Jamie Littler regényében egy Ash nevű kisfiút kísérhetünk el kalandos útjára, amely során a végtelen jéggel borított világ, szörnyek, varázslat és számtalan kaland és veszély vár rá. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!
Miért választottam ezt a könyvet?
A borítója tetszett meg elsőként. Azt gondoltam, egy Az utolsó srácok a földönhöz hasonló könnyed, kalandos, humoros, mesés, illusztrált tinisztorit kapok majd. Nos, az illusztrációk megvoltak, de A Zúzmaraszív egy sokkal komolyabb, összetettebb, jobban kidolgozott regény, mint azt előzetesen hittem.
Véleményem a könyvről
Először is, imádom a könyvben található illusztrációkat. Mint fentebb említettem, a borító volt az, ami elsőként megfogott, pedig én ritkán adok a külcsínre. A rajzok nagyon emlékeztetnek engem a japán animékre, amiket gyerekkorom óta kedvelek, nagyon passzolnak a történethez és adnak valami plusz kellemes érzést olvasás közben.
A történet egy szintén animeszerű világban játszódik. Az adott világ tele van a hó alatt megbúvó szörnyekkel, amelyek elől az emberek kis elzárt településeken bújnak meg. Ash is az egyik ilyen elzárt városkában, de a népe között is kitaszítottként él. Nem kedvelik őt, mivel dalszövő. A dalszövők az énekükkel képesek kommunikálni a szörnyekkel, az emberek pedig ezt nem pozitívumként fogják fel, hanem attól tartanak, hogy a dalszövő befolyásolhatóvá válik így a szörnyek által, és pusztulást hoz az emberekre. Ash persze nem gonosz, ő csak jót akar tenni az énekével, de ez sosem sül el jól számára. Ash egyébként árvának mondható, mivel a szülei évekkel ezelőtt eltűntek odakint a hómezőkön, és csak egy dalocskát hagytak rá örökül. Mikor Ash rájön, hogy a dal egy titkos üzenet, egy kis csapattal, a Zúzmaraszív nevű hójáró szán legénységével elindul felkutatni a szüleit.
A történet nagyrészt a kalandokon és rejtélyeken alapul. Mindig történik valami. Jön egy új veszedelem, amit meg kell úszni élve, vagy egy rejtvény, amit meg kell fejteni a továbbhaladáshoz. Olvasóként egyetlen percre sem unatkoztam olvasás közben, a cselekmény sodort magával, akár egy lavina (csak kellemesebb módon). A leírások, mágikus események is az animék világát idézték fel számomra, szinte láttam olvasás közben magam előtt animemeseként a történetet.
Nagyon bejött a rejtvényfejtés is Ash-sel. Az egész a szülei által ráhagyott dallal kezdődik, de aztán több nyom is akad, amelyet Ash és Luna követni kezdenek, és érdekelt (vagyis még most is érdekel, mert a következő részben folytatódik majd a kutatás), hol lyukadnak ki végül.
Ash karaktere együttérzést váltott ki belőlem, és emiatt azonnal megkedveltem őt. Ő csak egy gyerek, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy befogadják és megvédhesse a népét. Nincs benne gonoszság, nem akarja rosszra használni a dalszövő erejét, mégsem bíznak benne. Persze, tudom, megvan erre a múltbeli okuk, mert ahogy megtudhattuk, éltek a múltban olyan dalszövők, akik a szörnyek mellé álltak (állítólag a szörnyek beférkőztek az elméjükbe és megőrjítették őket) és az emberek életére törtek. Ennek ellenére eléggé szomorú az a gyűlölködés, ami Ash-re zúdul a saját népétől, csak mert valamiben más. Nem lehet valakiről automatikusan azt feltételezni, hogy gonosz, veszélyes, csak mert egy olyan tulajdonsággal bíró csoporthoz tartozik, amelynek néhány tagja rossz útra tévedt.
A mellékszereplők is szimpatikusak és/vagy érdekesek. Nagyon megkedveltem Tobut, Ash nevelőjét, akire váratlanul és kényszerből szakadt rá egy gyerek (Ash) iránti felelősség, ő mégis azonnal vállalta, és mindent megtesz azért, hogy jól gondoskodjon Ash-ről. Egyfajta apa, mentor és védelmező szerep az övé, ami azért érdekes és aranyos, mert ő egy nagy, morcosnak tűnő jeti, akinek aranyszíve van.
A másik kedvencem Luna. Egy belevaló, klassz csaj a Zúzmaraszívről, aki azonnal Ash barátjává válik. Külön tetszik, hogy egyáltalán nem éreztem köztük a szikrát, vagyis nem ment el a könyv egy sablonos szerelmi szál felé. Ash és Luna igazi jó barátok, és kész.
A harmadik kedvenc karakterem, Szilánk, mert titokzatos, összetett karakter, aki beindítja az olvasó agytekervényeit. Már az elején érezni lehet, hogy furcsa, talán sötét aura lengi körbe, nem mond el dolgokat, és mivel nem tudni, miért is van ez, önkéntelenül érdeklődni kezdtem a karaktere iránt.
Hasonló okból bírtam Varjú karakterét is, aki talán még titokzatosabb, mint Szilánk. Majdhogynem semmit nem tudunk róla, de az a majdnem semmi, igazán izgalmasnak tűnik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi derül majd ki róla a folytatásból.
Hogy tetszett a könyv?
Animeszerű történet volt, ami nekem nagyon bejön. Kalandos, izgalmas, fordulatos a története, a karakterei pedig vagy szerethetőek, vagy annyira rejtélyesek, hogy az beindítja az ember agyát. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki bírja az animeszerűen megírt kalandregényeket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során olyan animációs filmeket gyűjtöttünk össze, amelyek a Zúzmaraszívhez hasonlóan számos kalandot, izgalmat és varázslatot tartalmaznak. A feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott blogon található mese címét. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Könyvmolyképző Könyvkiadó által felajánlott példány a könyvből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
01. 30. Könyv és más
02. 01. Utószó
02. 03. Csak olvass!
02. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 09. Hagyjatok! Olvasok!
02. 11. Veronika’s Reader Feeder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése