Olga Papel különleges kislány. Ismeri a fák és az állatok titkait, rendkívül érzékeny a körülötte lévő világ rezdüléseire, de ami talán ennél is fontosabb, fantasztikus történeteket tud mesélni a barátainak. Meséinek egyik főhőse a szintén Olga névre hallgató papírlány, aki varázslatos utazásra indul, hogy hús-vér emberré válhasson. Tartsatok három bloggerünkkel, ismerjétek meg Elisabetta Gnone csodálatos könyvsorozatát, és nyerjétek meg a Móra Könyvkiadó jóvoltából az eddig megjelent három kötetet!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, az első résszel együtt a másodikra és a harmadikra is azonnal szemet vetettem, hogy meglegyen az összes eddig megjelent rész.
Véleményem a könyvről
Először is hadd szóljak néhány szót a kivitelezésről. Sajnos ennek a második résznek ebből a szempontból több hibája is van az első részhez képest. Míg abban odafigyeltek arra, hogy a szemnek kellemes betűtípussal tördeljék az Olga által mondott mesét, itt ez nem sikerült. Nem tudom, miért tértek el az első részben már bevált betűtípustól, de az én szememet nagyon bántották a betűk. Utólag örültem, hogy még a kötőhártya-gyulladásom előtt elolvastam ezt a részt is, mert ha a betegség közben kellett volna, valószínűleg kifolyik a szemem.
A színes, papírszerű rajzok is hiányoztak nekem ebből a kötetből, amik az első részben annyira tetszettek. Fekete-fehér rajzocskák ebben a könyvben is vannak, de azok mellett én örültem volna a néhány oldalnyi színes illusztrációnak.
Míg a kivitelezésben negatívan csalódtam, addig a történetben nagyon pozitívan. Az első rész is tetszett, de talán ez a második hajszálnyival még jobban.
Míg az első részben Olga egyetlen mesét mondott el részleteiben Olgáról, a papírlányról, addig a második részben több kis történet van, amelyeket egy gonosz, szánalmas szerzet, Jum köt össze. Bár nem mondják ki, Jum az én értelmezésemben lényegében maga a depresszió. Egy sötét lény, ami a szomorú emberek könnyeit issza, élvezi a fájdalmukat. Lényegében olyan, mint egy dementor, csak nem szívja ki a lelkedet, hanem inkább minél tovább életben tart, hogy kiélvezze a szenvedést. Láthatatlan, ezért senki nem tud a létezéséről, kivéve Olgát és a kutyákat.
Ebben a részben közelebbről is megismerkedhetünk a városka lakóival, megtudhatjuk, hogy kit milyen veszteségek értek, mitől szomorú, esetleg depressziós. Olga az ő lelki gondjaik megoldásában akar segíteni, ezért mondja el a speciálisan személyre szabott meséit. Jum mindig olyan áldozatra lel, akinek hasonló baja van, mint az adott városlakónak.
Miközben Olga pszichológusmódra segíteni próbál az embereken, valami félrecsúszik, mert a városlakók egy része elkezd rettegni Jumtól. Valós szörnyetegnek hiszik, akit le akarnak vadászni. Nem értik a szimbólumot, eluralkodik rajtuk a félelem, márpedig az, ha eszetlenül rettegünk, nagyon veszélyes. Itt is rossz dolgok történnek emiatt. Nem árulhatom el, hogy mi, de azt igen, hogy nagyon aggódtam, mi lesz ennek a szálnak a vége, és meghatott, kiborított az, amikor bizonytalanul várni kellett, bekövetkezik-e a legrosszabb, avagy sem.
– Ez nem az én történetem – dünnyögte a kislány hitetlenkedve.– Hát persze hogy nem! Ezt a tölténetet az embelek alkották.Olga teljesen összezavarodott. A történetével először megdöbbentette Tomeót, azután megrémisztette a legjobb barátját, és most – az ő hibájából – Balico lakosai már egyenesen az életükért reszketnek.– Nem értették meg – mondta. – Én csak azt akartam, hogy nevessenek.– Iken? Hát nem natyon sikerült.– Pedig Jum nevetésre sarkallja az embereket.– Ténylek?– Igen! Mert ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, nevetni kell.
A rettegő városlakók tökéletesen példázzák, mit okoz az, ha félünk az ismeretlentől ahelyett, hogy megismerkednénk vele (vagy legalábbis valós információt gyűjtenénk róla). A pletykák, tévinformációk ugyanolyan gyorsan terjednek a városkában, ahogyan az interneten. Az emberek ostobaságokat, nyilvánvalóan kamu dolgokat osztanak meg, amivel a saját és mások félelmeit is ok nélkül fokozzák. A valóság nem érdekli őket, ha valaki el akarja mondani a tényeket, azt semmibe veszik, az illetővel agresszívan viselkednek. Szóval a mesében ez a szál nagyon ismerős, mert a saját szememmel látom szinte nap mint nap.
Egy bimbódzó romantikus szál is bejött a történetbe, Olga ugyanis megtetszik az egyik városbeli fiúnak, Arinak, aki amolyan kedves vadócnak számít. Szerintem nagyon aranyosak voltak együtt, olyan igazi első szerelem szemtanúi lehetünk olvasóként, ami együtt jár a zavarral, pirulással, dadogással stb.
Hogy tetszett a könyv?
A sztori ugyanolyan aranyos és megható egyszerre, mint az első rész. Ebben is volt egy momentum, ami érzelmileg legalább annyira ütött, mint az első rész fő fordulata, és mind a mesélő Olga, mind a Jumról szóló, különálló kis mesék teljesen lekötöttek.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a komoly mondanivalókkal rendelkező, mégis gyerekeknek (is) való történeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Olga jól ismeri erdő-mező élőlényeit, ezért most ilyeneket keresünk mi is a nyereményjátékunkban. Minden bejegyzésben elrejtettünk néhány kiemelt betűt, melyeket helyes sorrendbe kell tennetek és beírni őket a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
05. 15. Könyv és más - Talányka
05. 18. Csak olvass! - Talányka
05. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út - Jum, a sötét szerzet
05. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út - Talányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése