Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2021. január 13., szerda

Tom Phillips: A világ hülyéi – Hogyan cseszett el mindig mindent az emberiség – Blogturné

 

A világ hülyéi című kötetében Tom Phillips az emberiség kis és nagy botlásait gyűjti össze, azokat a balul elsült eseteket, amelyekről olvasva csak fejünket foghatjuk miközben elfog a másodlagos szégyenérzet. Ha titeket is érdekel, mi mindent szúrtak el az elődeink, tartsatok velünk, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, hogy esélyetek legyen megnyerni az Athenaeum Kiadó által felajánlott példányt!
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén szólva az emberiség jelenkori hülyeségein nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert hát, elég röhejesen tudunk viselkedni, de közben meg konkrétan az egész életünk, a bolygónk élete múlik rajta. Azért én mindig annak a híve vagyok, hogy álljunk pozitívan a dolgokhoz, szóval gondoltam, elolvasom, milyen idióták voltunk a múltban, hátha ad egy kis reményt a tudat, hogy azokat a hülyeségeket is túléltük, talán a mostaniakat is sikerül.
 

Véleményem a könyvről

Nos, azt kell, hogy mondjam, nagyon jól szórakoztam ezen a könyvön. Esténként anya szobájában olvastam, közben többször hangosan felröhögtem, és még ennél is több történetet meséltem el anyának az oldalakról, mert egyszerűen tényleg vicces volt, ahogyan csak csetlünk-botlunk a világban, amióta lepottyantunk a fáról. Szó szerint, ugyanis Lucy, az első ősmajmok egyike, aki leesett a fáról, rögtön bele is halt. Persze közben szomorú is az, hogy milyen hülyeségekre, gonoszságokra képes az ember. Olvasás közben igyekeztem csak élvezni a sztorikat, de olvasás után mélyen el is gondolkoztam azon, mi van a tetteink mögött és vajon hová tartunk.

Szóval a könyv az emberiség kezdetétől indul, és nemcsak napjaink hülyéihez jutunk el, hanem még arról is olvashatunk a könyv végén, hogy vajon a jövőnk milyen lesz, ha továbbra is ennyire hülyék vagyunk.

Tetszett, hogy a fejezetek az emberiség életének minden területére kitérnek a földműveléstől kezdve a földrészek felfedezésén és a háborúkon át a diplomáciáig és tudósaink munkájáig. Van egy fejezetcím, amit muszáj megemlítenem, mert amikor elolvastam, kitört belőlem a röhögés: A technikai forradalom – szárnyalás vagy szarnyalás. Na ilyen ez a könyv, bebizonyítja, hogy amit mi fejlődésnek hiszünk, az valójában a végünket jelenti majd.

Kezdjük azzal a gondolattal, ami nagyon megfogott, mert korábban mindig pozitív dologként tüntették fel töriórákon, de a könyvet olvasva tényleg van abban valami, hogy itt csesztük el először úgy igazán a dolgokat... Ez a dolog pedig az, hogy elhagytuk a nomád életmódot és letelepedtünk. Ekkor nőttek meg a vagyoni egyenlőtlenségek, jött létre egy szűk élősködőréteg és egy hatalmas (rab)szolgaréteg, és nem csak a mi életünket szúrtuk el ezzel... A letelepedéssel kezdődött a bolygó tönkretétele is. A földművelés, állattenyésztés miatt olyasmiket tettünk a természettel, amiknek következményei voltak, vannak, lesznek. Például a folyók mesterséges elterelése által, vagy a jobb és több termés érdekében a vegyszeres permetezésnek köszönhetően. Nem említve azt, hogy nem őshonos állatokat telepítettünk be ide meg oda, amik kipusztítottak más őshonos állatfajokat, elpusztították a termést, veszélyt jelentettek az emberekre nézve. De olyan is megesett, hogy az ellenkezője történt, elkezdtünk kiírtani olyan őshonos fajokat, amelyeknek a hasznára csak akkor jöttünk rá, amikor már késő volt. Szóval nem gondoltuk ezt át úgy igazán... Azt hittük és még most is sokan azt hiszik, hogy büntetlenül szipolyozhatjuk ki a földet, de egyszer jól hátsón billent majd minket földanyácska.

Szintén nagyon érdekes, bár szörnyen szomorú, hogy európai emberként (na jó, valljuk be, elsősorban európai férfiként, mert nők nem igazán voltak a felfedezők között) a felfedezések idején ahelyett, hogy békésen megismerkedtünk volna az egyébként sokszor békésen közeledő népekkel, megismertük volna a kultúrájukat, átvettük volna tőlük a jó dolgokat és átadtuk volna nekik a saját pozitívan felhasználható tudásunkat, inkább lemészároltuk vagy rabigába hajtottuk őket. Mert nekünk ugye, felsőbbrendűként jogunk van hozzá... (Hát nem!) A könyv is írja, hogy az első találkozás európaiak és amerikaiak között úgy történt, hogy az érkező vikingek legyilkolták a csónakjaikban éppen alvó őslakosokat. Csodás... Se kérdés, se semmi, csak elvesszük, ami kell. A gond az, hogy ez jelen pillanatban is így működik a világban, csak most már nem feltétlenül fegyverrel (vagy ha igen, nem az fogja a fegyvert közvetlenül, aki beszedi végül a nagy lóvét). Szóval semmit nem változtunk azóta sem sajnos.
 
Ez a könyv egyfelől vicces, másfelől tragikus. Mert az ember szereti azt gondolni, hogy rengeteget fejlődtünk az évszázadok, évezredek alatt, de valójában a természetünk nem sokat változott. Ugyanúgy képesek vagyunk gyilkolni, károsítani a környezetet, kiírtani az állatokat, növényeket csak azért, hogy korlátlanul megszerezzük, amit akarunk. Amiről úgy gondoljuk, megjár. Csak hát közben magunkat is kiírtjuk.
 
Bármit is tartogasson a jövő, bármilyen döbbenetes változások jöjjenek is a jövő évben, a jövő évtizedben vagy a jövő évszázadban, mi valószínűleg ugyanazt tesszük majd. Másokat hibáztatunk a bajainkért, bonyolult fantáziavilágot építünk, hogy ne kelljen szembenézni a bűneinkkel. Gazdasági válságok után populista vezetőket választunk. Hajszoljuk a pénzt. Engedünk a csoportgondolkodásnak és megerősítési torzításnak. Győzködjük magunkat, hogy terveink nagyon jó tervek, és semmi baj nem lesz velük.
Vagy mégsem? Talán ez az a pillanat, amikor megváltozunk, és elkezdünk tanulni a történelmünkből.

A könyv próbál pozitív felhanggal zárulni. Reménnyel arra nézve, hogy még észbe kaphatunk, megváltozhatunk. Jó lenne hinni, de ha most körülnézek a világban, nem sok esélyt látok erre. Persze csak tőlünk függ. Minél többen próbálunk változtatni, annál nagyobb eséllyel bírunk. 
 

Hogy tetszett a könyv?

Nekem nagyon bejött. Szórakoztatott, de közben mélyen el is gondolkoztatott. Megnevettetett és elszomorított. Vagyis érzéseket váltott ki belőlem, és az agyamat is megmozgatta.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki át akarja látni, milyen hibákat követünk el újra és újra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 


Nyereményjáték:

Tom Phillips rengeteg kudarcot, téves elképzelést és abszurd helyzetet hoz fel példaként a könyvében, most ezekből válogattunk. Az egyes állomásokon található hiányos leírásokat egy-egy névvel kellene kiegészíteni, melyek betűit a bejegyzésekben találjátok majd kiemelve. A feladatotok annyi lenne, hogy a neveket beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:
 
Carl Wilhelm ______ svéd vegyész halálát az okozta, hogy rendszeresen megkóstolta új felfedezéseit.


Állomáslista:

Blogturné Klub
01.09. Flora the Sweaterist
01.11. Könyv és más
01.13. Spirit Bliss Sárga könyves út
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése