Jack Ketchum Holt idény című regénye eredetileg 1980-ban jelent meg, viszont akkoriban annyira brutálisnak találták, hogy csak erősen vágott verzióban tárták az olvasók elé. Az Agave Könyveknek hála a magyar olvasóközönség most az eredeti változatot olvashatja, amiről ti is megismerhetitek négy bloggerünk véleményét. Tartsatok velünk a turné állomásain, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Horrorfilmeken nőttem fel, valahogy szeretek biztonságos környezetben (a fotelágyam) félni különböző történetektől. Szóval úgy gondoltam, ez is egy megfelelő könyv lesz a parázáshoz.
Véleményem a könyvről
Az alapsztorit már ezerféleképpen feldolgozták. Egy baráti csapat nyaralni megy egy, a világtól elzárt helyre, ahol természetesen elkezdik módszeresen lemészárolni őket, a túlélőknek pedig menekülniük és küzdeniük kell az életükért. Az ellenféllel is többször találkoztam már, primitív szinten élő, kannibálok, akiknek bár nincsenek természetfeletti képességeik, egyszerű emberek, a kegyetlenségük és a vadászatban való jártasságuk miatt nagyon is veszélyesek. Ami egyedi színt vitt a történetbe az a nyers kegyetlensége. Nagyon ritkán láttam vagy olvastam ennyire hidegrázóan kegyetlen sztorit. Őszintén még egy kicsit engem is megrázott, pedig ahogy fentebb is írtam, rengeteg horrorsztorit láttam és olvastam már.
Az első fejezet nagyon ígéretesen indult, rögtön belevágtunk a közepébe, ahol a kannibálgyerekek, -tinédzserek egy szerencsétlen nőt üldöznek az elhagyatott tengerparton, aki szó szerint az életéért menekül. Mivel gyerekekről van szó, extrán ijesztő a helyzet. Amikor egy ártatlan, cuki gyerkőcből válik ijesztő szörnyeteg, az számomra mindig sokkal megrázóbb, félelmetesebb, mintha egy felnőtt gyilkos vagy valamilyen tényleges szörny elől kell menekülni.
Ezután viszont a történet eleje eléggé belassult, és egy kicsit lassan indult be újra, a sok leírás, elmélkedés nagyon elhúzta a cselekményt. Persze meg kell ismertetni a karaktereket és az alaphelyzetet az olvasókkal, de itt valahogy nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Például a karakterek megismertetése azért lett volna fontos, hogy megkedveljük őket, és ezáltal, amikor bajba kerülnek, őszintén aggódjunk az életükért. Én pedig, őszintén bevallom, lényegében egyik karaktert sem kedveltem meg úgy igazán. Együttéreztem velük, amikor szenvedtek, de élő-lélegző hősök helyett csak karakterek maradtak számomra.
Az viszont tetszett, hogy kicsit beleláthattunk a rendőrök életébe, munkájába is. Először el nem tudtam képzelni, hogy a 21. században hogy a fenébe élhet és gyilkolhat egy kannibálcsapat (felnőttek és gyerekek) úgy sok-sok éven át, hogy az senkinek nem tűnik fel. Ezek a részek ezt magyarázták meg számomra. És elég ijesztő, hogy tényleg lehetnek olyan kieső terepek, amik esetében nem tűnik fel az ilyesmi, megmagyarázzák az eltűnéseket balesetekkel, a tenger veszélyeivel stb.
Aztán ahogy felbukkantak a kannibálok, és ténylegesen elkezdődött a mészárlás és harc, nagyon is felpörögtek a dolgok. Csak kapkodtam a fejem, és próbáltam kitalálni, ki lesz a következő áldozat, mi fog történni. Az biztos, hogy olyanok is meghaltak a sztoriban, akikről úgy gondoltam, biztos túlélők, sőt mi több, főszereplők. Szóval ez egy olyan sztori, amiben senki sincs biztonságban.
A cselekmény beindulásától ténylegesen filmként láttam magam előtt az eseményeket, ami megrázó volt. Tényleg kevés ennél brutálisabb sztorit láttam, olvastam korábban. Olyan kegyetlen módon mészárolják az oldalakon az embereket, hogy sokszor meg kellett állnom olvasás közben. Durva volt látni, hogy ilyenné is válhat az ember. Lényegében állattá, akinek nincs más célja, mint enni, párosodni, és hogy ezt elérje, gondolkodás és lelkifurdalás nélkül gyilkol vagy tesz egyéb erőszakos dolgokat. A kannibálcsapat lényegében olyan volt a fejemben, mint az ősemberek. Tanulatlan, buta, csak az erőszak nyelvén értő, mocskos ösztönlények mindenféle erkölcsi vagy társadalmi szabály nélkül. A gyerekeket kicsit sajnáltam, mert ők ebben nőttek fel, számukra az erőszak volt a természetes, úgyhogy nem volt választásuk, olyanok lettek, mint azok, akik „nevelték” őket. Persze ettől még rohadt ijesztőek voltak, és nem csodálom, hogy a rendőrök is úgy reagáltak rájuk, ahogy.
A sztori vége... Nos, az író az utószóban leírja, hogy a könyvkiadótól azt kérték tőle eredetileg, írjon át néhány dolgot a történetben, így a történet végének egy momentumát is. De ebben a változatban ezt nem tette meg. Őszintén fogalmam sincs, hogy jól tette-e, vagy sem, hogy a világ elé tárta a saját, átíratlan változatát. Egyfelől a lezárás így nagyot ütött, biztos, hogy sosem fogom elfelejteni. Másfelől lelkileg nehéz volt feldolgozni. Az biztos, hogy hatásos volt.
Hogy tetszett a könyv?
Ez volt az egyik legbrutálisabb horror, amit valaha olvastam, láttam. Voltak benne kissé unalmas részek az elején, de amikor beindult a cselekmény, akkor nagyon izgalmassá vált a történet. És megrázó volt.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Nos, mindenkinek, aki bírja a durva horrorokat.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A Holt idény című regényben jelentős szerepe van a kannibalizmusnak. Mostani nyereményjátékunkban ebből a szempontból hasonló könyveket keresünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Ha semmilyen bűnt nem sikerült előásni, annak csakis egy oka lehetett: nem kutattak elég kitartóan.”
Állomáslista:
06.08. Könyv és más
06.10. Zakkant olvas
06.12. Szaffi polca
06.14. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése