A Móra Könyvkiadó gondozásában új kiadásban olvashatjuk Böszörményi Gyula mindent is megoldó macskája, Lopotnyik kalandjait. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével a Pukkancs utcába, ismerkedjünk meg közösen az 5. számú ház lakóközösségével, és eredjünk azoknak a kalamajkáknak a nyomába, melyekbe Lopotnyik és a ház kis lakója, Luca keveredik. A turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya is!
Miért választottam ezt a könyvet?
Egyfelől több Böszörményi-könyvet olvastam már, és bár mindegyik nagyon különböző volt, az összes tetszett. Másfelől szeretem az ilyen lakóközösségi, családi történeteket. Olvastam már többfélét, a Lúzer Rádió-sorozat is hasonló volt, és olyan kellemes, szórakoztató hangulatuk van, ami bejön.
Véleményem a könyvről
Böszörményi Gyula neve biztosíték arra, hogy az ember jól fog szórakozni olvasás közben. Ez most sem volt másként. A kötetben tizenkét darab különálló, önmagában is kerek, egész mesét találhatunk. Ami közös bennük, hogy mindegyik a Pukkancs utca 5. lakóiról és a házba beköltözött macskáról, Lopotnyikról szól.
Az illusztrációk stílusa nagyon tetszik, igazán aranyos, humoros, illik a történetekhez. Az oldalakon találhatunk fekete-fehér és színes rajzokat is, amik tényleg feldobják a könyvet.
Nyelvi szempontból is érdekes volt ez a kötet. Böszörményi Gyula nem félt játékosan használni a magyar nyelvet. Új kifejezéseket teremtett, amik olvasóként egyáltalán nem tűnnek butaságnak vagy furcsának (sőt, tele vannak humorral), talán azért, mert érezhető, hogy egy olyan ember áll mögöttük, aki művelt volt, és jól ismerte a saját anyanyelvét. Imádtam a történetek játékos címét, de a mesék szövege is elbűvölő volt a nyelvet nagyon szerető emberként.
A mesék általában arról szóltak, hogy történik valami valós vagy mágikus probléma az épületben, amit Lopotnyik és a házban lakó kislány, Luca (sokszor a Topsics néni segítségével) végül sikeresen megold. A kalandok közepette, a sorok között sokszor olyan életbölcsességek, tanulságok bújnak meg, amelyek nemcsak a gyerekek számára lehetnek hasznosak, hanem a felnőtt olvasóknak is.
A történetekben előkerülnek mágikus elemek, például Lopotnyik egy beszélő, emberi értelemmel bíró macska, a házban lakó idős néni, Topsics néni pedig nem csak szimbolikus értelemben boszorkány, hanem ténylegesen is. Ám a lakóközösség nagyon is valódinak érződik, a karaktereket akár a saját lépcsőházunkból is ismerhetnénk.
Lakik a házban két nagycsalád, az egyikben három rosszcsont gyerkőc él, akik mindig bajba keverednek, és a családjuk életében fontos szerepet játszik a pénz. A másikhoz tartozik Luca, aki egy kedves, jólelkű gyerek, és a szülei is kedvesnek tűnnek. A házmester a vénkisasszonynak mondott lányával együtt él a földszinten, és a lány állandóan vőlegényt keres magának. Aztán van a házban még egy alkoholista férfi, egy házaspár, akinél a nő állandóan nehéz, magyaros ételeket főz, és mindig esznek. És persze, Topsics néni, a ház boszorkánya. Később pedig beköltözik egy újabb házaspár is a járóképtelen kisfiukkal, KisCsigával, akinek különleges képessége van.
– Hát tényleg nem érted? – fújt nagyot Lopotnyik. – KisCsiga pont azért szomorú, mert nem járhat iskolába.– Ez butaság – nevetett Luca. – Miért akarna suliba menni, mikor az unalmas, nehéz és... unalmas?!– Unalmas, tényleg? – rezzentette meg ravaszul a bajszát Lopotnyik. – Mondd csak, mi történt ma veled az iskolában?– Hát... Először semmi, de aztán az első szünetben Krajcsovics meghúzta Annamari haját, ami persze azt jelenti, hogy szerelmes belé, ezért a lányvécében én meg a Kispál Sári megbeszéltük, hogy...És csak mondta, mondta, sorolta a sulikalandokat, míg Lopotnyik a szavába nem nyávogott:– Még mindig azt mondod, hogy a suli unalmas?– Hoppá! – kapott észbe Luca. – Igazad van! Miközben én a suliban ezerféle ezt meg azt csinálok, KisCsiga egész nap a gangon ücsörög... Egyedül!
Az én kedvenceim Luca, Topsics néni és KisCsiga voltak. Luca azért, mert tényleg egy jólelkű, kedves és bátor kislány. Topsics néni azért, mert ő tipikusan az az öregasszony, aki ijesztő, éles a nyelve és mindenki kerüli, mert félnek tőle, pedig csak azért olyan, amilyen, mert magányos. KisCsiga pedig azért, mert bár a lehetőségei korlátozottnak tűnnek, az új barátai segítségével mégis megtalálja a módját, hogyan legyen hasznos tagja a lakóközösségnek, és miként éljen teljes, boldog életet.
Mindegyik mese aranyos és szórakoztató volt a maga módján, de nekem legjobban a Lopotnyik és az elbanyásodási nyomozás, valamint a Lopotnyik és az Ödön-döndülő című történet tetszett a legjobban. Az első azért, mert megismerhettük belőle Topsics néni múltját, azt, hogy miként távolodott el a lányától, és hogyan indult el ő és a lánya is az elbanyásodás útján emiatt. A második azért, mert tetszett, ahogy Lucáék összefogtak azért a célért, hogy KisCsiga képes legyen iskolába járni.
Hogy tetszett ez a könyv?
Aranyosak, humorosak és tanulságosak voltak a kötetben található mesék, imádtam az illusztrációkat, és igazán megkedveltem Lucát, Topsics nénit és KisCsigát. Na meg persze, Lopotnyikot is.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik azokat a különálló kis meséket, amiket a helyszín és a karakterek kötnek össze. És akik szeretnének aranyos, humoros kis történetekkel kikapcsolódni néhány órára.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban a Móra Könyvkiadó gyerekkönyvei között csemegézünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a kiadó nemrégiben megjelent könyveinek valamelyikéből. A feladatotok, hogy a könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
„Amikor kicsi voltam, az egyik barátom mondott egy nagy butaságot.”
Állomáslista:
11. 08. Szembetűnő
11. 10. Könyv és más
11. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 14. Veronika's Reader Feeder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése