Térjünk vissza a Heartstopperből ismert szerelmesekhez, Nickhez és Charlie-hoz! Ebben a rövid kötetben Nick egyetemre megy, Charlie pedig a Truham Gimnázium végzős tanulója marad – vajon hogy érez ezzel kapcsolatban az elválaszthatatlan páros? Tartsatok bloggereinkkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri Alice Oseman Nick és Charlie című kötetét!
Miért választottam ezt a könyvet?
Igazából ez volt az a könyv, amit nagyon-nagyon le akartam fordítani nektek, amikor kiderült, hogy nekiállhatok Oseman regényeinek és kisregényeinek. Nagyon reméltem, hogy a Pasziánsz és Az idei tél után ez is megjelenhet, és megkönnyebbültem, amikor megvolt rá az aláírt szerződés. A fóliázási bizonytalanságok miatt ugyanis eléggé aggódtam, nehogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy félbemarad az Oseman-könyvek megjelenése. De szerencsére nem álltunk le, megyünk tovább, megjelenhetett a Nick és Charlie, és Oseman további regényei is folyamatosan jönnek majd magyarul, ami elsősorban annak köszönhető, hogy rengetegen szeretitek Oseman történeteit.
Véleményem a könyvről
A történet során Charlie-nak még hátravan egy teljes éve az érettségiig, Nick pedig épp végzős a középiskolába, és hamarosan egyetemre megy. Méghozzá egy távolabbi egyetemre, ami miatt ő és Charlie távkapcsolatba kényszerülnek majd. Charlie viszont nagyon fél ettől, nem biztos benne, hogy a kapcsolatuk kibírja majd a távolságot. Nick pedig attól fél, hogy Charlie megint összeomlik majd, ha egyedül marad ilyen hosszú időre. A gond az, hogy nem igazán beszélnek erről a problémáról és az érzéseikről, és a sok elfojtott félelem végül egyszerűen kirobban belőlük egy rossz pillanatban. Mi pedig aggódhatunk, hogy vajon ez a véget jelenti-e számukra, vagy sem.
A történteket felváltva láthatjuk Charlie és Nick szemszögéből, aminek nagyon örültem, mert így pontosan megtudhatjuk, mi jár a két fiú fejében, hogyan éreznek. Ha csak egyikük fejébe látok bele, valószínűleg nehezebb tudtam volna jól értelmezni a tetteiket.
Bevallom őszintén, nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, de egyben nagyon féltem is tőle, mert Nick és Charlie, ahogyan a könyvben is írják, „Nick és Charlie”, a tökéletes pár, akiknek muszáj elnyerniük az örök boldogságot együtt. Mert ha a valóságban ritka is a tündérmese, legalább a történetekben léteznie kell. Szóval féltem attól, hogyan viselem majd lelkileg az összeveszésüket, mennyire fog fájni az, hogy a „tökéletes párt” is csak két esendő, fiatal srác alkotja, akik hibáznak, veszekednek, rondán viselkednek egymással, és akár még szakítanak is.
És hát igen, eléggé megviselt. De közben meg valahogy jó is volt erről olvasni. Mert ha „Nick és Charlie” átlagos srácként képesek összeveszni, aztán mégis boldogan élni életük végéig együtt, akkor talán a valóságban is sikerülhet ez nekünk, átlagos embereknek.
Amúgy az alapproblémát nagyon megértettem. Távol lenni valakitől, akit szeretsz, és akivel eddig konkrétan minden napodat együtt töltötted, hatalmas váltás. Egyfajta veszteség. Hiszen nem szólhatsz hozzá, amikor akarsz. Nem ölelheted meg, amikor akarod. Nem láthatod őt, amikor akarod. Szóval tökéletesen megértettem, hogy Charlie retteg.
A történet egyébként szépen megmutatta, hogy miért ne legyünk közösségimédia-függők. Charlie kiteregeti a magánéletét a Tumblr-ön, kap egy csomó hozzászólást vadidegen emberektől (nem homofób hozzászólásokat, csak mindenki kéretlen tanácsokkal bombázza, meg ilyesmik), és ezektől még jobban kiborul, mint amennyire alapból tenné. Sok ember számára a valóságban is a lájkok számától, vadidegen emberek hozzászólásaitól függ, hogy épp jól érzik-e magukat, vagy sem. Olyan emberek véleményétől függnek, akiket nem is ismernek, akikről nem tudhatják, hogy érdemesek-e arra, hogy bárkinek is tanácsot adjanak. Nagyon nehéz a mai világban függetlenedni ettől az egésztől, de nem lehetetlen, és megéri. Ha rájössz, hogy vadidegenek véleményével felesleges foglalkozni, mert az többet elmond a vélemény írójáról, mint önmagadról, sokkal boldogabbá és szabadabbá válhatsz. De hát, Charlie csak egy tinédzserfiú, és természetes, hogy még nem jutott odáig a személyiségfejlődésben, hogy ezt az egészet a helyén tudja kezelni. Ami az olvasók számára végül is hasznos, mert ha a fiatal olvasók elolvassák ezt a történetet, elgondolkoztathatja őket arról, vajon megéri-e mások hozzászólásaival foglalkozni.
A veszekedős jelenetet többféle szempontból is nehéz volt lefordítani, azt hiszem, ez volt a legnehezebb rész fordítóként eddig számomra. Egyfelől megviselt lelkileg, konkrétan megkönnyeztem, mert rossz érzés volt Nicket és Charlie-t ennyire kiborulva látni. Másfelől nyelvileg is át kellett gondolnom a dolgot. Az eredeti szövegben Nick és Charlie elég durván beszél egymással veszekedés közben. Fordítás közben el kellett döntenem a szerkesztőm segítségével, hogy ezeken mennyit finomítunk, mert a képregények fordításában megszokhattátok, hogy finomítva van a fordítás (pl. fuck helyett banyek, és hasonlók). De úgy éreztem, hogy nem finomíthatom túlságosan a mondataikat ebben az esetben.
Egyfelől, mert ez egy nagyon komoly veszekedés volt, amitől tényleg, szó szerint mintha kitépték volna a szívüket a mellkasukból, és ha ezeken finomítok, akkor nem jönnek át a valódi érzéseik, a kétségbeesésük, és nem lesz a mi szívünk is kitépve. Vagyis sokkal kevésbé lesz érzelmileg komolyan vehető és ütős a jelenet.
Másfelől, mert Nick és Charlie már nem gyerekek, hanem ráléptek a fiatal felnőttek útjára, és bár én utálok káromkodni, hasonló helyzetben még én is megtenném. Szóval nem kezelhettem már a karaktereiket gyerekként, akik csak banyekelnek, ahogyan Alice Oseman sem kezelte őket itt már gyerekként az eredeti szövegben.
Igazából ettől a jelenettől Nick és Charlie sokkal emberibb lett a szememben, és a kapcsolatuk sokkal valóságosabb. Ami szerintem jó. Mert a tökéletes emberekkel a valóságban sem igazán tudok mit kezdeni, a tökéletleneket viszont sokkal könnyebb megérteni és szeretni, pont azért, mert mellettük nekünk sem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy szeressenek minket.
Volt, aki kiakadt azon, hogy korábban Nick és Charlie kommunikációja mennyire jó volt, és most miért kellett ilyen hülyén viselkedniük, de azért ha valaki visszanézi a képregényeket és a sorozatot, láthatjuk, hogy Charlie azokban is sokszor csendben emésztette magát jó ideig, mire valahogy képes volt megnyílni. És igen, bár Nick a legtöbbször jól reagált ezekben a helyzetekben, nem felejthetjük el, hogy ő még csak egy tizennyolc éves srác, aki nem lehet mindig tökéletes, és nem reagálhat mindig tökéletesen. Mert tökéletes emberek nem léteznek. Ha valaki egy történetben tökéletes, akkor nem is tűnik valódinak. Szóval én örülök neki, hogy most végre láthattuk, hogy Nick is csak egy hús-vér srác, aki igen, néha hibázik, félreérti a másikat, kiabál, káromkodik, kiborul és hülyeségeket mond.
Tudom, hogy írnom kellene neki, de ha megkérdezem, tényleg szakítani akar-e, és igent mond, nem tudom, mit fogok csinálni.Mi a célja az életnek Nick nélkül?
A második legnehezebb rész pedig fordítóként a könyv végén található, nagyon rövidke, de nagyon fontos, finoman megfogalmazott szexjelenet volt. Mert szexjelenetet nemcsak írni, hanem fordítani is nehéz. Olvasás előtt őszintén szólva, azt hittem, hogy Nick és Charlie első együttlétéről fogok majd olvasni, de aztán kiderült, hogy ez már nem az első. De legalább annyira fontos volt, mint az, hiszen életük nagy vitája után találtak újra egymásra lelkileg és testileg, és újra „Nick és Charlie” lettek. És ezt Oseman nagyon szépen bemutatta nekünk anélkül, hogy túlzásba vitte volna a leírást.
Örültem, hogy Tori ebben a könyvben is felbukkant, és segített Charlie-nak helyrehozni, amit elszúrt. Még mindig Tori a kedvenc karakterem Nick mellett, valahogy ők ketten állnak a legközelebb hozzám, ha barátokat választhatnék magamnak, biztos, hogy hozzájuk hasonlókat választanék.
Harry csípőre teszi a kezét, és felvigyorog rám.– Vélemény?(...)Felvonom a szemöldököm.– Az erődről vagy a combodról?– Mindkettőről, haver.– Mindkettő nagyszerű – mondom kifejezéstelen arccal. – Szép munka! Csak így tovább!Harry oldalsó kitörésbe lép.– Tudtam, hogy a szoknya jó döntés volt. Gyakrabban kéne hordanom.
És bár sosem hittem volna, hogy ezt fogom írni egyszer, de Harryt is jó volt viszontlátni a történetben. Ő a példa arra, hogy a homofóbiát le lehet küzdeni. Ha valaki rossz környezetben nevelkedett, homofób, gyűlölködő emberek között, nem csoda, ha ő maga is ilyenné válik. De ha valaki alapvetően értelmes ember, és/vagy megfelelő, nyitott, értelmes környezetbe kerül, ahol a saját szemével láthatja, hogy a melegek is ugyanolyan emberek, és a szerelem az szerelem, akkor van rá esély, hogy jobb emberré váljon és megszabaduljon a homofóbiától. Bár Nick és Charlie nincsenek oda érthető okokból továbbra sem Harryért, én egészen megkedveltem őt. Lökött hülyegyerek, de már jóindulatú lökött hülyegyerek. És sokkal nyitottabbá vált, mint azt valaha hittem volna róla.
Hogy tetszett ez a könyv?
Én imádtam olvasni és fordítani is, főképp azért, mert bár Nickről és Charlie-ról kiderült, hogy ők is csak hús-vér, esendő fiatal srácok, pont ettől váltak sokkal valóságosabbá, szerethetőbbé számomra. A veszekedésük lelkileg összetört, de ez szintén klassz, mert az a jó történet, ami erőteljesen képes hatni az olvasóra.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a történetet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik nem bánják, ha kiderül, Nick és Charlie nem tökéletesek, csak esendő emberek, viszont esendő emberként is szívből szeretik egymást.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod az amerikai borítós könyvet:
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a brit borítós könyvet:
Nyereményjáték:
A Könyvmolyképző Kiadónak hála bele is tudtok olvasni Nick és Charlie történetébe, és azt javasoljuk, hogy tegyétek is meg, ugyanis az egyes állomásokon feltett kérdésekre megtaláljátok benne a válaszokat!
A helyes választ szokás szerint a Rafflecopter megfelelő rubrikájába várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Sorolj fel legalább 2 dolgot, mit csinál Nick és Charlie otthon?
Állomáslista:
05. 31. Csak olvass!
06. 04. Dreamworld – extra
06. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 10. Könyv és más
06. 13. Hagyjatok! Olvasok!
06. 16. Dreamworld
06. 19. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése