A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából idén karácsonyra megjelenik egy újabb történet a Heartstopper világából, ami ráadásul karácsonykor játszódik. A történetről a Blogturné Klub hét bloggere mesél, és az értékelések mellett extra tartalmak is várnak rád!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, ahogy a Pasziánszról szóló bejegyzésemben is írtam, a sorozat mindhárom részét megrendeltem magamnak angolul múlt karácsonyra. A This Wintert kezdtem el elsőként olvasni és fordítani magamnak, de amikor kiderült, hogy a kiadónak is kell a fordításom, megkértek, hogy a Solitaire-t vegyem előre. Ezután kérdés sem volt, hogy a This Winter következik a sorban. Nagyon vártam, hogy folytathassam a fordítását, mert az első 30-40 oldal nagyon bejött, és kíváncsi voltam a teljes történetre.
Véleményem a könyvről
A Pasziánsz és a Heartstopper-képregények hangulata teljesen eltér egymástól. A Pasziánsz sokkal depressziósabb, sötétebb, de egyúttal mélyebb regény is, míg a képregénysorozat maga a tömény szeretet és léleksimogatás, és sokkal könnyedebb. Az idei tél számomra valahol a két hangulat között helyezkedett el. Megvolt benne a Pasziánsz borult hangulata, de voltak benne igazán vicces, romantikus, cuki részek is. Szóval úgy hiszem, ezt a kisregényt azok is szeretni fogják, akiknek esetleg a Pasziánsz depije nem igazán jött be. Akiknek meg bejött, azok egyenesen imádni fogják ezt a történetet is.
Az idei tél közvetlenül a Pasziánsz története előtti decemberben játszódik, pontosabban karácsony napján. Charlie éppen kijött a pszichiátriai intézetből, ahol az étkezési zavara, önsértése és kényszerbetegsége miatt töltött egy kis időt, hogy jobban lehessen. Tori pedig még a depressziója elején tart, és Michael létezéséről sem tud.
Három szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket. Először Tori, majd Charlie, végül a kisöccsük, Oliver fejébe és gondolataiba kapunk betekintést. Tori és Charlie része a hosszabb, Oliver csak néhány saját oldalt kapott, de az a néhány oldal egyszerre iszonyatosan cuki, szomorkás és gyermeki módon mély.
Torinak már itt sötét a hangulata, álmatlansággal küzd, aggódik Charlie miatt, de mivel ő a legidősebb testvér, és felelősséget érez az öccsei iránt, próbál a lehető legtámogatóbb lenni karácsony napján (és úgy egyébként is). Tudom, hogy vannak, akiknek a Pasziánszban nem tetszett Tori karaktere, de én ott is és itt is imádtam őt. Anno pont ilyen magamba forduló, depis, magányos, a többi kortársamat egyáltalán nem értő tini voltam, és őszintén, még mindig maradt bennem ebből az énemből. Szóval teljesen átéreztem azt, ahogyan ő érzi magát ebben a kisregényben is. Imádom azt, hogy ennyire szereti a testvéreit, és teljesen átérzem annak a felelősségnek és tehernek a súlyát, amit amiatt érez, hogy nem tudja megvédeni őket mindentől. Bár nem az ő hibája Charlie állapota, mégis lelkifurdalása van, talán ez az egyik legfőbb dolog, ami miatt felerősödik a depressziója.
Nagyon érdekesen működik egyébként a Spring család. Ahogyan a könyv hátsó borítójára felkerült gondolatomban is összefoglaltam, ez a kisregény egy érzékeny látkép a 21. századi diszfunkcionális családokról, akik szeretik egymást, de fogalmuk sincs, miként fejezzék ezt ki. Sokan azonnal elítélik a Spring szülőket, főképp az anyát (mert hát, mindig a nők vannak elővéve, ha valami gond van a gyerekekkel...). És igen, a Spring anyuka nem tökéletes, nagyon nem az. Fogalma sincs róla, miként bánjon a gyerekeivel, hogyan kéne odafigyelni rájuk, támogatni őket.
Ahogy a Pasziánszban is láthattuk, állandóan dolgozik, ebben a történetben a karácsonyi családi vacsora körüli dolgokat kell előkészítenie, ami valószínűleg feszültté és idegessé teszi, főképp, hogy tudja, Charlie számára ez nehéz nap lesz, de fogalma sincs róla, neki miként kéne ezzel kapcsolatban viselkednie. Szóval tipikusan azt a családot jelenítik meg, ahol a szülők túlterheltek, és bár szeretik a gyerekeiket, nincs idejük, erejük, kedvük a problémáikra. Spring anyuka sokszor rosszul reagál a gyerekeire, aztán meg is bánja ezt, és próbálja kijavítani a hibáit.
Azt is be kell ismernünk, hogy azért Tori és Charlie sem szentek, ők is nagyon sokszor hibáznak. Például, bár Spring apuka segít a főzésben a feleségének karácsonykor, Tori és Charlie a kisujját sem mozdítja. Csak döglenek a kanapén, számítógépes játékot játszanak, és még azzal is húzzák az anyjuk idegeit, hogy a vendégek érkezése előtt fél órával is még pizsamában vannak. Charlie túl hamar felkapja a vizet mindenen, és tényleg néha kiismerhetetlenül viselkedik. Nem akarja, hogy minden figyelem rá forduljon, de azért ő maga vonja a figyelmet magára a viselkedésével. Azt akarja, hogy ez is csak egy normális karácsony legyen, mint a korábbiak, de mikor a szülei úgy viselkednek, mintha ez tényleg egy normális karácsony lenne, akkor kiakad. Szüksége van a támogatásra, de amikor az apukája teljesen finoman odamegy hozzá az ünnepi ebédnél és megpróbál támogató lenni, akkor az idegesíti Charlie-t.
Persze nem lehet ezt felróni neki, mert egyfelől tinédzser, másfelől még pszichiátriai gondjai is vannak, de attól még nem lehet könnyű kezelni ezeket a helyzeteket a szüleinek vagy bárki másnak. Olyan, mintha mindig tojáshéjon kéne járniuk, nem tudva, hogy Charlie épp min fog kiakadni. Tori pedig... amennyire támogató Charlie-val, annyira hideg és meg nem értő az anyjával. Értem én, hogy Charlie-nak komoly problémája van, de attól még másoknak is lehetnek gondjai. Valahányszor Tori azt gondolta, hogy ő, a szülei nem számítanak, csak Charlie számít, felsóhajtottam. Mert ez nem igaz. Charlie érzései fontosak, de ettől még másoknak is joguk van érezni, joguk van ahhoz, hogy problémáik legyenek, rosszul érezzék magukat, kiboruljanak stb.
Azt hiszem, én is nagyon próbálok igyekezni. Charlie-val ülök minden étkezésnél. Minden nap megkérdezem, hogy van, és néha elmondja nekem. Elkezdtem a barátja és a nővére is lenni egyben.Nem mintha ez számítana. Én nem számítok. Ő számít.
Szóval igen, a Spring szülők, főképp az anyuka nem tökéletesek. Nem figyelnek úgy a gyerekeikre, ahogyan kéne. Szeretik őket, de nem tudják, hogyan mutassák ezt ki. És néha impulzív módon olyasmit mondanak, amit nem kéne. De Tori és Charlie sem tökéletesek. Persze ők még tinik, a szüleik meg felnőttek, és igen, ha már gyereket vállalt valaki, akkor mindent meg kéne tennie érte. De... őszintén szólva, azóta tudom, hogy felnőttnek lenni kb. semmit nem jelent, mióta én is felnőttnek számítok. A felnőttek sem tökéletesek, ők sem tudnak mindent, ők is félnek, ők is hibáznak, igazából csak felnőttbőrbe bújt, felnőtt szerepet játszó gyerekek vagyunk mind. Szóval mióta ezt tudom, nem ítélkezem olyan könnyen, ha egy felnőtt hülyén viselkedik.
Lényeg a lényeg. Bár nem értettem egyet Spring anyuka viselkedésével, mégsem tudtam utálni vagy elítélni őt. Nem lehet könnyű helyzetben Charlie-val, és a saját gyerekkori tapasztalatok is nehezítik a helyzetét, mert nagyon nehéz levetkőzni azokat a viselkedési normákat, amiket gyerekkorunkban a szüleinktől veszünk át. Persze lehetne jobb szülő, hiszen léteznek jobb szülők (lásd Nick anyja), de az, hogy ki mire képes szülőként nagyon sok mindentől függ. Spring anyuka valószínűleg az alapszemélyisége (pont olyan, mint Tori, és úgy gondolom, pont azért nem jönnek ki egymással, mert annyira hasonlóak, hogy az már üti egymást), a gyerekkori élményei miatt hendikeppel indult szülőként.
A konyhabeli jelenet Charlie és az anyja között összeszorította a gyomromat, mert mindkét fél fájdalmát, dühét megértettem, átéreztem. Az egy nagyon ütős jelenet volt. Ahogyan az a jelenet is, amikor erről beszél Spring anyuka Olivernek. Talán ez a két jelenet volt a kedvencem a könyvből, mert ezek érzelmileg tényleg hatottak rám. Fordítás közben is teljesen át tudtam élni őket.
Tudom, hogy egy csomó ember azt gondolja, a tinédzserkapcsolatok nem tartósak vagy nem olyan „mélyek”, mint a felnőttkapcsolatok, de én és Nick… Azt hiszem, ez valami más.Valami nagyszerű.
Imádtam, hogy ebben a kisregényben több Nick és Charlie-t kaptam, mint a Pasziánszban. És itt tökéletesen olyan párt alkottak, amilyenek a Heartstopper-képregényekben is. Nick csodálatos ember, de tényleg. Annyira támogató, annyi szeretet van benne, szerintem ő a tökéletes társ. A fél karomat odaadnám egy saját Nickért. A romantikus jeleneteik, a Nelson-házban lévő családi karácsony volt az, ami megadta azt az igazi karácsonyi hangulatot ennek a kisregénynek. Ezeket olvasva éreztem csak azt, hogy tényleg karácsony van éppen a történetben.
Tetszett az is, hogy megismerhettem kicsit a Spring és a Nelson rokonokat, mert ez még inkább láttatta a különbséget a két család belső dinamikája között. A Springek nagyon ragaszkodnak a hagyományos nagy családi vacsorához, amihez szépen fel kell öltözni, mindennek tökéletesnek kell lennie, legalábbis külsőleg. Az ő közös ünneplésük nem a szeretetről és a felhőtlen együttlétről szól. A beszélgetéseikben ítélkeznek, mind a fiatalok, mind az idősebbek. A nagyszülők előtt titkolózni kell, mert valószínűleg homofóbok. A családtagok úgy mondanak rosszindulatú dolgokat, hogy valószínűleg észre sem veszik, mert számukra ilyen csipkelődős a megszokott társalgás.
Ezzel szemben a Nelson család minden tagja tud Nickről és Charlie-ról, azonnal szeretett rokonként fogadják be maguk közé Charlie-t. Nincsenek kötött programok a családi ünneplésükön, de mindenki jól szórakozik. Különböző játékokat játszanak egymással, nevetnek, táncolnak. Vagyis náluk a karácsony tényleg a szeretetről és a felhőtlen együttlétről szól.
– Először is – kezdi –, Nick, nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ennyi családtagod van. Ez nem normális. Másodszor, a gusztustalan bátyád megint megpróbált flörtölni velem, és istenre esküszöm, ha nem veszi hamarosan az adást, keresek egy kibaszott kutat, és belelököm.Az összes Lego kalózhajót építő gyerek rémülten fordul meg. Tori rájuk néz, és vészjóslóan felvonja a szemöldökét, mire gyorsan újra elfordulnak. Nick jóízűen nevet, de Tori arca nem változik.
Ebből is látszik, hogy a család milyen nagy hatással van ránk. Ha a családtagok többsége ítélkezős, beszólogatós, mereven ragaszkodik a hagyományokhoz, képtelen a szeretet kimutatására igazán, akkor nagyon nehéz másmilyennek lenni. Ha viszont a családtagok többsége nyitott, laza, ki tudja mutatni a szeretetét, tudja élvezni az életet merev hagyományok nélkül is, akkor szinte az egész család ilyen lesz. Persze mindig vannak kivételek. A Spring családnál Oliver az, hiszen ő egy kis cuki, boldog szeretetbomba, a Nelson családnál pedig Nick bátyja, David az, aki egy homofób, gonoszkodó, rosszindulatú alak. Őszintén, egyikőjüket sem tudom, hogyan lett olyan, amilyen az adott családi környezetben. Az biztos, hogy ha választhatnék, a Nelson családi karácsonyra mennék el... Az lenne életem legjobb karácsonya, azt hiszem.
És beszéljünk egy kicsit Oliverről is. Bár csak néhány oldalt kapott a regényben, az nagyon jól sikerült. Vicces volt, cuki volt, és igen, mély is. Mert bár Oliver kisgyerek, mégis látja, átérzi a körülötte lévő eseményeket, a többiek érzéseit. Nagyon szereti a bátyját és a nővérét, és nagyon kedvesen és okosan viselkedik az anyukájával is. Azt hiszem, mindig a gyerekek tudják a legjobb tanácsokat adni az embernek, ha baja van, még akkor is, ha a maguk módján fejezik ki a gondolataikat.
Ennek a kisregénynek a fordítása sokkal könnyebben, gördülékenyebben ment, mint a Pasziánszé, nemcsak a rövidsége miatt, hanem mert stílusban, nyelvileg is sokkal könnyedebb, egyszerűbb volt. Nagyon élveztem ezen a szövegen dolgozni, megint azt éreztem, hogy nemcsak dolgozom, hanem jól is szórakozom.
Hogy tetszett ez a könyv?
Én nagyon imádtam a Pasziánsz borús stílusát, de ez a könyv is belopta magát a szívembe. Kicsit borús volt, de egyben cuki is, és bár nem feltétlenül volt teljes egészében „karácsonyi” történet hangulatát tekintve, elnézve a körülöttem élő emberek karácsonyát, nagyon is reális volt. Imádtam a Charlie-Nick jeleneteket. Imádtam Olivert, mert igazán cuki volt. Tori még mindig a kedvencem. És érdekes volt bepillantást nyerni a két család rokonságába, életébe, ünnepébe. Ó, és nagyon örülök, hogy ebbe a könyvbe illusztrációk is kerültek, mert kicsit visszahozták a képregények hangulatát.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akiknek nem tetszett a Pasziánsz, ez a kisregény valószínűleg jobban be fog jönni. Akiknek meg tetszett a Pasziánsz is, azok egyenesen imádni fogják Az idei telet.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a brit borítós könyvet:
Itt pedig az amerikai borítósat:
Nyereményjáték:
Ez a Heartstopper-történet karácsonykor játszódik, így egyike a Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi könyveinek.
A mostani játékunk során egy-egy könyvmolyképzős karácsonyi kötetből találtok idézetet, a feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába a könyv címét. A helyes kitöltők között a könyv 1 példányát sorsoljuk ki a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A legelső karácsonyi ajándék a szeretet volt. Egy szülő szeretete. Tiszta és makulátlan, akárcsak a legelső decemberi hó.”
Állomáslista:
11. 26. Sorok Között
11. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 30. Dreamworld
12. 02. Könyv és más
12. 04. Hagyjatok! Olvasok! blog
12. 06. Utószó
12. 08. Csak olvass!
12. 10. Dreamworld extra állomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése