Hamarosan megjelenik a 6 hét a világ című színházban játszódó YA-regény, amiben főszereplőnk, Nelli egy színház gyakornoki programnak köszönhetően belecsöppen a színházi dolgozók életébe. A történetről többet is megtudhattok, ha követitek a blogturné állomásait, ráadásul különféle extrákkal is találkozhatsz az extra állomásainkon. A turné végén a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából három szerencsés játékos meg is nyerheti a könyvet! Tartsatok velünk!
1. Sok minden meg tud ihletni egy írót, megesik, hogy akár hús-vér emberek is. A 6 hét a világ című új regényed egy színházban játszódik. Van esetleg olyan karakter benne, akit valós színészről, színházi rendezőről vagy egyéb szerepkörben tevékenykedő színházi alkalmazottról mintáztál, vagy minden szereplő a fantáziád szüleménye teljes egészében?
Nincs a regényben valós ember, sőt, nekem az is nagyon fontos volt, hogy ne is lehessen azt hinni, akad a színházi dolgozók között valós személy. Ezért például az egyik mellékszereplő keresztnevét megváltoztattam, mert van olyan színész, akit így hívnak és bizonyos tulajdonságok igazak rá – amúgy én az illetőt személyesen nem ismerem, de nem akartam, hogy bárki mondjuk egy azonos háttér miatt rá asszociáljon.
Igazából sohasem szoktam könyvszereplőt valódi ismerősömről mintázni – legfeljebb egy-egy gondolat, szófordulat bukkan fel, azokat is általában simán szétpakolom, akár több könyvbe. Ez azért van, mert a körülöttem lévő emberek és történetek nyilván hatnak rám, de sosem úgy, hogy most valakit vagy a sztoriját egy az egyben megírnék, inkább csak beépülnek a tudatalattimba.
2. Az előző regényed nagyrészt egy iskolában játszódott. Azt a környezetet mindenki ismeri, hiszen mind voltunk diákok, tudjuk, hogyan működik az iskolai élet. A színház viszont elég speciális környezet, amelybe nem mindenki nyer betekintést, nem mindenkinek lehet saját tapasztalata róla, hogyan is működnek a dolgok a kulisszák mögött. Mennyiben volt más egy ilyen helyszínnel dolgozni? Miben volt könnyebb, és miben nehezebb?
Szerintem a különlegessége az előnye. Az egyik ok, ami miatt színházban játszódó történetet akartam írni, éppen az volt, hogy egy regényben végre reflektorfénybe kerüljenek a háttérben mozgó színházi alkalmazottak, kicsit a kulisszák mögé lássunk. Persze, ehhez nekem is kellett információkat gyűjtenem, de mivel nagyon szeretem a színházat, ez a része cseppet sem okozott nehézséget.
Nekem minden regényemnél nagyon fontos a hitelesség, ezért kértem is segítséget, és még így is lehet, hogy bizonyos kifejezések színházanként eltérnek – persze, azért az iskolák is eltérnek egymástól apróságokban. Ahhoz tehát nem kellett feltétlenül megkérdeznem valakit, hogy olyan-e egy iskola belülről, amilyennek írom (ennek ellenére a Szelídíts meg!-et olvasta előzetesen tanár ismerősöm és a közösségi munka kapcsán kérdeztem is tőle), de egy színháznál ez szükséges volt. Persze ezt sem bántam, mert ennek köszönhetően még többet tudtam meg erről a világról, ami nagyon izgalmas volt számomra.
3. Ha csak egy-egy mondattal mutathatnád be a főszereplőidet, akkor mi lenne a legfontosabb tudnivaló róluk?
Az első kérdés az, vajon hol húzzam meg a főszereplők listájánál a határt. Ebben a regényben csak egy nézőpontkarakterrel dolgoztam, tehát Nelli az abszolút főszereplőm. Nelli a felnőttkor küszöbén keresi a boldogságot – munkában, szerelemben, barátságban egyaránt –, és közben rengeteget kell tanulnia magáról és az életről.
De nyilván nagyon fontos szereplő a regényben K.M., a titokzatos színészfiú, akiért Nelli rajong. K.M. rengeteg munkát fektetett abba, hogy sikeres és elismert színész legyen, és ennek a munkának meglett a gyümölcse – de talán az árnyoldala is.
Talán meg kellene itt állnom, mert ha elkezdek további emberekről egy mondatokat írni, az már gyanús lehet. De azért én még írok egy mondatot Mátéról, mert nagyon kedvelem ezt a karaktert. Máté mindenütt ott van, mindenről van véleménye, mindent észrevesz és megfigyel – de lehet olyan helyzet, amikor ő is téved vagy benéz valamit.
4. Miért pont 6 hetet választottál a cselekmény időtartamához? Valamiért fontos számodra ez az időtartam, vagy egyszerűen csak ennyi hétre tudtad felépíteni a történetet, amit kitaláltál?
Két választási lehetőségem volt: vagy egy teljes évadon keresztül tart a regényem, amíg Nelli ott dolgozik a színházban, vagy adok Nellinek egy szűkebb határidőt, hogy elérje mindazt, amit eltervezett. Én a határidő mellett döntöttem – mert Nelli nem olyan proaktív személyiség, ha egy évadot eltölt a színházban, szerintem az utolsó két hétig álmodozva várakozna… –, és ezután már egyértelmű volt, hogy hat hétben fogok gondolkozni.
Egy átlagos próbaidőszak ugyanis hat hét a színházban. Ez az az idő, ami alatt az első olvasópróbától és bemutatóig eljutnak. Márpedig én szerettem volna végigkövetni egy előadás születését. Ez a keret segített abban, hogy bemutassam a különböző háttérmunkákat is, továbbá adott egy plusz izgalmat.
5. 6 hét nem hosszú idő, mennyire volt nehéz reálisan kibontani a cselekményszálakat, amelyek ilyen rövidke időt ölelnek át?
Az ember életében vannak elképesztően intenzív időszakok. Amikor bekerülünk az álom-munkahelyre, közel kerülünk az álom-pasihoz, jó esély van arra, hogy minden felgyorsuljon és akár hat hét is nagyon intenzívvé váljon. Ehhez járul hozzá az, hogy Nellinek hat hét után ott kellene hagynia a színházat, tehát van benne egy „most vagy soha” érzés. Végül az időkeret próbafolyamat része reális, tényleg ennyi minden történik a színházban hat hét alatt. Így hát ezt a cselekményt ki lehetett bontani hat hét alatt.
6. A történet a Molnár Ferenc Színházban játszódik, amely egy általad kitalált színház. Miért pont Molnár Ferencet választottad névadónak? Példakép számodra, kedveled olvasóként a regényeit, vagy csak véletlen, hogy az ő nevét kapta a színház?
Először is kellett keresnem egy olyan nevet, ami nem létezik. A magyar kőszínházak többségét ismert drámaírókról nevezték el – furcsa módon Molnár Ferenc mégis kimaradt. Úgyhogy a név megfelelt a szokásnak, és nem lehetett azt gondolni, hogy én biztos erről vagy arról a konkrét színházról írok. Egyébként, mivel a számomra legfontosabb színházakat egy-egy íróról nevezték el, és így vannak a fejemben (a Katona, az Örkény, a Radnóti), nyilván ezt is hasonlóan akartam elnevezni, és az „a Molnár” éppen ilyen.
Persze, szeretem Molnár Ferenc műveit, simán megérdemelne egy színházat.
7. Az olvasók már ismerik a neved és ismerik az alapstílusodat. Mi az, ami a 6 hét a világban megszokott és otthonos lesz számukra, és mi az, ami által valami újat kapnak majd a történettől?
Szerintem újdonság az egy nézőpont, eddig legalább kettővel dolgoztam, és persze a helyszín és a kulisszák mögötti titkok is hoznak sok újat. Ismerős lehet, hogy most is mélyre ásunk a főhős érzéseiben, egy realista történetet fognak kapni – reális (és hiteles) és mai Magyarországon játszódó történetet –, ahol senki sem fekete vagy fehér és mindenki követ el hibákat.
8. Lehet tudni már, hogy mikor és hol tudják dedikáltatni veled a könyvet az olvasók?
Decemberben több dedikálási lehetőség is lesz Budapesten. A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi rendezvényére 15-én és 16-án kerül sor az Alexandra Pódiumon a Nyugati téren – én 16-án ott leszek.
Ezen kívül december 18-án délután fél 6-tól dedikálok a 13. kerületi Gács utcai Tescónál lévő Alexandra Könyvesboltban
Végül december 20-án fél 6-tól a Nyugati téri Alexandra Könyvesboltban, majd fél 7-től a Westendben lévő Alexandra Könyvszalonban dedikálok.
Mindenkit szeretettel várok, bármelyik kötetemet szeretné is aláíratni.
Nincs a regényben valós ember, sőt, nekem az is nagyon fontos volt, hogy ne is lehessen azt hinni, akad a színházi dolgozók között valós személy. Ezért például az egyik mellékszereplő keresztnevét megváltoztattam, mert van olyan színész, akit így hívnak és bizonyos tulajdonságok igazak rá – amúgy én az illetőt személyesen nem ismerem, de nem akartam, hogy bárki mondjuk egy azonos háttér miatt rá asszociáljon.
Igazából sohasem szoktam könyvszereplőt valódi ismerősömről mintázni – legfeljebb egy-egy gondolat, szófordulat bukkan fel, azokat is általában simán szétpakolom, akár több könyvbe. Ez azért van, mert a körülöttem lévő emberek és történetek nyilván hatnak rám, de sosem úgy, hogy most valakit vagy a sztoriját egy az egyben megírnék, inkább csak beépülnek a tudatalattimba.
2. Az előző regényed nagyrészt egy iskolában játszódott. Azt a környezetet mindenki ismeri, hiszen mind voltunk diákok, tudjuk, hogyan működik az iskolai élet. A színház viszont elég speciális környezet, amelybe nem mindenki nyer betekintést, nem mindenkinek lehet saját tapasztalata róla, hogyan is működnek a dolgok a kulisszák mögött. Mennyiben volt más egy ilyen helyszínnel dolgozni? Miben volt könnyebb, és miben nehezebb?
Szerintem a különlegessége az előnye. Az egyik ok, ami miatt színházban játszódó történetet akartam írni, éppen az volt, hogy egy regényben végre reflektorfénybe kerüljenek a háttérben mozgó színházi alkalmazottak, kicsit a kulisszák mögé lássunk. Persze, ehhez nekem is kellett információkat gyűjtenem, de mivel nagyon szeretem a színházat, ez a része cseppet sem okozott nehézséget.
Nekem minden regényemnél nagyon fontos a hitelesség, ezért kértem is segítséget, és még így is lehet, hogy bizonyos kifejezések színházanként eltérnek – persze, azért az iskolák is eltérnek egymástól apróságokban. Ahhoz tehát nem kellett feltétlenül megkérdeznem valakit, hogy olyan-e egy iskola belülről, amilyennek írom (ennek ellenére a Szelídíts meg!-et olvasta előzetesen tanár ismerősöm és a közösségi munka kapcsán kérdeztem is tőle), de egy színháznál ez szükséges volt. Persze ezt sem bántam, mert ennek köszönhetően még többet tudtam meg erről a világról, ami nagyon izgalmas volt számomra.
3. Ha csak egy-egy mondattal mutathatnád be a főszereplőidet, akkor mi lenne a legfontosabb tudnivaló róluk?
Az első kérdés az, vajon hol húzzam meg a főszereplők listájánál a határt. Ebben a regényben csak egy nézőpontkarakterrel dolgoztam, tehát Nelli az abszolút főszereplőm. Nelli a felnőttkor küszöbén keresi a boldogságot – munkában, szerelemben, barátságban egyaránt –, és közben rengeteget kell tanulnia magáról és az életről.
De nyilván nagyon fontos szereplő a regényben K.M., a titokzatos színészfiú, akiért Nelli rajong. K.M. rengeteg munkát fektetett abba, hogy sikeres és elismert színész legyen, és ennek a munkának meglett a gyümölcse – de talán az árnyoldala is.
Talán meg kellene itt állnom, mert ha elkezdek további emberekről egy mondatokat írni, az már gyanús lehet. De azért én még írok egy mondatot Mátéról, mert nagyon kedvelem ezt a karaktert. Máté mindenütt ott van, mindenről van véleménye, mindent észrevesz és megfigyel – de lehet olyan helyzet, amikor ő is téved vagy benéz valamit.
4. Miért pont 6 hetet választottál a cselekmény időtartamához? Valamiért fontos számodra ez az időtartam, vagy egyszerűen csak ennyi hétre tudtad felépíteni a történetet, amit kitaláltál?
Két választási lehetőségem volt: vagy egy teljes évadon keresztül tart a regényem, amíg Nelli ott dolgozik a színházban, vagy adok Nellinek egy szűkebb határidőt, hogy elérje mindazt, amit eltervezett. Én a határidő mellett döntöttem – mert Nelli nem olyan proaktív személyiség, ha egy évadot eltölt a színházban, szerintem az utolsó két hétig álmodozva várakozna… –, és ezután már egyértelmű volt, hogy hat hétben fogok gondolkozni.
Egy átlagos próbaidőszak ugyanis hat hét a színházban. Ez az az idő, ami alatt az első olvasópróbától és bemutatóig eljutnak. Márpedig én szerettem volna végigkövetni egy előadás születését. Ez a keret segített abban, hogy bemutassam a különböző háttérmunkákat is, továbbá adott egy plusz izgalmat.
5. 6 hét nem hosszú idő, mennyire volt nehéz reálisan kibontani a cselekményszálakat, amelyek ilyen rövidke időt ölelnek át?
Az ember életében vannak elképesztően intenzív időszakok. Amikor bekerülünk az álom-munkahelyre, közel kerülünk az álom-pasihoz, jó esély van arra, hogy minden felgyorsuljon és akár hat hét is nagyon intenzívvé váljon. Ehhez járul hozzá az, hogy Nellinek hat hét után ott kellene hagynia a színházat, tehát van benne egy „most vagy soha” érzés. Végül az időkeret próbafolyamat része reális, tényleg ennyi minden történik a színházban hat hét alatt. Így hát ezt a cselekményt ki lehetett bontani hat hét alatt.
6. A történet a Molnár Ferenc Színházban játszódik, amely egy általad kitalált színház. Miért pont Molnár Ferencet választottad névadónak? Példakép számodra, kedveled olvasóként a regényeit, vagy csak véletlen, hogy az ő nevét kapta a színház?
Először is kellett keresnem egy olyan nevet, ami nem létezik. A magyar kőszínházak többségét ismert drámaírókról nevezték el – furcsa módon Molnár Ferenc mégis kimaradt. Úgyhogy a név megfelelt a szokásnak, és nem lehetett azt gondolni, hogy én biztos erről vagy arról a konkrét színházról írok. Egyébként, mivel a számomra legfontosabb színházakat egy-egy íróról nevezték el, és így vannak a fejemben (a Katona, az Örkény, a Radnóti), nyilván ezt is hasonlóan akartam elnevezni, és az „a Molnár” éppen ilyen.
Persze, szeretem Molnár Ferenc műveit, simán megérdemelne egy színházat.
7. Az olvasók már ismerik a neved és ismerik az alapstílusodat. Mi az, ami a 6 hét a világban megszokott és otthonos lesz számukra, és mi az, ami által valami újat kapnak majd a történettől?
Szerintem újdonság az egy nézőpont, eddig legalább kettővel dolgoztam, és persze a helyszín és a kulisszák mögötti titkok is hoznak sok újat. Ismerős lehet, hogy most is mélyre ásunk a főhős érzéseiben, egy realista történetet fognak kapni – reális (és hiteles) és mai Magyarországon játszódó történetet –, ahol senki sem fekete vagy fehér és mindenki követ el hibákat.
8. Lehet tudni már, hogy mikor és hol tudják dedikáltatni veled a könyvet az olvasók?
Decemberben több dedikálási lehetőség is lesz Budapesten. A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi rendezvényére 15-én és 16-án kerül sor az Alexandra Pódiumon a Nyugati téren – én 16-án ott leszek.
Ezen kívül december 18-án délután fél 6-tól dedikálok a 13. kerületi Gács utcai Tescónál lévő Alexandra Könyvesboltban
Végül december 20-án fél 6-tól a Nyugati téri Alexandra Könyvesboltban, majd fél 7-től a Westendben lévő Alexandra Könyvszalonban dedikálok.
Mindenkit szeretettel várok, bármelyik kötetemet szeretné is aláíratni.
Nyereményjáték:
Mivel mostani könyvünk is egy színházban játszódik, úgy gondoltuk, hogy ideje megismernetek pár színházi szakszót nektek is. Minden állomáson kaptok egy leírást, ami egy színházban használt fogalmat vagy kifejezést takar. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok mire gondoltunk, és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
„(...) a színpadi előadás technikai lebonyolítását végző színházi alkalmazott, aki a próbafolyamat kezdetétől részt vesz a színpadi mű létrehozásában. Biztosítja és felügyeli a színpadon a személyi és a működési feltételeket, hogy az előadások rendben lejátszásra kerüljenek."
a Rafflecopter giveawayMivel mostani könyvünk is egy színházban játszódik, úgy gondoltuk, hogy ideje megismernetek pár színházi szakszót nektek is. Minden állomáson kaptok egy leírást, ami egy színházban használt fogalmat vagy kifejezést takar. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok mire gondoltunk, és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
„(...) a színpadi előadás technikai lebonyolítását végző színházi alkalmazott, aki a próbafolyamat kezdetétől részt vesz a színpadi mű létrehozásában. Biztosítja és felügyeli a színpadon a személyi és a működési feltételeket, hogy az előadások rendben lejátszásra kerüljenek."
Állomáslista:
11. 23. Deszy könyvajánlója
11. 25. Sorok között
11. 27. Dreamworld – Extra
11. 30. Hagyjatok! Olvasok! – Extra
12. 03. Hagyjatok! Olvasok!
12. 05. Kelly & Lupi olvas
12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése