A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Charles Dickens jelentősen önéletrajzi ihletésű regényének egy részét, vagyis a Copperfield Dávidnak a gyermekéveivel és ifjúságával foglalkozó részét. A regény az angol író nyolcadik regénye, mely 1849–50-ben előbb folytatásokban, majd 1850-ben kötetben is megjelent. Az 1867-es kiadás előszavában ezt írta: "mint igen sok szerető szülőnek, van nekem is szívem legmélyében egy kedvenc gyermekem, és ez David Copperfield." Tarts bloggereinkkel a turnén, ismerjük meg Copperfield Dávid életét közösen, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!
Miért választottam ezt a könyvet?
Egy csomó olyan klasszikus van, amit annak ellenére nem olvastam még soha, hogy hároméves korom óta könyvmoly vagyok, és magyar szakot végeztem. Ám mivel szeretem pótolni az elmaradásaimat, ezért szép lassan minden elmaradt történetet elolvasok. Ez is ezek közé tartozik. Ezenkívül a kötet az Örök Kedvencek-sorozatban jelent meg, aminek a kivitelezése egyszerűen gyönyörű, és mint korábban említettem, össze szeretném gyűjteni az összes példányt belőle.
Véleményem a könyvről
A történet, mint a cím is mutatja, egy Copperfield Dávid nevű fiúról szól. Ez az első kötet a gyerekkorát és az ifjúságát mutatja be az olvasóknak, de remélhetőleg megjelenik majd a folytatás is, aminek segítségével tovább követhetjük majd Dávid életét.
Dávid az édesanyjával és a házvezetőnő-féleségükkel, Peggottyval él egy kis házban. Az édesapja meghalt még azelőtt, hogy ő megszületett volna. Egész boldog, békés életük van, míg az anya össze nem ismerkedik egy férfival, Murdstone-nal, és hozzá nem megy feleségül. A férfi elsőre kedvesnek, gondoskodónak tetteti magát, ám amint nyeregben van, kiderül, hogy egy zsarnokoskodó, agresszív szemétláda. A felesége szép lassan elsorvad mellette, Dávid pedig érzelmi és fizikai bántalmazások közepette éli az életét. Végül a férfi beadja egy bentlakásos iskolába, de az sem jobb hely, az igazgató szintén egy agresszor. Dávid élete persze ezek után sem marad egyhangú, újra és újra fordulatot vesz, míg végül végigjár egy kalandos, sokszor iszonyatosan nehéz, időnként szeretettel teli utat, ami alatt fiatal férfi válik belőle.
A történetet Dávid meséli el nekünk E/1-ben, visszaemlékezve a saját múltjára, így sokszor a már felnőtt Dávid gondolatait is elolvashatjuk az adott történésekről, nemcsak azt, hogy mi történt a még gyerek Dáviddal. Nekem tetszett ez a megoldás, mert így rögtön beleláthattam abba, vajon miféle ember is vált belőle, körülbelül mire számíthatok a történet és a karakterének alakulása során.
Ahogy olvasni kezdtem, azonnal megszerettem a kis Dávidot. Imádni való kisfiú, aki gyermekien naiv és tisztalelkű, imádja az édesanyját és Peggottyt, és ha a világ jó és igazságos lenne, akkor csak és kizárólag szeretetet és jó dolgokat érdemelne. Naivságában sokszor félreértelmezi az emberek szavait, szándékait, ezért átverik, kihasználják. Ez egyszerre volt igazán aranyos, de ijesztő is. Aranyos volt, mert egyfajta gyermeki humort vitt a történetbe, ám ijesztő, mert pontosan tudtam, hogy még sokat fog szenvedni azért, mert az emberek majd kihasználják a naivságát.
Gyűlöltem Murdstone-t és a nővérét, akik megkeserítették a Copperfield család életét. Dávidot tiszta szívből sajnáltam, Peggottyt pedig nagyon megszerettem a hűsége miatt. Az anyát próbáltam megérteni, hiszen ő is áldozat, és olyan korban nőtt fel, amikor egy feleség nem mondhatott nemet a férjének. De közben fájt a szívem Dávid miatt, akit nemcsak a nevelőapja bántalmazott, hanem az anyja is cserbenhagyott. Mert bármi is történt a nővel, ő volt a felnőtt, ő volt az anya, meg kellett volna védenie a fiát bármi áron. Persze, tudom, pszichológiai szempontból ez nem ennyire egyszerű, ezért nem is tudom igazán elítélni az anyát, de nem is értek egyet a tétlenségével. Én biztos, hogy ha másként nem megy, az első éjszaka megöltem volna álmában a férjemet, amint először bántja a gyerekemet. Aztán lesz velem, ami lesz. A szívemmel legalábbis ezt érzem, az agyam meg tudja, hogy ez egy olyan nőnek, aki nem úgy lett szocializálva, mint én, nem ennyire egyszerű. Szóval ez egy nagyon bonyolult és nehéz téma, és az anyával kapcsolatos érzéseim is elég bonyolultak. Mindenesetre őt is sajnáltam.
Egy olyan iskolában, amelyet puszta kegyetlenkedéssel és erőszakkal igazgattak, nem sokat lehet tanulni, akár ostoba tökfilkó az igazgatója, akár nem. Azt hiszem, ezek a fiúk is csakolyan tudatlanok voltak általában, mint akármelyik más iskola tanulói; túl sokat nyaggatták és verték őket, semhogy tanulni tudtak volna; éppúgy nem érhettek el semmi eredményt a tanulásban, mint ahogyan senki nem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.
A történet szép korrajzot adott. Megmutatta a különböző rétegek életét, azt, miként működhetett akkor egy bentlakásos iskola, ha rossz ember vezette, hogy mennyire semmibe vették a gyerekek életét, ahogyan a nőkét is. Volt egyfajta régies hangulata, ami bevonzotta az embert olvasás közben. Egyszerre volt érdekes, és könnyebbült meg tőle az ember lánya, hogy nem abba a korba született.
Nagyon megkedveltem Peggotty családját, akik halászok, és adtak Dávidnak néhány csodálatos, mesés hetet, amikor náluk "nyaralt". Nagyon egyszerű, de jólelkű emberek, akik gondoskodnak egymásról még akkor is, ha nem mind vér szerinti rokonok. Ők testesítik meg a könyvben az igazi, szerető családot.
Dávid nagynénje is érdekes karakter. Már felbukkan a könyv elején is, Dávid születésekor, aztán hosszú időre eltűnik a történetből, majd ismét visszatér. Elsőre mogorva nőnek tűnik, aki bolondnak tartja azokat a lányokat, akik férjhez mennek, azt gondolja, hogy a házasság és a férjek csak tönkreteszik, megkeserítik, halálba kergetik az asszonyokat. Ezért is nem foglalkozik a születésekor Dáviddal, mert benne is csak egy jövőbeli nőgyötrőt lát. Aztán amikor később találkoznak, rá kell döbbennünk, hogy ez a nő nem ennyire egyszerű, sokkal összetettebb, mint azt elsőre láthattuk. Engem kicsit Marilla Cuthbertre emlékeztetett az Anne Shirley-történetekből. Szigorú, megvannak a maga szabályai és rigolyái, de azért jó szíve van.
Dávid fiatal felnőttként sem változik sokat, a naivsága ugyanúgy megmarad, ezért kicsit féltem őt. Főképp a volt osztálytársától, Steerforthtól, aki már az iskolában is átverte a pénzzel és egyebekkel, csak Dávid erre nem jött rá. Ő valamiféle szent példaképként tekint Steerforth-ra, de én tartok tőle, hogy a folytatásban csalódni fog.
A könyv vége nekem túl hirtelen, nem tudom, hogy miért pont ott vágták ketté a történetet, ahol. De lehet, hogy csak annyira élveztem az olvasást, hogy még bőven folytattam volna tovább. Remélem, hogy a második résszel hamarosan megtehetem.
Hogy tetszett a történet?
Engem teljesen beszippantott. Eddig ez a kedvenc regényem az Örök Kedvencek-sorozatból. Dávid nagyon szeretnivaló, imádtam az életéről olvasni. Együttéreztem vele, felélesztette az anyai védelmező ösztönömet, legszívesebben beugrottam volna a történetbe, hogy megóvjam őt azoktól, akik bántják. Imádtam Peggotty karakterét, nagyon megkedveltem a családját, és Dávid nagynénje is elnyerte a szimpátiámat. A történet hol aranyosan vicces, hol megható volt, egész végig lekötött.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy tényleg szórakoztató, érdekes klasszikust akar olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A Copperfield Dávid című kötet a kiadó Örök Kedvencek-sorozat részeként kapott új kiadást. Ebben a játékban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozat már megjelent címeit. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megírni, hogy melyik kötetről van szó.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Fülszövegrészlet:
„… megpillantottam egy feketébe öltözött, magas, előkelő nőalakot. Arcán olyasmi tükröződött, ami, ha egyszer látta az ember, arra késztette, hogy ismét szemügyre vegye. Haja hollófekete volt, hosszú, fényes csigákba fésülve… arcbőre tiszta és sápadt; hosszú, fekete pillái elfedték szemét, szépen kirajzolt szemöldöke azonban kifejező volt; boltozatos homloka értelemre valló, orra tökéletes sasorr, arcvonásai hibátlanok – csak az orcája és a szeme volt kissé beesett, ajka pedig, noha szép vonalú, kissé keskeny, szorosra zárt, ami, úgy véltem, nem vall nagyon engedékeny vagy nyájas kedélyre…”
Állomáslista:
04. 16. Csak olvass!
04. 20. Könyv és más
04. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 22. Readinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése