Eszes Rita most a megszokottól eltérően nem a japán kultúrába kalauzol el bennünket, hanem a 18. századi Temesi bánságba. A könyv különlegességét az adja, hogy egy magyar rajzfilmet, mégpedig a Szaffit idézi elénk kissé más köntösben. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát, tarts velünk a turné során.
Miért választottam ezt a könyvet?
Ezúttal a választás nem az enyém volt, ugyanis a könyv másodkorrektora voltam, de nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a történetet. Bár már nem nagyon emlékszem rá, de gyerekkoromban igazán szerettem a Szaffi című mesét, még egy szaffis ágyneműm is volt anno.
Véleményem a könyvről
Jonas és az édesanyja egy cigánykaravánnal élt sokáig, a kisfiú azonban felnőtt, elvesztette az anyját, és most visszatért az eredeti otthonába, hogy visszakövetelje a jussát, ám a törvények nem könnyítik meg a dolgát. Beköltözhet a birtokára, de meg kell váltania, ám pénze nincs rá. Elhiteti a kormányzóval az ellenkezőjét, és közben abban reménykedik, hogy megtalálja azt a kincset, amit a mesék szerint elrejtettek a birtokán. Amikor azonban hazaérkezik, nem aranyat talál ott, hanem egy elvadultan élő fiatal lányt (Safija), egy boszorkánynak nevezett öregasszonyt (mama padura), valamint egy furcsa macskát.
A történet kétféle szemszögből meséli el a történéseket, Safijának és Jonasnak is vannak külön fejezetei, így mindkettejük fejébe és érzéseibe bepillantást nyerhetünk, és jobban megérthetjük őket. Szeretem az ilyen váltott fejezetű történeteket, főképp ha romantikus sztoriról van szó, mert így nemcsak a másik szemén át láthatom az adott karaktert, esetleg megszépítve a szerelem miatt, hanem teljes valójában, és reálisabb képet tudok alkotni róla.
Őszintén bevallom, már csak egyetlen jelenetre emlékszem az eredeti Szaffi meséből, arra is csak halványan, úgyhogy nem vagyok teljesen tisztában vele, mennyire követi ez a regény annak a cselekményét. Annyi biztos, hogy Safija és a macska „poénját” megtartja, csak épp kifordítva, itt a macska és a lány valóban egy és ugyanaz. Jókat mosolyogtam azon, hogy Jonasnak fogalma sincs erről, és ezért sokkal közvetlenebbül viselkedik a macskával, mint tenné, ha tudná az igazat.
Safija ebben a történetben valamiféle házi védőszellem, aki lányalakban és macskaalakban is tud létezni, és különféle mágikus képességei vannak, melyek egy részét képes irányítani, míg mást nem. Klassz kis háttértörténetet kaptunk a karakterhez, ami nemcsak feldobta a regényt, de összetettebbé is varázsolta Safija személyiségét. Nagyon tetszett, hogy az író nem finomította a karakterét, nem csinált belőle gyenge, elesett emberlánykát, hanem meghagyta a személyiségét misztikus lénynek, aki teljesen más szabályok szerint él, mint mi. Például embereket öl, ha úgy érzi, azok veszélyeztetik az otthon biztonságát, amit védenie kell.
Safija felnéz rám a földről.– Vannak, akik szerint az ember a halála után új életet kezd. Sokszor egymás után, mindenféle állat bőrében, attól függően, hogy előzőleg hogyan viselkedett. Úgy gondolom, a lovad például nagyon jó ember lehetett azelőtt, igazán elkényezteted.
Jonas is szimpatikus volt. Jó lelkű, tisztességes, szabad szellemű, nyitott. Tetszett, ahogyan Safijával viselkedett, ahogyan az is, amiként mama padurával. És ami még inkább megmutatta, hogy milyen ember is, az az, ahogyan a lovával, Cselebivel és Benglivel (Safija macska formában) bánt. Egy embert nagyban jellemez az, ahogyan a kiszolgáltatott állatokkal viselkedik.
Imádtam Jonas és Safija közös jeleneteit, nagyon jó kémia volt köztük, és bár sok mindent titkoltak egymás előtt, mégis valahogy az első pillanattól összetartoztak.
– Krisztus irgalmazzon néked, hát honnét jöttél, te szerencsétlen? Fedett fejjel és mezítláb lépni a mi Urunk templomába? Szakadjon rád az ég, miféle pogány hordák koldus fiai járják a vidékünket már megint, hogy ezt kell elviselnünk?Na, ez bizony már magyarul mocskolódik. És amikor újra megpróbál felém suhintani, elkapom a csuklóját.– Ezt nevezem én a megfáradt vándor keresztényi üdvözlésének, úgy éljek!
A történet a romantikán és misztikumon kívül elég komoly témákat is feldolgozott. A cigányok üldöztetése, a nőkkel való szörnyű bánásmód (aki nem úgy viselkedik, ahogyan azt a férfiak elvárják, az rögtön szajha (cafrinka) vagy boszorkány lesz), a papok és nemesek álszentsége. Ez a szál egyébként tartogatott meglepetést számomra, mert olyasmi is történt a cselekményben, amire egyáltalán nem számítottam.
A történet vége úgy zárult, hogy az kicsit megnyugtassa a lelkemet a megrázó események után, úgyhogy lényegében a teljes történettel elégedett voltam.
Hogy tetszett ez a könyv?
Szerintem egy nagyon klassz Szaffi-feldolgozás volt, ami teljesen egyedi köntöst kapott. Tetszett az író bátorsága, hogy Safija természetét meghagyta nem emberinek, és így olvasóként egyedi erkölcsi mérce szerint ítélhetjük meg. Jó volt a kémia Safija és Jonas között, és az egész történetnek volt egyfajta egyedi, kellemes, misztikus hangulata, ami beszippantott olvasás közben.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a régi történetek új köntösbe burkolását.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A játék során nem lesz más feladatotok, mint felismerni a különböző tájszavakat, és az általunk kínált lehetőségekből kiválasztani a helyes megfejtést, amit a Rafflecopter megfelelő sorába kell beírni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mit jelent az, hogy elvarr? Megvár, kér vagy eloson?
Állomáslista:
12. 13. Milyen könyvet olvassak?
12. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 19. Kitablar – interjú
12. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra állomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése