Miért választottam ezt a könyvet?
Eddig egy könyvet olvastam Bauer Barbarától, és nagyon tetszett a stílusa, szóval azt reméltem, hogy ettől a könyvtől is hasonló élményt kapok majd.
Véleményem a könyvről
A történet egyfelől bemutatja Johannes Gutenbergnek, a könyvnyomtatás atyjának a kezdeti küzdelmeit, terveit, kemény munkáját, hogy létrehozza az "új művészetet". Vagyis egy olyan könyvnyomtatási technikát, ami által egy könyvet rengeteg példányban létre lehet hozni, és ennek köszönhetően az Ige, vagyis a tudás, nem marad az egyház és a földi hatalom kezében fegyverként, hanem minden egyes emberhez eljuthat, és felszabadíthatja őket.
– Szabadon szárnyalt a gondolat, repült szájról szájra. – Genfleisch úr Agnes felé fordul. – Tudod, mi az egyetlen, ami képes volt letörni a szárnyakat? – kérdezte, de miután a kislány megrázta a fejfedője alól kikandikáló göndör haját, meg is válaszolta a saját kérdését. – A vallás és a hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.Tilt, fenyeget, terel és kínál, de amit ő ad, az nem összefűz, hanem elválaszt. Észre sem veszed, hogy rab vagy.
A regény másfelől Agnes történetét meséli el, akinek a szülei könyvmásolók voltak. Agnes apja, a lány születésének a napján egy titokzatos tűzesetben meghal az újszülött gyermekét és egy különleges könyvet mentve, az édesanyját pedig néhány évvel később pestisben veszíti el. Mielőtt a nő meghal, elküldi Agnest egy üzenettel a rejtélyes "új művészeten" dolgozó Mesterhez. Agnes a férfi inasa szeretne lenni, de ez nem megy olyan könnyen, lévén nemcsak nagyon fiatal, hanem még lány is. Ám megismerkedik Hansszal, a Mester másik fiatal inasával, aki megpróbál segíteni neki.
Nos, könyvmolyként, íróként Gutenberg a szememben egy igazi hős. Nélküle az emberek élete, az én életem is sokkal sivárabb lenne, és valószínűleg az egész világon még nagyobb elnyomásban élnénk, mint jelenleg. Nagyon érdekes volt végigkövetni, miként dolgozik Gutenberg, Agnes és a többiek a könyvnyomtatás technikáján. Tele volt a könyv technikai dolgokkal, olvashattam a tinta-, papírkészítésről, a mozgatható betűkről, a nyomtatás technikájáról, hogy hány hasáb, hány betű kerül egy oldalra stb., de őszintén mondom, hogy egyáltalán nem untam. Kifejezetten izgalmas volt betekintést nyerni az első könyvek nyomtatásának hátterébe. Sokszor úgy éreztem, hogy egy időgéppel visszautazhattam a múltba, hogy a saját szememmel figyelhessem meg, hogyan is történt minden. Szinte láttam magam előtt a Mester műhelyét, és ahogy szorgoskodnak benne.
Agnes nagyon szerethető karakter volt. Egy árva kislány, akinek a legfőbb célja a szülei nyomdokába lépni, és a Mester mellett részt venni valami igazán nagy dolog megalkotásában. Intelligens, értelmes lány, akinek abban a korban szerencséje volt, hogy Gutenberg maga mellé fogadta, mert különben sosem bontakozhatott volna ki egy férfiak által irányított világban sajnos.
Ahhoz képest, hogy nagyon fiatal, igazán érdekesnek találtam a gondolatait a vallásról, az életről, és nagyon együttéreztem vele a szülei elvesztése miatt, és azért, mert lányként százszor többet kellett küzdenie, hogy elérje a céljait.
Az asszony nem hitt az ilyesmiben, szemfényvesztésnek tartotta. A papoknak sem hitt, az egyházat pedig egyenesen gyűlölte. Mindig azt mondta, hogy az emberek igaz hitét a vallás vette el. Agnes ugyan nem értette, hogy ez mit jelent, de azt tudta, hogy az édesanyjának nem kellett sem reményért, sem megbocsátásért a templomba mennie, mert mindkettőt máshol találta meg. Agnes egy alkalommal megkérdezte tőle, hogy hol, ám az anyukája nem felelt, csak a szívére, majd a homlokára tette a kezét.
Agnes Hansszal való kapcsolata is lekötött. Hans, bár a Mester mellett dolgozik egy ideig, valójában pap akar lenni, de tisztán látszik már gyerekkorukban is, hogy kötődnek egymáshoz Agnesszel. Kíváncsi voltam, hogy végül ő is otthagyja-e az egyházat, ahogyan Agnes apja tette, vagy kitart az elhatározása mellett, és feladva Agnest az egyházat választja. Persze, hogy mi lett a vége ennek a szálnak, nem árulom el.
Gutenberg karaktere azért tetszett, mert bár ő valóban egy hős az utókor számára, mégsem lett megszépítve. Egy mogorva, szótlan, munkamániás férfi, aki mellett nem mindig egyszerű meglenni, főképp gyerekként. De alapvetően jóindulatú és tele van tettvággyal, igazi álmodozó, aki nemcsak álmodik, de körme szakadtáig küzd is azért, hogy valóra váltsa, amit eltervezett. Szóval nem tökéletes ember, mégis szimpatikus karakter lett. Főképp, mert esélyt adott Agnesnek, és nem a neme, hanem csak az érdekelte, el tudja-e végezni az adott munkát, vagy sem.
A történetet feldobja egy rejtélyes szál, amely ahhoz a tűzesethez kapcsolódik, amelyben Agnes édesapja meghalt. Létezik egy titokzatos könyv, amelyben elvileg benne van az örök élet titka, de a tűz után nem lehet tudni, mi lett vele. Elégett, vagy valaki elrejtette? Egy rémisztő, veszélyes és fanatikus személy arra tette fel az életét, hogy megtalálja és elpusztítsa a könyvet, és Agnesnek sem fél ártani, hogy elérje a célját.
– Az egyház célja nemcsak a tanítás, hanem a hatalom birtoklása.(...)– Az egyház keresztvíz alá tart, de ha nem, mész a pokolra – mondta még mindig háttal. – Ha nem templomban esküszöl, mész a pokolra, ha nem gyónod meg a bűneidet, mész a pokolra, ha nem a parancsolatok szerint élsz, mész a pokolra – sorolta egyre hevesebben, majd megperdült. – Ha nem adjuk fel az utolsó kenetet, mész a pokolra, ha nem mi temetünk... mész a pokolra! – kiáltotta, majd már halkabban folytatta. – Így van hatalmunk az emberek fölött.(...) – De ha így van, akkor még fontosabb, hogy ismerjék a Bibliát.– Nem, nem! – rázta meg a fejét a másik, majd visszasétált, és leült. Már nyugodt volt, halkan beszélt. – A hatalmat a félelem adja. A félelem a pokoltól.– De hiszen erről beszélek! Még inkább meg kell ismerjék a Szentírást, hogy közvetlenül találkozzanak a pokol leírásával.– Ó, excellenciás uram! – nevetett fel a másik. – A Biblia nem ír a pokolról.– Már hogy ne írna, Antonio! Miket beszélsz?– A Biblia magyarázata és a Hitvallás beszél a pokolról. A Biblia nem. A Biblia a gyehennáról beszél.– Az ugyanaz.– Nem – villant Antonio szeme. – A gyehenna eredetileg tűzoltár volt. Ősi hit papjai áldoztak rajta. Amikor a Biblia istene, Jahve lett az egyedüli isten, szeméttelepet csináltak a helyén, és itt égették el a bűnözők holttestét. Ha olvasni fognak, rájönnek, hogy nincs pokol, és véget ér a félelem, és véget ér a hatalmunk.
Ez az a szál, ami kicsit nagyobb bepillantást enged abba, miként gondolkozik az egyház és annak vezetői. Talán ezek a részek hatottak rám a legjobban érzelmileg, konkrétan libabőrös lettem az olvasásuk közben, mert annyira jól tükröt tartottak, annyira tökéletesen összefoglalták az egyház hatalomhoz, Istenhez és az emberekhez való viszonyát. És azt, amiért a hittel ateistaként sincs semmi bajom, de a vallásokkal sajnos igen. Ezeknél a részeknél éreztem azt, hogy Bauer Barbara nemcsak jó, hanem zseniális író.
Hogy tetszett a könyv?
A másik könyvét is nagyon élveztem Bauer Barbarának, de ez még jobban tetszett. Alapvetően érdekes volt a könyvnyomtatás múltjáról olvasni, Gutenbergről és a munkájáról. Ezt csak még jobban feldobta az örök élet titkát tartalmazó könyvvel kapcsolatos szál, valamint Agnes sorsának szála. Agnes nagyon szerethető karakter lett, és bár Gutenberg néha mogorva volt, mégis szerettem az Agnes és a közte lévő beszélgetéseket, a közös jeleneteiket.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy jó történelmi tényeken alapuló regényt akar olvasni, amelynek az egyik főszereplője egy igazán intelligens, erős lány, és ami a könyvnyomtatás múltjáról szól.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése