Fiala Borcsa 38 novellája kegyetlen őszinteséggel mutatja be a párkapcsolatok sokszínűségét. Bloggereink által ti is betekintést kaphattok a kötetbe, ráadásul most meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Szeretem a novellákat, szeretem a nőkkel kapcsolatos témában írt történeteket, vagyis úgy véltem, ez a könyv 2 in 1 olyat ad nekem, ami érdekel. Emellett Fiatal Borcsa a wmn.hu főszerkesztője. Az oldalt évek óta követem, vannak érdekes cikkeik, vannak számomra érdektelenek. Kíváncsi voltam, ezek a novellák hogy sikerültek, mennyire érdekesek számomra, passzolnak-e az én világlátásomhoz.
Véleményem a könyvről
A kötetben 38 novella található. Ezek mind kötődnek valamilyen módon a párkapcsolatokhoz, de nem minden esetben ezen van a hangsúly. Hol férj-feleség, hol sima férfi-nő, anya-lánya, fiatal szomszéd-idős szomszéd, vagy épp két barátnő között figyelhetjük meg az emberi kapcsolatok dinamikáját. A novellák stílusa modern, gördülékeny. Nyelvileg igényesek, mégis könnyen olvashatók.
A történetek nagyon érdekesek voltak, elgondolkoztatóak, de összességében kicsit borúsak is, mivel elég negatívan mutatják be mind a párkapcsolatokat, mind az emberek jellemét. Többször előkerülnek bennük olyan témák, mint a megcsalás, a féltékenység, a lelki bántalmazás és elnyomás, a nők tűrése, hallgatása és felesleges lelkifurdalása, valamint önsorsrontása. A karakterek nagy része ha változtatott is valamin, általában nem úgy, hogy azt érezzem, ettől nekik jó lesz. Csak egy-két novella akadt, aminél azt mondtam, hogy a karakterek helyesen döntöttek, mert kiálltak önmagukért, tettek azért, hogy jobb sorsuk lehessen, kiléptek egy negatív helyzetből.
Annak ellenére, hogy a könyv tele van rosszul döntő emberekkel, szerettem olvasni a történeteiket. Mert bár szomorú bevallani, így volt reális minden. Az emberek többsége inkább belesüpped a megszokott és jól ismert rosszba, inkább nyel egyet, csak mert nem mer nekivágni az ismeretlennek. Kevés bátor ember akad, aki lépni mer azért, hogy jobbá tegye az életét.
A női és férfi karaktereket árnyaltan mutatják be a novellák. Nem az van, hogy mindegyik történetben a nő a szent és/vagy az áldozat, a férfi pedig a gonosz elnyomó, hanem vegyes képet kapunk. Ahogy megjelenik az elnyomott nő, úgy felbukkan a lelkileg bántalmazott és kihasznált férfi is. Van csalfa nő és férfi is. Akad női és férfi agresszió is. Persze, logikusan a nők helyzete általában a rosszabb, ahogyan a valóságban is, de a világ árnyaltabb annál, semmint hogy jó nőkre és rossz férfiakra osszuk fel.
Az első novella azonnal megfogott. Tökéletesen bemutatja, hogy sajnos a korábbi rossz tapasztalataink miatt hogyan értjük félre és üldözzük el magunk mellől azt is, akit tényleg érdeklünk. Hajlamosak vagyunk előítélettel értelmezni még egy ártatlan, érdeklődő sms-t is. Nem tudunk túlkombinálás nélkül csak úgy lenni, élvezni, hogy van valakink, aki gondol ránk.
„Szép jó reggelt, kicsi szívem, hogy vagy? Hogy aludtál?” – üzente most Tamás. „Kicsi szívem.” Mindig így hívja, de vajon miért? Juli érezte, ahogy a gondolattól nyirkos lesz a tenyere, és a homlokán is kiütközik a hideg verejték. Vajon miért hívja kicsi szívemnek? Miért pont ez jutott eszébe? Egyáltalán, milyen bizarr dolog valakit egy szervről elnevezni, még ha becézett formában is. Édes tüdőm, drága májam, kunkori vakbelem... Ugye, milyen idiótán hangzik?
A félreértés téma egyébként többször is felbukkan a novellákban, csak mindig másképp. A második novellában például azt mutatja be, hogy a női féltékenység és bosszúvágy hogyan zúz össze egy egyébként előre haladó kapcsolatot egy rendes férfival.
Érdekesek voltak a szülő-gyerek kapcsolatról szóló novellák is. Az apa, aki nem tud mit kezdeni a gyerekeivel a láthatáson. Az apa, aki szeretne gondoskodni az újszülött gyerekéről, de az anyósa nem hagyja neki. Az anya, aki megfosztotta a valódi, saját élet lehetőségétől a mostanra középkorú lányát. Az anya, aki feláldozza önmagát, az életét, a személyiségét, a boldogságát, hogy a férje és gyerekei házi rabszolgája legyen. Elég sokféle helyzetet bemutatnak a novellák, és sajnos azt is szépen felvázolják, mennyire mérgezőek tudnak lenni a családok, ha nem valódi tiszteleten, szereteten és elfogadáson alapulnak.
A pénz, vagyon, jómódú élet is sokszor előkerült a történetekben. Ami furcsa volt számomra, hogy ennek az ellenkezője viszont nem igazán jelent meg, pedig mostanában a szegénység, pénztelenség, munkanélküliség legalább akkora problémákat okozhat a családok működésében, mint az, ha valaki elszáll a gazdagságtól vagy önmagát feladva is kapaszkodik a luxuséletbe.
A női önsorsrontás több novellában megjelenik. Hol a luxusélet elvesztésétől való félelem vezette a nőket erre az útra, hol a lelkifurdalás, hogy nem elég jó anyák és feleségek. Vagy éppen az, hogy minden áron meg akarnak felelni annak a társadalmi elvárásnak, hogy valaki vegye őket feleségül. Mindegy, hogy a másikkal nem illenek össze, mindegy, ha a férfi egy agresszív bunkó, nekik feleségnek kell lenniük, különben nem is léteznek. Ezeket a külső és belső elvárásokat a mai napig nem sikerült megváltoztatni a társadalmunkban, és emiatt sok nő (és sok férfi is) szenved.
Bár élveztem a negatív mondanivalójú novellákat is, őszintén szólva, jobban estek azok, amiknél pozitív volt a végkifejlet, és a nők vagy férfiak elég erősek voltak nehéz döntéseket hozni a boldogságuk érdekében. Például imádtam a Végleges elhidegülést, amelyben egy nő vezetés közben jön rá, hogy mit sem számít a férjének és felesleges egy ilyen férfira pazarolnia az életét. Vagy az És még mindig itt tartunk című novellát, amelyben egy férfi menti meg magát attól, hogy nyomorúságos életet éljen egy olyan nő mellett, akit ő egy cseppet sem érdekel. És A második legjobb pasit is, ahol a főnöknője által teljesen kihasznált titkárnő elnyeri méltó jutalmát.
Hogy tetszett a könyv?
A novellák, bár nagyrészt borúsak, elgondolkoztattak, érdekesek voltak, és realistának tartom őket. Az író stílusa tetszett, és az is bejött, hogy elég sokszínűen mutatta be mind a családi kapcsolatokat, mind a nőket és férfiakat, valamint a köztük lévő viszonyt. A lelkemnek jólesett, hogy a negatív tanulsággal rendelkező novellák között néha volt egy-egy pozitív végkimenetelű is.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnek hétköznapi emberekről, sorsokról novellákat olvasni, és nem bánják, ha happy end helyett realista és kicsit borongós sztorikat kapnak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Játékunk során egy-egy idézetet láthattok az írónő valamelyik megjelent kötetéből. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, melyik könyvből idéztünk, és az adott könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Egészen biztos vagyok afelől, hogy nekem hatvan perc az elmúlt években soha nem pontosan hatvan percig tartott. Mert van, amikor két perc alatt elillan, de van, hogy hosszú órákig is kitart, attól függően, hogy épp mit csinálok.”
Állomáslista:
08. 23. Fanni’s Library
08. 26. Ambivalentina
08. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése