A Netflix filmet készített Matt Haig A fiú, akit karácsonynak hívnak című regényéből. Ennek alkalmából a Kolibri Kiadó megjelentette a történetet filmes borítóval is. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig, hogyan lesz a kis Nikolasból Karácsony apó, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Egyfelől azért, mert szeretném pótolni a hiányosságaimat a karácsonyi témájú könyvek terén. Másfelől, mert Maggie Smith miatt érdekelt a történetből készült film, de először mindenképpen a regényt akartam elolvasni.
Véleményem a könyvről
A történet lényegében Télapó gyerekkorát mutatja be, és azt, hogyan lett belőle végül az a piros ruhás, nagy pocakú, fehér szakállú ikonikus alak, aki egyetlen éjszaka alatt megajándékozza a világ összes gyerekét minden egyes évben.
Az alapötlet nagyon tetszett, mert még sosem gondolkoztam el azon, hogy vajon milyen lehetett a Télapó gyerekkora. Még az sem jutott eszembe soha, hogy egyáltalán volt gyerek valaha. De szerencsére Matt Haig kisfiában felmerült a kérdés, milyen gyerek volt a Télapó, fel is tette az apjának, így végül megszülethetett ez a regény.
Nikolas Finnországban él elég szegény és nehéz körülmények között. Az édesanyja meghalt egy medvetámadásban, az apja egyszerű favágó. A kisfiúnak összesen két játéka van, egy szánkó és egy rothadó répababa. Amikor a király megbízza Nikolas apját és még néhány férfit, hogy menjenek, kutassák fel Koboldfalvát, és vigyenek bizonyítékot a létezésére, cserébe pedig sok pénzt kapnak, Nikolas egyedül marad a gonosz nénikéjével. Nem bírja sokáig a kegyetlenkedést, elindul az apja után Koboldfalvába.
A történet egyfelől emlékeztetett a gyerekként olvasott ifjúsági regényekre (pl. Twist Olivér, Nyakigláb Apó stb.), amelyekben egy-egy szegény árva vagy magára hagyott gyerek a kegyetlen körülményekből kiszakadva kalandokat él át és rátalál önmagára és a szerencséjére. Másfelől a népmesék ugrottak be a szegény legkisebb fiúval a főszerepben, aki hasonlóan nehéz, de izgalmas életutat jár be, míg el nem nyeri méltó jutalmát. A mesés elemek szerintem nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtt olvasókat is elvarázsolják és bevonzzák a történetbe. Aki kézbe veszi a könyvet, az elgondolkozik azon, hogy a hideg és veszély ellenére milyen jó is lenne Nikolassal felkutatni Koboldfalvát és megismerni a koboldokat.
– Hogy láss – kezdte halkan –, ahhoz előbb hinned kell. Igazán hinned. Ez a koboldok első szabálya. Nem láthatsz olyasvalamit, amiben nem hiszel. Most pedig gyerünk, próbáld ki! Lássuk, képes vagy-e meglátni azt, amit olyan soká kerestél, és most itt van az orrod előtt!
Nikolas nagyon édes és jó gyerek. Tiszta a szíve, becsületes, nagyon tud szeretni, és mindig a helyes úton akar járni. Őszintén szólva, nem csoda, hogy Télapó lesz belőle, azt hiszem, nem is tudnék más személyiséget elképzelni egy olyan embernek, aki egész évben másoknak készít ajándékokat, aztán egy nap alatt bejárja az egész földet, és mindezt azért, hogy vadidegeneket boldoggá tegyen és szeretetet adjon nekik.
A mese tele volt nagyon cuki mellékkarakterekkel is. Egyfelől ott volt Mika, Nikolas kisegérbarátja. A belső monológjai, megjegyzései nagyon szórakoztatóak voltak, és az általa még sosem látott sajt létezésébe vetett hit megmutatja az olvasóknak, attól még, mert nem látunk valamit, az még simán létezhet.
Aztán Bohókát és a nagyapját is megkedveltem. Ők koboldok, akik az új vezetőjük diktatórikus elnyomása ellenére sem hajlandóak szembemenni a saját lelkiismeretükkel. Hisznek abban, hogy a szeretet, a segítségnyújtás fontos dolgok, és hogy bár vannak rossz emberek, mégsem alapvetően gonosz mindegyikük.
És hát ott van Igazmondó Glimpi, aki kicsit hideglelősen aranyos. A mániája ugyanis, hogy fel akarja robbantani mások fejét, mivel viccesnek találja. Mondanám, hogy csínytevő, de azért ez nem kicsit több annál. Viszont segít Nikolasnak, és van egyfajta morbid humora, ami szórakoztató.
Az író attól még, hogy mesét ír, nem nézi törékeny lelkűnek vagy butának a gyerekeket. Nem szépíti meg számukra a dolgokat és öltöztet mindent rózsaszín felhőkbe, hanem nyíltan mesél az élet árnyékosabb oldaláról is. Például teljesen át lehet érezni Nikolas nagyon is komoly szenvedéseit (éhezik, majdnem megfagy, egyedül van, haldoklik stb.). Az apja személyisége is összetett, emberi és reális. Jó ember, de nem tökéletes, megvannak a maga hibái és gyengeségei. Vagyis a könyv megmutatja, hogy a szüleink is csak emberek, nem szentek, és így kell (vagy egyeseket nem kell) elfogadnunk őket. És hát persze ott van a rasszizmus is, ami ez esetben az emberek ellen irányul. Vodol apó, a koboldok új vezetője néhány ember tettei alapján ítéli meg az összes embert. Pedig az adott rossz tettekért csak a tettek elkövetője a felelős, és nincs olyan, hogy egy bizonyos csoporthoz tartozó összes ember gonosz és rossz. Minden csoportban vannak jobb és rosszabb emberek is. Ennél a szálnál például kifejezetten örültem annak, ami végül Vodol apóval történt a legvégén (hogy mi, azt persze nem árulom el).
Időközben a könyv filmváltozatát is sikerült megnézem, és összességében azzal is elégedett voltam. Tetszett az a kerettörténet, amit a filmben hozzátettek az eredeti sztorihoz. Klasszul kiegészítette Haig meséjét, és a végén a megmutatkozó fülecske is jó csavar volt. A könyv viszont egy kicsit jobban visszaadta nekem azt a folyamatot, ahogyan Nikolas szép lassan Télapóvá alakult. Az apró jelzések, mozzanatok a regényben részletesebben előbukkantak, meg hát, a regényben szó szerint találkozhatunk a felnövő és megöregedő Nikolasszal.
Hogy tetszett a könyv?
A realizmusa ellenére varázslatos, humoros, aranyos mese volt, nagyon izgalmas alapötlettel és igazán szerethető karakterekkel. Engem teljesen beszippantott.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki karácsonyi hangulatra vágyik, mert szinte biztos, hogy ez a könyv megteremti majd.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Karácsony apó, Télapó, Mikulás… A különböző népek más és más néven nevezik azt a személyt, aki decemberben ajándékokat visz a gyerekeknek. A feladatotok ezúttal az, hogy megírjátok mely országokban nevezik a Nagyszakállút az adott állomáson található néven, és beírjátok a megfelelő országot a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Név a játékhoz:
Święty Mikołaj
Állomáslista:
12. 13. Veronika’s Reader Feeder
12. 15. Sorok között
12. 17. Utószó
12. 19. A Szofisztikált Macska
12. 20. Csak olvass!
12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése