Spirit Bliss oldala: Pierre Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

Új, csodaszép kiadásban jelent meg Choderlos de Laclos klasszikusa, a Veszedelmes viszonyok a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Ennek örömére a blogturné klub négy bloggere is elmondja véleményét a könyvről. Ha szeretnétek megnyerni a regényt, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Vannak olyan klasszikusok, amiket ezer éve el akarok olvasni már, de valahogy sosem kerültek a kezembe. A Veszedelmes viszonyok is ezek közé tartozik. Egyszer régen láttam valami filmváltozatából egy részletet, és akkor elhatároztam, hogy majd egyszer a könyvet is kézbe veszem, de ez mostanáig nem történt meg. Most viszont, mikor láttam, hogy új kiadásban kerül a könyvesboltokba a történet, úgy gondoltam, itt az ideje lehúznom a listámról végre.

Hogy tetszett a könyv?

A történet lényegében egy kisebb, 17. századi arisztokratikus ismerősi csoport életét, főképp szerelmi ügyeit, intrikáit mutatja be a karakterek által egymásnak írt levelek segítségével.

Merteuil márkiné és Valmont vikomt a két ármánykodó. Imádják elcsábítani és tönkretenni az embereket, versengenek egymással azon, hogy ki képes több életet tönkretenni. Merteuil márkiné ezúttal a fiatal naiv lányt, Cécile-t akarja a bűnbe csábítani, a vikomtot pedig egy különleges kihívás foglalkoztatja: a férjes, hívő, végletekig becsületes asszonyra, Tourvelnéra feni a fogát.

Amikor belekezdtem a regénybe, kicsit féltem, mennyire fognak lekötni ezeket a levélformában átadott szerelmi drámák, cselszövések, kavarások. Aztán azt vettem észre, hogy egyre gyorsabban falom az oldalakat. Nem is az események kötöttek le, mert volt, hogy éppen hosszabb ideig semmi különös nem történt, hanem a karakterek személyisége. Az, ahogyan a leveleikkel bepillantást engednek önmagukba, valamint hogy a különböző eseményeknek köszönhetően hogyan változnak szépen lassan. Pszichológiai szemszögből nagyon izgalmas volt végigkövetni az útjukat, még akkor is, ha többségük a romlás felé tartott.

A történet során végig azt éreztem, hogy Valmont vikomtot az író megpróbálja egyfajta szürke zónába tenni. Gonosz dolgokat cselekszik, de ha nem is vallja be még önmagának sem, valóban szerelmes Tourvelnéba. Vagyis van benne valamiféle fény. Ennek ellenére én képtelen vagyok megbocsátani neki a tetteit. Ő az a karakter, akinek elég hatalma, pénze, tudása lett volna jó dolgokat cselekedni a világban, helyette mégis inkább emberek életét tette tönkre szórakozásból és unalomból. Az állítólagos szerelme sem elég ok számára, hogy helyesen cselekedjen végre, mert az egója fontosabb, és nem akar Merteuil márkinéval szemben veszíteni.

A szavai viszont mézesmázosak, veszélyesek. Tudtam, hogy milyen ember, hiszen olvashattam a Merteuil márkinénak írt leveleit is, amikben teljesen kimutatta a foga fehérjét, mégis, amikor a Tourvelnénak írt sorai következtek, azt vettem észre, hogy teljesen beléjük merülök. És ha én, aki minden részletet ismertem, képes voltam pillanatokra elfelejteni azt, hogy milyen ember is a vikomt, Tourvelnénak esélye sem lehetett.

A vikomt a legveszélyesebb férfiak közé tartozik. Mert nemcsak gonosz, okos is. Nagyon. Tökéletes manipulátor. Mindig pontosan tudja, mit kell tennie, mondania, hogy elérje a megfelelő reakciókat. Ő a nők átka, akinek esélyt sem szabad adni, hogy egy nő közelébe kerüljön, mert ha sikerül neki, a bűvereje ellen nincs mit tenni.

Szívből sajnáltam Tourvelnét, mert kitartóan küzdött az érzései ellen, de ez egy esélytelen harc volt. És ő valóban hitt a vikomtban, bízott benne. A csalódás pedig ezek után még nagyobb, mintha pontosan tudta volna, milyen a férfi, csak nem érdekelte volna, mert legyőzik a vágyai.

Ez a levélváltás olyan volt számomra, mint mikor egy profi ragadozó szép lassan becserkészi a naiv zsákmányát. Bár elítélem ezt a gonosz viselkedést, ennek ellenére tökéletesen kivitelezett tánc volt vadász és prédája között.

Merteuil márkiné... Nos, ő sem jobb a vikomtnál. De őszintén szólva nem is rosszabb. Neki ott van az a mentsége, hogy nőnek született egy olyan világban, amiben csak az okos, ravasz nők boldogulhatnak, és még nekik is óvatosnak kell lenniük. A regény vége mintha azt próbálná tanulságként átadni, hogy a márkiné volt a nagyobb bűnös, de szerintem a vikomttal pont ugyanazon bugyrába fognak kerülni a pokolnak.

Én azt tapasztaltam, kedves barátom, hogy az ember csak olyan tulajdonságokra tesz szert, amelyekre okvetlenül szüksége van. Magából például, minthogy kockázat nélkül harcolt, teljesen hiányzik minden megfontoltság. A férfiaknak egy vereség csak annyit jelent, hogy kivételesen nem sikerül győzniök. Ebből is láthatja, milyen egyenlőtlen ez a játszma; mi boldogok lehetünk, ha nem veszítünk, maguknak viszont legföljebb az a bajuk, hogy nem győznek. Még ha elismerem is, hogy egyformán állunk tehetség dolgában, az elsőbbség akkor is az asszonyoké, mert mi folyton rászorulunk a tehetségünkre.

Cécile a tökéletes példa arra, hogy a tudatlanság, naivság romlásba viszi a fiatalokat. Ha nem ismered a világ működését, a nő–férfi kapcsolatokat, a veszélyeket, elvárásokat, trükköket, szerelmet, a szexualitás, párkeresés, ismerkedés stb. alapjait, akkor a ragadozók úgy kebeleznek be, hogy fel sem fogod, mi történik veled. Csak akkor, amikor már késő. A fiatalokat nem lehet buborékban nevelni, mert akkor nem fognak boldogulni való világban, és van az a fajta bukás, amiből már nem nagyon lehet felkelni.

Danceny lovag egy tipikus fiatal ficsúr. Nem rossz ember, csak épp tényleg fiatal és férfiből van. Lovagi címe ellenére pedig nincs benne fennkölt nemesség. A szerelmét komolynak hiszi, de amint egy kis nehézség adódik, azonnal inogni kezd, és rögtön a nőt vádolja, vele bizalmatlan. Közben pedig ezerrel sajnáltatja önmagát. Hát igen, egy nő ennél sokkal többet érdemel. Cécile is, csak hát túl naiv erre rájönni.

Az általam leginkább kedvelt karakter Volanges-né volt, Cécile édesanyja. Nem mindig reagál tökéletesen, de nagyon szereti a lányát, és képes lenne az elvárásokkal is szembemenni, hogy boldognak láthassa őt. Csak hát, sok mindent nem tud, sok minden rejtve marad előtte, és a márkiné őt is manipulálja. De szerintem még mindig ő volt az, aki a legértelmesebben próbált viselkedni a történetben úgy, hogy közben azért együttérzés is volt benne. És szeretet.

A történet egyébként tökéletesen bemutatja, hogy milyen nyomorúságos volt olyan szigorú és logikátlan erkölcsi szabályok között élni a múltban, egy álszent világban, ahol a többség bűnös volt (vagy legalábbis megszegte a szabályokat), csak épp jól titkolta. Főképp nőként lehetett borzalmas. És ez alatt nem azt értem, hogy gáz volt, hogy egy nő nem szexelhetett összevissza, hanem azt, hogy egy nő még akkor is bajba kerülhetett, és szó szerint tönkremehetett az élete, ha amúgy tisztességes volt (csak épp naiv, butuska vagy szerelmes). A túl nagy szabadosság híve sem vagyok, de a szabados emberek pont azért tudtak visszaélni a tisztességes emberek erkölcseivel, mert a karót nyelt szabályok miatt a tisztességes emberek nem jutottak elég információhoz, segítséghez, támogatáshoz (lévén nem szólhattak senkinek, mert akkor őket is elítélték volna).

Pl. ha Cécile szabad nőként azzal járhatott volna, akivel akar, és valaki felvilágosította volna a veszélyekről, valószínűleg eszébe sem jut belemenni abba a bizonyos kulcsdologba. Akkor valószínűleg együtt jár egy ideig Dancenyvel, majd rájön, hogy a srác nem ér túl sokat, szakít vele, és keres egy jobb férjet magának.

Hogy tetszett a könyv?

Tökéletes bepillantást nyújtott a 17. századi arisztokraták világába, valamint az akkoriban élő emberek lelkivilágába. Annak ellenére, hogy a cselekmény lassú, igencsak érdekes volt végignézni a karakterek személyiségváltozásait, és bár mi már a 21. században élünk, sok tanulságot levonhatunk arra nézve, milyen is volt az elődeink élete és milyen ne legyen a miénk.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a kosztümös intrikákat és az izgalmas személyiségű, de nem feltétlenül pozitív karaktereket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Veszedelmes viszonyok levélregény formában íródott, így a mostani játékunk során is levélregények borítójának egy részletét fogjátok megtalálni minden állomáson. A feladat, hogy a borítórészletek alapján megfejtsétek melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Borítórészlet a játékhoz: