Ha minden évben csak egy napot élhetnétek, hogy töltenétek azt az egy napot? A Park Könyvkiadónál megjelent Most! című regényében Guillaume Musso az időutazás motívumát felhasználva invitálja az olvasót az értelmesen eltöltött életről való elmélkedésre. Tartsatok bloggereinkkel és ha van kedvetek, vegyetek részt a nyereményjátékunkban, hátha ti lesztek azok a szerencsések, akik megnyerik a könyv egy példányát!
Miért választottam ezt a könyvet?
Erre az a válaszom, hogy mert Guillaume Musso írta. Sok regényét olvastam már, és esetében vagy zseniális olvasnivalót kapok, vagy átlagosan élvezhetőt. De mindig jól szórakozom, és minden könyve esetében kíváncsi vagyok, hogy most vajon le tud-e nyűgözni, vagy sem.
Véleményem a könyvről
A történet egy Arthur nevű srácról szól, aki megörököl az apjától egy világítótornyot. A beteg apjának két kikötése van ezzel kapcsolatban: soha nem adhatja el a helyet, valamint soha nem nyithatja ki a pincében található, befalazott ajtót. Arthur megígéri ezeket, de nem tud ellenállni a titoknak. Amint belép a pincébe, egyben kezdetét veszi a rémálom is. Egy évvel később találja magát egy lehetetlen helyzetben, fogalma sincs, hogy került oda, és hová lett az elmúlt egy éve. Éjfélkor pedig újabb időugrás várja, ismét egy évvel később tér magához. Vagyis Arthur egy évből csak egyetlen napot tölt az életében, így pedig nem könnyű létezni, szerelmesnek, boldognak lenni, még akkor sem, ha az időugrások közben rátalál az igazira.
Rengeteg fülszöveget olvastam már életem során, de talán ez volt a legkevésbé a történethez passzoló, amit valaha láttam. Olyan részleteket emelt ki, amik teljesen mellékesek voltak a sztori szempontjából, és pont arról nem írt egy szót sem, ami fontos lett volna, ami átadná a regény lényegét, és bevonzaná a különlegességével az olvasókat. Nem tudom, ki írta ezt a fülszöveget, de máskor inkább hagyja olyanra, aki valóban olvasta a történetet, és össze tudja spoiler nélkül foglalni néhány mondatban izgalmas, figyelemfelkeltő módon.
Na de a lényeg a regény, és az szerencsére kárpótolt a fülszövegért.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, a fülszöveg miatt fogalmam sem volt, mire számíthatok. Krimire, fantasyre, romantikus történetre? Mussótól már mindegyiket olvastam, úgyhogy mindegyiknek ugyanannyi esélyt adtam. Amikor az elején előkerült az öröklési beszélgetés a két tilalommal, először azt gondoltam, oké, ez egy krimi lesz. Aztán Arthur lement a pincébe, és onnantól nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy időutazós romantikus történet.
Musso már az egyik korábbi regényében is játszott az idővel (egy férfi az e-mailjeit néhány évvel korábbra küldte el egy a férfi jelenében már halott nőnek), ezért érdekelt, hogy ezúttal hogyan is nyúl hozzá ehhez az egészhez.
Az alapsztori nem egyedi, nagyon sok olyan történetet olvastam, láttam már, ami arról szólt, hogy egy szerelmes valami természetfeletti ok miatt nem lehet együtt szíve választottjával a megszokott módon (pl. Az időutazó felesége, Benjamin Button különleges élete, Nap nap után stb.). Ennek ellenére, vagy pont ezért, nagy kíváncsisággal faltam az oldalakat, mert tudni akartam, hogy Musso mivel magyarázza azt, ami Arthurral történik. Valamint azt is, hogy képes-e egyedi módon lezárni a regényt.
A regény cselekményszála igazán kalandos, pörgős volt. Olvasás közben egyáltalán nem unatkoztam, élvezettel követtem Arthurt az éveken át, és vártam, hogy most vajon mi fog történni vele. Hol tér magához, hogyan találkozik Lisával, kiderít-e valamit arról, miképpen tudja megállítani ezt az időutazós dolgot.
Nagyon szimpi volt számomra, Arthur nagyapja, Sullivan, aki körül szintén akadtak titkok, de megpróbált segíteni Arthurnak, amiben csak lehetett. Nagyon szomorú volt egyébként, amit Sullivan mesélt a titkáról, főképp a titok vége. Csak remélni tudtam, hogy nem ismétlődik meg Arthurral is ugyanaz.
Lisát viszont nem igazán sikerült megkedvelnem. Azt teljesen megértem, hogy Arthurral közös életet építeni majdnem olyan, mintha valaki egyedülálló lenne. Nem könnyű. De ha egyszer már így döntött, akkor ne vessen Arthur szemére olyan dolgokat, amikről egyébként a férfi nem is tehet. A könyv végére, a csavar után kicsit jobban megértettem, hogy miért lett Lisa olyan, amilyen, de van egy könyv végi mondana, ami szintén elég unszimpatikussá tette. Szerintem egy anya nem így viselkedne, nem így érezne, nem mondana olyasmit, amit ő a férjének.
És akkor el is jutottunk a könyv végére... Az a végső fordulat. Nos, sok minden összeállt annak köszönhetően az előzményekkel kapcsolatban, például Lisa személyiségének furcsaságai is, de... valahogy mégis túl váratlannak éreztem, túl logikátlannak. Képtelen voltam átérezni igazán, mert azon járt az agyam, hogy ne már, egy teljes könyvön át olvashatunk egy időutazós történetet, aminek várjuk a végső megoldását, és akkor... Mintha rántott húst ígértek volna, de végül töltött káposztát kaptam. Mindkettőt szeretem, de a rántott húsra vártam, arra készítettem fel a gyomromat, és így már kevésbé esett jól a káposzta.
Hogy tetszett a könyv?
Izgalmas volt, végig fenntartotta bennem a kíváncsiságot, és érdekelt, hogyan keveredik majd ki az időutazós zűrből Arthur. De épp ezért, a sztori végével nem igazán voltam elégedett.
Vagyis összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akiket érdekel egy kalandos sztori, de nem bánják, ha az író nem azt adja végül, amit előzetesen ígért.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mivel Musso ezen történetében központi szerepe van a világítótoronynak, játékunkban most az állomásokon megadott idézetek alapján olyan könyvek szerzőit kell megadjátok nekünk válaszként, amelyeknek a címében szerepel a világítótorony szó. A feladatotok tehát annyi lesz, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott idézethez tartozó író nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
A tengernek sok különböző dala van, gondoltam. Vannak napok, amikor hárfán lehetne játszani az énekét, ezen a napon viszont valami sokkal ünnepélyesebb illett ide: talán egy lassú játékú gordonka. A víz olyan volt, akár a higany – súlyos és reszkető.
Állomáslista:
06. 01. Flora the Sweaterist
06. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 04. Readinspo
06. 07. Könyv és más
06. 09. Booktastic Boglinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése