével. Igaz, szavak jelenítik meg azt, mégis gyönyörűséges, az ember szinte hallja a dallamokat. Ott a zene Lieslben, a Goblinkirályban, az egymás iránti érzéseikben, a Liesl és testvérei közötti kötelékben. Még a goblinokban és a váltott gyerekekben is van zene, bár groteszk, darabos, sötét varázslattal teli, de ennek is van jelentősége, mert a zene milyensége megmutatja a lelküket.
Az, ahogyan a zene áthatotta az egész regényt, nagyon tetszett nekem. Lehet, hogy azért, mert ének-zene tagozatos voltam, de értettem és éreztem azt, amit Liesl is érez a zenével kapcsolatban.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a sötét, borzongató szerelmi történeteket és rémmeséket.
Kedvenc karakterek: Liesl, Goblinkirály, Gallyacska, Bogáncs
Kedvenc jelenetek: amikor Liesl rájön, hogy az öccse és a húga még nem felejtették el.
Kedvenc idézetek:
„A Goblinkirály felém pillantott, de még nem ébredt tudatára, ki hatolt be a hálószobájába, öltözetlenül, kíséret nélkül.
- Elisabeth! – Hihetetlen, de a hangja megbicsaklott, mint egy kamaszfiúé.
Összefontam a két karom.
- Jó reggelt, mein Herr!
A takarók után kotorászott. Karcsú csípőjére csavart egyet, a mellkasa csupasz maradt. A Goblinkirály magas volt, karcsú, de izmos. Láttam már derékig meztelen férfit korábban is – napbarnított, széles vállú, kidolgozott testű példányokat -, de félmeztelen testük nem hatott úgy rám, mint a Goblinkirályé. Minden hajlata eleganciát sugárzott, ahogyan minden mozdulata is. Még sutasága, sőt a bizonytalansága is.
- Én… én – kapkodott izgatottan. Élveztem ezt a kicsiny hatalmat, a lehetőséget, hogy most én billenthetem ki az egyensúlyából, ahogy előtte ő engem.
- Csak ennyi mondanivalód van? – igyekeztem komoly képet vágni. – Azok után, ami köztünk történt?
- Mi történt köztünk? – A hangjából most egyértelmű pánik csendült ki.”
„Lehetetlen választás. A húgom élete… vagy a világ sorsa. Azt gondoltam, számomra magas a tét, de most beláttam, a Goblinkirályé még magasabb.
- Mi lesz veled, ha én győzök? – suttogtam.
Mosoly suhant át az arcán, az ajka mégis lefelé görbült, szomorú volt és nem elégedett.
- Tudod – mondta -, te vagy az egyetlen, aki ezt valaha megkérdezte.”
„- Mindketten vesztettünk – mondtam végül.
Éles pillantást vetett rám.
- Hogy érted ezt?
- Ha te győzöl, én elvesztem a húgomat. Ha én győzök, örök télre ítélem a világot. Nem ez a játékunk valódi kimenetele, mein Herr?”
„- Minden királyné a legszebb ruháját ölti fel – vigyorgott. – Hacsak nem akarod, hogy mocskos rongyokban temessenek.
- Temessenek? Azt hittem az esküvőmre készülünk.
Bogáncs vállat vont.
- Itt ez ugyanaz.”
„- Szóval a csúf igazságot akarod, Elizabeth? – mondta. – Hát jó, megkaphatod. – Föl-alá járkált előttem, mint a ketrecbe zárt vad. Farkas ólálkodott a szívében, alig várta, hogy szabaduljon. – Azért akartalak téged, mert furcsa vagy, különös és csúnya. Mert egy férfi egy egész életet tölthet el – hidd el, én megtettem – szebbnél szebb menyasszonyokkal, akiknek a neve és arca is egybemosódik előtte. De rád – a furcsa, csúnya lányra – emlékezni fogok.”
„- Amíg a fenti világ emlékszik rád, amíg okod van szeretni, addig az ízlelés, az érintés, a szaglás, a látás és a hang a tiéd marad.
(…)
- Úgy érted, amíg valaki emlékszik rám, addig élni fogok – egészen?
Bogáncs rám nézett.
- Szeretnek téged?
Josefre és Käthére gondoltam, és azt feleltem: - Igen.
- És mit gondolsz, meddig tart majd a szeretetük, amikor minden nyomod eltűnik, amikor az eszük azt súgja nekik, nem létezel, amikor éppen ezért sokkal könnyebb lesz felejteni?
(…)
- A szeretetük addig tart, amíg levegőt vesznek – jelentettem ki ádáz hangon.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Mivel a regényben nagy szerepet játszik a zene, ezért híres zeneszerzők nevét kell kitalálnotok a mostani játékban néhány zeneművük címe alapján. Feladatotok, hogy beírjátok az adott zeneszerző teljes nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Zeneművek címe a játékhoz:
A négy évszak, Őrjöngő Loránd, A hűséges menyasszony, Az olimpia, Griselda
a Rafflecopter giveawayMivel a regényben nagy szerepet játszik a zene, ezért híres zeneszerzők nevét kell kitalálnotok a mostani játékban néhány zeneművük címe alapján. Feladatotok, hogy beírjátok az adott zeneszerző teljes nevét a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Zeneművek címe a játékhoz:
A négy évszak, Őrjöngő Loránd, A hűséges menyasszony, Az olimpia, Griselda
Állomáslista:
02.10. Kelly & Lupy olvas
02.11. Deszy könyvajánlója
02.12. Kristina Blogja
02.13. Szembetűnő
02.14. Spirit Bliss
02.15. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése