Bendl Vera: Berci nem megy iskolába – Karanténmese

 

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, én olvasással (vagy írással) szoktam feldolgozni a kétségeimet, félelmeimet, traumáimat, gondjaimat, ezért mivel a koronavírus és a karantén aktuális téma, ami foglalkoztat, úgy véltem, egy erről szóló mese érdekes és hasznos lehet.

 

Véleményem a könyvről

Ez a történet, az, aminek mondja magát: karanténMESE. Nem napló, nem igaz történet, hanem mese. Őszintén szólva, amikor belekezdtem én is azt vártam, hittem, hogy valószerű történetet kapok majd arról, hogy Berci és a családja hogyan viselte a karantént, mivel dobták fel a hétköznapjaikat, hogyan élték túl az online oktatást és home office-t, és hogyan dolgozták fel lelkileg a járványt és a bezártságot. Amikor rájöttem, hogy ehelyett egy varázsnagyszülőkkel, vírus ellen védő köpennyel és víruslátó szemüveggel, ajándékokat szállító madarakkal, valamint gyógykuglóffal teli mesét kapok, egy pillanatra megálltam, és átértékeltem az elvárásaimat. Végül is a könyv nem vert át, már a borítón elárulta nekem, hogy ez egy mese lesz, csak én nem figyeltem oda rá eléggé.

Szóval újraértékelve a dolgokat kezdtem ismét bele a történetbe, és immár mesére számítva nagyon élveztem Berci, a bátyja, Juszti és a szomszédlány, Borka kalandjait.

A regény arról szól nagy vonalakban, hogy Berci és a családja (meg persze minden ember) önkéntes karanténba kényszerül a koronavírus miatt. Berci lakásfogsága a szokásos módon kezdődik, először örül az iskolabezárásnak, aztán annyira nem örül az online tanulásnak, végül nagyon unatkozik. Majd bejön egy varázslatos tudósnagyi a képbe, aki megpróbálja különböző találmányokkal megóvni az unokáit és önmagát. Az unokák pedig megpróbálják ezekkel a találmányokkal megóvni apát, nagymamát és a többi embert.

 

A regény E/3-ban íródott, de Berci szempontjából mutatja be a történetet. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy nem gondolatjeles párbeszédek voltak, hanem a narrátori szövegtől csak néhány idézőjel választotta el a kimondott dolgokat, de aztán sikerült megszokni ezt.

Juszti és Borka karakterét bírtam a legjobban a regényben. Juszti tipikus tinédzser és tipikus nagyobb testvér. Elvonul a világtól, állandóan a számítógép előtt ül, a haverjai előtt nem túl kedves Bercivel. Viszont, ha Bercinek valami baja van, akkor azonnal ott van, mellette áll, segít. Csak megjátssza a kemény rosszfiút, valójában nagyon is kedves és segítőkész.

Borka pedig egy okos, belevaló, ügyes kislány, tökéletes példakép a lány olvasóknak. Nagyon jól tud sakkozni, olyannyira, hogy megveri a fiúkat is. Igazi kis tornász, mivel könnyedén felmászik egyik emeleti erkélyről a másikra. És bátor, mert azonnal belemegy a kalandokba, vállalja a feladatokat, akkor is, ha parázik közben. Szóval jófej kislány.

Berci kicsit bizonytalan, félénk. Amikor neki kell végrehajtani egy feladatot, fél tőle, hogy vajon meg tudja-e csinálni. Persze végül belevág és végrehajtja, de előtt sokat rágja magát rajta. Viszont elég okos kissrác, mert rájön például, hogy a bátyja csak a látszat miatt szemétkedik vele, valójában nagyon is szereti őt. Ennyi idősen ezen átlátni, intelligenciára vall.

 

Azzal folytatták a ténykedésüket, hogy a házban minden néninek és bácsinak bevásároltak, ha szükség volt rá, mindig levitték Blökköt a parkba, már kérdés nélkül, és ha veszélyt sejtettek, sőt mi több, láttak, például egy vírusos néni akart megsimogatni egy vírusmentes bácsit, akkor odamentek szólni, ilyesformán, "ne haragudjon, néni, de szerintem jobb lenne nem összetapogatni ezt a bácsit, hanem hazamenni gyengélkedni", amire a nénik általában eléggé dühösek lettek, néha a bácsik is, és mindezek ellenére összevissza tapogatták egymást vagy belelehelték a szavaikat egymás szájába mondjuk majdnem egy méterről, vagyis nem mindig volt sok haszna a figyelmeztetésnek, de megtették, ami tőlük telt.

A könyvben a gyerekek sok kalandon mennek át, amikről egy korukbeli gyereknek érdekes és izgalmas lehet olvasni, képzeletben ő is Berciékkel kalandozhat. Azt azonban szülőként nem árt elmondani a gyerkőcünknek, hogy a koronavírus nem látható semmilyen szemüveggel, nagyon veszélyes, és a súlyos eseteket nem annyira egyszerű meggyógyítani, mint a könyvben (sokszor nem is sikerül). Valamint arról is beszélni kell velük, hogy soha, semmilyen esetben nem szabad átvágni a szülőket, kiszökni kalandozni a tudtuk nélkül, mert koronavírus nélkül is hatalmas bajba kerülhetünk. Egy mesében ez elmegy, a valóság viszont más. Én egyébként hiszek abban, hogy a gyerekek sokkal értelmesebbek, mint azt a felnőttek sokszor hiszik, szóval bármit, ami a korosztályuknak megfelel, elolvashatnak gond nélkül akkor, ha a mellettük lévő felnőtt veszi a fáradtságot arra, hogy elbeszélgessen velük a kérdéses témákról.

Egyébként az, ahogyan a szülők és a gyerekek reagálnak a vírus miatti karanténra a hihetetlen elemek mellett elég valóságosra sikeredett. A home office és az online tanulás nehézségei, a bezártság okozta unalom, az internethiba miatti pánikroham, és a rádöbbenés, hogy a digitális élet mellett lehet a valódi életben is szórakozni (társasozni, sakkozni, beszélgetni stb.), szerintem olyasmik voltak, amiket a legtöbb család a valóságban is átélt 2020-ban.

Bár nekünk nem jutott csodaszemüveg, -köpeny és -gyógyszer, valahogyan most már csak túl leszünk ezen az egészen, és ezek a kis mesék segíthetnek feldolgozni mindazt, amin keresztülmentünk. 

 

Hogy tetszett a könyv?

Kalandos, humoros karanténmese volt, amelynek több szereplőjét is megkedveltem.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szükségét érzik, hogy egy kis könnyed, félig realista, félig varázslatos történettel feldolgozzák ezt az időszakot.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT