Mit keres egy mamut a viktoriánus Londonban? És egy londoni árva az Északi-sarkon? David Walliams legfrissebb magyarul megjelent, Mamut a múltból című regényéből kiderül. Tartsatok velünk és vegyetek részt a nyereményjátékban, hogy esélyetek legyen megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Korábban olvastam az írótól A világ legrosszabb gyermekei 1. és 2. részét. Ezek a könyvek igazán egyediek voltak, viszont csak rövid meséket tartalmaztak. Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen egy Walliams-meseregény.
Véleményem a könyvről
Először is a kivitelezése a könyvnek nagyon egyedi és nagyon klassz. Már csak azért is alig vártam, hogy olvashassam, mert egyszerűen vonzottak az illusztrációk és az, hogy a szöveg is egyedi módon van formázva, tördelve. Bizonyos szavak, mondatok ki vannak emelve, van olyan is, hogy a fehér oldalakat fekete betűkkel sötét oldalak váltják fehér betűkkel. Szóval változatos képet mutatnak a könyv lapjai.
Tony Ross illusztrációi sokat adnak a szöveghez. Egyfelől humorosak, másfelől segítenek visszaadni a viktoriánus London hangulatát.
A történet egy Elisa nevű árváról szól, aki megszökik az árvaházi bántalmazások elől, és hajléktalanul próbálja túlélni London utcáit. Véletlenül hall arról, hogy egy jégbe fagyott mamutot találtak a kutatók, amit a Természettudományi Múzeumban fognak kiállítani. Elisa elhatározza, hogy mindenképpen megnézi a mamutot magának, így beszökik a múzeumba. A hatalmas bébimamut azonnal belopja magát a szívébe, mert olyan árva és magányos, mint ő maga, és mikor Elisa véletlenül találkozik egy őrült tudóssal, azonnal kész is a terv: villámcsapás segítségével életre keltik a lefagyasztott állatot.
Nagyon érdekes Walliams stílusa. Bár gyerekeknek ír, elég szókimondó, a történet például tele van altáji humorral (nem szexuálissal, hanem emésztéssel kapcsolatossal). Ezen kívül az erőszak leírásától sem tartózkodik, az árvaházban történtek leírása például elég borzalmas. Köntörfalazás nélkül megjeleníti a szavaival az erőszakot, bántalmazást, emberi gonoszságot, amely a gyerekek felé irányul. Ezek a részletek egyébként Dickens Twist Olivér című regényét juttatták eszembe, ahogyan a Ragacsos Ujjak gyerekekből álló tolvajbanda is.
Ezen kívül elég elvont és bizarr a cselekmény is. Ez nem egy logikusan felépített történet, hanem egy groteszk mese, amelyben olyasmik is megtörténhetnek, amik a valóságban biztosan nem (például egy nap alatt ellopni ezer selyem zsebkendőt, hogy abból léghajót varrjanak, vagy harckocsinak álcázva bejuttatni egy mamutot egy öreg exkatonákat gondozó otthonba stb.). Ez persze mese esetében egyáltalán nem baj, hiszen a mese pont attól mese, hogy esetleg olyasmik is megtörténhetnek benne, amik a valóságban nem.
Egyébként a történet nagyon kalandos, izgalmas, sodró lendületű. Mindig történik benne valami, az ember nem unatkozik olvasás közben. Veszélyes helyzetek, megoldandó problémák, menekülés a gonosz (vagy éppen nem gonosz, csak a küldetésnek keresztbe tevő) karakterek elől. Szerintem egy 10 év körüli olvasó tátott szájjal fogja végigolvasni.
Elisa igazi kis utcakölyök, belevaló, okos, bátor, gyorsan tud reagálni a váratlan és veszélyes helyzetekben. Könnyen megkedvelhető, ahogyan a mamutbarátja is, így olvasóként drukkolunk neki, hogy sikerüljön megszöktetnie állatot és biztonságos otthont találni neki.
A mellékszereplők közül Lülü, a takarítónő és Tökmag, a legalacsonyabb exkatona (és Lülü szerelme) került a legközelebb hozzám érzelmileg. Lülü a kezdetektől fogva segíti Elisát, érezni, hogy kezd anyai érzéseket táplálni iránta, hiszen máskülönben nem menne bele az őrült kalandokba. Abból is látszik, hogy mély érzésű, egyáltalán nem felszínes nő, hogy nem foglalkozik Tökmag alacsonyságával sem, hanem egyszerűen csak olyannak szereti, amilyen.
– Az ég szerelmére, ez meg micsoda, Tökmag? – zendített rá az egyik.– Harap, közlegény? – kérdezte egy másik.– Ez lesz reggelire? – érdeklődött a harmadik, aki hosszú, fehér szakállával leginkább egy egyenruhás katona-Mikulásra emlékeztetett.Elisa előrelépett.– Nem! Ő a barátom, Gyapjas!– Atyaég! Egy nőnemű lény a Királyi Kórházban! – jegyezte meg az egyik veterán.
Két valós személy is megjelenik a meseregényben, Viktória királynő és a tanácsadója, valamint barátja, Abdul. Kíváncsi voltam, hogy őket miképpen jeleníti majd meg az író, főképp, hogy a Viktória című sorozat nagy rajongója vagyok, és az alapján nagyon szimpatikus személyiségnek találtam a királynőt. A mesében egy kicsit groteszk lett az ő személyisége is, de alapvetően kedves, emberséges királynőként van bemutatva, aki akár még egy hajléktalan árvalányt is örömmel magához ölel és próbál helyesen cselekedni, segíteni a szegényeket.
Hogy tetszett a könyv?
Az altáji humor annyira nem az én világom, de ezt leszámítva nagyon kalandos, izgalmas, groteszk módon varázslatos mesét kaptam gyönyörű és egyedi kivitelezésben.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak a fiataloknak és felnőtteknek, akik szeretik az elvont, groteszk, nem feltétlenül logikus, de határozottan izgalmas történeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Walliams nevéhez több fiataloknak szóló történet is köthető, játékunkban most ezek közül szerepel néhány. Minden állomáson találhattok majd egy-egy idézetet, a feladatotok pedig annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok annak a Walliams-regénynek a címét, amelyikből az idézet származik.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
Nagyon felment a nejlonszatyor ára, úgyhogy csak egyet vettem.
Állomáslista:
01. 28. Flora the Sweaterist
01. 29. Könyv és más
01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése