Miért választottam ezt a képregényt?
Még az őszi pécsi képregényfesztiválon vásároltam ezt a képregényt, egyfelől, mert belelapozva érdekesnek és egyedinek látszott a megrajzolása, másfelől, mert a fülszövege alapján izgalmas fantasynek tűnt.
Véleményem a képregényről
A történet egyik főszereplője Eric, aki mágusok végrehajtójaként dolgozik, és bár gyötri a tettei miatt a bűntudat, nem tud kiszállni a helyzetből (lényegében az egész olyan, mint egy maffia). Új feladatként azt kapja, hogy találjon meg egy fiatal szökevény srácot, és képezze ki őt is végrehajtónak. Rá is bukkan Ecolinra, ám nem biztos benne, hogy képes lesz végrehajtani a rá bízott feladatot.
Nos, kezdjük a kivitelezéssel. Nagyon tetszik, hogy minden fejezet másféle alapszínt kapott, kék, piros, lila, sárga, zöld színek és árnyalatok alkotják a képkockákat. És hogy miért tetszik? Mert bár szeretem az ezerszínű rajzokat is, szerintem nagyon nehéz egyetlen színre alapozni teljes fejezeteket. Jó szórakozás, igazán kreatív munka, de nehéz. És aki képes jól megcsinálni, az már nevezhető profinak.
Annyit azért tanácsolnék, hogy ne éjszaka, LED-lámpa fényénél akarjátok elolvasni a kötetet, mint ahogy én próbáltam, mert a sötétkék színek esetében rossz fényviszonyok között nehéz részleteiben látni a rajzokat és a vastagabb, fényes papír becsillanása miatt elolvasni a szöveget.
A történetet szerintem szeretni fogják azok, akik bírják az alvilági hangulatú, utcai bunyóval és mágikus harcokkal vegyített fantasyket. De természetesen nem csak ebből áll a sztori, tele van titkokkal, valamint családi problémákkal és intrikákkal is.
Eric karaktere elég összetett, és Ecolin is érdekes, kettejük között pedig olyan dinamika működik, ami csak még izgalmasabbá teszi a sztorit. Ecolin még fiatal, egy igazi lázadó, nehezen hagyja magát irányítani, tanítani, alapvetően nem is akar végrehajtó lenni, ezért mindent megtesz, hogy Ericet idegesítse, megkerülje. Eric viszont nem hagyja magát, kemény tanítómester, nem tűri a lázadozást, közben viszont egyre jobban kapcsolódik érzelmileg Ecolinhoz. A fülszövegben az áll, hogy Ecolin ránézésre akár Eric fia is lehetne, de miközben a sztorit olvastam, időnként az az érzésem támadt, mintha valami másféle bizsergés lenne köztük, nem rokoni. De lehet, hogy ez csak az én LMBTQ+ sztorikat kedvelő agyamban létezik, mert amúgy konkrét bizonyítékot nem ad rá a képregény. Remélem, hogy lesz folytatása, és abból ezt is megtudjuk majd.
Már csak azért is, mert totális függővéggel fejeződött be a kötet, valamint egy csomó meg nem fejtett titok maradt. Szóval mindenképpen folytatást kíván a történet.
Hogy tetszett ez a képregény?
A kivitelezése nagyon szép és igényes volt, talán csak nem ilyen fényes papírra kellett volna nyomtatni, hogy lámpafénynél is jól nézhető és olvasható legyen, és ne csillanjanak be a sötétkék színvilágú oldalak. A történet maga izgalmas, tetszik ez a mágikus-alvilági hangulat, és a karakterek is összetettek. Csak maradt bennem egy csomó kérdés, a történetben meg egy csomó titok, amit még ki kéne fejteni egy folytatásban.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a képregény.
Kiknek ajánlom ezt a képregényt?
Azoknak, akik kedvelik a sötétebb hangulatú fantasyképregényeket sok titokkal és mágikus harccal.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése