Emily Ratajkowski: A testem

Miért választottam ezt a könyvet?

Ez egy vicces sztori, mert egy félreértés miatt került a kezembe ez a könyv. Nemrég olvastam Emily Nagoski Úgy, ahogy vagy című könyvét, ami nagyon tetszett. Ő egy szexuálterapeuta, aki a női testről, annak működéséről stb. írt. Amikor megláttam Emily Ratajkowski nevét és A testem címet, valamiért azt hittem, hogy Emily Nagoski új könyve jelent meg. Az Emily keresztnév és a -ski végződésű vezetéknév megtévesztett. Aztán megérkezett A testem című könyv, elkezdtem olvasni, és rájöttem, hogy valami itt nem stimmel. Nos, ekkor kicsit megijedtem. Mert hát, tőlem olyan messze áll a modellek világa, mint Makó Jeruzsálemtől. Aztán folytattam az olvasást, és néhány oldal után rájöttem, hogy a véletlenek időnként jól sülnek el, mert Emily Ratajkowski könyve egyszerűen beszippantott.

Véleményem a könyvről

Őszintén bevallom, a könyv olvasásáig halovány lilám nem volt róla, hogy kicsoda Emily Ratajkowski. Ahogy fentebb is írtam, nem izgatnak a modellek, celebek, a szépségipar pedig még kevésbé. Egész életem során talán ha tízszer volt rajtam smink, sosem vennék fel magassarkút, és hát, nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a külsőmről, mert én őszintén elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. Soha senki kedvéért nem kínoznám a testemet, számomra a testem kényelme sokkal fontosabb, mint mások véleménye.

De talán épp ezért érdekelt az, hogy egy fiatal lányt mi vonz a szépségipar, modellkarrier felé. Persze, ha összejön a dolog, jól meg lehet élni belőle, de ez vajon elég ahhoz, hogy átadjuk másoknak a testünk felett az irányítást?

A könyv lényegében Emily Ratajkowski önéletrajza. Gyerekkorától kezdve egészen az első gyermeke születéséig olvashatunk arról, miket élt át, tapasztalt meg, hogyan érzett és gondolkozott eközben, és miként döbbent rá, hogy valami nem stimmel azzal a környezettel, amiben addig létezett. A fejezetek összefüggnek, az összesben arról van szó, miként élte meg Ratajkowski nőként a különböző helyzeteket a magánéletében vagy a munkája során, de mindegyik fejezetnek van egy-egy külön központi témaeleme. Vagyis olyan az egész, mintha különálló kis novellákból, esszékből állna össze a könyv egy teljes és egész regénnyé.

Ratajkowski stílusa egyébként nagyon olvasmányos. Aki a modellekkel szembeni előítéletei miatt azt gondolja, hogy egy túl egyszerű szöveget kap nulla tartalommal, az téved. Bár nem értettem meg Ratajkowski minden egyes döntését, a korábbi életmódja pedig távol áll tőlem sokféle szempontból, mégis azt éreztem, hogy egy értelmes, okos nő, akivel jókat lehetne beszélgetni. És nem, nem a ruhákról, sminkről, cipőkről és táskákról, hanem az élet és főképp a nők életének nagy kérdéseiről.

Azt olvastam többektől a neten, hogy szerintük ennek a könyvnek semmi köze a feminizmushoz azért, mert Ratajkowski modellként hagyta, hogy pénzért használják a testét. Nos, én ezzel nem értek egyet. A könyv pont hogy bemutatja, milyen a férfitársadalom, miként használják még azokat a nőket is puszta testként, tárgyként, akik már úgymond felküzdötték magukat anyagilag egy átlagszint fölé. Bemutatja, hogy attól, mert a testedből kerestél egy csomó pénzt, egyáltalán nem vagy szabad és nincs hatalmad önmagad, a tested fölött, azt így is a férfiak uralják. Persze erre sokan azt mondják, Ratajkowski hozta meg a döntéseit, ő adta el a testét, csak hogy luxuséletet élhessen. De nem szomorú, hogy ha egy nő anyagilag tényleg jó, biztonságos életet szeretne magának (és ki ne szeretne?), akkor az első számú lehetősége az, hogy a testét áruba bocsátja valamilyen módon? A férfiak előtt vannak más, jól kijárt utak is a jóléthez. A nőknek ezzel szemben nem igazán. Mondhatjuk, hogy miért nem tanult, de valljuk be, a diploma igencsak kevés esetben hozza meg azt a létbiztonságot anyagi szempontból, mint az, amit Ratajkowski tett. A nőket hátráltatja, ha családot is szeretnének, hátráltatják a férfiak uralta társadalom előítéletei. A testükkel sokkal nagyobb arányban érhetik el az anyagi jólétet, mint az agyukkal, és ez nem azért van, mert ostobák vagy lusták tanulni, hanem mert többletakadályokkal kell megküzdeniük. A férfiak ezzel szemben akár még diploma nélkül is jól kereshetnek, ha van valami hiányszakmához tartozó megfelelő szaktudásuk. A női szaktudás viszont le van becsülve, alul van fizetve, pedig ugyanolyan fontos.

A másik, ami miatt a Ratajkowskit vádolóknak nincsen igazuk, hogy elfelejtik, lényegében gyerekkora óta érték olyan hatások őt, amik öntudatlanul is a modell- és színészvilág felé terelték. Nem látott más választás önmaga előtt ahhoz, hogy önállóságot és biztonságot teremtsen magának. Erről pedig nem ő tehet. Az anyukája biztosan nagyon szerette őt, de neki is túlságosan fontosak voltak a külsőségek. Ha azt hallod egész életedben, hogy a legfontosabb érték, ha valaki szép, el is hiszed, hogy így van. Ezenkívül a szüleinek voltak egyéb furcsa dolgai is, amik tudattalanul és nem szándékosan, de árthattak Ratajkowski lelkének.

– Apád és én megbeszéltük, hogy ha veled bármi történik, megöljük magunkat – jegyezte meg tárgyilagosan. – Akkor nekünk annyi lenne, nem lenne miért élnünk.

Felemelte a poharát, és ivott egy kortyot.

– Nem akarok az egyetlen ok lenni arra, hogy éljetek – mondtam hebegve, botladozó nyelvvel. Megpróbáltam még egyszer: – Hallani sem akarok ilyesmiről.

– Ó, Emily, én nem így értettem – ciccegett.

Ratajkowski a történetek alapján persze sokszor naiv volt. Nehéz elhinni pl., hogy egy nőnek, ha pasik ingyen viszik luxusnyaralásra több szép modell-lánnyal együtt, nem az jut először eszébe, hogy szexet várnak cserébe. De igen, bármilyen nehéz is elhinni, ismerek olyan embereket, akik ilyen szinten naivak, még annak ellenére is, hogy már megvoltak a saját rossz tapasztalataik, és ilyen helyzetben sem gondolnának rosszra. Fiatalon meg főképp szeleburdi az ember, sokszor belemegy olyasmikbe is, amikbe felnőtt, megfontolt emberként már nem menne.

Ez a könyv egyébként egyfajta ébredésregény is. Végigkövethetjük, miként jön rá Ratajkowski, hogy valami rossz az életében. Hogy bár azt hitte, a pénz majd szabaddá teszi őt, valójában ugyanúgy a férfiak elvárásainak a rabszolgája. És azt is, miként próbál újfajta életet kezdeni. (Mivel a könyvön kívül semmit nem tudok róla, fogalmam sincs, sikerült-e neki végül, vagy egyelőre még nem.)

Nagyon őszinte egyébként a regény. Tetszett, hogy Ratajkowski olyasmiket is leírt, amiket más talán szégyellt volna (pl. hogy évekig nem ment el fogorvoshoz, volt olyan időszaka, amikor elhanyagolta a takarítást, vagy éppen kipróbálta a drogot). Felvállalta, hogy igen, ezt csináltam, ez történt velem, ezt tették velem. És nem akarta magát valamiféle feminista szentnek beállítani, aki megvilágosodott, és azonnal felrúgta az egész életét, hogy a feminizmus elvei szerint éljen és harcoljon. Ez rohadtul nem ilyen egyszerű ugyanis! Valljuk be őszintén, hányan vagyunk, akik feminista elveket vallunk, pontosan tudjuk, hogyan kéne helyesen cselekednünk, mégis nyelünk egyet egy felettünk álló férfi szexista poénján, mert nem akarjuk elveszíteni a munkánkat, el kell tartanunk a családunkat, vagy pusztán nem akarunk egy más, feminista helyen kevesebb fizetést és rosszabb életszínvonalat. Nem vagyunk mind hősök, sőt, nagyon kevés az emberek között az igazi hős, aki hajlandó valódi áldozatot hozni azért, hogy kiálljon az elvei mellett mindig minden helyzetben.

Úgyhogy én nem ítélkezem Ratajkowski felett. Akkor sem, ha én magam sokszor másképp cselekedtem volna, mint ő. Ahhoz, hogy valóban ki tudj állni az elveid mellett, nemcsak azzal kapcsolatban kell megvilágosodni, hogy mi nem működik jól, hanem előbb meg is kell erősödni anyagilag, lelkileg, pszichésen. Ratajkowski megélte a megvilágosodást, és a könyv végén kezdett csak az erősödéshez. Hogy végül sikerül-e annyira megedzenie magát, hogy nemcsak passzív, hanem aktív feminista legyen belőle, az majd idővel kiderül...

Hogy tetszett a könyv?

Mikor rájöttem az íróval kapcsolatos tévedésemre, tartottam tőle, hogy ez a könyv nagyon nem fog érdekelni, de ahogy belekezdtem, azonnal beszippantott. Tetszett Ratajkowski stílusa, őszintesége. Nem minden döntésével értettem egyet, de alapvetően megértettem őt. Remélem, hogy képes lesz lelkileg, pszichésen megerősödni, és olyan életet élni, amiben valóban önálló, szabad nő lehet, aki anyagilag és egyéb szempontokból is biztonságban érezheti magát.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik képesek félretenni az előítéleteiket, és érdekli őket, hogy miként döbben rá valaki, aki szabadnak hiszi magát, hogy valójában egész életében köteleken rángatták a férfiak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT