Miért választottam ezt a könyvet?
A sorozathoz tartozó Szürke szobák kisregény zseniális lett, ezért úgy gondoltam, ez az újabb kisregény sem okozhat csalódást számomra.
Véleményem a könyvről
A történet egy időben játszódik a Szürke szobákkal, ám a főszereplője Artúr és a Miogin szerelőbázis életébe, gondjaiba pillanthatunk be általa. Bár ez is egy kisregény, ismételten azt éreztem, hogy vannak benne mélységek, összetett és kerek egész.
Őszintén szólva Artúrral kapcsolatban a regénysorozat első része miatt voltak fenntartásaim, mert nagyon nem volt szimpatikus számomra, ahogyan Scarral viselkedett. Ezért nem tudtam, mennyire fog lekötni ez a kisregény, mert Artúr karakterével nehéz felkelteni az érdeklődésemet. Épp ezért lepett meg, hogy talán ez a kisregény még egy hajszállal jobban is tetszett, mint a Szürke szobák.
Rájöttem, hogy Artúr vallási szempontból pont olyan, mint én, vagyis megtaláltam vele az azonosulási pontot. Kétségek vannak benne, csalódott, hitetlen és egyben mégis hívő. Ő maga sem érti igazán, miként vélekedik Istenről, ahogyan én is bizonytalan vagyok a saját véleményemben. Jó érzés volt olvasni ezekről vele kapcsolatban, mert kicsit társra leltem a bizonytalanságban, ami mégis együtt jár a vággyal, hogy bár hinni tudnál. Nagyon tetszett a hazugságvizsgálós eredmény, azt hiszem, ha engem kötnének rá, esetemben is ugyanez lenne a reakció.
– Az igazság nem egy formálható játék. Ott, ahol hazugság van, megszűnik a bizalom.
Szeretem, ahogyan On Sai a hitről, vallásról, Istenről ír. Nem feltétlenül értek egyet vele mindenben, nem feltétlenül hiszek abban, amit papírra vet, ennek ellenére mindig megmozgatja az agyamat, és őszintén szólva a lelkemet is. Ez a könyv is azok közé tartozik, amik újra és újra felbukkannak a gondolataimban az olvasást követően is.
A grionos szerelés végén történt dolog is érdekes pont azért, mert végül kapunk rá reális magyarázatot. De mégis ott van az emberben az a gondolat, hogy vajon nem Isten rendezte-e így a dolgokat. Vajon nem ő küldött-e "segítő kezet". Kicsit zavar, hogy a hittel kapcsolatban sosem kap az ember nyilvánvaló választ, de közben reményt is ad ez a bizonytalanság, hogy mi van, ha tényleg egy jóságos erő munkálkodik a világban valami felsőbb cél érdekében...
Adalbert karaktere is izgalmas. Teljesen megértem azt a kettősséget, amiben élnie kell, mert tapasztaltam már hasonlót, ha nem is ennyire veszélyes formában. Az ember meghasonlik önmagával, amikor olyan környezetben kell élnie (túlélnie), amiben a legfontosabb alapelveivel ellentétes dolgokat kell hallania, látnia, elviselnie. Bár keveset kaptam a karakteréből egyelőre, megkedveltem őt, és remélem, hogy a folytatásban több szerepet kap majd.
Hogy tetszett a könyv?
Bár korábban Artúr karaktere kevésbé érdekelt, ez a kisregény mégis képes volt teljesen lekötni. Megtaláltam bennem és Artúrban azt a közös pontot, ami által elkezdett érdekelni a személyisége, és hogy mi fog majd történni vele. Olyannyira, hogy egy hajszállal még jobban is tetszett ez a kisregény, mint az előző.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden hozzám hasonló hívő hitetlennek, aki már olvasta a sorozat előző részeit.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése