Az Animus Kiadónak köszönhetően újabb Carsten Henn-történetet tarthatunk a kezünkben. Ez a szívmelengető és bájos kötet mindannyiunk szívébe belopta magát. Ismerjétek meg Sofie és Giacomo történetét, merüljünk el együtt a sütés és a pékmesterség művészetében, ha pedig mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Miért választottam ezt a könyvet?
Carsten Henn előző könyve, A könyvsétáltató nagyon tetszett, mert olyan kellemes stílusa, atmoszférája volt a történetnek. Azt reméltem, hogy az író ismét hasonló érzéseket kelt majd bennem, és egy újabb aranyos, megható, szívmelengető sztorit olvashatok tőle.
Véleményem a könyvről
A történet egyik főszereplője, Sofie híres balerina volt, aki el sem tudta képzelni az életét a színpad nélkül. Aztán egy sérülés miatt a karrierje mégis véget ért, ő pedig úgy érzi, annyi az életének. A korábban tökéletesen működő házassága is romokban, mivel a férje továbbra is koreográfusként dolgozik a színházban, Sofie-nak pedig fáj minden, ami a múltra emlékezteti. Ekkor hozza össze a sors Giacomóval, a helyi pékkel, aki kisegítőt keres a pékségébe. Sofie csak azért jelentkezik az állásra, hogy néhány nap után felmondhasson, és tovább kaphassa a munkanélküli segélyt. Ám Giacomo és a pékségbeli munka szinte azonnal elvarázsolja.
Amikor belekezdtem a történetbe, azonnal visszatért az a kellemes érzés, amit A könyvsétáltató esetében éreztem. Már csak azért is, mert felbukkan A történetsütödés legelején néhány pillanatra A könyvsétáltató két főszereplője. Ez nagyon jó ötlet volt az írótól, mert nosztalgikus érzést keltett bennem.
A regényben több nagyon érdekes szál is található annak ellenére, hogy csak kétszáz oldalas. Egyfelől ott van Sofie szála. Egy olyan nőé, akinek beteljesült a leghőbb vágya, megtalálta a helyét a világban, aztán egyszer csak ez a világ kivetette őt magából. Lényegében mindent újra kellett kezdenie a nulláról lelkileg, munkaügyileg, mindenhogyan. A mai világban, amikor lényegében nincs létbiztonság, azt sem tudhatja sok ember, hogy másnap lesz-e még állása, lakása, ennivalója, Sofie szála nagyon is átérezhető. Én meg főleg át tudtam érezni, mert az életem sok-sok évét töltöttem azzal a tudattal, hogy író vagyok, megjelentek a könyveim, könyves eseményekre jártam, rengeteg élményt szereztem, úgy érezhettem, hogy csinálok valami nagyon fontosat. Imádtam ezt az érzést. Aztán persze jött az élet, olyan munkát kellett vállalni, amiből nem a híd alatt köt ki az ember, és beszippantott a felnőttlét. Még most is nagyon hiányzik az a régi élet, amiben teljesen szabad lehettem, az, aki valójában vagyok. És még most sem adtam fel, hogy egyszer visszaszerzem azt az életet. Szóval Sofie vesztesége, fájdalma, az, hogy nem tudja, ki is ő, mit is kéne kezdenie magával, hogyan rakhatná össze ismét a személyiségét, az életét, nagyon ismerős volt számomra. Talán e miatt kedveltem meg azonnal a karakterét, és nagyon drukkoltam neki, hogy megtalálja a helyét az életben.
– (...) Most sütünk a vevőidnek. Utána megtaníthatsz, amire csak akarsz!– A vevőimnek? Dehogy!– Méghogy nem?!Giacomo Sofie-hoz lép, finoman megfogja kétfelől a vállát.– A vevőinknek sütünk!– Nem érünk rá szőrszálhasogatni. Mindent bele!– Ez nem szőrszál. Ez lényeges. Ez sörény.
Aztán ott van Sofie férjének, Floriannak a szála, aki szereti a feleségét, és fáj neki, hogy a nő eltaszítja őt magától. Segíteni akar Sofie-nak feldolgozni a veszteséget, de nem tudja, hogyan, mert bármit is tesz, az rosszul sül el. Aztán előkerül egy iránta érdeklődő szomszédnő, és elkezdi élvezni, hogy valaki újra foglalkozik vele. Őszintén szólva, Sofie tényleg nagyon elutasítóan viselkedett a férjével, ezért nem tudtam Floriant utálni amiatt, mert végül megpróbálkozott valaki mással. Főképp, mert tisztességes módon tette, először elköltözött otthonról, aztán lépett az új irányba. Bevallom, végig azt éreztem, hogy bár a múltban valódi volt Florian és Sofie szerelme, a jövőben ez nem működhet, de kíváncsi voltam, miként alakul az életük, és Henn végül képes volt meglepni engem. Florian és Sofie szála egyébként szépen bemutatja azt a helyzetet, amikor mindkét fél hibás és egyik sem hibás. Ebben a felállásban egyikük sem volt rossz ember, csak rossz időben voltak egymás mellett, amikor nem tudtak egymás érzéseire hangolódni, nem tudták azt adni a másiknak, amire szüksége lett volna.
– Beadhatnám hozzátok a pékségbe Anoukot holnap délelőtt? Az óvoda becsukott, fejtetvesség miatti zárlat, engem meg interjúztatnak a zenepalotában az állásért. – Anoukhoz fordul. – Vágj cuki pofát, ahogy tanítottalak.Anouk nagy szemeket mereszt és felfújja az arcát. Mintha levegőt pumpáltak volna a fejébe.– Majdnem stimmel. – Franziska ismét Sofie-ra néz. – Na? Igen vagy igen?– Giacomo biztosan nem kifogásolja a templomi ismerőse ismételt látogatását. Szóval nagyon is igen. De persze csak akkor, ha Anouk jól viselkedik.– Nagyon, nagyon jó leszek – mondja erre Anouk. – A Szűz Mária mindig nagyon, nagyon jó.– És vevőket nem áldasz.Anouk elhúzza a száját.– Jó, csak egy kicsit. – A mutatóujjával vet egy kis keresztet, de a másik keze takarásában. – Így szabad? Mert akkor észre sem veszik.– Oké. Így szabad.Anouk arca felragyog.– Hozhatom a tizenkét apostolomat is?– De hiszen ők Jézus tanítványai!– Bólints rá az egyszerűség kedvéért – szól közbe Franziska.– Hozd – mondja Sofie. – Jöhetsz. És veled az apostol, ökör, ló is.– Meg persze a krokodil! – lelkesedik Anouk.
A történet imádni való energiabombája, Anouk Sofie testvérének az aprócska kislánya. Ő az, aki némi humoros feloldást hoz az egyébként szomorkás hangvételű sztoriba. Vagyis neki köszönhetően egy kicsit fellazul a szöveg, és az olvasó lelke is felderül. Anouk el akarta játszani Szűz Máriát az óvodai színdarabban, de az óvónő másnak adta a szerepet. A kislány ezért elhatározta, hogy ha a színpadon nem lehet Mária, akkor az életben lesz az. Szóval elkezdi azt játszani, hogy ő Szűz Mária, szanaszét áldja és szenteli az embereket, közben pedig gondoskodik a Barbie baba Jézuskáról. Mindezt pedig annyira, de annyira aranyosan teszi, hogy az olvasó lelke szanaszét olvad. Anouk tipikusan az a kislány, aki megolvasztja a legzordabb szíveket is, és a legszomorúbb emberek arcára is mosolyt csal. I-mád-tam!
És persze ne feledkezzünk meg Giacomóról, a pékről, akit az első pillanattól a szívembe zártam. Giacomónak lényegében a mindene a pékség, és erre megvan a maga nagyon szomorú, de egyben gyönyörű oka. Nagyon fél attól, hogy nem bírja egyedül a munkát, és be kell majd zárnia, ezért minden reményét Sofie-ba fekteti. Úgy oktatja őt a pékmesterségre, hogy attól mindenkinek megjön a kedve a sütéshez. Giacomo elsőre egyszerű embernek tűnik, de valójában a lelke mélyén egy igazi filozófus. Minden emberi problémát, a világ összes eseményét vissza tudja vezetni egy sütéssel, kenyerekkel kapcsolatos életbölcsességre. Egyszerűen a szavaiból süt, hogy mennyire imádja a szakmáját, és ezt az imádatot át akarja adni Sofie-nak is.
Giacomo a szomszéd balkánibabérmeggy-sövényének fedezékébe húzódva súgja Mottnak:– Ne ugass. – Mott amúgy nyolc éve ugatott utoljára, akkor is tévedésből.
Giacomo múltjában van egy szomorú tragédia, ami csak a könyv végefelé derül ki. Ez azért volt érdekes, mert végig úgy lehetett érezni, hogy Sofie nemcsak a sütést, hanem Giacomót is megszerette (mármint őt férfiként, nem csak barátként, munkatársként), aztán a fordulat mindent felülírt. Először meglepődtem, de az egész csavar olyan jól össze lett rakva, mivel ennek köszönhetően végre megértettem Giacomo viselkedését Sofie-val, a kapcsolatát Elsával, a pékség mogorva eladójával és a sütés iránti szenvedélyét. Szóval a végére minden tökéletesen összeállt.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon tetszett, hogy egyetlen rövidke történet ennyi emberi sorsot és problémát dolgoz fel. És mindezt úgy, hogy nem kapkodja el, nem lesz felszínes, hanem tökéletesen kibontja a szálakat. Henn zseniális ebben. Imádtam a karaktereket, főképp Anoukot, Sofie-t és Giacomót, és a történet megsimogatta a szívemet. Alig várom Henn újabb könyvét.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy kicsit szomorkás, mégis szívmelengető sztorit akar olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A történet egyik legfontosabb szereplője Giacomó, a pék. Most a játékunk is hozzá és a szenvedélyéhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy leírást egy pékáruról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
Hosszúra nyújtott ropogós francia fehér kenyér.
Állomáslista:
06. 18. Csak olvass!
06. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 22. Könyv és más
06. 24. Utószó
06. 26. KönyvParfé
06. 28. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése