John Scalzi az Agave Könyvek sikerszerzője ezúttal egy alternatív dimenzióba kalauzol minket, a kaidzsúk világába. Tartsatok ti is velünk és kövessétek a bloggereink állomásait, hogy a turné végén tiétek lehessen a kiadó által felajánlott regény egy példánya.
Miért választottam ezt a könyvet?
Fiatalkoromban szerettem a japán animéket, és a borító, valamint a kaidzsú szó alapján valami azokhoz hasonló sztorira számítottam. Eredetileg fogalmam sem volt róla, mi is az a kaidzsú, aztán a könyvnek köszönhetően utánanéztem ennek, úgyhogy az első pozitívuma a kötetnek, hogy tanultam általa valamit.
Véleményem a könyvről
A történet a Covid–19 idején játszódik. Jamie Gray ételszállítóként próbál megélni, miután jócskán lefokozták a cégnél, aminél korábban jobb pozícióban dolgozott. A helyzete már teljesen kilátástalannak tűnik, amikor az egyik ételt rendelő férfi állást ajánl neki egy állatvédő társaságnál. Jamie azt gondolja, hogy ez kihúzhatja a csávából. A társaság emberei az újoncokkal együtt elindulnak Grönlandra, ám végül kiderül, hogy ez az állás nem az, aminek elsőre látszott. Egy másik dimenzióbeli föld állatait, az óriási, veszélyes kaidzsúkat kell megfigyelnie és megvédenie a társaság embereinek. Főként más emberektől.
Először is, ennek a könyvnek a legnagyobb előnye a humora. Olyan frenetikus, morbid poénos párbeszédekkel van tele, hogy konkrétan felröhögtem többször is olvasás közben. Sőt, azonnal ajánlottam olvasásra a könyvet az egyik kolléganőmnek, akinek tudom, hogy bejön ez a fajta humor. Imádtam, ahogyan élettel-halállal viccelődnek olyanok, akiknek valóban egy hajszálon múlik nap mint nap az életük. Tőlük valahogy még hitelesebb, viccesebb volt minden egyes kimondott poén. Szóval én imádtam ezt a fekete humoros stílust.
– Oké, akkor most van egy jó hírem és egy potenciálisan kevésbé jó hírem. – Satie lenyomott a bal kezével egy gombot, mire bekapcsolt egy monitor, amelyen a hátsó kamera képét láthattuk. A kép nagy részét Edward töltötte ki. – Az a fejbökés felbőszítette, és valószínűleg ki akart nyírni minket, de aztán megcsapta a feromon bukéja, és most már nem akar megölni minket.– Biztos vagy benne? – kételkedett Kahurangi.– Kitágult a szeme, ugye? – Mindketten biccentettünk. – Az a jel.– Ha nem akar megölni minket, miért üldöz még mindig?– Mert valami mást forgat a fejében.– Meg fog baszni minket egy kaidzsú?!? – hörögte Kahurangi, ahogy megpróbálta feldolgozni a célzást.– Ez a jó hír.– Hogy lehet ez jó hír?– Úgy, hogy amíg párzani akar velünk, nem tör az életünkre – válaszolta Satie, és lebukott a helikopterrel, veszélyesen közel kerülve ezzel a lenti lombkoronákhoz.
Aztán nagyon érdekes volt megismerni ezt az új földet és a kaidzsúkat. A könyv nagy részében nem is történik más, csak rövidebb-hosszabb kalandok által megismerkedhetünk a környezettel, a kaidzsúkkal, ennek az új világnak a tudományos és túlélési szabályaival. Az ember azt gondolná, zavaró, hogy sokáig nincsen egy fő cselekményszál, de egyáltalán nem volt az. Imádtam, hogy Jamie-vel, az újoncokkal, a kutatókkal közösen vizsgálódhatok ebben a különleges környezetben. Szinte azt éreztem, hogy én magam is egy vagyok az ottani kutatók közül.
Az alternatív föld sokkal veszélyesebb, mint a mi földünk. Nemcsak a kaidzsúk, hanem különböző rovarok, paraziták és egyéb lények élnek itt, amik pillanatok alatt végezhetnek az emberrel. De mégsem ez a legnagyobb veszély, hanem a kapzsi gazdagok, akik azt hiszik, hogy a pénzükért bármit megkaphatnak és akármit megúszhatnak. Akárcsak a Jurassic Park-filmekben, itt is van néhány hülye, aki nem képes felfogni, a kaidzsúk nem cuki háziállatok. Lényegében megint csak kiderül, hogy valójában nem a kaidzsúk az igazi szörnyek, hanem az emberek.
A fő cselekményszál lényege csak a történet legvégén rajzolódik ki, ezért picit úgy éreztem, hogy míg a bevezetés nagyon klasszul ki van fejtve, a történet lényege és vége kicsit el lett kapkodva. Így is izgalmas, érdekes volt, de én legalább annyi fejezetet szántam volna erre, mint a bevezetésre.
Ami még kicsit furcsa volt, hogy a mellékszereplők nem tucatnevet kaptak, hanem olyanokat, amikről korábban még sosem hallottam, és a leírásuk teljes mértékben hiányzott a regényből, vagyis nemcsak azt nem tudtam elképzelni, miként néznek ki, hanem még arra is nehéz volt rájönni, hogy az adott karakter épp nő vagy férfi. Szóval míg humoros párbeszédekben erős volt a regény, a karakterek leírásában nem igazán. Ugyanez érvényes a kaidzsúk leírására is, megtudhattunk róluk néhány dolgot, de ha nem lenne a borítón lévő rajz, valamint nem nézhettem volna meg a Google segítségével, hogy különböző filmekben hogyan néztek ki a kaidzsúk, akkor fogalmam sem lenne, miként kéne elképzelnem őket.
Hogy tetszett a könyv?
A fő cselekményszál kicsit későn indult el, és lehetett volna hosszabb is, és a karakterek leírásában is voltak hiányosságok, ennek ellenére én nagyon élveztem ennek a regénynek az olvasását, mert a stílusa, a cselekménye, az alternatív föld világa teljesen beszippantott. Az kifejezetten tetszett, hogy a Coviddal beillesztette a történetet a valódi világ történéseibe, és így könnyebb volt elképzelni, hogy amiről olvasok, az akár valóság is lehetne.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Az olyan morbid humort kedvelő embereknek, amilyen én és a kolléganőm is vagyunk, mert a könyv legnagyobb erőssége a rengeteg sötét viccet tartalmazó párbeszéd.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Kaidzsúk márpedig léteznek. Legalábbis a mozivásznon biztosan. Ezúttal ezekből a filmekből láthattok 1-1 kaidzsút és a feladatok csak annyi, hogy a neveiket beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
05.05 Nem félünk a könyvektől
05.07 Könyv és más
05.09 Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése