Rojik Tamás Szárazság című YA cli-fijének folytatásában visszatérünk Danihoz és Anikóhoz, akikkel ismét fordul egyet a világ! Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Az első rész, a Szárazság nagyon tetszett, mert realista, izgalmas disztópiának bizonyult, ezért azt reméltem, hogy méltó folytatást olvashatok az Árulást kézbe véve.
Véleményem a könyvről
A történet ott folytatódik, ahol az első véget ért. Dani és Anikó hazatértek, ám a kormány nem csak megfigyeli őket, megpróbálják felhasználni a fiatalokat a céljaikhoz. Ám közben már az ellenállás is szerveződik, a peremen élőknek elegük van abból, hogy megfosztják őket az alapvető emberi jogaiktól.
Míg az előző rész leginkább arról szólt, hogy egy vízhiány miatti társadalmi összeomlás következtében Daniék hogyan menekülnek és próbálnak túlélni, addig ez a második rész bepillantást engedett abba, hogyan is működik az állam, a társadalom, az iskolák, a központi és peremi élet. Szépen kirajzolódik egy diktatúra képe, amely manipuláción, hazugságokon alapul. Az, ahogyan az iskolákban előtérbe kerül és kötelezővé válik a katonai nevelés (a nem katonáknak készülő fiatalok körében is), rémisztő és előremutató lépés. Az elnök bejelentései, a fejezetek elején olvasható törvények, szabályok, korlátozások, titkos iratok mind annyira valószerűek, hogy borzongató volt olvasni ezeket. Ijesztő belegondolni, hogy a kisemberek háta mögött miféle manipulációkat tudnak megszervezni könnyedén azok, akik hatalommal bírnak, és abba is, hogy a kisembereknek kevés esélyük van tenni ezek ellen.
Teljesen át tudtam élni a karakterek szorongását. Például a tanárokét, akiknek nagyon nem tetszik, hogy lőni, harcolni, gyilkolni tanítják a diákjaikat, ám nem tehetnek ellene semmit. Persze, felmondhatnának, aztán éhen halhatnának családostul, de az ő áldozatuk nem mentené meg a fiatalokat semmitől, vagyis hasztalan lenne. Ugyanígy átérzem Dani és Anikó félelmeit. Még beszélni sem tudnak őszintén egymással, mert a drónokkal folyamatosan megfigyelik őket. Őrjítő érzés lehet, hogy még privátban, négy fal között sem mondhatják ki az igazságot.
– Ti esztek? – döbbent meg Anikó. – Mármint a szeleteken kívül. Esztek rendes ételeket, osztok gyümölcslevet?– Nem rendszeresen, de ha a szüleim itthon vannak, hetente egyszer-kétszer azért összedobunk valamint. Mondjuk, most elég üres a hűtő – nyitotta ki az egyik szekrény ajtaját a fiú.
Anikó reakciója és jellemfejlődésének iránya számomra teljesen érthető. Sok nő, akit megtámadtak, soha többé nem akar kiszolgáltatott és gyenge lenni, Anikó is így van ezzel. Tetszik, hogy az ő karaktere sokkal erősebb, mint Danié. Azt mondják, a lányok korábban érnek, és ez az ő esetükben tényleg így van. Míg Dani továbbra is tétova, bizonytalan, addig Anikó pontosan tudja, mit akar, és céltudatosan halad előre. Igazi kemény lány, tökéletes példakép a női olvasók számára.
Annak ellenére, hogy Dani kevesebb személyiségfejlődést mutatott, mint Anikó, őt is kedveltem. Továbbra is tetszik ez a kicsit aspergeres stílusa, az, hogy minimális beszéddel is annyi mindent tud mondani. Őszintén szólva, én örülök, hogy nem fejlődött ugrásszerűen, mert azt nem éreztem volna reálisnak a személyiségét tekintve.
A politikai, lázadós szál igazán elgondolkoztató volt. És szerintem hihető is. A hétköznapi embereket szemlélve szerintem az, hogy valaki elmondja az igazságot nekik egy képregénnyel, egy videóval, nem elég ahhoz, hogy elbukjon egy elnyomó kormány. Az igazság, legyen bármilyen megrázó is, vagy hidegen hagyja az embereket, mert érzéketlenné váltak mások szenvedésével szemben, vagy akiknek még van lelkük, azoknak vesztenivalójuk is, és ez felülírja a lelkiismeret-furdalásukat.
Épp ezért nagyon jó ötlet volt, hogy valójában nem a lázadó kisembereken múlik a lázadás, hanem ugyanúgy a pénz, érdek, hatalomvágy vezérli a lázadás folyamatait is. Másképp szerintem nem működne a dolog egyáltalán, esélyük sem lenne enélkül a peremieknek.
Ahogyan az első rész végén, megint csak azt tudom mondani, hogy méltó és hiteles lett a befejezés. A valóság nem tündérmese. Ha a rosszakat legyőzik, az nem jelenti azt, hogy a jók nyertek. A világ nem varázsütésre változik. És nem csak a politikai szál lezárása, Anikó és Dani szálának lezárása is bejött. Nekem tetszik az író realisztikus hozzáállása és világlátása.
Nem tudom, lesz-e még folytatása Dani és Anikó történetének, de én örülnék egy harmadik résznek is. Kíváncsi vagyok, mi lesz a karakterükkel, a világukkal, milyen felnőtté válnak majd.
Hogy tetszett a történet?
Imádom a realisztikus disztópiákat, amikről simán el tudom képzelni, hogy egyszer valóra válhatnak. Ez a könyv is ilyen. Nem rózsaszín sziruppal leöntött mese, hanem a kőkemény valóság politikai szinten is, és a karakterek életének egyéni szintjén is.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik nem félnek olyan történetet olvasni, amely nem szépíti a dolgokat, hanem egyszerűen leírja a valóságot.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy rájöjjetek, milyen cli-fik címét rejtik feladványaink, és a kitalált könyvcímeket írjátok be a rafflecopter megfelelő rubrikájába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
Betűk a játékhoz:
ajttókéz álgiv
Állomáslista:
08. 08. Sorok között
08. 11. Kelly és Lupi olvas
08. 14. Könyv és más
08. 17. Hagyjatok! Olvasok!
08. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése