Visszatérünk a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol a főnemesi diákok intrikái, az elhunyt barátjának szelleme, a régi és új ellenségek mellett Rose igyekszik egy kemény, hathetes terepgyakorlatot is túlélni, ugyanis nemsokára elérkezik nagykorúságának és érettségijének időpontja!
Tartsatok bloggereinkkel a Vámpírakadémia-sorozat harmadik részének turnéján, amelynek végén az Agave Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk hazaviheti A halál csókja című paranormális romantikus regényt.
Miért választottam ezt a könyvet?
Bár az első részből készült filmet nem szerettem, a sorozatot pedig még nem láttam, de a könyvsorozat első két része igazán tetszett, és kíváncsi voltam, miként folytatódik Rose története.
Véleményem a könyvről
A történet néhány héttel a második könyv vége után játszódik. Rose és társai szörnyű dolgokat éltek át, és elvesztették az egyik barátjukat, Masont is. Ám a képzésük folytatódik az akadémián, hathetes terepgyakorlaton kell bizonyítaniuk, hogy képesek megvédeni a rájuk bízott morát a strigáktól. Rose azt hiszi, könnyű dolga lesz, ám arra nem számít, hogy nem Lissát kapja védencéül, hanem Christiant. Ahogyan arra sem, hogy Mason megjelenik neki szellemként. De vajon tényleg léteznek szellemek, vagy Rose-nak kezd elmenni az esze? Esetleg más áll a szellemlátás mögött?
A második könyv esetében úgy éreztem, hogy az elsőhöz képest új kalandba kezdtünk, ám a harmadik részben visszatértünk a kezdetekhez. Viktor Daskov, az első rész főgonosza ismét felbukkant. Bár meg akarják tiltani Rose-éknak, muszáj részt venniük a férfi tárgyalásán, nehogy felmentsék a szörnyű tettei ellenére, csak mert nemesi családból származik és befolyásos. Bár a karaktere elég utálni való, örülök, hogy visszahozta az író, mert általa több olyan elmélet is felmerült, ami megmozgatta a fantáziámat mind Rose szellemlátásával kapcsolatban, mind azzal kapcsolatban, mit terveznek a rendszer ellen lázadó morák.
Ebben a részben még inkább előjöttek a társadalmi ellentétek, és még árnyaltabban láthattuk át a könyvbeli világot. A morák két táborra váltak. Az egyik tábor a régi rendet próbálja fenntartani. Ebben a rendben a Rose-hoz hasonló damfírok egyetlen és legfőbb feladata, hogy a mora nemesek testőreként az életük árán is megóvják a védenceiket. Ezeknek a mora nemeseknek nem számít a damfírok élete, és nem érdekli őket a nem nemesi morák élete sem. A másik tábor úgy gondolja, hogy a moráknak is harcba kéne szállniuk a mágiájuk segítségével, hogy megvédjék önmagukat a strigáktól, és nem lehet elvárni a damfíroktól, hogy csak ők hozzanak áldozatokat a harcban.
Elsőre a második tábort támogattam volna, és alapvetően ezt is teszem. Ám a regény ráébresztett, hogy attól még, hogy valaki a második tábor elveit vallja, nem biztos, hogy helyes tettekkel próbálja elérni a céljait.
Ez a rész egyébként tele volt rejtélyekkel, és bár az egyikre szinte azonnal rájöttem, és nem értettem, hogy Rose miért nem, a többi számomra is tudott meglepetést okozni. Ami jó volt, mert így sikerélmény is ért, de meglepni is sikerült.
Rose karaktere még mindig nem a legszimpatikusabb főszereplő karakter, de talán egy fokkal kevésbé volt hisztis és gyerekes, mint a második könyvben. Az biztos, hogy sosem lesz a kedvencem, viszont ennek ellenére nagyon élvezem a kalandjait, összetűzéseit, nyomozásait. Lissával kapcsolatban pedig, bár végig jelen van a történetben, és volt pár jó jelenete, még mindig úgy érzem, hogy csak egy kiegészítő Rose mellett. Alig várom, hogy végre belekeveredjen egy politikai perpatvarba, mert akkor talán végre igazán izgalmas szereplővé válik.
– Tása Ozera... egy bajkeverő. És kezd nagyon sok hozzá hasonló bajkeverőt gyűjteni.– Ő csak új gondolatokat próbál felvetni. – Ekkor lettem rá figyelmes, hogy Lissa már nem fél. Bízott az elképzeléseiben, és szerette volna kifejezni őket. – A történelem folyamán mindig is bajkeverőknek hívták azokat, akik új gondolatokat igyekeztek elfogadtatni, a másképp gondolkozókat, akik változást szerettek volna. De valójában... szeretné tudni az igazat?Tatjana arca fintorba rándult, ami már-már mosolynak tűnt.– Mindig.– Változásra van szükségünk. Persze, fontosak a hagyományaink. Azokról nem szabad lemondanunk. De néha, úgy érzem, becsapjuk magunkat.– Becsapjuk?– Ahogy halad a kor, elfogatunk már néhány változást. Fejlődtünk. Számítógépek. Elektromosság. A technológia általánosságban. Mindannyian egyetértünk abban, hogy ezek jobbá teszik az életünket. De akkor miért ne lehetne ez a tetteinkre is igaz? Miért ragaszkodunk a múlthoz, ha van jobb módja a dolgok intézésének?
Sajnos a második könyvben egyre érdekesebbé váló Mia karaktere ezúttal nem sok szerepet kapott, de úgy sejtem, hogy a folytatásban még erőteljesebben visszatér. Viszont végre jobban megismerhettük Eddie-t, és Adrian személyiségébe is mélyebb betekintést nyerhettünk. Egyébként Eddie az egyik kedvenc karakterem lett, a második részben olyan kis semmilyen személyisége volt, de a harmadik könyvben szépen kiforrta magát, és nagyon szimpatikus szereplővé vált.
Adrian pedig... Nos őt elsőre nem mondanám túl szimpatikusnak a bagózás, piálás miatt, de megértem, hogy miért csinálja. És több van benne, mint amit elsőre észrevesz az ember. Szerintem még nem láthattuk őt teljes valójában, de úgy érzem, hogy a folytatásban fog még meglepetéseket okozni.
– (...) Le kell nyugtatnunk téged, különben nem leszel formában a csatában.– Igen? Attól tartasz, hogy előtör a potenciális elmebeteg énem?– Nem, attól tartok, hogy a szokásos Rose Hathaway-éned tör elő, az, amelyik nem fél az események sűrűjébe ugrani, amikor azt hiszi, hogy valami úgy van jól.Lekezelő pillantást küldtem felé.– És mi a különbség?– Az, hogy ettől a másodiktól félek egy kicsit.
És hát persze, ott van Dimitrij... Még mindig nem igazán értem, hogy mit lát Rose-ban, és azt sem, hogy Rose mit lát benne, de ebben a könyvben ennek ellenére működött közöttük a kémia. És hát a könyv vége... Már a barlangos jelenetnél sejtettem, hogy ez lesz (hogy mi, azt nem mondom el, mert spoiler, a könyvből megtudhatjátok...), nem is értettem, hogy Rose miért nem gondolt rá. Fogalmam sincs, hogy ezek után miként folytatódik a szerelmi száluk, de őszintén kíváncsi vagyok rá.
Hogy tetszett ez a könyv?
Azt hiszem, eddig ez a rész tetszett a legjobban, mert tele volt titkokkal, megoldásra váró rejtélyekkel, és ez megmozgatta az agyamat. Rose is egy kicsit értelmesebb lett, a Dimitrijjel való kémiája is egyre jobban működött. Eddie-t pedig felírtam az újabb kedvenceim listájára.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy fordulatos, kalandos, rejtélyekkel teli fantasyregényt szeretne olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót A halál csókjába, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
Kérdés a játékhoz:
Kinek a tárgyalására hivatalos Dmitrij?
Állomáslista:
10. 30. Insane Life
11. 05. Kelly és Lupi olvas
11. 08. Függővég
11. 16. Hagyjatok! Olvasok!
11. 17. Sorok között
11. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
I'm thankful for the profound impact your blog has had on my personal growth.
VálaszTörlés