Bánki Éva: Petőfi-vírus

Miért választottam ezt a könyvet?

Petőfi-leszármazottként mindenféle történet, könyv érdekel, amihez Petőfinek köze van. Nem mellesleg az idei év Petőfi-emlékév, szóval elég sok hozzá kapcsolódó könyv került 2023-ban a kezembe, és érdekes ezeket összehasonlítani.

Véleményem a könyvről

A történet egy elit, angol nyelvű budai iskola egyik osztályának az életébe nyújt betekintést. Érkezik az osztályba egy fiú, aki azt állítja, hogy Petőfi Sándornak hívják, és felbolygatja a diákok életét a forradalmi, modern gondolataival és eszméivel és a lelkes, vagány személyiségével. Ráveszi az osztálytársait, hogy valami drága osztálykirándulás helyett fedezzék fel közösen az iskola alatt húzódó barlangrendszert, ahol állítólag a különböző forradalmak túlélői rejtőznek.

Ez a könyv több szempontból is egyedi. Egyfelől azért, mert 16 fejezetből áll, és mindegyik fejezet egy másik szereplő szemszögéből mutatja be E/1-ben a történéseket. Sosem olvastam még olyan regényt, aminek ennyi szemszöge lett volna. Először meg is ijedtem ettől, mert nekem többször is azt mondták, nálam nagyobb tudással rendelkező emberek, hogy minél több szemszög van, annál nagyobb az esély rá, hogy szétesik a történet. Meg hogy az az író ír kettőnél több szemszögből, akinek nincs elég valódi mondanivalója ahhoz, hogy csak egy-két ember szemszögéből mesélje el a történetet.

Én egyet is értek ezekkel a tanácsadókkal úgy alapvetően, de Bánki Éva bebizonyította, hogy mindig van kivétel. Van olyan eset, amikor egy 16 szemszögből megírt regény is tökéletesen összeáll és működik.

A másik, amiért különleges ez a könyv, hogy a 16 főszereplőnek köszönhetően 16 különféle sorsot ismerhetünk meg. A regények általában kiválasztanak egy-két főbb szociális, családi, társadalmi stb. problémát, és azt mutatják be az olvasóknak. Nos itt ennél sokkal több fontos téma kerül a középpontba.

Megtudhatjuk, hogy a diákok közül lényegében senkinek nem tökéletes az élete. Bár elit gimnáziumba járnak, és megjátsszák egymás előtt, hogy minden rendben van, valójában mindannyian küzdenek valami súlyos vagy középsúlyos problémával. Van, akinek valójában nagyon szegény a családja, és ő csak megjátssza, hogy van pénzük. Akad, aki lényegében titokban egyedül él, mert az apja lelépett, az anyja meg külföldön dolgozik. Olyan is, akivel bár együtt élnek a szülei, testvérei, mégsem kap semmi figyelmet, szeretetet, segítséget. És olyan, akinek meghalt az édesanyja, de erről senki nem tud. Van az osztályban egy autista srác és egy mozgássérült lány is, akiknek még egyedibb problémái, lelki sebei vannak.

Nem lehetett könnyű 16 különböző diákkaraktert megalkotni úgy, hogy mindegyiknek egyedi személyisége legyen, ami át is jön egyetlen fejezet során, de én úgy érzem, hogy az író sikerrel járt. Sok olyan regény van, amiben ott egy csomó karakter, de annyira hasonlítanak egymásra, hogy meg sem tudom jegyezni, ki kicsoda, mert összemosódik egyik a másikkal. Itt, ha nem is emlékszem az összes szereplőre, de közülük nagyon sokan megragadtak a fejemben, az emlékeimben. Mert tényleg különböző személyiséggel bírnak.

Bár a történet misztikus felhangot kap Sanyi megjelenése és a barlang miatt, hiszen bár nem mondják ki, van egy olyan sejtésünk, hogy Petőfi Sanyi valójában az a bizonyos Petőfi Sándor, és a barlangban lévő dolgokat nem hallucinálják a fiatalok, hanem valóban megtörténtek. Ennek ellenére én úgy érzem, mégsem a misztikumon vagy Sanyi karakterén van a hangsúly. Ők csak kulcsok ahhoz, hogy beleláthassunk 16 különböző diák lelkébe és életébe. Kulcsok ahhoz, hogy ezek a diákok rájöjjenek, nem kell álarcot húzniuk, nincsenek egyedül a gondjaikkal, nyugodtan lehetnek önmaguk a barátaik előtt.

És nemcsak sokat olvasok, hanem naponta lefotózom magam különböző jelmezekben. Anyukám esélyiében, bundájában, kosztümjeiben. Mintha én nem én lennék... hanem valaki más. Egy csodás, ünnepelt nő, bátor, erős férfiak szerelme és példaképe. Híres festők is csináltak ilyet. De míg Hanna előadást nem tartott róla, az osztálytársaim nem is hallottak Frida Kahlóról.

Ha nincs is jó lábam, azért még tudok szárnyalni.

De csak otthon, ha nem lát senki.

Vannak a könyvben szimpatikusabb fiatalok és kevésbé szimpatikusak is, de lényegében mindegyikükről kiderül, hogy megvan az oka annak, hogy olyanok lettek, amilyenek. És képesek lehetnek a változásra, csak a megfelelő módon kell hozzájuk állni.

Az egyik kedvenc karakterem Gréti volt, mert talán ő az egyetlen, aki tényleg amolyan kívülálló az osztályban, és végig az is marad. Grétit mindenki lenézi, mert bulizással, piálással és fiúkkal tölti az idejét. Ám ez nem véletlen. Ő az, akivel a családja egyáltalán nem törődik. Még a barlangos eset után is, amikor megkéri a nagyobb testvéreit, hogy menjenek el érte, azok lerázzák azzal, hogy üljön buszra. Miközben minden más gyereknek vagy ott van a családja, vagy legalábbis barátok veszik körül. Gréti azért olyan, amilyen, mert iszonyatosan vágyik a szeretetre, amit sehol nem kap meg. És ez nagyon elszomorított. Mert egyébként nem rossz, nem buta lány, nagyon is értékes, csak ezt mások valamiért nem veszik észre.

A másik kedvenc karakterem Berci, aki autista. A regény elején kiderül, hogy csak néhány órát tölt általában az iskolában, mert a legtöbbször összeomlik, dühöngeni kezd, és haza kell vitetni. Az osztálytársai úgy néznek rá, mint valami elmebetegre, akitől jobb távolságot tartani. Egészen addig, míg meg nem jelenik Sanyi, aki elkezd barátkozni Bercivel, és megmutatja a többieknek, hogy Berci, bár különleges, mégis jó barát lehet belőle.

Több helyen is láttam, tapasztaltam, hogy felmerült a kérdés, vajon ez a könyv tényleg fiataloknak szól-e, olvashatják-e 12 évesek. Bár tény, hogy nagyon sok komoly téma előkerül a könyvben, még politikai témák is, nem érzem úgy, hogy egy 12 éves ne értené meg a történetet vagy esetleg káros lenne rá nézve. Vannak a regényben csúnya szavak (talán 4-5), és igen, Gréti alkoholt iszik, bulizik és fiúzik, de egyfelől ezt negatív dologként mutatja be a regény, nem követendő példaként! Szépen ki van fejtve, hogy Gréti azért ilyen, mert lelkileg sérült, elhanyagolt fiatal.

Másfelől azért ne legyünk már ennyire álszentek és prűdek! Egy 12 éves sokkal-sokkal durvább dolgokat is lát, hall, olvas, sőt, esetenként sajnos tesz is, mint ez. Mi pl. anno pont 12 évesek voltunk (ez 26 évvel ezelőtt történt), amikor az egyik lány osztálytársam épp azt tervezgette rajzórán, hogy azt hazudja a szüleinek, hogy egy barátnőjénél alszik, közben meg elmegy bulizni. Persze ez nem volt oké akkor sem, ő is valószínűleg valami lelki sebet akart feldolgozni ezzel. Talán épp azt, hogy a szülei álszentek és prűdek, vagyis nem lehet velük őszintén beszélni.

A könyvben egyébként nincsen sem szex, még csak egy csók sem, semmi olyan, ami nem való egy 12 évesnek. Meg kéne végre tanulni, hogy azzal, hogy ilyen szinten üvegbúra alatt akarja valaki tartani a gyerekét, nem megvédi, hanem pont ellenkezőleg. Az a gyerek olyan felkészületlenül lép majd ki a világba később, hogy ezernyi pofon éri. Már ha egyáltalán lesz valaha olyan önálló, hogy kilépjen a világba. Kellenek határok, persze, mert nem való minden az adott korosztályoknak, de ezt józan ésszel kell meghozni, nem álszent, prűd módon.

Szóval igen, szerintem 12 éves kortól már nyugodtan olvashatja bárki ezt a regényt, nem lesz tőle semmi baja. Maximum a komolyabb politikai, társadalmi kérdésekről szóló részeket nem fogja teljesen megérteni, de ezt is kétlem...

Hogy tetszett a könyv?

Tetszett, hogy az író mert kísérletezni ezzel a rengeteg különböző szemszöggel, és szerintem össze is jött neki. Az is tetszett, hogy bár előkerült Petőfi és a misztikum a sztoriban, mégsem ő és ez állt a középpontban, hanem a fiatalok lelki világának, gondjainak bemutatása, megértése.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Bárkinek, aki kortársként vagy idősebben a fiatalok lelki világát, gondjait, problémáit bemutató regényt akar olvasni némi misztikus felhanggal.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT