~ Sárga könyves út ~

2024. január 5., péntek

Emma Theriault: A lázadó Szépség – Blogturné



A szépség és a szörnyeteg-történetek rajongóinak a Disney ezúttal egy olyan történetet hozott el Belle-ről, ami azután játszódik, hogy a szörny már herceggé változott. Ez a mese világában játszódó, történelmi utalásokkal teli történet már nem gyerekeknek való történet, inkább azoknak készült, akik gyerekkorukban imádták a mesét, ám mostanra már felnőttek. Ezúttal négy bloggerünk követi végig, hogyan próbálja megakadályozni Belle, hogy a francia forradalom az ő királyságát is elérje és felégesse. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

A Disney-mesék közül A szépség és a szörnyeteg a kedvencem, még úgy is, hogy felnőve már látom azokat a részeket benne, amik feministaként nem igazán tetszenek. Rengeteg feldolgozását olvastam és láttam már filmként ennek a sztorinak, volt, ami tetszett, volt, ami kevésbé, kíváncsi voltam, hogy ezzel a könyvvel mi lesz a helyzet.


Véleményem a könyvről

A konkrétan A szépség és a szörnyeteg világában játszódó történetek közül, amiket eddig olvastam, a legtöbb gyerekeknek vagy fiatalabb tinédzsereknek szóló volt, úgyhogy arra számítottam, hogy ez is ilyen lesz. De igazából ez a regény inkább az idősebb tiniknek és felnőtteknek való szerintem, mert elég komoly témákat boncolgat, és vannak benne gyerekeknek nem feltétlenül való jelenetek (pl. Párizsban a lázadó tömeg tette). Én ennek igazából örültem, mert kinőttem már a gyerekkort, fiatal tinédzserkort, szóval ez a regény inkább nekem való volt, mint a korábbi feldolgozások.

A történet az ismert Disney-mesének a végét követően játszódik. A szörnyeteg már herceggé változott, feleségül vette Belle-t, és boldogan élnek, míg meg nem halnak... Vagy éppen nem. A herceg, akit a könyvben Liónak hívnak, Párizsba viszi Belle-t, hogy az átok megtörése után rendezze a helyzetét az udvarban és a királynál. Bár a mesében nem mondták meg a szörny valódi nevét, elterjedt, hogy Adamnek hívják, és sok Disney-terméken is ez a név szerepelt. Úgyhogy először kicsit furcsa volt ez az új név, de mivel hivatalosan nem lett megerősítve a mesében az Adam, beletörődtem, hogy a szörny a történetben Lio.

Belle alig várja, hogy bejárhassa Párizst, ám az ország a forradalom szélén áll, az emberek lázadoznak a király és a nemesei ellen. Belle látja, hogy az embereknek sok mindenben igazuk van, de fél attól, milyen szörnyűségekkel járhat együtt egy forradalom. Végül ő, Lio és Lio egyetlen élő rokona, Bastien, visszamenekül Aveyonba. Hogy megakadályozzák, hogy elérjen odáig a forradalom, Lio független királyságként leválik Franciaországról, és királlyá koronáztatja magát. Ám Belle látja, hogy ez nem elég, az emberek az ő országukban is elégedetlenek, és amíg nem foglalkoznak azzal, hogy a nép elégedett legyen, addig bármikor kitörhet náluk is a lázadás. A királyi tanácsban ülő férfiak azonban nem veszik őt komolyan.

– Szeretném az aveyoniak véleményét hallani, ezért megnyitnám a kastélyt azok előtt, akik elmondanák nekünk, mit gondolnak a királyságunk helyzetéről. Szeretném meghallgatni az ő ötleteiket arról, hogyan végezhetnénk jobban a dolgunkat. – Egy pillanatra elhallgatott, és végighordozta tekintetét a tanácstagok döbbent arcán. – Szeretnék hangot adni nekik.
Bastien éppen olyan meglepetten nézett rá, mint amikor a lány mesélt neki azon álmáról, hogy megnyitja a könyvtárat egész Aveyon előtt.

A történet feminista szemmel nézve végül is elég érdekes volt. Egyfelől Belle küzdelme, hogy a férfiakból álló királyi tanács akadályozó viselkedése ellenére véghezvihesse a terveit. Másfelől a küzdelem azért, hogy annak ellenére, hogy egy herceghez ment feleségül, majd hirtelen egy király házastársává vált, egyszerű önmaga maradhasson: Belle, az okos lány, aki szeret olvasni, a nép közül jött, és érti a népet. Az is tetszett, hogy többször kimondták a könyvben, a szörny fogságban tartotta Belle-t a mese elején, és Belle ezen a tényen nem teljesen tudott átlépni a regényben sem. Fel kellett dolgoznia neki is, és közösen is meg kellett ezt beszélniük Lióval. Liónak meg kellett értenie, hogy bármennyire is félti Belle-t, nem óvhatja meg úgy, hogy korlátozza őt a szabadságában. Szóval igen, elég sok feminista téma előkerült ebben a sztoriban. Nem mondom, hogy mindegyik tökéletesen volt kifejtve, de legalább már vannak olyan történetek, amikben elkezdték boncolgatni ezeket a témákat. És ezt értékelem.

Belle egyébként körülbelül olyan volt, mint a mesében, intelligens, kedves, jóakaratú nő, aki ha néha neki is keseredik, végül nem hagyja magát elnyomni. Lio... nos, igen, őszintén szólva felnőve már nem ő a kedvenc hercegem, mert már látom azt az oldalát, amit nőként nem találok túl vonzónak. De fejlődőképes, és ezt el kell ismerni. Őszintén szólva én azt vártam, hogy ez majd egy romantikus történet lesz, ami Belle és Lio mese utáni szerelméről szól majd, de inkább valamiféle történelmi-politikai regény volt. Persze abból a könnyed fajta, de sokkal erősebb volt benne a történelmi-politikai szál, mint a szerelmi. Amit én kifejezetten élveztem.

Amit kicsit sajnáltam, hogy csak két lehetséges főgonoszjelölt volt a sztoriban. Az egyik Lio rokona, Bastien, akiről nehéz volt eldönteni, hogy csak megjátssza a beképzelt, külsőségekkel foglalkozó nemest, de valójában a forradalmárok oldalán áll, vagy valóban az, aki, és csak Lio hatalmára vágyik. A másik, egy fiatal nemes nő, Marguerite, akivel Belle még Párizsban találkozott Bastien egyik partiján. A nőt valamiért kitaszították maguk közül a nemesek, pletykák terjednek róla, de Belle-nek szimpatikus. Bastien viszont állítja róla, hogy nem szabad Belle-nek megbízni benne. Igazából szinte végig nem tudtam teljesen eldönteni, hogy melyikük a hunyó, bár volt egy erős megérzésem. Az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy lesz valami nagy csavar a sztori végén, de azt nem árulom el, hogy így történt-e.

A kedvenc szereplőm egyébként Mrs. Potts volt. Bár ez a mesében nem igazán jött le, de egy igazán okos, intelligens nő, aki átlátja a helyzeteket, összefüggéseket, és az emberismerete is jó. És persze Chip is nagyon cuki volt abban a néhány jelenetben, amit kapott. De nagyon szerettem Lumière és Cogsworth vicces baráti marakodásait is. Ezek a karakterek voltak, akik olvasás közben igazi nosztalgiát keltettek bennem.


Hogy tetszett ez a könyv?

Nem volt tökéletes, de értékeltem a feminista témák felvetését, azt, hogy inkább felnőtteknek szólt ez a regény, és nem romantikus sztori volt, hanem történelmi-politikai. Ezeknek köszönhetően közelebb éreztem magamhoz, mintha egy romantikus mese lett volna. Belle kedvelhető, Lio is, bár neki már látom a rossz tulajdonságait is, Bastien és Marguerite érdekes karakterek voltak, és a mesében is szereplő karakterek nosztalgikus érzéseket keltettek bennem.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti A szépség és a szörnyeteg-sztorikat, és aki szereti a könnyed történelmi-politikai regényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megrendelheted a könyvet:


Nyereményjáték:

A szépség és a szörnyeteg meséjét sokan feldolgozták már, ezúttal ezekkel a feldolgozásokkal fogunk játszani. Minden állomáson találtok egy idézetet, ki kell találnotok, hogy mely könyvből származik, és beírnotok a címét a Rafflecopter megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„– Nincs szükségem a sajnálatodra.
Élénk jádezöld színű szemével szinte megbabonázott.
– És a barátságomra?”


Állomáslista:

01. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 06. Dreamworld
01. 07. Szembetűnő
01. 08. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése