Miért választottam ezt a könyvet?
Sok évvel ezelőtt hallottam először erről a sorozatról, és már akkor is érdekelt, tudtam, hogy egyszer majd el szeretném olvasni. Fogalmam sincs róla, miért maradt el egészen mostanáig, de jobb későn, mint soha alapon végre belekezdtem a sorozatba.
Véleményem a könyvről
Alexia Tarabotti a viktoriánus Anglia szülötte. Egy olyan alternatív Angliáé, amelyben bár Viktória királynő uralkodik, az emberek együtt élnek a vámpírokkal, farkasemberekkel, szellemekkel és természeten túliakkal egyfajta törékeny, de tartós békében. Egy újszülött vámpír azonban rátámad Alexiára, aki kénytelen megölni őt. Az ügyben Lord Maccon, a NYIHA vezetője kezd nyomozni, aki nem mellesleg farkasember és a csapata alfája. És aki bár állandóan "morog" Alexiára, teljesen oda van érte.
Először is, a regény tökéletesen visszaadja a viktoriánus kor hangulatát, a 19. századi regények stílusát. Ahogy elkezdtem olvasni, az jutott eszembe, hogy ha nem lennének a történetben mágikus teremtmények, akkor simán elhinném, hogy például Jane Austen egyik kortársától olvasok éppen valamit. A leírások, ruhák, a párbeszédek nyelvezete, a karakterek gondolkodásmódja visszarepített az időben.
A történet maga egy fantasyvilágban játszódó, krimiszállal vegyített, romantikus kalandregény. Alexia és Lord Maccon rájönnek, hogy furcsaságok történnek országszerte. Egyfelől eltünedeznek a magányosan élő vámpírok és farkasemberek, másfelől újszülött vámpírok tűnnek fel, akik zavarodottak és fogalmuk sincs a vámpírok és emberek között köttetett szabályokról, ezért veszélyesek (egy ilyen támadt rá Alexiára is).
A cselekmény kalandos volt, élveztem, hogy Alexiával szinte mindig történik valami. Amikor pedig esetleg mégsem, akkor a humor, ironikus szópárbajok (főképp Lord Macconnal) és családi kötekedések szórakoztattak. A kíváncsiságot is sikerült felébreszteni bennem. Érdekelt, hogy vajon ki áll az eltűnések és új vámpírok teremtése mögött, mi a célja ezzel az egésszel, és miért választották ki célpontnak Alexiát.
– Ne feleseljen velem hölgyem, különben bemegyek a bálterembe, megkeresem az anyát és idehozom!Alexia felhúzta az orrát.– Na, ezt már nevezem! Ez aligha tisztességes játszma. De ennyire azért felesleges keménykednie – dorgálta meg a grófot.
Már persze azon kívül, amit tudunk róla, hogy ő nem egyszerű ember, hanem természeten túli. Vagyis a könyv szerint nincs lelke. Ez egyébként érdekes, mert a könyvben úgy van, hogy az embereknek van lelkük, egyeseknek még kicsit több is, mint másoknak, és ezeket a túlcsorduló lelkű embereket lehet csak vámpírrá vagy farkasemberré változtatni. A szimpla mennyiségű lélekkel rendelkezők belehalnának az átváltozásba. Ott vannak azonban a természeten túliak, akikben semmi lélek nincsen. Ebbe furcsa belegondolni, mert elsőre az ember azt gondolná, hogy akiben nincs lélek, az gonosz, szeretni képtelen valaki. De Alexia nem gonosz és a szeretetre is képes. Csak nagyon logikusan gondolkozik, túlságosan kielemez mindent még az érzelmileg heves helyzetekben is. De ugyanúgy vannak érzései, mint másoknak. Viszont annyiban különleges, hogy ha megérint egy vámpírt vagy farkasembert, az visszaváltozik azonnal emberré, egészen addig amíg el nem ereszti őt.
A könyvben fontos szerepet játszik egyébként az, hogy vajon mi is a lélek, hogyan működik, és miképpen hatnak a természeten túliak a vámpírokra, farkasemberekre. Pontos választ viszont egyelőre nem kaptam, csak izgalmas feltevéseket, elméleteket. Kíváncsi leszek, hogy a folytatásban kapunk-e fix válaszokat a kérdésekre.
Alexia bár a múlt szülötte, mégis azt mondanám rá, hogy feminista nézetek szerint él és cselekszik. Imád olvasni, tanulni, szereti a tudományokat, képzi magát. Nem érdekli a pletykálkodás és felszínes fecsegés, viszont imád komoly dolgokról beszélgetni, filozofálni. Határozott, tudja, mit akar. És bátor is. Amikor bajba kerül, nem veszti el a fejét (kivéve, ha Lord Maccon épp túl közel fekszik hozzá...), hanem azonnal harcra kész. Ahogy a könyvben is mondják, bár nem farkasember, ő egy női alfa.
Lord Maccon igazi skót. Nagydarab, marcona, káromkodik, állandóan vitázik Alexiával. De közben tiszteli és csodálja őt. Lord Maccon nagybetűs férfi, aki nem ijed meg egy erős nőtől, hanem élvezi a társaságát. Épp ezért nagyon bírtam a karakterét.
Egyetlen apróság volt, ami kicsit zavart a könyvben, ezek pedig az erotikus jelenetek. Amik amúgy nagyon klasszul és tényleg izgatóan voltak megírva, csak épp rossz helyre szerkesztette be őket az író véleményem szerint. Mindig olyan helyzetben gerjedt egymásra Alexia és Lord Maccon, amikor az teljesen logikátlan volt szerintem. A lány otthonának szalonjában, miközben az egész családja odakint van, és bármikor bejöhetnek, vagy épp életveszélyes helyzetekben, amikor azzal kéne foglalkozni, hogyan lehetne túlélni a dolgokat... Értem én, hogy bizonyos olvasóknak kellenek ezek a jelenetek egy romantikus könyvbe (én mondjuk nem hiányolom őket akkor sem, ha nincsenek), de kicsit nyugisabb szituációkba kellett volna beleágyazni ezeket véleményem szerint.
A könyv tele van érdekes mellékszereplőkkel is. Ott van például Lyall professzor, aki szintén farkasember, és egyben Lord Maccon bétája (jobbkeze). Ő azért érdekes, mert bár farkasember, mégis sokkal lágyabb, intellektuálisabb személyiség, mint az alfája.
Lord Akeldamát is megkedveltem a "ficsúrjaival" együtt. Ő egy idős vámpír, akinek öltözködés és lakberendezés terén elég különc az ízlése, és az utalásokból ítélve valószínűleg homoszexuális, legalábbis a körülötte lévő fiatal férfidolgozókkal való szoros érzelmi kapcsolata erre utal számomra. Őt és a körülötte lévő fiatal srácokat azért kedveltem meg, mert tökéletes bizonyítékai annak, hogy az ember ne a külső alapján ítéljen. Elsőre ugyanis bohém, link, csak a szórakozással foglalkozó személyeknek tűnnek, olyan igazi üres fejű, felszínes szépfiúknak, aztán az ember rájön, hogy sokkal eszesebbek, talpraesettebbek, képzettebbek, mint azt bárki gondolná.
A könyv végén extraként találhatunk egy interjút is az írónővel, ami igazán érdekes volt számomra. Szeretem, amikor külön meglepetést kapunk egy könyvben, valami pluszt, ami által azt érezhetjük, hogy az író és a kiadó számára fontosak az olvasók. Az interjú által megismerhettem az író gondolatait az írással, a mű alternatív világával és a karakterekkel kapcsolatban.
Hogy tetszett a könyv?
Az erotikus jelenetek logikátlan helyzetekbe való beszúrásától eltekintve teljesen odavagyok ezért a történetért. A stílusa, a karakterek, az izgalmas kalandok és rejtélyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez egy kiemelkedően szórakoztató regény legyen. Hamarosan neki is állok a második résznek, mert ez egy isteni sorozat.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik kedvelik a Jane Austen-stílusban megírt fantasytörténeteket, a titkokat, kalandokat, klassz karaktereket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése