A Móra Kiadónál új borítót és kiadást kapott Majoros Nóra Pityke és prém című regénye, amely először 2018-ban jelent meg. A történet egyedi módon mutatja be elnyomók és elnyomottak harcát, miközben két királykisasszony jellemfejlődését is végigkövethetjük izgalmas kalandok során. A könyvről ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, a fülszöveg alapján érdekes meseregénynek tűnt, ami majd jól elszórakoztat esti meseként a munka után.
Véleményem a könyvről
Amint belekezdtem a regénybe, azonnal rá kellett jönnöm, hogy a fülszöveg egy kicsikét megtévesztett. Ugyanis a történet nem meseregény, hanem egy fiataloknak szánt, de nagyon is komoly fantasy. Eredetileg csak szórakozást vártam tőle, de annál sokkal többet adott számomra.
Bár az alapötlet (a gazdag kizsákmányolók és a szegény elnyomottak közötti küzdelem) nem új, az írónak mégis sikerült teljesen egyedi történetet felépíteni köré. A világkidolgozás, a különböző népek szokásainak megalkotása, a karakterek felépítése kiemelkedően jól sikerült, igazán profi írói munka.
A történetben a pitykések alkotják a nemességet és a köznépet, akik elnyomják, kizsákmányolják, sokszor legyilkolják a prémeseket, akik egyszerű, a természettel szoros szimbiózisban élő, azt nagyon tisztelő, de nem túl tanult szegényebb emberek. A pitykekirálynőnek ikerlányai vannak, Govalinda és Prillaszári. Egy ünnepség alkalmával Prillaszári kikeveredik az erdőbe, ahol egy prémes fogságába esik. Ezután indul el azon a jellemfejlődési úton, amely során megérti, az ahogyan az anyja és a pitykések bánnak a prémesekkel és a természettel nagyon nem helyes. Ám fogalma sincs, mit tehetne, hogy az elnyomás megszűnjön, főképp, hogy egy szomszédos nép is épp háborút akar indítani a pitykekirálynő és birodalma ellen.
Bár a történetben egy ikerpár szerepel, valójában szerintem csak Prillaszárit tekinthetjük főszereplőnek. Govalinda is átesik egy komoly jellemfejlődésen, neki is vannak saját fejezetei, őt mégis olvasás közben végig egyfajta komolyabb mellékszereplőnek éreztem. Talán azért, mert míg Prillaszári a tetteivel, döntéseivel folyamatos ráhatással van a cselekményre, addig Govalinda (egyetlen rossz döntést leszámítva) csak ücsörög, vár, hisztizik stb. Vagyis ahelyett, hogy Govalinda lenne ráhatással az eseményekre, inkább az események hatnak majd rá.
Prillaszári karaktere egyébként a történet első pillanatától nagyon szimpatikus, én nagyon megszerettem őt. Belevaló, kalandokat kereső lány, aki bár sokáig az aranykalitka védelmében élt, mégis képes meglátni a valóságot, amint kiszabadul onnét. Nagy az igazságérzete, van benne együttérzés, és persze bátor is. Vagyis tökéletes példakép a lány és női olvasóknak.
Govalinda a történet elején egy picikét bosszantott. Elkényeztetett királykisasszony volt, aki képtelen átérezni mások gondjait, fájdalmát. Mások élete (elsősorban a prémeseké, az állatoké, de a pityke szolgálóké sem nagyon) nem sokat jelentett számára. Önmagát érezte a világ közepének (meg persze az anyját), és mindenki más csak másodlagos volt. Bár Prillaszárit láthatóan szerette, de mivel elvakultan úgy hitte, hogy egy királylánynak egyszerűen nem eshet baja (hiszen az ő életük tökéletes és mindenkinek be kell hódolnia előttük), ezért önkéntelenül is hozzájárult ahhoz, hogy Prillaszári egyre nagyobb bajba keveredjen. Aztán volt egy pont, egy nagy pofon számára, amikor megfordult vele a világ, én pedig elkezdtem először sajnálni, aztán megkedvelni őt. Végül már kifejezetten érdekelt, hogy mi lesz a regény végén a sorsa. Vajon nincs remény számára, vagy sikerül pozitív véget írni a karakteréhez...
Prillaszári prémes fogvatartója, Móg, egyszerűen imádnivaló volt. Tanulatlan, a beszédmódja is egyszerű, de a szíve, a lelke nemes, és a maga módján igazán intelligens. Az első pillanattól odavoltam érte, és azonnal megbíztam benne száz százalékig. Nagyon tetszett az a kettős, amit a kalandok során Prillaszárival alkottak. Az, ahogyan a gyűlölettől és bizalmatlanságtól eljutottak egészen a barátságig és teljes bizalomig. Ami a könyv végén kiderült Mógról, meglepett. Őszintén szólva ez egy olyan fordulat volt, amivel kapcsolatban kettős érzéseim voltak. Örültem, mert maga az ötlet nagyon klassz volt, és nem örültem, mert szinte a teljes könyv olvasása során valamiért én romantikus érzéseket képzeltem Móg és Prillaszári viselkedésébe. Persze akár lehetnének is még ilyen érzések, de a történet vége nem utalt arra, hogy így lenne.
– Most mi ütött beléd? Azért nem akarod kideríteni, hová mentek, mert gyáva vagy!– Móg nem gyáva.– Akkor meg miért nem megyünk?– Prszári mond okosat, tesz butát.– Ezt nem értem.– Mond okosat, hogy kövessük démonok nyomát. Tesz butát, hogy rohan. El kell tüntetni a tüzet, húst, csontot. Démonok nyomát járni veszélyes.
Nagyon sok izgalmas, érdekes mellékszereplő is található még a könyvben. Ott van például Ében Hatos, a körkubik nép egyik vezetője. A körkubikok nagyon modern gondolkodású nép, akik hisznek az emberek egyenlőségében, tisztelik a természetet, épp ezért nem nézik jó szemmel a pitykekirálynő uralmát. Vagy Sanyi, aki eredetileg prémesnek született, de a pitykék elrabolták még gyerekkorában, meggyilkolták a szüleit, és pitykekatonának nevelték. Az ő jellemfejlődése mellékszereplőként is igencsak részletes és kidolgozott volt. De a gonosz pitykekirálynő és az őt szolgáló, de nagyon is tisztán látó pitykekirály karakterei is zseniálisak.
A történetnek három fő mondanivalója van. Az egyik, hogy tisztelni kell a természetet, mert akkor csodákat adhat számunkra a világ, ha viszont csak kizsákmányoljuk az állat- és növényvilágot, akkor végül mi magunk is elveszünk. A másik, hogy minden embernek egyenlőnek kéne lennie. Amikor egy szűk elit kiszipolyozza a szegényebbeket, az végül mindig visszaüt. Mert lehet, hogy a szegények egy ideig tűrik, nyelik, nehogy még rosszabb legyen, de végül mindig eljön az a pont, amikor már minden mindegy, és csak bosszút akarnak állni azokon, akik a vérüket szívják. A harmadik mondanivaló, hogy aki nem akarja, hogy megmentsék, azt nem lehet megmenteni. Erőszakkal még az elnyomottakra sem lehet rákényszeríteni az egyenlőséget. Szép lassan és ésszel kell meggyőzni őket, hogy az adott helyzetnél többet érdemelnek, és amikor ők maguk tenni akarnak, akkor melléjük állni.
Szerintem mindhárom tanulság nagyon fontos és nagyon aktuális a világunkban. Egyfelől a bolygónk már nem sokáig bírja, hogy ész nélkül élősködünk rajta. Másfelől egyre nagyobb a szakadék a gazdag elit vékony rétege és a kizsákmányoltak milliói, milliárdjai között, nem véletlen, hogy forrong szinte az egész világ, és talán egy újabb világháború küszöbén állunk (reméljük, hogy mégsem...). Bár ez a könyv nem most íródott, hiszen az első kiadása már évekkel ezelőtt megjelent, talán nem véletlen, hogy most újranyomták. Szükség van rá, hogy a művészet, a történetek felnyissák az emberek szemét az olvasás csodáján keresztül. És erre ez a könyv nagyon is alkalmas.
Hogy tetszett a könyv?
Újabb magyar író került fel a példaképeim listájára. Ha világ- és karakteralkotásról van szó, azt hiszem, sokat tanulhatok Majoros Nórától. A történet ezerszer feldolgozott témája teljesen egyedi köntöst kapott, a főszereplő karaktereket nagyon megszerettem, és a mellékszereplők is igazán izgalmasra és összetettre sikeredtek. A cselekmény izgalmas volt, a mondanivaló pedig nagyon aktuális. Őszintén szólva, nem bánnám, ha lenne folytatása a regénynek, de ha Majoros Nóra egy teljesen új fiataloknak vagy felnőtteknek szóló történetbe kezd, azt is mindenképpen elolvasom majd.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy minőségi, egyedien kivitelezett, izgalmas, kalandos, tanulságos történetre vágyik összetett, szerethető karakterekkel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A prémesek számára nagyon fontos a természet, tisztelik az állatokat. Ezúttal néhány mondat alapján kell kitalálnotok, hogy az erdő mely állatára gondoltunk, a megfejtést pedig írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Testhossza 95-135 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-30 kilogramm. Tömege és testméretei, valamint agancsképződése szoros összefüggésben állnak a helyi adottságokkal és a gondozással. Az átlagértékek tehát nem jellemzik egészen jól a tényleges viszonyokat.
Állomáslista:
05. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 29. Szaffi polca
05. 30. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése