Jennifer L. Armentrout az új regényében ezúttal a görög mitológia szexi istenivadékai közé kalauzolja az olvasót. A vicces, romantikus és szerethető könyvről a Blogturné Klub négy tagja mesél.
Az állomásokon nyereményjátékot is találtok. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában sorsolunk egy példányt a Visszatérésből.
Az állomásokon nyereményjátékot is találtok. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában sorsolunk egy példányt a Visszatérésből.
Jennifer L. Armentrout: The Return – Visszatérés című könyvét azzal ajánlották nekem, hogy íróként hasznos lehet Armentrouttól olvasni, mert kiváló a dramaturgiai érzéke, úgyhogy nem is volt kérdés, kell nekem ez a könyv. Korábban még semmit nem olvastam az írónőtől, úgyhogy teljesen tiszta lappal álltam neki az olvasásnak.
A történet egy Josie nevű lányról szól, akinek nehéz gyerekkora volt. Az édesanyját skizofréniával kezelik, mert állítja, hogy a lánya egy angyaltól született, és különböző furcsa dolgokat hallucinál. A nagyszülők gondoskodnak mind a beteg lányukról, mind az unokájukról. Josie szereti őket, ám ki akar szakadni az otthoni, nyomasztó környezetből, ezért másik városba megy egyetemre, hogy pszichológiát tanulhasson. Azt hiszi, hogy ezentúl már csak a vizsgák miatt kell stresszelnie, ám egy nap megjelenik egy furcsa fickó, aki bár baromi jóképű, tiszta elmebetegnek tűnik. Főképp, mikor közli Josie-val, hogy a görög istenek léteznek, ő egy apollüón, a lány pedig Apollón, a napisten gyermeke.
Istenek, félistenek, félvérek és tiszták
Mindig is szerettem a görög mitológiát, hiszen izgalmas mesékből áll istenekről és egyéb érdekes lényekről, így kíváncsian vártam, hogyan is dolgozza fel Armentrout ezt a témát. A történetben az isteneket hirtelen természetű, megbízhatatlan, egoista, mások iránt teljesen érdektelen lényeknek ismerhetjük meg Seth szemszögéből, ám ő valószínűleg kicsit elfogultan látja őket, mert amikor felbukkantak, számomra nem tűntek annyira szörnyűnek. Ahogyan a valódi görög mitológiában, itt is inkább nagyon emberinek látom őket. Vannak gyenge pontjaik, rossz tulajdonságaik, de van jó oldaluk is, szóval inkább esendőek, semmint gonoszak. Persze, néha képesek olyan hülyeségeket csinálni, hogy az ember legszívesebben falba verné a fejét, ám ennek ellenére, én bírom őket.
A félvérek és tiszták közötti ellentét is nagyon emberi. A mi világunkban is állandó jelleggel problémát okoz a rasszizmus. Valamiért a fehér embernek, főképp a fehér férfiembernek csak akkor van egyensúlyban az önbecsülése, ha másokat maga alá rendelhet. Hogy ezek a mások éppen fekete bőrűek, romák, indiánok, ázsiaiak, nők vagy marslakók, teljesen mindegy, a lényeg, hogy legyen kit lenyomniuk, ami által úgy érezhetik, érnek valamit. Itt is hasonló helyzet áll fenn a félvérek és a tiszták között.
A tiszták két félisten gyermekei és erősebbek a félvéreknél, akik egy tisztától és egy halandótól származnak. A tiszták egy nagyobb csoportja megveti a félvéreket, akiket sokáig egy Fajrend törvény korlátozott mind a párválasztásban, mind a tanulmányaik és munkájuk tekintetében. A Fajtörvény szerint ugyanis tiszta és félvér nem lehet egy pár, valamint a félvéreket nyolcéves koruktól arra képzik, hogy őrzők lesznek, mást karrierlehetőség nem áll előttük. Ezt a törvényt a történetben egy évvel a cselekmény előtt törölték el, épp ezért a teljesen új helyzet miatt most forrongnak leginkább az ellentétek.
Ami számomra kicsit furcsa, hogy elvileg az olyan félistenek, mint Josie nagyon ritka kincsek, és ugye, tiszta csak két félistentől származhat, szóval a logika alapján igencsak kevés tisztának kéne léteznie a regény világában. Ehhez képest a sok iskola közül egyben is kiteszik a diákok számának felét. Szóval vagy én értettem félre valamit a félistenekkel és a tisztákkal kapcsolatban, vagy itt van egy logikai hiba. Esetleg Armentrout majd a következő könyvben ad logikus magyarázatot erre. Majd meglátjuk…
Egyéb mitológiai lények
Ha jól számolom, akkor az isteneken és ilyen-olyan leszármazottaikon kívül négy mitológiai lénnyel ismerkedhetünk még meg a regényben. Felbukkan a történetben egy fúria, néhány nimfa, Kerberosz egy háromfejű kutyakölyke és egy titán. Amit sajnáltam kicsit, hogy a titánt leszámítva, ezek a lények csak kis szerephez jutnak. Remélem, hogy a folytatásban még több mitológiai lény bukkan majd fel, és nem csak egy-egy jelenetet kapnak majd, hanem tényleg fontos szereplőkké válnak.
A már jól ismert mitológiai lények mellett egyéb, az írónő által kitalált (vagy teljesen átformált) lények is vannak a sztoriban. Ott vannak például az árnyak, amelyek a titánokkal együtt szöktek meg az Alvilágból, képesek megszállni mások testét, és emiatt szörnyen veszélyesek.
Aztán vannak még a daimónok, amelyek ugyan elnevezésükben felbukkannak a mitológiában és egyéb regényekben is, Armentroutnál azonban más lényeket takar ez az elnevezés, mint amit megszokhattunk. Itt olyan tisztákról vagy félvérekről van szó, akik úgymond végzetesen függővé váltak az isteni lényekben lévő erőtől, az aethertől. Kicsit olyanok számomra, mint a vámpírok, akik a függőségük miatt elvesztik a lelküket, külsőleg is megváltoznak, és vérivás segítségével szívják ki áldozatukból az aethert.
Naiv emberlány és sötét múltú apollüon
Armentrout nagyon jó a karakterek lelki fejlődésének hiteles levezetésében. Nincsen semmi elkapkodva, nem változik meg egyik főszereplő sem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú folyamat, míg az igazi önmagukra találnak.
Josie karaktere mit sem tud az istenek világáról és saját származásáról addig, míg Seth, az apollüon fel nem bukkan az életében, hogy megvédje őt az egyik elszabadult titántól, aki bosszút akar állni az apján, Apollónon. Armentrout nagyon szépen levezette azt a lelki folyamatot, ami Josie-ban lejátszódik onnantól kezdve, hogy azt hiszi, rajta is kijött az anyjától örökölt skizofrénia, egészen addig, míg végül tényleg elhiszi, hogy amit Seth állít neki, az valóság. És még ezután is sokat kell változnia, fejlődnie, hogy boldogulni tudjon abban az új, számára ismeretlen és veszedelmes világban, amihez igazából tartozik.
Seth is rengeteget változik a történet során. A regény elején nincsenek céljai, vágyai, egyszerűen csak jó katonaként végrehajtja az istenektől kapott parancsokat, és ha kell, lemészárol bárkit. Persze, megvan az oka annak, hogy mitől lett ennyire érzéketlen, és szép lassan kiderül, hogy nem ez a valódi természete. Ám a tettei miatt szörnyetegnek tartja magát, aki nem érdemli meg egy olyan lány kedvességét és szerelmét, mint Josie. Míg megtanul megbocsátani önmagának, és rájön, hogy több ő egy egyszerű apollüonnál, az is egy szépen kibontott folyamat eredménye.
Szikrázás
Armentrout nagyon jól választott főszereplő karaktereket, ugyanis a romantikus jelenetekben szinte szikrázik közöttük a levegő. Végig érezni a köztük kialakult vonzalmat, és teljesen érthető, hogy miért is kedvelik meg egymást, aztán miért szeretnek egymásba.
Ami kicsikét zavart, hogy számomra nagyon sok volt az erotikus utalás és jelenet, olyan helyzetekben is, amikor szerintem még a legkanosabb férfi és legkívánósabb nő sem gondolna a szexre. Nekem a kevesebb néha több, de persze, akik kifejezetten kedvelik az erotikus regényeket, azok imádni fogják, hogy ennyire előtérben van ez a szál is a történetben.
Valóban jó dramaturgiai érzék
Armentrout dramaturgiai érzékét illetően nem kellett csalódnom. Bár nincsenek nagy meglepetések és fordulatok a történetben, és az írónő elég sok klisével operál, mégis nagyon élvezhető a történet annak köszönhetően, hogy jól vannak adagolva a nyugis és az akciódús részek. Amikor már az ember úgy érezné, hogy nem történik semmi különös, Armentrout bedobja az állóvízbe a bombát, és jön a harc, menekülés és vér.
A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik az erotikusan túlfűtött fantasy regényeket kedvelhető szereplőkkel és akciódús jelenetekkel vegyítve.
Kedvenc karakterek: Josie, Seth, Apollón
Kedvenc jelenetek: amikor Josie először találkozik Apollónnal.
Kedvenc idézetek:
„– Vagyis gyakorlatilag egy B-terv vagyok.
– Pontosabban, gyakorlatilag egy C-terv vagy.
Hát rohadjon meg a világ! Az én megszületésem egy C-terv volt?”
„– Még soha nem volt semmi, amit csakis a magaménak mondhatnék – hallottam a számba lehelt szavakat. – Még soha nem volt semmi, amit csak én kaphattam volna meg és senki más. Még soha nem voltam az első senki számára. – Aztán megcsókolt, és felemelte a fejét. Mélyen a szemembe nézett. – Még soha nem voltam senkinek az egyetlen.
Ezt hallva a szívembe kínzó fájdalom költözött, felemeltem a kezem, és megsimogattam az arcát.
– Nekem te vagy az első – suttogtam. – Nekem te… Te vagy az egyetlen.”
„– Hamarosan szétrúgom a segged – figyelmeztettem.
– Aha, azt csak szeretnéd, cukorpofi.
– Cukorpofi? – Ekkor értem utol. – Ez a legvacakabb becenév, amit életemben hallottam.
– Akkor maradsz Joe.
– És mi lenne, ha Josie-nak hívnál?
Rám pillantott, majd letért oldalra, a szögletes kiképzőközpont hátulsó részén nyíló jókora, kétszárnyú ajtó felé vezető gyalogútra.
– Az unalmas.
– Akkor viszont én is Sethie-nek foglak nevezni.
Kinyitotta nekem az ajtót, majd felemelte az állát.
– Tetszik.
Az égre emeltem a tekintetem.
– De úgy egyáltalán nem vicces a dolog.”
„– Olvastad a Harry Pottert?
Horkantottam.
– Nem.
– És a filmeket láttad?
– Dehogy.
– Nem voltál a Harry Potter vidámparkban sem?
Nevettem.
– Erre inkább nem válaszolnék.
– Ott még én sem voltam, de azért szívesen elmennék egyszer. – Olyan hirtelen mozdulattal fordult felém, hogy csoda volt, hogy nem fojtotta meg magát a biztonsági övvel. – Mi van, te egy barlangban éltél?”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet egy Josie nevű lányról szól, akinek nehéz gyerekkora volt. Az édesanyját skizofréniával kezelik, mert állítja, hogy a lánya egy angyaltól született, és különböző furcsa dolgokat hallucinál. A nagyszülők gondoskodnak mind a beteg lányukról, mind az unokájukról. Josie szereti őket, ám ki akar szakadni az otthoni, nyomasztó környezetből, ezért másik városba megy egyetemre, hogy pszichológiát tanulhasson. Azt hiszi, hogy ezentúl már csak a vizsgák miatt kell stresszelnie, ám egy nap megjelenik egy furcsa fickó, aki bár baromi jóképű, tiszta elmebetegnek tűnik. Főképp, mikor közli Josie-val, hogy a görög istenek léteznek, ő egy apollüón, a lány pedig Apollón, a napisten gyermeke.
Istenek, félistenek, félvérek és tiszták
Mindig is szerettem a görög mitológiát, hiszen izgalmas mesékből áll istenekről és egyéb érdekes lényekről, így kíváncsian vártam, hogyan is dolgozza fel Armentrout ezt a témát. A történetben az isteneket hirtelen természetű, megbízhatatlan, egoista, mások iránt teljesen érdektelen lényeknek ismerhetjük meg Seth szemszögéből, ám ő valószínűleg kicsit elfogultan látja őket, mert amikor felbukkantak, számomra nem tűntek annyira szörnyűnek. Ahogyan a valódi görög mitológiában, itt is inkább nagyon emberinek látom őket. Vannak gyenge pontjaik, rossz tulajdonságaik, de van jó oldaluk is, szóval inkább esendőek, semmint gonoszak. Persze, néha képesek olyan hülyeségeket csinálni, hogy az ember legszívesebben falba verné a fejét, ám ennek ellenére, én bírom őket.
A félvérek és tiszták közötti ellentét is nagyon emberi. A mi világunkban is állandó jelleggel problémát okoz a rasszizmus. Valamiért a fehér embernek, főképp a fehér férfiembernek csak akkor van egyensúlyban az önbecsülése, ha másokat maga alá rendelhet. Hogy ezek a mások éppen fekete bőrűek, romák, indiánok, ázsiaiak, nők vagy marslakók, teljesen mindegy, a lényeg, hogy legyen kit lenyomniuk, ami által úgy érezhetik, érnek valamit. Itt is hasonló helyzet áll fenn a félvérek és a tiszták között.
A tiszták két félisten gyermekei és erősebbek a félvéreknél, akik egy tisztától és egy halandótól származnak. A tiszták egy nagyobb csoportja megveti a félvéreket, akiket sokáig egy Fajrend törvény korlátozott mind a párválasztásban, mind a tanulmányaik és munkájuk tekintetében. A Fajtörvény szerint ugyanis tiszta és félvér nem lehet egy pár, valamint a félvéreket nyolcéves koruktól arra képzik, hogy őrzők lesznek, mást karrierlehetőség nem áll előttük. Ezt a törvényt a történetben egy évvel a cselekmény előtt törölték el, épp ezért a teljesen új helyzet miatt most forrongnak leginkább az ellentétek.
Ami számomra kicsit furcsa, hogy elvileg az olyan félistenek, mint Josie nagyon ritka kincsek, és ugye, tiszta csak két félistentől származhat, szóval a logika alapján igencsak kevés tisztának kéne léteznie a regény világában. Ehhez képest a sok iskola közül egyben is kiteszik a diákok számának felét. Szóval vagy én értettem félre valamit a félistenekkel és a tisztákkal kapcsolatban, vagy itt van egy logikai hiba. Esetleg Armentrout majd a következő könyvben ad logikus magyarázatot erre. Majd meglátjuk…
Egyéb mitológiai lények
Ha jól számolom, akkor az isteneken és ilyen-olyan leszármazottaikon kívül négy mitológiai lénnyel ismerkedhetünk még meg a regényben. Felbukkan a történetben egy fúria, néhány nimfa, Kerberosz egy háromfejű kutyakölyke és egy titán. Amit sajnáltam kicsit, hogy a titánt leszámítva, ezek a lények csak kis szerephez jutnak. Remélem, hogy a folytatásban még több mitológiai lény bukkan majd fel, és nem csak egy-egy jelenetet kapnak majd, hanem tényleg fontos szereplőkké válnak.
A már jól ismert mitológiai lények mellett egyéb, az írónő által kitalált (vagy teljesen átformált) lények is vannak a sztoriban. Ott vannak például az árnyak, amelyek a titánokkal együtt szöktek meg az Alvilágból, képesek megszállni mások testét, és emiatt szörnyen veszélyesek.
Aztán vannak még a daimónok, amelyek ugyan elnevezésükben felbukkannak a mitológiában és egyéb regényekben is, Armentroutnál azonban más lényeket takar ez az elnevezés, mint amit megszokhattunk. Itt olyan tisztákról vagy félvérekről van szó, akik úgymond végzetesen függővé váltak az isteni lényekben lévő erőtől, az aethertől. Kicsit olyanok számomra, mint a vámpírok, akik a függőségük miatt elvesztik a lelküket, külsőleg is megváltoznak, és vérivás segítségével szívják ki áldozatukból az aethert.
Naiv emberlány és sötét múltú apollüon
Armentrout nagyon jó a karakterek lelki fejlődésének hiteles levezetésében. Nincsen semmi elkapkodva, nem változik meg egyik főszereplő sem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú folyamat, míg az igazi önmagukra találnak.
Josie karaktere mit sem tud az istenek világáról és saját származásáról addig, míg Seth, az apollüon fel nem bukkan az életében, hogy megvédje őt az egyik elszabadult titántól, aki bosszút akar állni az apján, Apollónon. Armentrout nagyon szépen levezette azt a lelki folyamatot, ami Josie-ban lejátszódik onnantól kezdve, hogy azt hiszi, rajta is kijött az anyjától örökölt skizofrénia, egészen addig, míg végül tényleg elhiszi, hogy amit Seth állít neki, az valóság. És még ezután is sokat kell változnia, fejlődnie, hogy boldogulni tudjon abban az új, számára ismeretlen és veszedelmes világban, amihez igazából tartozik.
Seth is rengeteget változik a történet során. A regény elején nincsenek céljai, vágyai, egyszerűen csak jó katonaként végrehajtja az istenektől kapott parancsokat, és ha kell, lemészárol bárkit. Persze, megvan az oka annak, hogy mitől lett ennyire érzéketlen, és szép lassan kiderül, hogy nem ez a valódi természete. Ám a tettei miatt szörnyetegnek tartja magát, aki nem érdemli meg egy olyan lány kedvességét és szerelmét, mint Josie. Míg megtanul megbocsátani önmagának, és rájön, hogy több ő egy egyszerű apollüonnál, az is egy szépen kibontott folyamat eredménye.
Szikrázás
Armentrout nagyon jól választott főszereplő karaktereket, ugyanis a romantikus jelenetekben szinte szikrázik közöttük a levegő. Végig érezni a köztük kialakult vonzalmat, és teljesen érthető, hogy miért is kedvelik meg egymást, aztán miért szeretnek egymásba.
Ami kicsikét zavart, hogy számomra nagyon sok volt az erotikus utalás és jelenet, olyan helyzetekben is, amikor szerintem még a legkanosabb férfi és legkívánósabb nő sem gondolna a szexre. Nekem a kevesebb néha több, de persze, akik kifejezetten kedvelik az erotikus regényeket, azok imádni fogják, hogy ennyire előtérben van ez a szál is a történetben.
Valóban jó dramaturgiai érzék
Armentrout dramaturgiai érzékét illetően nem kellett csalódnom. Bár nincsenek nagy meglepetések és fordulatok a történetben, és az írónő elég sok klisével operál, mégis nagyon élvezhető a történet annak köszönhetően, hogy jól vannak adagolva a nyugis és az akciódús részek. Amikor már az ember úgy érezné, hogy nem történik semmi különös, Armentrout bedobja az állóvízbe a bombát, és jön a harc, menekülés és vér.
A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik az erotikusan túlfűtött fantasy regényeket kedvelhető szereplőkkel és akciódús jelenetekkel vegyítve.
Kedvenc karakterek: Josie, Seth, Apollón
Kedvenc jelenetek: amikor Josie először találkozik Apollónnal.
Kedvenc idézetek:
„– Vagyis gyakorlatilag egy B-terv vagyok.
– Pontosabban, gyakorlatilag egy C-terv vagy.
Hát rohadjon meg a világ! Az én megszületésem egy C-terv volt?”
„– Még soha nem volt semmi, amit csakis a magaménak mondhatnék – hallottam a számba lehelt szavakat. – Még soha nem volt semmi, amit csak én kaphattam volna meg és senki más. Még soha nem voltam az első senki számára. – Aztán megcsókolt, és felemelte a fejét. Mélyen a szemembe nézett. – Még soha nem voltam senkinek az egyetlen.
Ezt hallva a szívembe kínzó fájdalom költözött, felemeltem a kezem, és megsimogattam az arcát.
– Nekem te vagy az első – suttogtam. – Nekem te… Te vagy az egyetlen.”
„– Hamarosan szétrúgom a segged – figyelmeztettem.
– Aha, azt csak szeretnéd, cukorpofi.
– Cukorpofi? – Ekkor értem utol. – Ez a legvacakabb becenév, amit életemben hallottam.
– Akkor maradsz Joe.
– És mi lenne, ha Josie-nak hívnál?
Rám pillantott, majd letért oldalra, a szögletes kiképzőközpont hátulsó részén nyíló jókora, kétszárnyú ajtó felé vezető gyalogútra.
– Az unalmas.
– Akkor viszont én is Sethie-nek foglak nevezni.
Kinyitotta nekem az ajtót, majd felemelte az állát.
– Tetszik.
Az égre emeltem a tekintetem.
– De úgy egyáltalán nem vicces a dolog.”
„– Olvastad a Harry Pottert?
Horkantottam.
– Nem.
– És a filmeket láttad?
– Dehogy.
– Nem voltál a Harry Potter vidámparkban sem?
Nevettem.
– Erre inkább nem válaszolnék.
– Ott még én sem voltam, de azért szívesen elmennék egyszer. – Olyan hirtelen mozdulattal fordult felém, hogy csoda volt, hogy nem fojtotta meg magát a biztonsági övvel. – Mi van, te egy barlangban éltél?”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyv ezúttal a görög mitológia világába kalauzol, igaz, itt nem kis tinik, hanem fiatal felnőttek a főszereplők. Az istenek is fontos szerepet játszanak a regényben.
A mostani játékunk során a legismertebb görög istenek neveit kell kitalálnotok, méghozzá a meglévő rövid leírás alapján.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Leírás a játékhoz:
A Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket. A vadállatok úrnője is.
a Rafflecopter giveawayA könyv ezúttal a görög mitológia világába kalauzol, igaz, itt nem kis tinik, hanem fiatal felnőttek a főszereplők. Az istenek is fontos szerepet játszanak a regényben.
A mostani játékunk során a legismertebb görög istenek neveit kell kitalálnotok, méghozzá a meglévő rövid leírás alapján.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Leírás a játékhoz:
A Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket. A vadállatok úrnője is.
Állomáslista:
03.16. Sorok Között
03.18. Könyvvilág
03.21. Spirit Bliss
03.24. CB Olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése