Miért választottam ezt a könyvet?
A sorozat első része, a Micsoda költözés nagyon pozitív meglepetés volt számomra. Pontosan azt adta, amit egy minőségi, humoros, agymozgató gyerekeknek szóló krimitől elvártam. Szóval azt reméltem, hogy a folytatás is hozza azt a szintet, amit az első rész, ezért vágtam bele.
Véleményem a könyvről
A történet onnan folytatódik, ahol az első véget ért. Lali miatt eltűnt az ikerbátyók egyikének a biciklije, ezért Lali kitalálja: kinyomozza azt, ki lopkod bicikliket a környéken. Csakhogy nyomozás közben egy ennél sokkal nagyobb bűnesetbe botlik véletlenül. Barátaival, a szomszéd Hédivel és a zongorista és nagyon furcsán viselkedő Katalin Zoéval (K. Z.), valamint kisöccsével, zseni-Zsomival vág neki a nagy és veszélyes kalandnak.
Arról, hogy ez a rész ugyanolyan humoros lesz, mint az előző, már az első jelenet biztosított, amiben Lali egy fán kuporog, képtelen lejönni onnan, viszont nagyon kell pisilnie. És persze, hogy felbukkan K. Z. és Hédi, hogy a helyzet még kínosabb legyen. Ez a humoros vonal végigvonul a köteten, nagyon aranyos, vicces jeleneteket tartalmaznak a fejezetek. Zsomi pedig ismét hozza a formáját, a világ legcukibb kisöccse, aki mindig valami olyat csinál vagy mond, amitől a bátyja szívrohamot vagy idegbajt kap, mi, olvasók viszont hangosan felkacagunk.
A krimiszál is ismételten jól sikerült. Egyfelől Laliék nyomozása még mindig hihető. Nem csinálnak olyan kémtrükköket, amikre ilyen korú gyerekek a valóságban képtelenek lennének, hanem mindent úgy oldanak meg, ahogyan azt elvárnánk és lehetségesnek tartanánk tőlük. Persze emiatt sokszor nem jön össze a tervük, elszúrják, bajba kerülnek, de ez pont így reális. Másfelől nem folyik vér, de az adott bűnügy valóban súlyos, komolyan lehet venni, vagyis nincs lebutítva a történet, hanem a gyerekek érzelmi szintjének megfelelő eseményekkel képes igazán megmozgatni az olvasók agyát (még a felnőttekét is!).
Rendőröknek mondjuk csak akkor ajánlanám a regény olvasását, ha van öniróniájuk és tudnak nevetni magukon, mert a történet egyetlen rendőr karaktere, nem egy lángész. Anyuci pici fiacskája, akinek kissé lassan működnek az agytekervényei. Egyébként vicces karakter, olyan szánakozva nevet rajta az ember, miközben butaságokat csinál (lásd.: galamb, törölköző).
Ezúttal előkerült egy kis érzelmi zűr is, ugyanis Hédi féltékenykedik K. Z.-re. Lali viszont nem érti, mi a lány baja, ezért állandóan olyasmiket mond és tesz véletlenül, amivel csak még jobban megsérti és megbántja Hédit. Aranyos volt látni ezt a gyermeki botladozást az első nem teljesen baráti érzések terén. Lali tipikus fiú, nem veszi észre azt sem, ami nyilvánvaló, ha érzelmekről van szó. Hédi pedig tipikus lány, aki nem mondja el az érzéseit, hanem arra vár, hogy a fiú magától is rájöjjön, mi a gond. Ha majd felnőnek, talán megtanulják, mennyire fontos a kommunikáció egy barátság esetében is, nemhogy annál mélyebb érzéseknél.
Laliék családjába is nyerhetünk egy kis bepillantást. Az anyukának még mindig ezer dolga van az esküvő előtt, pedig már az iskolakezdés előtti feladatok is a vállait nyomják tanárként. Apa tipikus férfi, ha betegségről van szó. Viszont megláttam benne a valaha volt kisfiút is, aki még megérti a gyerekek ügyeit és átlát a cseleiken is. Tetszett a hozzáállása. Az, hogy nem bünteti meg a gyerekeket, hanem megpróbálja megérteni őket. És amikor szükség van a segítségére, tudására, akkor nyugodtan fordulhatnak hozzá, feltételek és kérdések nélkül mellettük áll. A tesókból, zseni-Zsomitól eltekintve most kevesebbet kaptunk, kivéve az egyik nővért, akinek épp gipszben van a lába, és jó nővérhez méltón kicsit visszaél a titokkal, amit megtudott, de azért segít, ha kell.
Zsom ott ugrált körülöttem, és ragyogott az arca, akkora vigyor ült rajta. Azta, itt mindenki ennyire élvezi, ha valami bajom van?– Én tudom, hogy hívják ezt – újságolta az öcsém, és utánozni kezdett.Akkor esett le, mire gondol. A toporgásom tetszett neki.– Hagyjál már! – fújtattam, de ő nem hagyott.– Ez a pisitánc! – mutatta Zsom, mire anyukám kivágódott az előszobába a nappaliból.– Bírod még tartani, kicsim? – suhant aggódó tekintettel Zsomhoz, de ő kinevette.– Nem nekem kell, én csak tanítom Lalinak a pisitáncot! Azzal lehet még tartani!Haha, mintha Zsom bármikor is vissza tudná tartani! Mekkora troll!
Az első könyv ajánlójánál elfelejtettem említeni a fejezetek végén található kis szövegeket, amelyek viccesen zanzásítják a fejezetek tartalmát. Ezek segíthetnek egy gyereknek felidézni, hogy hol is hagyta abba pontosan a történetet, amikor valamivel megzavarták. Ezen kívül tényleg humorosan vannak megfogalmazva, úgyhogy az ember már csak azért is elolvassa őket, hogy mosoly kerüljön az arcára.
Hogy tetszett a könyv?
Még mindig nagyon humoros a történet. A krimiszál is nagyon klassz. Egyfelől illik a célkorosztály lelki világához, mégis komoly bűnügy van benne, másfelől a gyerekkarakterek hitelesen nyomoznak, nem csinálnak olyasmit, amire egy gyerek ne lenne képes. Sikerült K. Z. titkával egy kis csavart is rejteni a történetbe, és Hédi meg Lali féltékenységi gondjai is aranyosak lettek. Na és persze zseni-Zsomi még mindig imádnivaló!
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet!
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy igazán jó, humoros, izgalmas gyerekeknek szóló krimit szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése