Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, Margaret Atwood neve számomra garancia arra, hogy valami érdekeset, izgalmasat kapok a kezembe. Szóval esetemben nem kérdés, hogy mindenképpen el akarom olvasni, bármi is jelenik meg éppen tőle. Így Az ehető nő sem maradhatott ki sorból.
Első gondolatok
Teljesen szűz aggyal álltam neki az olvasásnak, a fülszöveget sem olvastam el, így fogalmam sem volt róla, hogy most disztópiát, igaz történetet, fantasyt vagy esetleg valami mást kapok-e az írónőtől. Ez valahogy izgalmassá tette az olvasást, kíváncsian vártam, mi is lesz a történetből, miről fog szólni egyáltalán. Végül egy fiatal nő lelkébe és életébe pillanthattam be, aki keresi önmagát és az utat, amin boldog és teljes élete lehet.
A történet
Marian egy fiatal nő, akit váratlanul eljegyez a pasija, Peter. Ebben nincs is semmi különös, hiszen azt tanítják nekünk még mindig, hogy ez egy nő sorsa, a házasságban, anyaságban tud kiteljesedni csak és kizárólag, és ezt Marian is elhiszi. Legalábbis az agyával. Mert az érzései megmutatják neki az igazságot. Hogy ő nem ezt akarja, nem erre vágyik, és a házasélet, az anyaság nem feltétlenül tenné őt boldoggá, egy Peter-féle férfival legalábbis biztosan nem. A tudattalan sugallat kicsit bizarr tünetekkel jön elő, evési gondokkal, paranoiával, pánikbetegséggel és egy furcsa, elvont fiúhoz való kötődéssel.
Marian története szépen bemutatja azt, hogy van egy skatulya, amit a világ rá akar kényszeríteni a nőkre, és a sok-sok évszázad során még magukkal a nőkkel is sikerült elhitetni azt, hogy ez így normális. De akinek nem való a skatulyában található életmód, az hiába győzködi magát arról, hogy ez a természet és világ rendje, sosem lesz boldog. A boldogtalanság pedig különböző testi és lelki tüneteket is okozhat. Súlyos betegségeket, pánikrohamokat, depressziót, és sok esetben akár öngyilkosságig is vezethet, ha a nő nem elég erős időben kitörni a skatulyájából.
A regény részletesen végigvezeti azt a folyamatot, amely során Marian szép lassan darabokra esik, hogy aztán újra összerakhassa magát. Ez a folyamat néha kicsit bizarr, Marian olyasmiket tesz, amik egy lelkileg rendben lévő ember számára furcsának tűnhetnek, mégis érthető, hogy ilyen az, ha valaki nagyon nincs kibékülve önmagával és az életével.
A történet eléggé elvont, megesett, hogy idő kellett ahhoz, hogy értelmezni tudjam benne Mariann érzéseit, gondolatait, tetteit, bizonyos szimbólumokat és utalásokat, de ettől függetlenül vagy épp ezért volt számomra nagyon érdekes ez a történet. Mert nem rágta a számba a dolgokat, hanem hagyott gondolkozni, elmélkedni, beindította az agytekervényeimet.
Érdekes az evési zavar folyamata a regényben. Mintha az egyre erősödő lelki kínokat Marian úgy akarná elnyomni, hogy egyre durvább testi kínokat okoz magának. Ahogy egyre többféle ételtől undorodik meg, úgy undorodik egyre jobban az életétől és a rá váró jövőtől is. A szomorú az, hogy a körülötte élő embereknek fel sem tűnik, hogy valami gondja van, ők csak Marian maszkját látják, és hogy mi van alatta, az nem is nagyon érdekli őket, míg Marian azt teszi, amit ők elvárnak tőle, és "normálisan" viselkedik.
A könyv három részre van osztva. Az első és az utolsó E/1-ben íródott, míg a második E/3-ban. Először nem értettem, hogy miért váltottunk át E/3-ra, aztán rájöttem, hogy ez is egyfajta szimbólum. Ahogy Marian szétesik, elkezd önmagára idegenként tekinteni, így a szöveg esetében is eltávolodik önmagától. Számomra ezek az apróságok teszik tökéletessé Atwood-regényét.
Karakterek
Marian egy fiatal lány, aki mindig is normális életet élt. Egy közvélemény-kutató cégnél dolgozik, közben együtt jár egy férfival, Peterrel, aki úgy tűnik, nem az a megállapodós típus. Talán ezért is választotta őt Marian, mert tudat alatt ő is érezte, hogy nem akarna férjhez menni. Aztán Peter valamiért mégis megkéri a kezét, és onnantól kezdve Marian kezd teljesen szétesni. Tudja, hogy hamarosan ki kell lépnie a munkahelyéről, mert ott szívesebben alkalmaznak idős nőket vagy hajadonokat, és azt is tudja, hogy mostantól minden úgy lesz, ahogyan azt Peter akarja.
Peter hímsoviniszta pasi, aki elvárja, hogy Marian mindig úgy viselkedjen, ahogy ő akarja, és azt adja neki, amit ő szeretne. Marian sosem lehet önmaga mellette. Nagyon tetszett, ahogy mindez egy fényképezőgépes jelenettel tudatosult Marianban. Vannak olyan primitív népek, akik úgy hiszik, ha valaki megörökíti őket (akár festményen, akár fényképen), akkor az illető ellopja ezzel a lelküket. Mariant is pánikroham fogja el a gondolattól, hogy egy partin Peter le akarja fényképezni őt. Menekül előle, mert úgy érzi, ha elkészül a kép, végleg elveszett. Persze ezt csak a paranoiás pánikroham hozza ki belőle, de azért, mert érzi, hogy Peter mellett csak egy báb lehet, semmi több.
Közben megjelenik az életében egy furcsa pasi is, Duncan, aki szerintem talán aspergeres lehet vagy valami hasonló. Borzasztóan elvont egy srác, fura, de pont ezért érdekes és izgalmas. Abban nem vagyok biztos, hogy jó választás-e Marian számára, mert eléggé egoista, és sosem lehet tudni, mikor mond igazat, és mikor csak egy kitalált történetet. De annyi biztos, hogy mellette Marian önmaga lehet, nem kell megjátszania magát, kimondhatja és megteheti a legőrültebb gondolatait is anélkül, hogy Duncan elítélné őt.
Ainsley karaktere... Nos, nem is tudom... Először azt hittem, ő lesz a történet feminista lázadója, aki nem hajlandó mások kénye-kedve szerint élni. Aztán a külvilág nyomására mégis fanatikus hit szállja meg azzal kapcsolatban, hogy egy nő csakis a gyerekszülés által teljesedhet ki. A terve etikátlan őrület, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnáltam a biológiai apajelöltet, aki valószínűleg rengeteg nagyon fiatal lány életét tette már tönkre a múltban. Most legalább visszakapta. Ainsley eleinte egyedül akarja vállalni az anyaságot, ami szintén egyfajta feminista lépés lehetne, aztán valamiért mégis meggondolja magát, és beáll az átlagos nők átlagos sorába. Hogy boldog lesz-e ott? Hát, a személyiségét elnézve, nem nagyon hiszem...
Clara és Joe Marian barátai és házasok. A karakterük megmutatja azt, hogy milyen, ha két ember szereti egymást, de a feleség nagyon nem való a háziasszony- és anyaszerepre, ennek ellenére az élet belekényszeríti őt. Ők mutatnak tükröt Mariannak azzal kapcsolatban, mi várhat rá a jövőben.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon érdekes volt, elvont, elgondolkoztató, és szörnyen aktuális témáról szól, egy fiatal lány útkereséséről, meneküléséről a világ által rákényszerített elvárások elől.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki úgy hiszi, nemcsak egyféle módon teljesedhetünk ki, és látni akarja, mivel jár az, ha valaki nem lehet önmaga.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nos, Margaret Atwood neve számomra garancia arra, hogy valami érdekeset, izgalmasat kapok a kezembe. Szóval esetemben nem kérdés, hogy mindenképpen el akarom olvasni, bármi is jelenik meg éppen tőle. Így Az ehető nő sem maradhatott ki sorból.
Első gondolatok
Teljesen szűz aggyal álltam neki az olvasásnak, a fülszöveget sem olvastam el, így fogalmam sem volt róla, hogy most disztópiát, igaz történetet, fantasyt vagy esetleg valami mást kapok-e az írónőtől. Ez valahogy izgalmassá tette az olvasást, kíváncsian vártam, mi is lesz a történetből, miről fog szólni egyáltalán. Végül egy fiatal nő lelkébe és életébe pillanthattam be, aki keresi önmagát és az utat, amin boldog és teljes élete lehet.
A történet
Marian egy fiatal nő, akit váratlanul eljegyez a pasija, Peter. Ebben nincs is semmi különös, hiszen azt tanítják nekünk még mindig, hogy ez egy nő sorsa, a házasságban, anyaságban tud kiteljesedni csak és kizárólag, és ezt Marian is elhiszi. Legalábbis az agyával. Mert az érzései megmutatják neki az igazságot. Hogy ő nem ezt akarja, nem erre vágyik, és a házasélet, az anyaság nem feltétlenül tenné őt boldoggá, egy Peter-féle férfival legalábbis biztosan nem. A tudattalan sugallat kicsit bizarr tünetekkel jön elő, evési gondokkal, paranoiával, pánikbetegséggel és egy furcsa, elvont fiúhoz való kötődéssel.
Marian története szépen bemutatja azt, hogy van egy skatulya, amit a világ rá akar kényszeríteni a nőkre, és a sok-sok évszázad során még magukkal a nőkkel is sikerült elhitetni azt, hogy ez így normális. De akinek nem való a skatulyában található életmód, az hiába győzködi magát arról, hogy ez a természet és világ rendje, sosem lesz boldog. A boldogtalanság pedig különböző testi és lelki tüneteket is okozhat. Súlyos betegségeket, pánikrohamokat, depressziót, és sok esetben akár öngyilkosságig is vezethet, ha a nő nem elég erős időben kitörni a skatulyájából.
A regény részletesen végigvezeti azt a folyamatot, amely során Marian szép lassan darabokra esik, hogy aztán újra összerakhassa magát. Ez a folyamat néha kicsit bizarr, Marian olyasmiket tesz, amik egy lelkileg rendben lévő ember számára furcsának tűnhetnek, mégis érthető, hogy ilyen az, ha valaki nagyon nincs kibékülve önmagával és az életével.
A történet eléggé elvont, megesett, hogy idő kellett ahhoz, hogy értelmezni tudjam benne Mariann érzéseit, gondolatait, tetteit, bizonyos szimbólumokat és utalásokat, de ettől függetlenül vagy épp ezért volt számomra nagyon érdekes ez a történet. Mert nem rágta a számba a dolgokat, hanem hagyott gondolkozni, elmélkedni, beindította az agytekervényeimet.
Érdekes az evési zavar folyamata a regényben. Mintha az egyre erősödő lelki kínokat Marian úgy akarná elnyomni, hogy egyre durvább testi kínokat okoz magának. Ahogy egyre többféle ételtől undorodik meg, úgy undorodik egyre jobban az életétől és a rá váró jövőtől is. A szomorú az, hogy a körülötte élő embereknek fel sem tűnik, hogy valami gondja van, ők csak Marian maszkját látják, és hogy mi van alatta, az nem is nagyon érdekli őket, míg Marian azt teszi, amit ők elvárnak tőle, és "normálisan" viselkedik.
A könyv három részre van osztva. Az első és az utolsó E/1-ben íródott, míg a második E/3-ban. Először nem értettem, hogy miért váltottunk át E/3-ra, aztán rájöttem, hogy ez is egyfajta szimbólum. Ahogy Marian szétesik, elkezd önmagára idegenként tekinteni, így a szöveg esetében is eltávolodik önmagától. Számomra ezek az apróságok teszik tökéletessé Atwood-regényét.
Karakterek
Marian egy fiatal lány, aki mindig is normális életet élt. Egy közvélemény-kutató cégnél dolgozik, közben együtt jár egy férfival, Peterrel, aki úgy tűnik, nem az a megállapodós típus. Talán ezért is választotta őt Marian, mert tudat alatt ő is érezte, hogy nem akarna férjhez menni. Aztán Peter valamiért mégis megkéri a kezét, és onnantól kezdve Marian kezd teljesen szétesni. Tudja, hogy hamarosan ki kell lépnie a munkahelyéről, mert ott szívesebben alkalmaznak idős nőket vagy hajadonokat, és azt is tudja, hogy mostantól minden úgy lesz, ahogyan azt Peter akarja.
Peter hímsoviniszta pasi, aki elvárja, hogy Marian mindig úgy viselkedjen, ahogy ő akarja, és azt adja neki, amit ő szeretne. Marian sosem lehet önmaga mellette. Nagyon tetszett, ahogy mindez egy fényképezőgépes jelenettel tudatosult Marianban. Vannak olyan primitív népek, akik úgy hiszik, ha valaki megörökíti őket (akár festményen, akár fényképen), akkor az illető ellopja ezzel a lelküket. Mariant is pánikroham fogja el a gondolattól, hogy egy partin Peter le akarja fényképezni őt. Menekül előle, mert úgy érzi, ha elkészül a kép, végleg elveszett. Persze ezt csak a paranoiás pánikroham hozza ki belőle, de azért, mert érzi, hogy Peter mellett csak egy báb lehet, semmi több.
Közben megjelenik az életében egy furcsa pasi is, Duncan, aki szerintem talán aspergeres lehet vagy valami hasonló. Borzasztóan elvont egy srác, fura, de pont ezért érdekes és izgalmas. Abban nem vagyok biztos, hogy jó választás-e Marian számára, mert eléggé egoista, és sosem lehet tudni, mikor mond igazat, és mikor csak egy kitalált történetet. De annyi biztos, hogy mellette Marian önmaga lehet, nem kell megjátszania magát, kimondhatja és megteheti a legőrültebb gondolatait is anélkül, hogy Duncan elítélné őt.
„–
(…) Olyan prűd vagy, Marian, és pont ez a baj ezzel az egész társadalommal!
–
Oké, prűd vagyok – feleltem, és titkon megbántódtam: a többségnél elfogadóbbnak
tartom magam. – De mivel a társadalom olyan, amilyen, nem önzés ez részedről? Nem
a gyerek látja majd kárát? Hogyan fogod eltartani, hogyan fogod kezelni mások
előítéleteit, és a többi?
–
Hogyan fog a társadalom valaha is megváltozni – felelte Ainsley egy keresztes
lovag méltóságával –, ha az egyén nem jár elöl jó példával?”
Ainsley karaktere... Nos, nem is tudom... Először azt hittem, ő lesz a történet feminista lázadója, aki nem hajlandó mások kénye-kedve szerint élni. Aztán a külvilág nyomására mégis fanatikus hit szállja meg azzal kapcsolatban, hogy egy nő csakis a gyerekszülés által teljesedhet ki. A terve etikátlan őrület, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy sajnáltam a biológiai apajelöltet, aki valószínűleg rengeteg nagyon fiatal lány életét tette már tönkre a múltban. Most legalább visszakapta. Ainsley eleinte egyedül akarja vállalni az anyaságot, ami szintén egyfajta feminista lépés lehetne, aztán valamiért mégis meggondolja magát, és beáll az átlagos nők átlagos sorába. Hogy boldog lesz-e ott? Hát, a személyiségét elnézve, nem nagyon hiszem...
Clara és Joe Marian barátai és házasok. A karakterük megmutatja azt, hogy milyen, ha két ember szereti egymást, de a feleség nagyon nem való a háziasszony- és anyaszerepre, ennek ellenére az élet belekényszeríti őt. Ők mutatnak tükröt Mariannak azzal kapcsolatban, mi várhat rá a jövőben.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon érdekes volt, elvont, elgondolkoztató, és szörnyen aktuális témáról szól, egy fiatal lány útkereséséről, meneküléséről a világ által rákényszerített elvárások elől.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki úgy hiszi, nemcsak egyféle módon teljesedhetünk ki, és látni akarja, mivel jár az, ha valaki nem lehet önmaga.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódó disztópia, amely az egyik elnyomott nő szemszögéből mutatja be az adott világ működését.
a Rafflecopter giveawayMargaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódó disztópia, amely az egyik elnyomott nő szemszögéből mutatja be az adott világ működését.
Állomáslista:
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése