A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri A mansfieldi kastély legújabb kiadását!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, korábban nem igazán voltam jóban Austen regényeivel, ám nemrég olvastam a Menő Könyvek új kiadású sorozatában az Értelem és érzelem című könyvét, és az új fordítás egészen beszippantott. Szóval úgy gondoltam, talán A mansfieldi kastélynak is adhatok egy esélyt.
Véleményem a könyvről
Először is imádom ennek az Örök Kedvencek-sorozatnak a borítóit, remélem, hogy sikerül az összes ilyen kiadást összegyűjtenem majd szép lassan, mert jó lenne mindegyiket a polcomon tudni.
Austen több regényét is láttam már filmként, valamint korábban is olvastam már más kiadásban az Értelem és érzelem és a Büszkeség és balítélet című könyveit, de A mansfieldi kastélyhoz sem filmként, sem korábbi olvasás során nem volt eddig szerencsém. Így teljesen tiszta lappal kezdhettem neki az olvasásnak, fogalmam sem volt róla, miről is fog szólni pontosan a könyv.
Mivel nem olvastam másik kiadást, ezért ezen kiadás fordítását sem tudom összehasonlítani a korábbiakkal, viszont ugyanazt éreztem, mint a sorozat korábbi darabjainál, hogy nyelvileg közel áll hozzám, könnyedén tudom olvasni, befogadni.
A történet főszereplője egy Fanny nevű lány, akit az egyik nagynénje családja fogad be még kislányként, mert a saját szülei nem túl gazdagok, sok gyerekük van, és a nagynénjei így akarnak "jótékonykodni" velük. Fanny a mansfieldi kastélyban nő fel viszonylag jó körülmények között. Bár az idősebb nagynénje állandóan emlékezteti rá, hogy milyen szerencsés és mennyire hálásnak kell lennie azért, amit érte tettek, a család többi tagja elfogadja és szereti Fannyt. Főképp Edmunddal, a család másodszülött fiával alakul ki szoros kapcsolata, akibe felnőve reménytelenül szerelmes lesz. Edmund azonban egy másik nőhöz, Crawford kisasszonyhoz vonzódik, ám ő nagyvárosi nőként többre vágyik, mint amit Edmund nyújtani tud neki tiszteletesként.
Be kell vallanom a könyv első százötven oldalát elolvasva kicsit féltem. Mondtam is az egyik munkatársnőmnek, lehet, hogy Austennel mégsem tudok megbarátkozni, mert valahogy nem csúszik a történet, fogalmam sem volt róla, miként fogom befejezni a könyvet.
Azért éreztem így, mert a történet elején nem volt meg, hogy mi lesz a főszál (a Fanny-Edmund szerelmi konfliktus, a színházi darab elkészülte és előadása, vagy valami egyéb?), és annyi szereplője volt a sztorinak, hogy sokáig vissza-vissza kellett lapozgatnom, mert Fannyn kívül szinte senkiről nem tudtam megjegyezni, hogy ki kicsoda és kinek a kije. Aztán a százötvenedik oldal után valahogy átlendültem ezen a ponton, és amint kirajzolódott előttem a történet lényege és nagyjából megjegyeztem a karaktereket, azt vettem észre, hogy egyre inkább érdekel a történet. A végén már alig bírtam letenni a könyvet, annyira izgatott, mi is lesz a legvége.
Ami a leginkább érdekelt, hogy Crawford kisasszony bátyja, Henry, aki korábban kicsapongó életet élt, vajon tényleg képes-e a Fanny iránt érzett szerelme miatt megváltozni, és ha igen, Fanny képes-e beleszeretni. Őszintén szólva kicsit kettős érzésem volt Henryvel kapcsolatban, mert nem igazán tetszett az, hogy nem veszi komolyan Fanny visszautasítását, de mivel Fanny sokszor másképp cselekedett, mint beszélt, ezért még én is időnként elbizonytalanodtam abban, hogy valóban nem tudná-e megszeretni Henryt. Szóval fogalmam sem volt, mi lesz ebből az egészből, simán el tudtam képzelni, hogy Henryt megváltoztatja a szerelem, és Fanny is meglátja végül az értékeit, de azt is, hogy kiderül, Henry mégsem méltó Fannyra, és a lány első megérzései helyesek voltak. Nem árulom el, végül mi történt, de a Henryvel kapcsolatos lezárással elégedett voltam, viszont az Edmunddal kapcsolatossal nem igazán.
Edmund karaktere igazából sokkal kevésbé volt érdekes számomra, mint Henryé. Kicsit álszentnek éreztem őt, mert állandóan a helyes viselkedésről, döntésekről papolt, de közben ha Crawford kisasszonyról volt szó, akkor hajlandó volt az elveibe ütköző döntéseket hozni. Fanny párjaként kevésbé tudtam elképzelni, mint Henryt, mert az egész könyv során ők olyanok voltak számomra, mint a testvérek. Mármint, persze, Fanny szerelmes volt Edmundba, de a férfi soha nem viselkedett vele másképp, mint a kishúgával. Egyetlen egyszer sem akadtak másféle gondolatai, érzései. Ami a legszimpatikusabb volt benne, hogy őt nem riasztották el az okos nők, épp ellenkezőleg, az ő társaságukban érezte jól magát.
– Az Owen kisasszonyok... kedvelted őket, igaz?– Igen, nagyon is. Kedves, jó kedélyű, mesterkéletlen lányok. De én már el vagyok kényeztetve, Fanny: az átlagos nők társasága már nem elég jó nekem. A jó kedélyű, mesterkéletlen lányok nem felelnem meg egy olyan férfinak, aki okos nők társaságához szokott. Ez két különböző kaszt. Te meg Crawford kisasszony túlságosan igényessé tettetek.
Crawford kisasszonnyal kapcsolatban is kettős érzéseim vannak. Egyfelől nekem nem volt unszimpatikus annak ellenére sem, hogy Fanny szemszögén át időnként az író annak próbálta érzékeltetni. Sőt, időnként azt éreztem, hogy Fanny, hiába írják le kedves, szelíd, hálás lánykaként, elég rosszindulatúan gondolkozik róla a féltékenység miatt. Másfelől nekem szimpatikus volt, hogy nem érdekelték a társadalmi elvárások, a saját szabályai szerint élt és ítélt meg mindent. Persze tudom, ez az akkori szigorú erkölcsi szabályokkal teli világban nem volt pozitív tulajdonság egy nőnél, de az én 21. századi feminista szemszögemből teljesen rendben van. Meg merem kockáztatni, nekem az egész regényből ő volt a legszimpatikusabb karakter a hibái ellenére is, mert kedves és jóindulatú volt Fannyval, pedig a lány sokszor gondolt rá elég negatívan.
Hogy tetszett a könyv?
Az első százötven oldalt nem igazán szerettem, szerintem felesleges volt, telezsúfolták egy csomó szereplővel, ami összezavarta az embert, és lényegében semmi pluszt nem adott a sztorihoz. A lényegét néhány mondattal össze lehetett volna foglalni, és rögtön a főbonyodalom megjelenésénél (Henry el akarja csábítani Fannyt játékból, ám végül tényleg beleszeret) kezdeni a sztorit. Viszont a százötvenedik oldal után szerencsére nagyon elkapott a történet, igazán érdekelt, hogy Henry valóban képes-e megváltozni, és Fanny meg tudja-e szeretni őt, vagy végül különválnak az útjaik.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik kedvelik Austen stílusát és a régi időkben játszódó, elsősorban a házasodás, párkeresés témakörét előtérbe helyező történeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a női főszereplő alapján, hogy Jane Austen melyik írására gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik regényben bukkan fel az adott női karakter.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Női főszereplő a játékhoz:
Anne Elliot
Állomáslista:
05. 14. Csak olvass!
05. 16. Readinspo
05. 19. Dreamworld
05. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 25. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése